• a Nyugat mellett a romantika (korszaka) a magyar irodalom másik nagyon gazdag időszaka
• a romantika stílusjegyei már megfigyelhetőek Csokonai és Berzsenyi költészetében is, de igazán Kölcsey, Vörösmarty, majd Jókai, Petőfi és Arany műveiben teljesedett ki
• Magyarországon a romantika szorosan összekapcsolódott a történelemmel – ez a reformkor és a szabadságharc ideje, nem véletlen, hogy ekkor született a Szózat, a Himnusz és a Nemzeti dal

• Vörösmarty irodalmi munkássága nagyon sokoldalú volt:
  • irodalomszervező tevékenysége jelentős volt pl. újságot szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Atheneum)
  • segített Petőfi költői pályájának indulásában
  • írt lírai műveket (pl. szerelmes verseket Perczel Etelkához, majd Csajághy Laurához – pl. A merengőhöz -, gondolati-filozófiai költeményeket – pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó -, de neki köszönhetjük a Szózatot is
  • epikus művei közül a legismertebb a Zalán futása című eposz, amely a népszerűséget is meghozta számára (ezen kívül több kiseposzt, illetve eposztöredéket is írt)
  • drámái közül sok a történelmi tárgyú (pl. Czillei és a Hunyadiak); az Árpád ébredésével nyitott meg az első magyar Nemzeti Színház; ide sorolható a Csongor és Tünde is

Tárgyalás: romantikus stílusjegyek a Csongor és Tündében

• a mű forrásai:
  • Gyergyai Albert: História egy Árgyélus nevű királyfiról és tündérszűz leányról (Tündérszép Ilona); a romantika visszatér a hagyományokhoz, a népiességhez is (a Tündérszép Ilona népmeseként is továbbél)
  • több elemet átvett Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájából is

• jellemző a kevert műfaj a romantikára, míg a klasszicizmus a tiszta műfajokat kedvelte (pl. óda, elégia, tragédia), addig a romantika keveri a műfajokat (pl. elégikoóda), sőt gyakran elmossa a műnemek közötti határokat is (pl. a János vitéz és a Toldi elbeszélő költemények; elbeszélő, azaz epikus; költemény, azaz lírai; Az ember tragédiája drámai költemény; a ballada pedig mindhárom műnem jellemzőit magában hordozza: „A tragédia dalban elbeszélve.”)

• a Csongor és Tünde műfajára több elnevezés is használatos: drámai költemény, tündéries mesejáték, filozófiai mesedráma vagy mesejáték
• dráma(i), mert párbeszédes, színpadra szánt alkotás
• filozófiai, mert filozófiai kérdésfeltevéseivel az emberiségköltemények (mint a Faust és Az ember tragédiája) felé mozdul el (–< hiszen fő kérdése: hogyan érhető el a boldogság?)
• mese(i); a mese a romantika kedvelt műfaja, mert általa jól kifejezhető az álomszerűség, illetve a végletes ellentétek (pl. a mese szereplői szélsőségesen jók vagy rosszak pl. Tünde tündér, Mirigy boszorkány); a Csongor és Tündében sok a mesei elem: pl. Csongornak ébren kell maradnia, Tündének nem szabad beszélnie, a 3 ördögfiókának 3 csodálatos tulajdonságokkal rendelkező tárgy van a birtokában, 3 vándor van)

• a romantika ihletforrása a fantázia és a képzelet, ezért is nyúlt szívesen a meséhez (pl. Hoffmann: Az arany virágcserép, Petőfi: János vitéz)

• a Csongor és Tünde kérdésfeltevése is jól illeszkedik a romantika világfelfogásához, kedvelt témáihoz:

• Hogyan található meg, érhető el a boldogság?
• Csongor elindul, hogy megkeresse Tündét, azaz személyében a boldogságot
• a hármas útnál háromfelé mehet, három lehetőség van előtte, hogy megtalálja a boldogságot az életben (KFT)
• a kalmár a pénz mindenhatóságát hirdeti
• a fejedelem a világot leigázni tudó ember erejét, a hatalmat
• a tudós a tudásban, az észben hisz (mint a felvilágosodás)
• amikor másodszor is találkozik velük, mindhárom csalódott és boldogtalan
• Csongor egyik utat sem választja a három közül, a maga útját járja, tovább keresi szerelmét; a romantika szerint a teljesség nem érhető el – kivéve a művészet és a szerelem útján (a mű záró sora: „ébren maga van csak az egy szerelem”)
• a romantikára jellemző az állandó romantikus elvágyódás térben és időben (pl. térben: jellemző a Kelet iránti érdeklődés – pl. Vörösmarty is lefordította az Ezeregyéjszaka meséit; időben: múltba fordulás); Csongor boldogságkeresésében is fontos a tér és az idő
• a kertből indul el (az Édenkertre is utalhat – különösen, hogy itt is van (alma)fa), és a kertbe is ér vissza
• az idő is körbeér: éjtől éjig
• a mű kapcsán feltevődik a kérdés, hogy van-e fejlődés a világban, vagy Nietzsche gondolatainak megfelelően a történelem ismétli önmagát, a körkörösség, s nem valamiféle egyenes irányú fejlődés jellemzi?
• a boldogság tér és idő függvénye?

