A következő tételben a hangalak és a jelentés viszonyáról olvashatsz. Egy jó kis táblázat segít átlátni, milyen viszonyban vannak egymással a témához kapcsolódó kifejezések.
A szavak hangalakja és jelentése között nincs ok-okozati vagy hasonlóságon alapuló összefüggés, kivéve a hangulatfestő (pl. piszmog, busong) és a hangutánzó (vau-vau) szavakat. Ez azt jelenti, hogy a nyelvi jel – ebben az esetben a szó – jelentése önkényes, tehát egy adott hangsor nem azért jelöl egy adott fogalmat, mert ennek „logikus oka van” vagy „hasonlít hozzá”, hanem mert így alakult ki egy nyelvi közösségben. Hogy a nyelvi jel önkényes, bizonyítja az is, hogy a különböző nyelvekben különböző hangsorok jelölik ugyanazt a fogalmat, dolgot.
A hangalak és jelentés viszonya a szavak szintjén így foglalható össze egy táblázatban:
A tesztekben leggyakrabban az alakváltozatokkal, szinonimákkal, többjelentésű és azonos alakú szavakkal kell tisztában lennünk. A két utóbbi könnyen összekeverhető, mert az azonos alakú szavaknak is több jelentésük van és a többjelentésűeknek is azonos az alakjuk. A lényeg: a többjelentésű szavak jelentései között van kapcsolat, az azonos alakúakénál pedig nincs. Mit jelent ez? A toll hangsor jelentése íróeszköz és madártoll is lehet. Többjelentésű szó, mert a mai toll a lúdtollról kapta a nevét, amit régen íróeszközként használtak. Tehát a jelentések között van kapcsolat. Az egy fej hagyma és a fej egy testrész kifejezésekben a fej szintén többjelentésű, mert a jelentések összefüggenek: a hagymára azért mondjuk, hogy fej, mert fej alakú.
Az azonos alakú szavak jelentéseinél nincs semmiféle összefüggés. Az ég égbolt jelentésben nincs semmilyen összefüggésben az ég (azaz lángol) szóval.
Egy szó jelentését befolyásolhatja a szövegkörnyezet. Például a fej szó lehet többjelentésű (lásd a fenti példát), de ha a fej egy testrész és tehenet fej szókapcsolatokat vizsgáljuk, akkor azonos alakú.
Az azonos alakú szavakat idegen szóval homonimáknak, a többjelentésűeket pedig poliszém szavaknak nevezzük.
Vannak olyan szavak is, melyeknél csak a kiejtett változatok azonos alakúak (pl. hely-hej, súlyt-sújt, lakályos-lakájos)
A rokon értelmű szavakat, azaz szinonimákat két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartozó szavak jelentése ugyanaz. Például: kukorica, törökbúza, tengeri (a törökbúza Székelyföldön, a tengeri Hajdú-Bihar megyében használatos a kukoricára.) Vagy: eb, kutya; autó, gépkocsi. Természetesen nem pontosan ugyanazt jelentik. Például nem alkothatok belőlük összetett szavakat ugyanazokkal a szavakkal: van ebadó, de nincs kutyaadó; van kutyagumi, de nincs ebgumi.
A szinonimák másik csoportjába olyan szavak tartoznak, amelyek jelentései között valamilyen intenzitásbeli különbség van. Például: fut, szalad, rohan.
A hangalak és a jelentés viszonyát egy egyszerű ábrával is jelezhetjük, amelyben a hangalakot H-val, a jelentést J-vel jelöljük. (Nem összetévesztendő a határozó és a jelző jelölésével!)
Így:
A hangalak és a jelentés viszonya vizsgálható a morfémák szintjén is. Pl. azonos alakúság: -t (1. a tárgy ragja –asztalt, 2. a múlt idő jele – állt, 3. a befejezett melléknévi igenév képzője – kért), rokon értelműség: Pécsett, Pécsen, alakváltozat: Ágnesnak, Ágnesnek.
ludimagister