Petőfi elsősorban lírikus, de vannak epikus művei is (pl. A hóhér kötele – regény; János vitéz – elbeszélő költemény). Az apostol is egy epikus mű, elbeszélő költemény (vagy: verses regény).

Forrásai

Petőfi  forrásai közé tartozott Az apostol megírásához Dickens Twist Olivérje (a gyermek Szilveszter hányadtatásai szinte teljesen megegyeznek Dickens hősének sorsával).

Sok életrajzi vonatkozása is van a műnek Például Petőfi is szilveszterkor – vagy január 1-jén – született, nehezen élt az írásból, Szendrey Júliát nem akarták hozzáadni, de a lány dacolt a környezetével, ahogy Szilveszter szerelme is, illetve Petőfi is kudarcot vallott a szabadszállási választáson.

Apostolszerep – a szőlőszem-metafora

A mű felfogható ars poeticaként: megjelöli a költő feladatát, az apostol hirdeti és teszi is a jót (szemben a prófétával, aki csak továbbítja Isten üzenetét. Ld. A XIX. század költői c. versében: a költő feladata prófétaként vezetni a népet).

Az apostol feladata: jobbá tenni a világot. Ezt legszemléletesebben a szőlőszem-metaforával fejezi ki: a napsugaraknak egy egész nyárra van szükségük, hogy megérleljék a szőlőt, a nemes eszméknek, „lelkeknek”, azaz az „apostolok” gondolatainak, tetteinek pedig több, mint egy élet kell ahhoz, hogy „megérleljék”, jobbá tegyék a világot (Petőfi a világ folytonos fejlődésében hitt). Lehet, hogy az apostol már nem is fog élni akkor, amikor munkája beteljesedik, lehet, hogy most nem értik meg őt az emberek, de akkor sem szabad feladnia.

Szilveszter – miközben mindenkit elveszít, ami számára fontos – kudarcot vall végül a király meggyilkolásával is. Mindent elveszít. Tényleg a közösségért áldozta fel maga és a családja boldogságát?

Az apostol fontosabb eszmei problémái bővebben: 

Az ember, az individuum felelőssége önmagára és szűkebb környezetére, családjára terjed ki. A polgár a közösségi ember, akinek feladata a világ jobbá tétele. Szilveszter a polgár elsődlegességét vallja. Felfogásában csak az emberiség egészének boldogulása hozhatja el az egyes ember boldogságát is. A börtönben viszont életének mélypontján megátkozza magában a polgárt, az elveszett magánéleti boldogságot siratja, de utolsó tettében, a király elleni merényletben mégis újra a polgárt látjuk inkább. Az eszményi állapot talán ember és polgár harmóniája lenne. Ez adatik meg Szilveszternek rövid időre jegyzőségének időszakára, amikor megismerkedik szerelmével és fölvilágosítja a falu lakóit.

A világ boldogításának lehetőségei (módjai):

Petőfi két utat vázol fel a szabadság által megvalósítható boldogság eléréséhez:

1. Az evolúció, a lassú fejlődés, az évszázados, évezredes munkálkodás vezethet el a boldogsághoz, melynek vezetői, irányítói a nagy szellemek, a kiválasztottak. E felfogás magában rejti a népboldogító lehetséges tragikus sorsát is. Ezt a lehetőséget fogalmazza meg Szilveszter a 11. fejezet nagymonológjában, az ún. szőlőszem-metaforában.

2. A revolúció, a fejlődés robbanásszerű felgyorsítása (pl. egy forradalommal). Ez mutatkozik meg a király elleni merényletben.

Petőfi ebben a művében a két felfogást nem tartja egymást kizárónak, hanem inkább egymást erősítőnek, s a hangyaszorgalmú munkát éppúgy értékesnek tartja, mint ahogy helyesli Szilveszter végső tettét.