• a romantikus művekre jellemzőek a nagy ellentétek (pl. „vár állott, most kőhalom”, „bölcsőd az, majdan sírod is”, „áldjon vagy verjen sors keze,/itt élned, halnod kell”)
  • a Csongor és Tündében az ellentét a két főszereplőben testesül meg leginkább: Csongor királyfi ugyan, de föld férfi, halandó; Tünde tündér, halhatatlan, két külön világhoz tartoznak (a valóság egésze két világszintből áll, a szereplők nem élhetnek mindkettőnek megfelelően; Bécsy Tamás drámaelmélete szerint ez kétszintes dráma)
  • Tündének választania kell: vagy Csongort választja, azaz a szerelmet és a halandó életet, vagy a tündéri létet, a halhatatlanságot (a halhatatlanságról lemondó szerelmes jelen van az eredeti történetben is – Tündér Ilona és Árgyélus -, de ugyanez a motívum jelenik meg Arwen és Aragorn történetében is (Tolkien: A gyűrűk ura)

• a romantikus alkotásokra sokszor jellemző, hogy a nagyban tükröződik a kicsi, és fordítva pl. egy személyiség maga egy világ; az Éj monológjában ez így fogalmazódik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam,/s a nagy mindenség benne tükrözik.”; az Éj-monológ szerint az ember története során ugyanazzá válik, ami eredetileg volt, a jövő az lesz, ami a múlt kezdete – „és hol kezdve volt, ott vége lesz” -, de romantikus jegy a monológ látomásossága is
• a romantikára jellemző lelkesedés, szenvedélyesség, erőteljes líraiság, emelkedett hangnem, pátosz szintén sajátja ennek a műnek is; ez főleg a nyelvben jelenik meg, a patetikusság különösen a nagymonológok filozofikus, emelkedett hangnemére jellemző, az ördögfiak nyelve inkább archaikus, míg Balgára és Ilmára a népies nyelv jellemző

Befejezés

Csongor ugyanoda ér, ahonnan indult; úgy tűnik, minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik; bár a szerelmesek egymásra találnak, ez a szerelem nem válasz a világ kérdéseire, inkább menedék a világ elől (a kert, ahová visszaérkezik, kietlen).

„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,/ Gyászosra hanyatlik az égi ború:/ Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem.”

ludimagister

• Thomas Mann a nyugatosok első nemzedékének kortársa; Lübeckben született; 1933-ban Svájcba, majd Amerikába emigrált a hitleri Németországból, de végül visszatért Münchenbe
• ’29-ben Nobel-díjat kapott A Buddenbrook-ház című regényéért
• fontosabb regényei még: Doktor Faustus, A varázshegy, József és testvérei (trilógia)
• írt rövidebb-hosszabb novellákat is (a hosszabbakat inkább elbeszélésnek hívjuk); ide tartozik például a Halál Velencében, A ruhásszekrény, a Mario és a varázsló és a Tonio Kröger is

Thomas Mann (1875-1955)

• a Tonio Kröger középpontjában az önkeresés, a művészlét és a polgárlét közötti vívódás áll; előképe Anselmus diák Az arany virágcserépből; Anselmusnak csak választania kellett a két világ között – pl. Serpentina és Veronika szerelme között), csak tudnia mi a jó és mi a rossz, és boldog lesz Toniónak viszont nehezebb dolga van, úgy érzi, bármelyik útról mond le, lemond a boldogság egy darabjáról is („Nem lehet teljesség az, amiben valamiről le kell mondani”)
• Tonio Kröger neve is kettős; szőke, kék szemű apjától örökölt neve, a Kröger kemény hangzású; az apja konzul, fiát próbálja a társadalmi normáknak megfelelően nevelni („elvégre nem vagyunk ekhós szekéren kóborló cigányok”- ismételgeti)
• anyja „szép és tüzes”, külseje délies: barna hajú és szemű, a művésztípusba tartozik; Tonio szerint „onnan túlról” való; Tonio tőle örökölte külsejét (és keresztneve – a Tonio – is délies)
• Tonio eleinte úgy érzi, mindkét típust képviseli, keveredik benne a szigorú, a társadalmi normáknak megfelelni kívánó apa és az engedékeny, álmodozó anya természete
• a szőkék és kék szeműek a „polgárok”, a társadalom elvárásai szerint élnek; a polgári rend elsősorban külsőségekre jellemző, a „szőkéket” lelkileg, szellemileg a felszínesség jellemzi, talán ezért is boldogabbak, hiszen nincsenek olyan gondolataik, amelyektől boldogtalanok lehetnének; Tonio szeretne az ő világukba tartozni; próbál barátkozni Hans Hansennel. próbálja ajánlani neki Schiller Don Carlosát, de a fiút nem érdekli az irodalom, a „mély” dolgok; hasonló kudarcot vall Inge Holmmal (Holm = fejsze, kapa, gerenda), akibe szerelmes; Tonio szeretne olyan lenni, mint ők, úgy látja, ők igazán boldogok, csodálja őket (reménytelen érzései kapcsán hangzik el  híres mondat: „aki jobban szeret, az alulmarad és szenvedni kénytelen”
• a „barna” típusba tartozik Tonio anyján kívül a bálban botladozó lány, Magdalena, Tonio festő barátnője, Lizaveta, de Knaak, a tánctanár is, aki viszont már egy nevetségessé vált művész
• a helyszínek ismétlődése is fontos jelentéssel bír
• az első két fejezet az északi Lübeckben, Tonio gyermekkorában játszódik
• megemlíti a szöveg, hogy Tonio fiatalon ellátogat Itáliába, majd később Münchenbe megy, itt beszélget Lizavetával
• majd ismét két északi hely következik: Lübeck és Dánia (az észak-dél ellentét a helyszínek szintjén is megjelenik)
• Tonio felnőttként „ismét látja” Ingét, Hansot és Magdalenát, pontosabban rájuk emlékeztető embereket; még mindig vonzódik hozzájuk, de már érti, hogy sosem lesz olyan, mint ők („ők voltak azok, nem annyira egyes ismertetőjegyeik, és a ru a ruházat hasonlósága alapján, mint inkább azonos faj és típus erejénél fogva)
• a Tonio Kröger szerkezete a szonátaformát idézi (Thomas Mann kedvelte a zeneelméletet, a Doktor Faustusban Beethoven, a Trisztánban Wagner zenéjéről ír)
• a lübecki gyermekévek felelnek meg az expozíciónak
• az expozíciót a kidolgozás követi (Itália, München)
• a reprízhez, azaz visszajátszáshoz tartoznak azok a részek, amikor Tonio visszatér északra és szembesül újra gyermekkora „szereplőivel”
• a kóda, azaz a függelék pedig a mű végén a Lizavetához szóló levél

