• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásait gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” – monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, csak tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest biztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
  levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

thalia

 A királyi udvarban mindenkinek megvolt a maga „szerepe”, amit egész nap „játszott”. Az élet szigorú etikett szerint zajlott. Pl. a király reggeli öltözködése nyilvános látványosság volt az udvar tagjainak; este ünnepségeken, lakomákon vigadtak. XIV. Lajos ragadványneve, a Napkirály is egy színházi balettelőadásnak köszönhető, ahol a király a napistent, Apollót alakította.

Nem csak az udvari színházakban folytak előadások. A polgárság számára voltak nyilvános színházak, sőt, a plebejusok is járhattak az ún. vásári színházakba pl. Théatre de la Fiore-ba. A színház a társadalmi érintkezés egyik fő helye lett.

Az első színházakat labdaházakból alakították át.

(Jelentősebb színházak: Hotel Bourgogne (eleinte itt játszott a királyi társulat), Marais színháza, Illustre Théatre.)

A színész a színházban elsősorban szónok volt, azaz a szövegre nagyobb hangsúlyt fektettek, mint a mozgásra. A mozgásban főleg az udvari tánc szolgált mintául, de természetesen csak a zenés darabokban volt jellemző. Moliére is több darabjához kapcsolt balettbetéteket. Pl. Az úrhatnám polgárhoz. Ezekhez a darabokhoz a zenét nagyrészt szerzőtársa és egyben riválisa, Lully szerezte.

A színészet a francia udvarban megtanulható mesterségnek számított, s a művészeknek mindent aprólékosan meg is kellett tanulniuk. Semmit sem bíztak a színész „kiszámíthatatlanságára”, az improvizációnak nem adtak teret. A színpadon a hitelességnél fontosabb volt az illendőség pl. nem szabadott hátat fordítani a közönségnek; Racine Iphigénia című darabjában az egyik legnagyobb hibának azt tartották, amikor Akhillesz nem veszi le a sisakját, miközben Agamemnonnal beszél.

A színészek a kornak megfelelő elegáns kosztümöket hordtak a színpadon, abroncsos szoknyát, parókát. Ha a szerep megkívánta egy-egy jelzés értékű ruhadarabot is felvettek pl. sisakot, vértet, turbánt. Díszlet nem volt, csak kellékek.

Ekkor alakult ki az úgynevezett kukucska- vagy dobozszínpad, ami máig is a legelterjedtebb színpadi forma. Jellemzője, hogy befelé mélyül, nincs emelvényen. A színpad előtt gyakran volt egy zenekari árok a zenészeknek.

Ennek a kornak a találmánya a függöny is. A függöny összehúzása az idő múlását fejezte ki. Erre azért is volt szükség, mert az angol jelenettechnika helyett a franciák a felvonástechnikát alkalmazták, ahol megengedett a kisebb időbeli „ugrás”, s ami az alatt történik, az a dialógusokból derül ki.

A női szerepeket nők játszották.

A francia klasszicista triász tragédiaköltője a Cid szerzője, Corneille, és a Phaedra írója, Racine. Mindketten a szenvedélyes, végletes jellemű hősöket kedvelték. Gyakoriak témáik között az ókori, illetve a történelmi témák, valamint a szerelem, a szenvedély szembeállítása a becsülettel és az erkölccsel.

A triász komédiaköltője Moliére.

ludimagister

A My Fair Lady G. B. Shaw Pygmalion című drámájának zenés változata.  Pügmalion, a szobrász görög mitológiai alak. Készít egy női szobrot, ami annyira jól sikerül, hogy beleszeret saját művébe. Aphroditéhoz, a szerelem istennőjéhez imádkozik, hogy a szobor életre keljen. Az istennő teljesíti a szobrász kérését. A történet Ovidius Metamorphoses, azaz Átváltozások című művében is olvasható, mivel a szobor emberré változik. 