Az egyén és közösség viszonya Az apostolban:

Az újkori bölcselet-, társadalom- és politikatudományban a nagy francia forradalom hatására került előtérbe egyén és tömeg viszonya. S ennek hatására vizsgálták a problémát történeti szinten is. Az alapélmény a két tényező föloldhatatlan antitézise. A nagy szellemek, a népboldogító vezér, a világfordító eszmék elbuknak a tömeg befolyásolhatóságán. Szilveszter a maga környezetében jegyzőként ezt a problémát éli át, a tömeg pálfordulását, azt, hogy az nem ismeri föl saját érdekeit. Mindezért azonban Petőfi nem a népet okolja, hanem a királyt és az egyházat, akik tudatosan tudatlanságban hagyják a tömeget, gyermekségre kárhoztatják. Szilvesztert a kudarc nem keseríti el, sőt újabb munkálkodásra serkenti.

Fontos: az eszmei problémák kiegészítése a saját véleménnyel

Érinthető még

• a mű időszerkezete (nem lineáris, az ifjú Szilveszterrel kezdődik, majd visszatér egészen a születéséig – a mű ideje utoléri önmagát)

• a felvilágosodás, elsősorban Rousseau gondolatai a műben (pl. a tabula rasa elve à igaz-e Szilveszterre? -, „Vissza a természethez!” ill. minden ember egyenlő, senki sem bánthatja a másikat à Szilveszter otthagyja a gazdag családot)

• összevetés más művekkel: pl. prófétaszerep A XIX. század költőiben vagy a Jónás könyvében

ludimagister

• Thomas Mann a nyugatosok első nemzedékének kortársa; Lübeckben született; 1933-ban Svájcba, majd Amerikába emigrált a hitleri Németországból, de végül visszatért Münchenbe
• ’29-ben Nobel-díjat kapott A Buddenbrook-ház című regényéért
• fontosabb regényei még: Doktor Faustus, A varázshegy, József és testvérei (trilógia)
• írt rövidebb-hosszabb novellákat is (a hosszabbakat inkább elbeszélésnek hívjuk); ide tartozik például a Halál Velencében, A ruhásszekrény, a Mario és a varázsló és a Tonio Kröger is

Thomas Mann (1875-1955)