Lehetőségek a befejezéshez

• mire utal a visszajátszás: nincs változás, nincs fejlődés? ; a dolgok nem változnak, csak mi gondolkodunk máshogy róluk?
• van-e megoldás a művész – és polgárlét között őrlődő ember számára?

ludimagister

• Mikszáth realista novella- és regényíró
• (szegénysége miatt elvált feleségétől, mert úgy gondolta, hogy nem tud számára megfelelő életet biztosítani, majd amikor elismert íróvá vált, ismét feleségül vette)
• Mikszáth prózáját az anekdotázó elbeszélésmód jellemzi; néhány irodalomtörténész szerint nagyregényei (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság, A fekete város) „túlírtak” ebből a szempontból
• rövidebb regényei pl. Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, A sipsirica, A beszélő köntös, Új Zrínyiász
• a Beszterce ostroma a Bevezetés tanúsága szerint egy valós eseményt ír le, valós személyről: a narrátor azt írja, hogy Pongrácz Istvánról Pongrácz Károlytól, a gróf egy későbbi rokonától hallott à hiteles elbeszélés?
• műveinek szereplői nem szélsőségesen jók vagy rosszak (mint a legtöbb romantikus hős, pl. Jókai hősei); sok humorral ábrázolja őket, talán ettől is hétköznapi a legtöbb

Típusok

• az eddigi magyar epikában a parasztemberek csak mellékszereplők voltak (az „eddigin” elsősorban Jókait kell érteni, mert ő volt az első, akinek a műveit széles körben olvasták – ő inkább a tehetősebb társadalmi rétegekről írt)

• Mikszáth sok művében ábrázolja a parasztság életét pl. két novelláskötetében, amelyek meghozták számára a hírnevet: A jó palócok; Tót atyafiak (felvidéki volt, ezért írt a felvidéki magyar népcsoportról – palócok – és a szlovákokról – tótok – is; de pl. A Szent Péter esernyője is főleg falusi emberekről szól

• jellemző hőstípusa a dzsentri, akinek csak rangja van, de nincs mellé pénze (pl. A gavallérok szereplői kölcsön holmikból rendezik az esküvőt, de mégis „flancolnak”, vagy ilyen Noszty Feri, aki úr ugyan, de ügyeskedéssel próbál pénzt szerezni – akár úgy, hogy elveszi a gazdag Tóth Marit; a Beszterce ostromában pedig Behenczy Pál és a fia ilyenek: elszegényedett bárók, a rang mellé nincs pénzük, úgy szereznek – sokszor nem becsületes úton -, ahogy tudnak

• Mikszáth szívesen ábrázolja  a polgárság néhány típusát is pl. az idegeneket utánzó, majmoló sznobokat (nekik van pénzük, de nincs meg bennük hozzá az úri finomság – pl. a Trnowszky-fivérek a Beszterce ostromában); másik kedvelt típusa a okosságával meggazdagodó polgár – pl. Tóth Mihály, Mari apja, aki Amerikában lett gazdag

• az erkölcsi jellemvonások alapján két nagyon jellemző típust mutat be Mikszáth:

• a SVIHÁK típust – ide általában szélhámosok tartoznak, akik megpróbálják a maguk javára fordítani az adott kor, a helyzetek visszásságait, tehát ügyeskedők; önzők és nem tisztelik a törvényt (pl. Noszty Feri)