B. Shaw Higgins professzora is egy Pügmalion, hiszen saját „művébe” szeret bele. Az ókori történethez csupán ennyiben kapcsolódik. Henry Higgins nyelvészprofesszor, fogadást köt barátjával, Pickering ezredessel Eliza Doolittle-re. A lány egy egyszerű virágárus, közönséges stílussal, beszéddel. Higgins úrinőt akar faragni belőle a fogadás kedvéért, azért, hogy saját szakmai tudását bizonyítsa: kiváló nyelvész és tanár. A terv sikerül, de egy kis szépséghibával: beleszeret Elizába.

A My Fair Lady cselekménye, szereplői apró eltéréseket leszámítva megegyeznek Shaw drámájáéval. A musical szövegkönyvét Alan J. Lerner, zenéjét Frederick Loewe írta.

Az angol nyelvű cím utalhat arra, hogy Eliza egy kofa és egy hölgy, egy lady egyszerre. Nem is szokás lefordítani. (A fair szó is sejtethet kettősséget: a fair vásárt jelent, a fairy tündért: Eliza először egy vásári lány, később pedig tündéri.) Tulajdonképpen egy rút kiskacsa történet a My Fair Lady, csak itt nem önmagától lesz a kiskacsából gyönyörű hattyú. Eliza keményen dolgozik, hogy szépen tudjon beszélni, nyelvtörőket gyakorol (pl. Lenn délen édes éjen édent remélsz…). Az első megmérettetésen, a derbyn eleinte jól szerepel, de amikor a szurkolásra kerül sor, nem kontrollálja magát: viselkedésével, szavaival elárulja bárdolatlanságát. (De van, akinek – Freddy Eynsford-Hillnek – így is megtetszik.) A történet egyik kérdése, hogy a természetesség, Eliza „bárdolatlansága” kevesebbet ér-e, mint a társadalmi elvárásoknak megfelelő személyiségek.

Érdekes kérdés az is, hogy Higgins Elizába szeret bele, vagy abba a lányba, akit a maga ízlése szerint „alkotott”, egyáltalán: elválasztható-e egymástól az egyén és a neveltetése.  Illetve felvetődik a szerelmes egy másik személybe vagy saját ideáljába, elképzelésébe szeret bele a másik ember személyében. Higgins és Pügmalion, a szobrász is a saját ideáljukat „készítik el”.

Hat hét újabb gyakorlás után Eliza ismét bizonyíthat a nagykövet bálján. Az eredmény ezúttal tökéletes: a lányt mindenki úrinőnek nézi. Még Kárpáthy Zoltán is, aki pedig híres arról, hogy könnyen leleplezi a csalókat. Szép kiejtése miatt Elizáról azt gondolja, hogy magyar királyi leszármazott. Higgins megnyerte a fogadást, elégedetten beszélget Pickeringgel, s amikor Eliza részt kér a sikerből, szeretné, ha elismernék az ő szorgalmát, ügyességét, elküldik.  Szintén érdekes kérdés, vajon Higginsnek joga volt-e egy „emberkísérletet” folytatni, más életével, érzéseivel játszani, ilyesmire fogadni. (A fogadás vagy az érdekkapcsolat, ami szerelemmel végződik, kedvelt eleme a hollywoodi vígjátékoknak ma is.)

Végül – úgy tűnik – fordul a kocka, nem a lánynak van szüksége a professzorra, hanem fordítva. Higgins rádöbben, hiányzik neki Eliza, beleszeretett. A musical végén Eliza visszatér: teljes a happy end. Ez változás Shaw darabjához képest, amelyben Eliza Higgins anyjánál talál menedéket, nem megy vissza a professzorhoz, lázad az ellen, hogy úgy kezeljék, mint egy sikeres kísérlet alanyát.

A My Fair Lady leghíresebb feldolgozása George Cukor 1964-es, sok Oscar-díjjal és Golden Globe-bal jutalmazott filmje Rex Harrison és Audrey Hepburn főszereplésével. A dalokat azonban – egy kivételével – Marni Nixon énekelte fel. A színházi változatban Harrison partnere Julie Andrews volt. A két főszereplő magyar hangja Igó Éva és Sinkovits Imre volt.

