Jobb, ha nem nézünk a Napba szabad szemmel. Ezt Petőfi is tudta, mégis belenézett. 1842. július 8-án Pápa mellől figyelte unokatestvérével, Orlay Petrich Somával, és barátjával, Jókaival, hogyan takarja el a Hold a Napot, majd engedi újra látni. Az általunk ismert, lázadó Petőfi-képhez jól illik, hogy a költő vakmerően, csak azért is szabad szemmel nézte a napfogyatkozást. Az előbújó napsugarak kárt tettek a látásában. Annyira megsérült a szeme, hogy állítólag egy ideig nem is látott, vagy csak alig, ezért Orlaynak kellett támogatnia hazafelé menet. Később visszatért a látása. Az esetet idézi Szemfájásomkor című verse.
Napfogyatkozás Bp. ‘15.03.20.
Jókai is írt a napfogyatkozásról. Az ítélet napja című írásában néhány anekdotát gyűjtött össze. Olyan ez az írás, mint egy rövidke viccgyűjtemény, amely a tudatlanságot figurázza ki; az emberek sok mindent kitalálnak és elhisznek, ha valamit – mint, hogy eltűnik a Nap – nem értenek.
A tudatlanságból húz hasznot Mark Twain hőse is az Egy jenki Arthur király udvarában című regényben. A jenki Twain korából, a XIX. századból érkezik a VI. századi Arthur udvarába. Sok mindent tud, például, hogy napfogyatkozás lesz. Azt mondja, el tudja tüntetni a napot. Ez „sikerül” is, ettől kezdve mágusként tisztelik.
A napfogyatkozás az irodalomban legtöbbször rossz előjel vagy valami értékes, jó dolog eltűnésének a metaforája. A Lear királyban Gloster így szól: „Ezek az utóbbi nap- s holdfogyatkozások nem jót jelentenek nekünk; ámbár a természet bölcsessége ezt így is, úgy is magyarázhatja, a természetet magát is ostorozzák a bekövetkező események: a szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, testvérek összecsapnak, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás, s a viszony felbomlik apa s fiú között.” Ezt az első felvonás második színében mondja Gloster, és igaza lesz. Fiai viszálykodnak, ahogy Lear lányai is, a király kitagadja Cordeliát és így tovább, sok gonoszság, sok gyűlölet, sok halott a vége.
Thomas Hardy Hazatérés című regényében is rossz előjel, hogy Clym és Eustacia megnézik Párizsban (valószínűleg az 1870-es) napfogyatkozást, az életük nem alakul jól. És hogy ne csak a szépirodalomból merítsünk: az Alkonyat-sorozat harmadik kötetének címe: Napfogyatkozás. Egyre kevesebb a nap, egyre több a sötétség, azaz Bella egyre inkább a vámpírok világához tartozik, ami elég sok küszködéssel, szenvedéssel jár, míg el nem jön a boldog vég.
Végül: Homérosz. Bár az Odüsszeia irodalmi mű, nem tudományos írás, több csillagászati jelenséget is megemlít, ami felkeltette a csillagászok és a történészek érdeklődését. Amikor Odüsszeusz hazatér Ithakába, és megöli a kérőket, akik a feleségét, a trónját (sőt a fia életét is) el akarják venni, eltűnik a Nap. Hiába diadalmaskodik a főhős, a kérők sok gonoszságát, majd a vérfürdő részleteit olvasva nem csodálkozunk, ha elsötétül az ég is. A tudósokat viszont nem az foglalkoztatta, hogy milyen jelentései lehetnek a napfogyatkozásnak, hanem, hogy mikor volt. Ez alapján ugyanis meghatározható a trójai háború ideje. (Kr. e. 1178-ra teszik.) Persze sokan kételkednek abban, lehet-e egy tudományos kutatás alapja egy eposz. Hihetünk-e Homérosznak? Ha arra gondolunk, hogy Schliemann Homérosz sorai alapján találta meg Tróját, elhihetjük, volt volt akkoriban is egy napfogyatkozás. Még ha nem is láttuk a saját szemükkel.
webab