• a DON QUIJOTE-TÍPUS – olyan emberek tartoznak ide, akik különcök, mert egy olyan világ értékrendje szerint élnek, amely már elmúlt, tehát valójában egy ábrándvilág; ezért gyakran nevetségessé válnak saját korukban; jellemző rájuk a becsületesség és a lovagiasság (ilyen Arany öreg Toldija is a Toldi estéjében) és Pongrácz István a Beszterce ostromában

 A Beszterce ostromáról

• Pongrácz Nedec várában él, a vára olyan, mintha a középkorban megállt volna ott az idő: előkóstolója van, lovagi tornákat, csatákat szervez magának, mintha valóban ellenséges támadás fenyegetné a várát; a „játékaiban” részt vevőket megjutalmazza, s bár a legtöbbjük bolondnak tartja Pongráczot, azért örömmel húznak hasznot belőle
• „megvásárolja” várúrnőnek a cirkuszi Estellát; nem szereti igazán a nőt, meg is veri (Estella mégis ragaszkodik hozzá, mert szeretne grófné lenni, de azért nem éppen hűséges típus (ő a casus belli à Besztrece megtámadása); Pongrácz nőideálja Medici Katalin a régmúlt időkből

• a Don Quijote-típusú hősök viselkedésére több magyarázat is lehet: Pongrácz viselkedhet így, egyszerűen azért, mert bolond, de élhet a múlt értékei szerint azért is, mert a jelen értékeivel nem tud azonosulni, nem fogadja el (ld. Estella és Medici Katalin személyiségét –bár az utóbbiéra csak halványan következtethetünk)

• a Behenczyk vagy Apolka nagybátyjai olyan személyiségek, akikben nem sok magasztosság, nem sok értékes tulajdonság van – talán Pongrácz szándékosan határolódik el ettől a világtól

• az is lehet azonban, hogy Pongrácz nemcsak nem akar, de nem is képes az új világ rendje szerint élni

• szólhat ez a regény az epikus hősök változásáról: az antik eposzok főszereplői még igazi hősök, héroszok, tetteik közösségek életét befolyásolják; ám ahogy haladunk előre az időben, egyre kevésbé van így: a regényhősök egyre hétköznapibbak, sőt gyakran kisszerűbbek lesznek, saját életüket sem tudják befolyásolni; Pongrácz egy igazi lovag szeretne lenni, de ott és akkor ez már nem lehetséges, nem illeszkedik abba a világba, ezért is válik nevetségessé

• a Don Quijote-típusú hős magányos hős, hiszen az értékrendjével többnyire egyedül van; Pongrácz számára az egyetlen ember, akit szeretni tud: Apolka

• Apolka naivitása és tisztasága az, ami „illeszkedik” Pongrácz lovagias világába; megkapják egymástól azt, amire mindkettőjüknek szüksége van: a szeretetet

• a regény első része Nedecen játszódik, a második pedig – sokkal korábban indulva – Zsolnán; Besztercén futnak össze a szálak: itt szövődik össze Apolka és Pongrácz gróf sorsa (hasonló az időkezelése a Szent Péter esernyőjének is)

• talán a legérdekesebb kérdése a regénynek, hogy Pongrácz bolond, vagy csak különc, aki tudja, hogy bolondnak tartják; ebben a kérdésben a narrátor sem foglal állást:

• „Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titok. Elfér a többi között.”

ludimagister

• A Gézagyerek a székesfehérvári színház felkérésére készült, de végül a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán volt a premierje 2001-ben

• szereplői vidéki emberek
• Gézagyerek egy autisztikus fiatal férfi, akinek a nevében is benne van, hogy valójában nem nőtt fel; az anyjával él, és naphosszat a konyha kockaköveit bámulja; amikor „biztonsági emberre” van szükség a gyárban, őt választják, hogy üljön a szalag fölött és figyeljen; úgy tűnik, „rendes” dolog, hogy munkát adnak egy fogyatékos fiúnak, de az is igaz: ezt a munkát senki más nem vállalná szívesen, értelmetlennek, unalmasnak  tartják (látszatmunka)
• a falusiak szánják Gézát, de amikor munkába áll, a munkanélküli szomszéd szánalma irigységbe csap át
• a munkatársai is szánják, megpróbálnak kedvesek lenni vele, befogadni (pl. nőt akarnak szerezni neki Vízike, „a kocsmai nő” személyében), de ezek a segítségek kicsit mindig gúnyt is űznek Gézából

• Géza nem illik teljesen a falusiak világába

• rendkívüli esetben a szalagot le kell állítania, de nem történik rendkívüli eset, ezért kissé kényelmetlenül érzi magát, úgy érzi, nem dolgozik jól
• a munkatársai „csinálnak” neki egy rendkívüli esetet, egy “műbalesetet”, de Géza nem érti a viccet, számára a világ egyértelmű dolgokból áll, igenekből és nemekből, feketéből és fehérből, mint a konyha kockaköve