Magyarországon 1966-ban Seregi László rendezte meg a Fővárosi Operettszínházban Básti Lajos és Bessenyei Ferenc, illetve Lehoczky Zsuzsa és Galambos Erzsi szereplésével. (Básti ’53-ban a Pygmalion Higginsét is eljátszotta.)’94-ben Sík Ferenc állította színpadra a Magyar Színházban. 2016 szeptemberében pedig Tompos Kátya és Alföldi Róbert főszereplésével mutatták be a darabot Puskás Tamás rendezésében a Centrál Színházban.

thalia

A Macbeth a nagyravágyás és gonoszság, de a gyengeség és a hiszékenység drámája is. Macbeth hisz a boszorkányok jóslatának (találkozás a boszorkányokkal: expozíció), hogy először Cawdor thánja, majd király lesz (főleg, miután az első jóslat teljesül). 

Az alaphelyzet tehát: hogyan valósítja meg Macbeth a jóslatot, vagy hogyan valósul mag a jóslat. Vajon előre meg van írva a sorsunk, vagy mi alakítjuk? Azért lesz Macbeth király, mert ez a sorsa, vagy mert a jóslatot ismerve mindent megtesz, mindenkit megöl érte (ahogy III. Richárd)? Macbeth elmondja feleségének, Lady Macbeth-nek is a jóslatot, aki szerint „meg kell valósítani”: meg kell ölni a királyt, hogy Macbeth lépjen a helyébe. A nő azonban nem tudja megtenni, mert apjára emlékezteti az alvó király. Macbeth viszont megteszi. Véletlenül a helyszínen hagyja a tőrt, és nem mer utána menni. Lady Macbeth szerint a holtaktól és az alvóktól nem kell félni. Biztatja férjét (kicsit a bibliai Évára emlékeztetve), de szidja is gyengesége miatt. A gyilkosság előtt azt mondja Macbeth-nek, ha ő azt fogadta volna meg, hogy megöli a gyermekét, megtenné, mert kötné a fogadalom.

A gyilkosságot az őrökre fogják, akiket Macbeth szintén megöl, a király fiai azonban rosszat sejtve elmenekülnek. Ezután Banquót öleti meg, aki azt a jóslatot kapta, hogy utódai királyok lesznek. Azonban az ő fia, Fleance is elmenekül. Banquo mégis megjelenik az uraknak adott vacsorán, pontosabban a szelleme, akit Macbeth lát, sőt beszél is vele. Lady Macbeth mentegetni próbálja emiatt a vendégek előtt. Macduffot száműzi Macbeth, mert nem jelent meg a vacsorán.

Elmegy a boszorkányokhoz újabb jóslatokért. Az elsőben egy sisakos főt látnak a boszorkák, ami azt jelenti, óvakodjon Macdufftól. A másodikban egy gyermeket – jelentése: Macbeth-et nem bánthatja, kit anya szült. A harmadik – egy gyermek ágakkal – pedig azt jelenti, nem kell aggódnia, amíg a birnami erdő Dunsinane (ahol a vára áll) dombjára nem tér. A jóslattól tartva megöleti Macduff feleségét és kisfiát. A képtelennek tűnő jóslatok sorban valóra válnak. Megindul az erdő (a Macbeth-et támadó katonák ágakkal álcázzák magukat), Macbeth-et pedig megöli Macduff (ez a tetőpont), akit nem anya szült, mert császármetszéssel jött a világra. A megoldás:  a király Malcolm lesz, a megölt király idősebb fia.

Macbeth-en túlnő a feladat, amit teljesíteni akart, nem elég erős, hogy gonosz legyen (pl. szellemet lát) és nem elég gonosz, hogy erős legyen (nem tudja legyőzni az ellenségeit). A férjét a gaztettekre biztató, becsvágyó Lady Macbeth is megőrül és meghal a dráma végére.

