Hogy zajlottak a komédiaversenyek? Milyen volt a színészek ruhája? Kik voltak a legnevesebb ókori görög komédiaszerzők és miket írtak? Ezekre a kérdésekre kapunk választ az alábbiakban.

A komédiákban kezdetben nagyobb létszámú volt a kar, mint a tragédiákban. 24 főből is állhatott. Fontos szerepe volt az ún. agónban, ami egy vitajelenet volt a kórus két fele között, illetve a parabiszban, amikor a kar a közönséghez szólt közvetlenül tanácsokkal, csúfolódásokkal vagy istenekhez fohászkodtak. Az újkomédia idejére azonban a kar teljesen elvesztette a jelentőségét. Az orkhesztrát –ezért is – egyre kevésbé használták, viszont a szkéné tetején is játszottak már.

A komédiaszínészek öltözete kissé eltért a tragikus színészekétől. Kothornosz, azaz magasított talpú cipő helyett ők szandált viseltek vagy mezítláb játszottak, rövid ruhákban, amit gyakran a hasánál kitömtek a komikus hatás kedvéért.

Az epheszoszi színház lépcsői

Az óattikai komédia idején, az V. század közepén, Periklész korában állítólag 111 komédiaszerző működött, de csak egynek, Arisztophanésznek maradt fenn 11 műve. Arisztophanész parasztcsaládból származott. Komédiáiban a paraszt mindig okos, talpraesett, ravasz ember. Műveiben kigúnyolja azokat, akik a nép nevében szónokolnak, nem szereti a filozófusokat, főként a szofistákat, a politikusok mellett gúnyolja a kortárs művészeket, például Euripidészt, és a nők közéleti törekvéseit. Kicsúfolja a bürokráciát, és mindig a háború ellen szól.

Akharnaibeliek című drámájában például egy paraszt annyira megunja már a háborúskodást, hogy különbékét köt. Példáját sokan követik, s végül csak a két hadvezér marad a csatamezőn.  A Béke főszerelője is egy egyszerű ember, egy szőlősgazda, aki egy ganajtúrón repülve indul az Olümposzra. A Lüszisztratéban pedig az asszonyok akarnak békét: szerelmi sztrájkba fognak, míg véget nem ér a háború.

A Madarak főhősei, két athéni, ügyeskedők, akik a felhőkön fel akarják építeni Felhőkakukkvárát, hogy elfogják az istenek elől az áldozatok füstjét, s aztán megzsarolják az isteneket s az embereket is.

A Darazsak a bíróságot, a Lovagok a politikusok üzelmeit teszi nevetségessé, de az egyik politikus nem nagyon nevethetett az előadáson, mert magára vette a gúnyolódást és megverette Arisztophanészt. A Békák is kortársat gúnyol, csak nem politikust, hanem Euripidészt: Aiszkhülosz legyőzi az alvilágban Euripidészt, döntőbíró Dionüszosz.

A Felhők Szókratészt, a filozófust gúnyolja. A dráma szerint Szókratész egy kosárban ücsörög, ami a magasból lóg le, onnan bámulja a felhőket. Arisztophanész (hibásan) szofista filozófusnak ábrázolja Szókratészt. A drámában egy fiú adósságokba dönti apját, az apa Szókratész iskolájába viszi a fiút, hogy megtanuljon jól érvelni, hátha ezzel a tudással majd ügyesen kibújhat kötelezettségei alól. A fiú félreérti a tanításokat és elveri apját, aki bosszúból felgyújtja Szókratész házát.

Amikor Spárta győzött Athén felett, a demokráciát egyre inkább felváltotta az arisztokrácia uralma, a komédia témája a közélet felől egyre inkább a magánélet felé fordul.

A közép-attikai komédia korszakából nem maradt ránk dráma. Valószínű, hogy ebből a korból származik a népszerű Amphitryon-történet. Zeusz Amphitryon bőrébe bújik, hogy annak feleségét elcsábítsa, mert a nő nem hajlandó megcsalni férjét. Hermész pedig a férfi szolgájává „válik”, így kettős cserebere adhat lehetőséget a helyzetkomikumokra. A téma az európai drámairodalomban számtalan feldolgozást ért meg.

Az újattikai komédia atyja Menandrosz. (III-IV. század, a hellenizmus kora.) Tőle sem nagyon maradtak fenn drámák (az Embergyűlölőt az ’50-es években találták meg, az Ítéletkérők csak töredékes), viszont nagyon nagy hatással volt a komédia későbbi sorsára. Művei középpontjában a magánélet állt, például az idősek és a fiatalok örökös tusakodása, előbbiek igyekeznek betartatni a társadalmi normákat, míg az utóbbiak pazarolják a pénzt és a szerelmesek. Megjelennek az uraikat becsapó szolgák, paraziták, nagy szerepe van a véletleneknek. 

thalia