•   a humorérzék hiánya a nagy különbség Géza és a többiek között, a munkások ugyanolyan céltalan életet élnek, mint a fogyatékos fiú, minden nap ugyanazt csinálják, de ők képesek az iróniára, képesek kérdéseket feltenni a világ kilátástalanságáról; ők tudják, hogy a világ rosszul működik, Géza viszont képtelen felfogni a hibás dolgokat – viszont ezért talán elégedettebb is a saját sorsával, mint a többi ember

• Banda Lajos és Herda Pityu tipikus munkásemberek (beszélő nevek! – pl. Herda valamit elherdál, talán az életet)
• a szegénységet, a hiábavalónak tűnő monoton munkát két „eszközzel” próbálják legyőzni:

• a kocsmázással (itt a társaság és az alkohol egyaránt enyhít a bajaikon)
• a beszéddel, az állandó töprengéssel is megpróbálják legyőzni a sorsot

• Géza életében sajátjukat látják tükröződni; de: míg Géza nem tudja, hogy mennyire szánalmas egész nap a konyhakövet nézni, addig Banda és Herda nagyon is tisztában vannak vele

• a karakterek nagyon életszerűek (pl. Marika, a bolti eladó, aki „dizsibe jár”, a fiát egyedül nevelő Rózsika néni, a munkások, az állandóan figyelő, kedveskedő-irigykedő szomszédok)

• a dialógusok nyelvezete egyszerű, néhol a nyelvromlás, néhol ennek a társadalmi rétegnek a nyelvi kreativitása jelenik meg benne; úgy beszélnek a szereplők, mint a hétköznapi falusiak

• a dráma műfaját a szerző istendrámaként jelöli meg – Géza többször tűnik fel úgy – a többi szereplő szerint – mint egy isten, aki ül magasan mindenki fölött és nézi a szalagot – Isten is csak nézi a világot vagy meg is nyomja a piros gombot, ha baj van? – ha igen, miért van ilyen életük, miért van ilyen „hibás” ember, mint Géza?

• Befejezésül (röviden kifejtendő):

1. Mit kritizál a mű a társadalomban?
2. a vidéki élet egyhangúságát a  szegénységgel (kb. mint Csehovnál)
3. az emberi jellemet
4. a világot, az élet céltalanságát?

thalia

Néhány gondolat Babits Mihályról bevezetőként:

Lírikus, azaz költő volt (versei pl. In Horatium, A lírikus epilógja, Ősz és tavasz között, Csak    posta voltál, Új leoninusok, Jónás imája, Balázsolás, Húsvét előtt, Cigány a siralomházban),

 de epikus szerző is (regényeket, novellákat is írt, bár elsősorban versei kerültek be az irodalmi kánonba; A gólyakalifa című regénye az első magyar lélektani regény).

Jelentősek műfordításai (pl. Erato – szerelmes versek a világirodalomból; az Isteni színjáték fordításáért San Remo-díjjal tüntették ki az olaszok).

Nagyon fontos volt irodalomszervező tevékenysége is:

• egy ideig (haláláig) ő volt a Nyugat főszerkesztője
• támogatta az ifjú tehetségeket pl. Szabó Lőrincet
• a Baumgarten-díj alapítványának főkurátora volt
• felesége felvette a Török Sophie nevet (ez Kazinczy Ferenc, a nyelvújító és irodalomszervező feleségének neve volt; Babits felesége ezzel is szerette volna jelezni, hogy férjének milyen nagy a szerepe a magyar irodalom alakításában, alakulásában)

Háborúellenes (Adyval együtt, már az I. világháború kitörése előtt).

Klasszikus műveltségű poeta doctus.

A Jónás könyve

A Jónás könyvét Babits kórházba kerülése előtt kezdte írni, és a műtét utáni lábadozása közben fejezte be. Forrása az ószövetségi Jónás könyve, Ószövetség. Sok mindenben eltér az eredeti történettől pl. Babits Jónása nem maga kéri, hogy dobják a tengerbe, sőt elbújik inkább, mert gyáva; a Bibliában Ninive lakói megtérnek, Babits Jónásából viszont csúfot űznek, míg a bibliai történet emelkedett hangvételű, addig a babitsi Jónás komikus figura.

A mű felépítése:

• 1. rész: Jónás menekülése Isten parancsa elől
• 2. rész: Jónás a hal gyomrában
• 3. rész: Jónás Ninivében
• 4. rész: Jónás lázad az Úr ellen, mert az nem pusztította el a várost

Babits a késleltetés eszközével él, az olvasó mindig vár valamit: az 1-2. részben várjuk Isten parancsának teljesülését, a 3-4. részben pedig Jónás ninivei ítélethirdetésének teljesülését).

Az 1. és a 3. rész a „külvilágban”, míg a 2. és 4. Jónás fejében, tudatában „játszódik”, kevésbé epikus (a halban és a pusztában is egyedül van, mindkettő olyan hely, ahol az ember gondolkodni kényszerül ld. Keresztelő János vagy Jézus a pusztában, Carlo Collodi Pinokkiója a halban stb.).

A Jónás könyve a sorsa elől menekülő ember példázata: sorsunk elől, amit Isten mér ránk, nem menekülhetünk, így Jónásnak nincs választási lehetősége (ld. Oidipusz király története).