A Macbeth-hez sok babona kötődik színházi berkekben. Pl. a Macbeth szó kiejtése színházban szerencsétlenséget hozhat, ezért inkább a skót színdarab elnevezés használatos helyette. Állítólag a darab első előadásán a címszereplőt éles késsel szúrták meg, a későbbiekben is több, a darabban játszó színész balesetet szenvedett, egy amerikai újságíró pedig meghalt, miután rossz kritikát írt az egyik előadásról.

A ’90-es években Kaszás Attila és Stohl András is eljátszották a dráma főszerepét. Nevezetes Alföldi Róbert rendezése a Tivoliban László Zsolt főszereplésével.

A nemzetközi feldolgozások közül talán a japán Kuroszava 1957-es Véres trón című feldolgozása a legérdekesebb, valamint Orson Welles Vudu Macbeth-je (1936), amiben minden színész fekete volt, a cselekmény helyszíne pedig Skócia helyett Haiti.

thalia

A III. Richárd elemzésekor érdekes lehet a karakter külsejének és lelkének viszonyát vizsgálni: vajon III. Richárd azért olyan gonosz, mert „alkalmatlan a szerelemre”, azaz púpos és béna? Mert elbánt vele az élet, ő is elbánik a többiekkel? Vagy a csúf külső a csúf lélek miatt van? Shakespeare korában ez utóbbit gondolták: a csúnya test nem oka, hanem következménye a gonosz léleknek, így valószínűleg ezért sem éreztek részvétet a korabeli nézők Richárd iránt.

Az értelmezés során érdekes lehet még a főhős identitásának kérdése. (Erika Fischer-Lichte elemzi ebből a szempontból A dráma történetében) Richárd meghatározza önmagát: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Gazemberként viselkedik, de a világ felé mást mutat: először a testvérének „játszik”, majd Annának a szerelmest, végül a szentet, aki alig akarja elfogadni a koronát. Végig biztosan játssza szerepeit, de amikor eléri célját, és király lesz, kizökken; már nem kell többé gazembernek lennie, így elveszíti saját identitását. Eszerint a „valódi” III. Richárd megszűnik már azelőtt, hogy meghalna a csatatéren. (Fontos, hogy a gonosz Richárdot Richmond, azaz VII. Henrik, I. Erzsébet nagyapja győzi le.)

Nevezetes volt Major Tamás III. Richárd-alakítása 1955-ben. A ’90-es években például Kern András, Gáti Oszkár, Rudolf Péter játszották. 2002-ben Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezte meg Valló Péter a „fekete luxusautós”, mai környezetbe ültetett III. Richárdot, melyet később a Nemzetiben játszottak Kulka János főszereplésével.

thalia

Egyszerűen megfogalmazva információáramlás legalább két személy között valamilyen jelrendszer segítségével.

Kicsit részletesebben kifejtve: a kommunikáció vagy közlésfolyamat az emberek között lezajló tudatos vagy nem tudatos érintkezés, amely valamilyen jelrendszer (pl. a nyelv, mimika, gesztikulálás) segítségével jön létre. Egy információ „mozgásba lendítése”, két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználása; információcsere, érintkezés, közlés, híradás.

A kommunikáció tudománya a kommunikációtan vagy kommunikációelmélet.Általában emberekhez kapcsoljuk a kommunikációt, de állatok is kommunikálhatnak egymással (pl. méhek tánca, szag-, hang- és fényjelek, „mimika”)

A kommunikáció során jeleket használunk. A jeleket sokféleképpen lehet csoportosítani. Például így:

Vagy a jelölő és a jelölt viszonya alapján így:

A nyelvi jelek is szimbólumok. Önkényesek, azaz nem ok-okozati viszony vagy hasonlóság alapján alakultak ki. Az asztal hangsor nem hasonlít az asztalhoz, illetve az asztal fogalmához, és nincs is ok-okozati viszonyban vele. Bizonyíték erre a sokféle nyelv létezése. A table, Tisch, mesa, mensa stb. hangsorok mind az asztalt jelölik. (A hangutánzó szavak viszont ikonok!)