• a Tonio Kröger középpontjában az önkeresés, a művészlét és a polgárlét közötti vívódás áll; előképe Anselmus diák Az arany virágcserépből; Anselmusnak csak választania kellett a két világ között – pl. Serpentina és Veronika szerelme között), csak tudnia mi a jó és mi a rossz, és boldog lesz Toniónak viszont nehezebb dolga van, úgy érzi, bármelyik útról mond le, lemond a boldogság egy darabjáról is („Nem lehet teljesség az, amiben valamiről le kell mondani”)
• Tonio Kröger neve is kettős; szőke, kék szemű apjától örökölt neve, a Kröger kemény hangzású; az apja konzul, fiát próbálja a társadalmi normáknak megfelelően nevelni („elvégre nem vagyunk ekhós szekéren kóborló cigányok”- ismételgeti)
• anyja „szép és tüzes”, külseje délies: barna hajú és szemű, a művésztípusba tartozik; Tonio szerint „onnan túlról” való; Tonio tőle örökölte külsejét (és keresztneve – a Tonio – is délies)
• Tonio eleinte úgy érzi, mindkét típust képviseli, keveredik benne a szigorú, a társadalmi normáknak megfelelni kívánó apa és az engedékeny, álmodozó anya természete
• a szőkék és kék szeműek a „polgárok”, a társadalom elvárásai szerint élnek; a polgári rend elsősorban külsőségekre jellemző, a „szőkéket” lelkileg, szellemileg a felszínesség jellemzi, talán ezért is boldogabbak, hiszen nincsenek olyan gondolataik, amelyektől boldogtalanok lehetnének; Tonio szeretne az ő világukba tartozni; próbál barátkozni Hans Hansennel. próbálja ajánlani neki Schiller Don Carlosát, de a fiút nem érdekli az irodalom, a „mély” dolgok; hasonló kudarcot vall Inge Holmmal (Holm = fejsze, kapa, gerenda), akibe szerelmes; Tonio szeretne olyan lenni, mint ők, úgy látja, ők igazán boldogok, csodálja őket (reménytelen érzései kapcsán hangzik el  híres mondat: „aki jobban szeret, az alulmarad és szenvedni kénytelen”
• a „barna” típusba tartozik Tonio anyján kívül a bálban botladozó lány, Magdalena, Tonio festő barátnője, Lizaveta, de Knaak, a tánctanár is, aki viszont már egy nevetségessé vált művész
• a helyszínek ismétlődése is fontos jelentéssel bír
• az első két fejezet az északi Lübeckben, Tonio gyermekkorában játszódik
• megemlíti a szöveg, hogy Tonio fiatalon ellátogat Itáliába, majd később Münchenbe megy, itt beszélget Lizavetával
• majd ismét két északi hely következik: Lübeck és Dánia (az észak-dél ellentét a helyszínek szintjén is megjelenik)
• Tonio felnőttként „ismét látja” Ingét, Hansot és Magdalenát, pontosabban rájuk emlékeztető embereket; még mindig vonzódik hozzájuk, de már érti, hogy sosem lesz olyan, mint ők („ők voltak azok, nem annyira egyes ismertetőjegyeik, és a ru a ruházat hasonlósága alapján, mint inkább azonos faj és típus erejénél fogva)
• a Tonio Kröger szerkezete a szonátaformát idézi (Thomas Mann kedvelte a zeneelméletet, a Doktor Faustusban Beethoven, a Trisztánban Wagner zenéjéről ír)
• a lübecki gyermekévek felelnek meg az expozíciónak
• az expozíciót a kidolgozás követi (Itália, München)
• a reprízhez, azaz visszajátszáshoz tartoznak azok a részek, amikor Tonio visszatér északra és szembesül újra gyermekkora „szereplőivel”
• a kóda, azaz a függelék pedig a mű végén a Lizavetához szóló levél

Lehetőségek a befejezéshez

• mire utal a visszajátszás: nincs változás, nincs fejlődés? ; a dolgok nem változnak, csak mi gondolkodunk máshogy róluk?
• van-e megoldás a művész – és polgárlét között őrlődő ember számára?

ludimagister

Nyelvemlékeknek nevezzük a nyelv régebbi állapotát tükröző írott szövegeket. Ezek a szövegek nem feltétlenül szépirodalmi művek, a legkorábbi nyelvemlékek többsége egyházi szöveg vagy jogi irat (pl. a birtokviszonyokat rögzíti vagy adománylevél). A diakrón, azaz a történeti nyelvészetnek fontos forrásai a nyelvemlékek. Vizsgálatukkal állapítható meg, hogy milyen volt régen a magyar nyelv, illetve, hogyan változott a nyelv hangzása, a szókincs, a szavak jelentése. A felsoroltak közül a hangzás vizsgálata a legnehezebb, nehéz rekonstruálni, hogyan is ejthették ki a leírt szavakat régen, főleg, hogy nem volt egységes helyesírás a 19. század előtt.

Magyar nyelvű nyelvemlékekről a magyar írásbeliség kezdetétől, az államalapítástól beszélhetünk.

Milyen típusú nyelvemlékek vannak?

A nyelvtörténeti emlékeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen nyelvi anyagokat őriznek, hogy kézzel írták vagy nyomtatták őket, vagy, hogy mikor keletkeztek.

Attól függően, hogy a teljes szöveg magyarul van, vagy csak részben vannak benne magyar szavak, megkülönböztetünk szórvány- és szövegemlékeket.

A szórványemlékek

A szórványemlékek azok az írott nyelvemlékek, amelyek idegen nyelvűek, magyar szavak csak elszórtan találhatók bennük. Ezek a szavak általában tulajdonnevek, földrajzi nevek, amiket nem tudtak vagy nem is volt értelme lefordítani, vagy rövid mondattöredékek.