A Jónás könyve az átlagos, hétköznapi ember története is, aki nem vágyik nagy történelmi szerepre, csak nyugodtan akar élni; tudja, a nagy kihívások, nagy tettek nagy gonddal járnak, ezért nem kér belőlük, de erről nem ő dönt.

A Jónáshoz hasonló átlagember ki szeretne térni a viharok elől, a próféta viszont Isten közbenjárója, nem dönthet úgy, hogy nem vállalja a feladatot, mások életéért is felel. Jónás nem akar próféta lenni, de nincs más választása, ez a kijelölt sorsa.

Lehet ez a mű egy „szerepvers” is? (Babits egy bibliai szerep mögé rejti saját „szellemi önéletrajzát”?) Ha közéleti szerepet vállal, alá kell merülnie az élet zűrzavarába, mocskába, nem élhet elszigetelten, csendesen, nyugodtan, ha viszont távol tartja magát mindettől: megszegi kötelességét.

1927-ben Julien [zsülien] Benda francia filozófusnak megjelent Az írástudók árulása című írása, mely súlyos kritika az értelmiségiekről: gyáván elbújnak és hallgatnak ahelyett, hogy szembeszállnának a kor nacionalista uszítóival. Az írás hatással volt Babitsra is: szerinte az író kötelessége a jóért való kiállás; aki tud szólni, annak kötelessége szólni, felelős embertársaiért („atyjafiáért számot ad a testvér”, „vétkesek közt cinkos, aki néma”).

Lehet ez a mű az európai civilizációért érzett aggodalom kifejeződése is: a háború a „rosszal” együtt elpusztítja a „jót” is; de: van-e egyértelmű jó és rossz a világban? – „[Isten] sem tudta, és ki választja széjjel, / mit rakott jobb-, és mit rakott balkezével?”; amit Isten – és amit az ember – alkotott: érték, a háború elpusztítja az értékeket is a “rosszal” (az ellenséggel) együtt.

A mű dinamizmusáról az ellenétek (is) gondoskodnak:

• Isten elhívja Jónást, de ő megszökik
• megbünteti az Úr (lenyeleti a hallal), majd megmenti
• Ninivének el kell pusztulnia, de mégsem pusztul
• Jónás figurája egyszerre magasztos és nevetséges: groteszk

A mű nyelvezetében is keveredik az archaikus (utalva a Bibliára) és a humoros (pl. „szennyes habjai szent lábamat mossák”, „[Jónás] rühellé a prófétaságot”).

Jónás csak közvetít, nem képes változtatni semmin, csak egy hírvivő, a feladata nem egyedi és pótolhatatlan, szerepe fontos, de mégis csak egy apró láncszem a történelemben („jönnek új Jónások”, „helyette jő más”) (ld. A Csak posta voltál című Babits-vers) Nagyon emberi figura, cseppet sem szent pl. már ő is harcot kér béke helyett, mert annyira mérges a niniveiekre, mivel kigúnyolták; Istenre is dühös, hogy nem pusztította el a várost. Őt nem az érdekli, hogy mások meghalhatnak, hanem, hogy belőle bolondot csináltak. A legnagyobb bajban – a cetben – találja meg igazán Istent.

Mesei elemek a műben pl. 3 nap, 3 éjjel; Jónás Ninivében először a piacon, majd a színészek előtt, végül a hatalmasoknál próbálkozik.

Jónás imája

A Jónás imája a Jónás könyvének része vagy különálló mű?

E/1-ben íródott (a Jónás könyve E/3-ben), ezek Jónás szavai, nem a narrátoréi.

Hozzám már hűtlen lettek a szavak

• a gégerák miatt?
• kimondható-e, megfogalmazható-e, amit ki szeretne mondani?

Befejezés

Pl. hogyan jelenik meg a költői/írói szerepvállalás más művekben pl. Petőfi Sándor: A XIX. század költői, Az apostol

ludimagister

• Madách Imre Németh G. Béla szerint „egykönyvű, egy műfajú szerző”; a Tragédia nem az egyetlen műve, de az egyetlen igazán színvonalas (lírai kötete pl. a Lant-virágok; drámája még a Mózes, A civilizátor)
• a Tragédia 1859-ben, a szabadságharc után született, ez érezhető a mű kiábrándult hangulatán

A mű több kérdést is felvet:

1. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” (van-e értelme jónak lenni?);
2. halhatatlan-e a lélek?; 
3. haladás vagy körforgás a történelem?;
4. van-e boldogság? hogyan érhető el?

