Az angol romantikának két nemzedékét szokás megkülönböztetni. Az elsőbe tartozik Wordsworth és Coleridge, a másodikba pedig Byron, Shelley és Keats.
William Wordsworth Westmorland grófságban, az angol tóvidéken született (ezért tavi költő!). Szülőföldje iránti szeretetének köszönhető, hogy költészetében központi szerepet kap a természet tisztelete, csodálata.
Tizennégy évesen már anyját és apját is elveszítette. Cambridge-ben tanult. Fiatalon sokat kóborolt Európában: gyalogtúrát tett az Alpokban, járt a forradalmi Párizsban és – miután kiábrándult a forradalomból – testvérével, Dorothyval és Coleridge-dzsal a németekhez is ellátogatott.
Angliába visszatérve letelepedett. Eleinte csak húgával lakott, majd megnősült, feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mary Hutchinsont. Grasmere-ben Wordsworth 14 évet élt, és azt vallotta, hogy az “a legszebb hely, amit ember valaha talált”.
Korábban Franciaországban viszonya volt egy Anette Vallon nevű lánnyal, akitől született egy lánya, Caroline is. A két ország rossz viszonya miatt Wordsworth elhagyta Franciaországot, és bár később sem élt együtt Anette-tel és kislányával, de élete végéig támogatta őket. Marytől öt gyermeke született.
Wordsworth elsősorban verseket írt. A Lírai balladák (Lyrical Ballads) 1798-ban jelent meg először, majd 1800-ban újra kiadták. (A költő 1770-ben született, tehát ekkor 30 éves volt.) E második kiadás előszava tulajdonképpen az angol romantika költői programja. A kötet verseire jellemző a műfaji keveredés. 3 vagy 4 versének Coleridge volt a szerzője.
Wordsworth költeményeinek kedvelt témája az ember és a természet viszonya (pl. Táncoló tűzliliomok, A fatönk), illetve az emberi szenvedés és az ember “természetes”, ösztönös tulajdonságai (pl. Az őrült anya, Az idióta fiú). Balladái főleg a népballadák stílusát követik. Ezek a legfontosabb és legszebb írásai. Később egy eposz írásába fogott A remete címmel, de ez félbe maradt. (Érdekes végiggondolni, milyen sok eposztöredék született a romantika korában – pl. Vörösmarty tollából is -, mintha egy külön műfaj lett volna az eposztöredék a töredékességet kedvelő romantika korában?) Filozófiai meditációit kilenc könyvbe gyűjtötte A kirándulás címmel.
35 éves volt, amikor egyik fivére a vízbe fulladt. Ezután Wordsworth érdeklődése az anglikán egyház és a konzervatív tory párt felé fordult, amit később Byron és Shelley nem tudtak “megbocsátani” neki.
1843-ban, azaz 73 évesen poeta laureatusszá, azaz koszorús költővé avatták.
80 évet élt. Sírjára egy salátaboglárkát, kedvenc virágát szerették volna rávésni, de tévedésből egy vérehulló fecskefű került rá.
A szöveggyűjteményekben általában a Táncoló tűzliliomok című verse olvasható. Az eredeti cím Daffodils, azaz nárciszok.
Szabó Lőrinc zseniális fordítása itt olvasható:
Az eredeti vers pedig itt:
http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Wordsworth/daffodils.htm
ludimagister
lásd még: Kik azok a tavi költők? II.