Mik a kommunikáció tényezői? Azaz: mi kell ahhoz, hogy létrejöjjön?

Az üzenet az adótól (nevezhetjük jeladónak, közlőnek, beszélőnek, írónak stb., attól függően, hogy hogyan adja át az üzenetet) a kód segítségével a csatornán keresztül jut el a címzetthez (befogadó, jelvevő, hallgató, olvasó stb.), aki dekódolja azt.

Az üzenet lehet egy irodalmi mű mondanivalója, de lehet egy egyszavas mondat jelentése is. (Nem csak nyelvi kódrendszerrel „megfogalmazott” üzenetek léteznek. Például, amikor a parkban sétáló kutya megjelöli a fákat, az üzenet valami olyasmi, hogy „itt jártam, ez az én területem”. A későbbiekben azonban a példák a nyelvi kommunikációra vonatkoznak.)

A nyelvi kód egy hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott szabályrendszer. Tehát egy közösség (pl. a több millió, magyarul beszélő ember) minden tagja tisztában van az adott jelrendszer jeleivel.  Az asztal szó minden magyarul beszélő számára (nagyjából) ugyanazzal a jelentéssel bír, a table ugyanazt jelenti az angolul tudóknak stb. A „hagyományokon alapuló” és a „közösségileg elfogadott” kifejezések lényegében arra utalnak, hogy a nyelvi jelek szimbólumok.

A csatorna a kommunikációs közeg, melyen keresztülfut az üzenet. Beszéd esetén a csatorna a levegő (hiszen a hanghullámok terjedéséhez levegő kell; légüres térben nem tudnánk beszélni, és víz alatt sem megy igazán jól), íráskor a papír a csatorna stb.

Az aktuális beszédhelyzet (a beszéd pillanata) is fontos a kommunikáció során, mert más és más helyzetekben mást és mást jelenthet az üzenet.

A kommunikáció lehet:

Egyirányú kommunikáció esetén nincs azonnali visszajelzés, a kétirányúnál van.

A közvetlen kommunikáció azt jelenti, hogy a kommunikáció során az adó és a címzett ugyanazon a helyen vannak, ugyanakkor. Ha a kommunikáció közvetett, nem ugyanott vannak (pl. telefonbeszélgetés), vagy nem egy időben történik a közlés és a befogadás. Érdekes kérdés, hogy vajon a chatelés vagy a skype-olás közvetett vagy közvetlen kommunikáció-e. A definíció szerint nem egy helyen vannak a beszélgetőpartnerek, de mégis mondhatjuk azt, hogy olyan, mintha úgy lenne, hiszen majdnem ugyanolyan visszajelzést kaphatunk, mint élő szóban.

A kommunikáció funkciói (azaz mire használjuk):

1. tájékoztató (referenciális) funkció

• vélemény- vagy gondolatközlés valamiről
• a leggyakoribb funkció
• ide tartozik a legtöbb kérdés is

2. érzelemkifejező (emotív, expresszív) funkció

• belső érzéseink és vágyaink kifejezése

3. felszólító, felhívó (konatív) funkció

• az a cél, hogy a címzettet befolyásoljuk, valamire rávegyük
• a felszólító mód és a megszólítás jellemzi grammatikailag
• ide tartoznak általában az életbölcsességek szabályai, intelmei

4. kapcsolatfenntartó (fatikus) funkció pl.köszönés

5. értelmező (metanyelvi) funkció:

• legtöbbször a nem értett szövegre kérdezünk vissza, „nyelvről való beszéd”, pl. Nem jut eszembe az a szó… / Mit mondtál?