• a Tragédia műfaja drámai költemény – verses; párbeszédes és drámai elemeket is tartalmaz; egy másik megközelítés szerint emberiségköltemény (a lét fő kérdéseivel foglalkozik); vagy: könyvdráma – nehéz nyelvezete, a sok helyszín és hosszúsága miatt olvasva élvezetesebb, könnyebben befogadható, mint színházban

• világirodalmi előzménye: Goethe Faustja (a Faustban is 3 fontos szereplő van: Faust, Margit és Mefisztó; de: a Faust azt a kérdést teszi fel, mi a boldogság, mi az élet értelme; a Tragédia jóval kiábrándultabb: azt kérdezi, van-e boldogság, van-e értelme az életnek?; Arany János, amikor először olvasta a Tragédiát, gyenge Faust-utánzatnak tartotta, később ő javította ki, s elismerte nagyszerűségét is)

• az első 3 szín, illetve az utolsó: bibliai színek (a bibliai teremtéstörténetre épülnek) vagy keretszínek ; a többi: történelmi vagy történeti szín, Ádám álmodja őket (Ádám szeretné látni az emberiség jövőjét – Lucifer elaltatja, úgy mutatja meg neki a történelmet, a jövőt, ami az emberre vár)

A tétel kifejtése

Egyiptom

• Ádám fáraó (félisten), a hatalom és a birtoklás csúcsán; bármit megtehet, de mégsem boldog; próbálja leküzdeni az elmúlást: a piramisokkal törekszik a halhatatlanságra
• Ádámot Éva (a rabszolganő) rabszolga iránti szerelme döbbenti rá arra, hogy aki számára csak egy a sokból, az másnak a világot jelentheti, az érzések nem a társadalmi helyzettől függenek
• a Tragédia Hegel tézis-antitézis-szintézis rendszerére épül: az egyiptomi színben: rabszolgaság (tézis), az egyén szabadsága (antitézis), szintézis: egyéni szabadság mindenkinek, azaz szabadság, egyenlőség

Athén

•  Ádám itt Miltiades
• Ádám már nem áll a társadalom csúcsán, de jelentős pozícióval bír: hadvezér
• meg kell halnia a tömeg befolyásolhatósága miatt (az emberek szabadok, de nem tudnak élni a kapott értékkel: mégsem szabadok, hisz befolyásolhatóak), nem milliók szolgálnak egy embert, hanem egy áldozza az életét többek miatt

Róma

• Ádám egy római főúr (Sergiolus)
• aki nem közéleti személy, mint a fáraó vagy Miltiades, de azért előkelő helye van a társadalomban, talán sok mindent tehetne, ha akarna, de ő elvonult a közélettől, és a gyönyörök, az élvezetek hajszolásának él, de nem találja meg így a boldogságot

• Péter apostol új utat mutat, új eszmét kínál: a szeretetet, a testvériséget, felismerni a másikat önmagunkban

Konstantinápoly

• Ádám ismét közéleti személyiség: Tankréd lovag
• a keresztény eszmékben és a lovageszményben csalódnia kell: az egyház tanai embertelen dogmákká váltak pl. inkvizíció, eretneküldözés (homousion – homoiusion probléma); a „vérengző keresztnek” már semmi köze a testvériséghez és a szeretethez; Szent Péter utóda, a pátriárka már csak a külsőségek embere belső értékek nélkül; a szerelemről is le kell mondania Ádámnak: Éva (Izóra) kolostorba kell, hogy vonuljon apja Istennek tett ígérete miatt
• Ádám nagyon elkeseredik, az eltorzult hit elől a tudományba menekül
• bár Tankréd közéleti személyiség, mégsincs semmiféle hatalma: nem tehet semmit önmagáért: pl. le kell mondania Éváról

Prága

•  Ádám Kepler, nagy tudós, de már egyáltalán nem tudja befolyásolni saját életét
• felesége, Borbála megcsalja, folyton pénzt kér tőle (egyes vélemények szerint Borbála Madách feleségét, Fráter Erzsébetet mintázza – szerette, mégis elvált tőle) ; a nőt jónak és rossznak is tartja („méregből s mézből összeszűrve”) de: minden rossz tulajdonságát annak a kornak köszönheti, amelyben él
• Kepler – kedve ellenére – kiszolgálja a hatalmat: horoszkópokkal és időjóslással foglalkozik (ezzel elárulja saját magát, hisz a tudomány helyett az áltudományt választja)

A 8. színben

• elalszik Kepler, ezért ez az „álom az álomban” szín: Párizs;  Ádám Danton, aki ismét irányítója az eseményeknek (Kepler álma)
• Danton rájön: nem lehet különválasztani egyértelműen a jót a rossztól, így talán nem is tudja megfelelően alakítani a világot, talán nincs is egy tiszta  eszme, ami a boldogsághoz vezet, a márkilány ellenség, mégis földre szállt angyalnak tűnik, a forradalmárlány pedig durván, állatiasan viselkedik, visszataszító Danton számára
• ez a szín összefoglalja az eszméket: szabadság, egyenlőség, testvériség

A következő színben, Prágában felébred Kepler.

