A színészi játékról számos elmélet született; a 18. században a francia Denis Diderot megfogalmazta híres színészparadoxonát, miszerint a színpadon nem azt nevezzük igaznak, ami úgy történik, mint a valóságban, hanem azt, ami egy mintával egyezik, amit a költő teremtett, azaz, a színész minél inkább egy eszményített mintát követ, minél jobban eltér a valóságtól, minél inkább játszik, annál valósághűbb lesz – ez paradoxon; Diderot szerint az is fontos, hogy a színész hideg fejjel, józanul tudja eljátszani a leghevesebb indulatot is.
webab