6. esztétikai (művészi, poétikai) funkció:

• az üzenet nyelve művészi megformáltságú
• a nyelv nemcsak eszköz, hanem maga a valóság, maga az üzenet

Az első három funkciót szokás elsődleges vagy főfunkcióknak nevezni, míg a második hármat pedig másodlagos vagy mellékfunkcióknak.

ludimagister

Endre király

Gertrudis: magyar királyné, de merániai származású; rangja és neme miatt nincs igazi vetélytársa; rokonai érdekeit az országé elé helyezi

Bánk bán: a királyt távollétében annak „helyettese”; ez ellentmondást szül: így ő parancsol a királynénak vagy az asszony neki?; a dráma minden főbb szereplőjével konfliktusban áll, de a legnagyobb problémát mégis saját magával való konfliktusa okozza: olyan feladatokat kap, amiket nem tud megoldani, főképp azért, mert elveivel ellentétesek; magányos hős, nincsenek szövetségesei

Melinda: Bánk fiatal felesége (Bánk körülbelül Gertrudisszal egyidős); jóhiszemű, de kiszolgáltatott, cselekvésképtelen, csak sodródik az eseményekkel; tisztaságával a királyné és Bánk felé kerekedik; legnagyobb értéke erkölcsössége, becsületessége, s mivel Ottó (és vádaskodásával Bánk is) ezt veszi el tőle, Melinda valódi énje, lényege „megsemmisül”, halála már csak fizikai halál, megváltás számára

Ottó: Gertrudis rokona; megtestesíti mindazt, amiért Peturék, a békétlenek lázadnak; minden áron meg akarja szerezni Melindát, „szövetségesét”, Biberachot orvul öli meg; gerinctelen, gyáva figura

Biberach: mindig arra az oldalra áll, ahonnan többet remélhet; „jelmondata”: „ott van a haza, hol a haszon”  

Tiborc – a jobbágyságot személyesíti meg, a királyi udvaron kívüli világot; olyan kérdéseket vet fel, amelyek a reformkor problémái is; nem lázad a sorsa ellen, csak tényeket közöl Bánkkal; problémái Bánk megoldásra váró problémáivá válnak

Petur bán: gyűlöli az idegeneket, és egy asszonynak (Gertrudis) sem szívesen engedelmeskedik; jót akar az országnak, de nem egyenes és nem átgondolt, az ország problémáit erőszakos úton oldaná meg

Izidóra: nemes hölgy, aki szerelmes Ottóba; Gertrudis halála bosszúszomjassá teszi; gyakran ő értesíti a királynőt Bánk vagy Ottó tetteiről – elsősorban dramaturgiai szerepe van

Simon és Mikhál – Melinda rokonai; ők is inkább csak sodródnak az eseményekkel, passzív szereplők; idegen származásuk miatt óvatosak

Solom mester és Myska bán hűek a királyhoz; talán ebből ered, hogy – mivel a királyné a királyhoz tartozik – nem látják Gertrudis hibáit

Könnyű összekeverni Solomot és Myska bánt Melinda rokonaival, Simonnal és Mikhállal. Szintén gyakran felcserélik Izidórát Izórával (Az ember tragédiájában Éva neve Izóra a konstantinápolyi színben), illetve Gertrudist Gertrúddal (az utóbbi Hamlet anyja). (A Bánk bánban a hosszabb nevek szerepelnek: Gertrudis, Izidóra.)

webab

A tétel egy szóbeli feleletnek megfelelően van felépítve.

Bevezetés

• az antik görög színház kialakulása a Dionüsszosz-ünnephez köthető
• az ünnep több napig tartott, a színházi előadások az ünnep fontos részét alkották
• a 2. napon adták elő a komédiákat (5 művet), a 3-5. napon pedig a tragédiaversenyeket tartották (2 szerző mutatta be egy-egy tetralógiáját, azaz egy trilógiát – ez 3 tragédiát jelent – és 1 szatírjátékot)
• az Antigoné is egy ilyen trilógia egyik darabja; a teljes trilógia nem maradt fenn (az egyetlen fennmaradt ókori görög trilógia Aiszkhülosz Oreszteiája)
• az Antigoné szerzője, Szophoklész Aiszkhülosz és Euripidész mellett az antik tragikus triász egyik tagja; csak 7 tragédiája maradt fenn a kb. 150-ből; 18-szor nyerte meg a drámaversenyt, s ez a társadalom megbecsült tagjává tette