London

• Ádám csak egy ember a piac tömegéből
• ebben a színben minden áru pl. a szerelem, a művészet, az erkölcs, a vallás; Évát is csak a pénz érdekli; (az emberek a panem et circenses elve szerint élnek pl. a kivégzés )
• Ádámot ebben a színben saját környezete semmibe veszi
• a szín haláltánccal zárul (ez egy középkori toposz, ami Arany Híd-avatás c. balladájában is megjelenik), 1. a pénzközpontú társadalom halálra van ítélve; 2. eddig mutathatta be Madách a valós, már megtörtént történelmet – London kora Madách jelene -, a következő színek fantáziaszínek

A falanszterben

• Ádám már végképp nem kimagasló személyiség, csak egy a sokból (itt mindenki ugyanolyan ruhában van, egyformák kell, hogy legyenek az emberek, az egyenlőség helyett az egyformaság valósul meg, így eltűnik az egyéniség); nem képes irányítani a sorsát

Az űrben

• Ádám nem bújik senki bőrébe; el akar szakadni az anyagtól, de nem sikerül: anyagiság nélkül üres az élet; nincs virág stb.., illetve nem is lehetséges
• az utolsó történelmi szín az eszkimóvilág
• itt már nincs semmiféle eszme, amiért Ádám lelkesülhet, vagy amit cáfolhat
• állatias életet él, olyan kisszerűvé válik, hogy elveszti emberi mivoltát

Összegzés 

Ádám egyre kisebb szerepet tölt be a történelem színpadán; a történelem alakítójából annak szemlélőjévé, elszenvedőjévé válik, egyre kevésbé irányíthatja, befolyásolhatja a világ, sőt a saját sorsát.

Ötletek a befejezéshez

• a történelem fejlődés helyett folyamatos hanyatlás, vagy állandó ismétlődés?
• tükrözi-e Ádám sorsa az epikus irodalom hőseinek változását az irodalomtörténet folyamán?
• valóra váltak-e Madách „jövendölései”?
• hogyan ismerhető meg jobban a világ: vezető személyiségként vagy halk szemlélődőként?

 ludimagister

A bevezető gondolatokat Örkényről, az egyperces műfajáról és a groteszkről  néhány egyperces bemutatása támasztja alá. (Használati utasítás, Arról, hogy mi a groteszk, In memoriam dr. K. H. G., Egy meghasonlott tulipán, Gondolatok a pincében)

• Örkény a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolható

• írt novellákat, regényeket (pl. Rózsakiállítás), drámákat (pl. Pisti a vérzivatarban); a Tótéknak van epikus és drámai változata is; legismertebbek talán mégis egypercesei
• egy  az egypercesnek vannak világirodalmi előzményein (pl. Franz Kafka egypercesei), de a magyar irodalomban igazán Örkény tette népszerűvé
• az egyperces egy rövid epikai műfaj, rövidsége miatt az értelmezés maximálisan a befogadó képzeletén múlik
• Örkény Használati utasítás című egypercesében elmondja, hogyan kell „használni” ezt a műfajt, miért jó, hogy ilyen rövid, és mennyire fontos a cím az értelmezésben
• Örkény egyperceseitől elválaszthatatlan a groteszk hangnem; a groteszk a világ részleges értelmetlenségét, reménytelenségét mutatja be; általában össze nem illő, meghökkentő dolgokat kapcsol össze; nem „szokásos” nézőpontból mutatja meg a világot, hogy felfigyeljünk a lényegre; gyakran társítja a komikumot a tragikummal (mindezt Örkény megfogalmazza Arról, hogy mi a groteszk című művében)
• az In memoriam dr. K. H. G. című egyperces egy fogoly és egy német őr rövid párbeszéde; a cím már sejteti, hogy dr. K. H. G. már nem él (in memoriam = emlékezetére), a mű a halála története: dr. K. H. G. próbál beszélgetni az őrrel; az első mondata németül hangzik, ő beszél az őr nyelvén, és meg is tiszteli azzal, hogy így szól hozzá; az őrrel a német irodalomról szeretne beszélni, de az nem ismeri saját nemzetének írói; a helyzet komikuma, hogy egy fogoly, miközben gödröt ás a lódögnek, irodalomról próbál diskurálni az őrrel; tragikuma pedig, hogy hiába áll szellemileg dr. K. H. G. az őr felett, az őr mégis erősebb, mert nála van a fegyver, és mert kellemetlen szembesülnie saját butaságával, ezért lelövi dr. K. H. G.-t
• az Egy meghasonlott tulipán című egypercesben egy tulipán öngyilkos lesz, leveti magát a negyedikről; a történet komikuma a helyzet lehetetlenségéből fakad, hiszen ez nem történhet meg, a valóságban egy tulipán nem lehet öngyilkos, nem írhat búcsúlevelet; tragikuma, hogy a tulipán nem akart többé tulipán lenni, felhívja a figyelmet arra, hogy létünk bizonyos fokig meghatározott: a tulipán nem dönthetett arról, hogy ő tulipán legyen vagy sem; be volt zárva saját létformájába
• ugyanez jelenik meg a Gondolatok a pincében című egypercesben is (a cím utalás Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versére a fontos gondolatokról lesz szó!); a patkány nem dönthetett arról, hogy csúnya, büdös patkánynak szülessen, számára csodálatosnak tűnik, ha „valaki” cica, s még inkább, ha féllábú házmesterkislány; minden viszonylagos, hiszen a kislány a gyerekek között a legszánandóbb helyzetben van; ahogy mindezt egy patkány végiggondolja, komikus, de a sorsa, és a kislányé is – tragikus
• az Örkény-egypercesek rövidségük és humoruk mellett talán azért is olyan népszerűek, mert a világot úgy mutatják be, hogy az nem fekete vagy fehér, hanem fekete és fehér

Szövegek a tételhez itt.

ludimagister