Tárgyalás

• a tragédiák témáját a szerzők a görög mitológiából merítették (egy-egy témát nagyon sokszor dolgoztak fel )
• az Antigoné cselekménye a thébai mondakörbe tartozik: miután Oidipusz rájön, hogy a jóslat bevált, apját megölte, és anyját feleségül vette, megvakítja magát és a trónt két fiára bízza; a fiúk felváltva uralkodnak 1-1 évig, míg egyikük meg nem elégeli ezt: testvére és a város ellen támad; a harcban mindkét fiú meghal – innen indul az Antigoné története

• Antigoné nem temetheti el testvérét, Polüneikészt, mert az a város ellen támadt; ez még a dráma ideje előtt történt, tehát az Antigoné analitikus dráma, hiszen egy múltbeli eseményből fakad a konfliktus

• Théba trónján Kreón, Antigoné nagybátyja ül – a két személy által két törvény ütközik

• Kreón az írott törvényeket képviseli, a város törvényeit (ezek a törvények a város érdekeit védik, hiszen büntetik azokat, akik a város ellen támadnak)
• Antigoné az íratlan törvényeket, az istenek törvényeit követi: a halottat el kell temetni (neki nem a város, hanem a családja, a testvére a fontos)

(Hegel szerint Kreónnak és Antigonénak is igaza van, de a kétféle igazság nem érvényesülhet egyszerre, egyik sem képes elfogadni a másik igazát a saját elvei megsértése nélkül, ezért kell szükségszerűen bekövetkeznie a tragédiának.)

1) a konfliktus oka: a társadalom két különböző szereplője száll vitába:

• Kreón uralkodó
• Antigoné egy a thébaiak közül

2) a konfliktus oka: eltérő életkor, eltérő nem

• Kreón egy idős férfi, akinek nehéz lenne elfogadni egy fiatal nő igazát, aki ráadásul az unokahúga
• Antigoné egy fiatal nő (aki, ha férfi lenne, Kreón helyén ülne a trónon)

3)

Van olyan értelmezés is, mely szerint nem Kreón és Antigoné ellentéte okozza a tragédiát.

Antigoné Oidipusz lánya; Oidipusz nem kerülhette el a sorsát: hiába akarta kikerülni a jóslatot, az mégis beteljesedett. Antigoné sorsa ugyanígy kikerülhetetlen és meghatározott: tragédia. Ebben a megközelítésben az Antigoné egy sorsdráma.

Kreónnak nem csak Antigonéval van konfliktusa, hanem saját fiával, Haimónnal is, aki Antigoné szerelmese. Haimón eleinte elfogadta apja törvényeit, majd fokozatosan szembeszáll vele, végül az ő halála Kreón igazi büntetése.

4)

Kreónnak a thébaiakkal sem könnyű boldogulnia: a városlakók érdekében korlátozza azok szabadságát. A thébaiak fokozatosan Antigoné mellé állnak (a közvéleményt a kar képviseli), ennek megfelelően az Antigoné politikai dráma.

5)

Antigoné és Kreón viszálya két értékrend összecsapása is.

• Kreón szerint az embert a haszon, a pénz irányítja, nem hiszi el, hogy Antigoné önzetlenül cselekedett
• Antigoné önzetlenül, szeretetből cselekszik

Lehetséges befejezések:

• Eldönthető-e, kinek van igaza? Igaza van-e egyáltalán valamelyiküknek?
• Miért Antigoné mellé áll az olvasók/nézők többsége?
• Aktuális-e ez a dráma a XXI. századi ember számára? Pl. Antigonénak döntenie kell, követi-e a törvényt, tudva: az nem egyezik elveivel

ludimagister