Egyik fontos szórványemlékünk A birodalom kormányzásáról című görög nyelvű írás, melyet Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár írt a fiának. Ebben a magyar fővezérek neveit (pl. Álmos, Árpád, Üllő), földrajzi neveket (pl. Etelköz, Levédia) és törzsneveket (pl. Nyék, Megyer, Kürtgyarmat) olvashatunk.

A veszprémvölgyi apácák adománylevele Szent István korából származik. Szintén szórványemlék. Görög és latin szövegében magyar helynevekre bukkanhatunk.

Legismertebb szórványemlékünk 1055-ből származik,  A tihanyi apátság alapítólevele. A latin szövegben magyar tulajdonneveket és köznevek találunk, sőt, egy mondattöredéket is („feheruuaru rea meneh hodu utu rea” = Fehérvárra menő hadútra).

A szórványemlékek közé tartozik Anonymus 1200 körüli Gesta Hungaroruma is.

A glosszák

A glosszák nem szerves részei a szövegnek, hanem lapszéli vagy sorközi jegyzetek. A szövegek megértését segítették. Pl.  Marosvásárhelyi glosszák.

Az ómagyar korban (az államalapítástól a mohácsi vészig számítjuk) szójegyzékeket használtak. Ezek a szótárakhoz hasonlítanak, csak nem betűrendben, hanem fogalomkörök szerint csoportosították a latin szavakat, a magyar jelentést pedig föléjük. Pl. ilyen a XV. századból a Besztercei szójegyzék.

A szövegemlékek

A szövegemlékek olyan nyelvemlékek, amelyek összefüggő, magyar szövegek.

Első szövegemlékünk a XII. századból származó Halotti beszéd és Könyörgés. A Pray-kódexben található. (A kódex Pray Györgyről kapta a nevét, tehát helyes ejtése [praj], nem [préj], mintha az angol imádkozni ige lenne!) A Halotti beszédnek nem csak a nyelvészetben, az irodalomban is nagy jelentősége van, Sok irodalmi szöveg hivatkozik rá, idéz belőle. Legismertebb talán Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verse és Márai Sándoré, amely ugyanezt a címet viseli.

Másik fontos szövegemlékünk, egyúttal az első magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom. 1300 körül keletkezett, és feltehetően, ahogy a Halotti beszéd is, egy latin nyelvű szöveg fordítása.

Írott és nyomtatott nyelvemlékek

A kódexek nagy terjedelmű, kézzel írott alkotások, kézzel írott könyvek.

A legrégibb magyar könyv, a Jókai–kódex a XIV. században keletkezett, de másolata a XV. századból maradt ránk. Assisi Szent Ferenc életéről olvashatunk benne.

Jelentős kódexeink még a Bécsi, a Müncheni, az Apor-, a Festetics– és az Érdy–kódex.

A XVI. századi kódexek közül kiemelkedik a Ráskay Lea domonkos apáca által másolt Margit-legenda, IV. Béla apáca lányának, Árpádházi Szent Margitnak a története.

Nyomtatott nyelvemlékeink a XV-XVI. századtól vannak. Hess András már 1471-ben létesített nyomdát Budán.

A korai nyomtatott nyelvemlékek közül fontos megemlíteni Sylvester János Új testamentumát, illetve Károlyi Gáspár gönci református lelkész 1590-ben Vizsolyban kiadott Szent Bibliáját. Az utóbbi az első teljes magyar fordítása a Szentírásnak.

(A Soproni virágének – összesen két sorból áll – a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke. A XV. századból származik.)

Befejezésképpen

A tétel zárásaként röviden el lehet mondani, hogy az írásos nyelvemlékek mellett a 20. században megjelentek a hangfelvételek, és azt is, hogy ez milyen új lehetőségeket jelentett a nyelvtörténeti kutatásban.

ludimagister

• Mikszáth realista novella- és regényíró
• (szegénysége miatt elvált feleségétől, mert úgy gondolta, hogy nem tud számára megfelelő életet biztosítani, majd amikor elismert íróvá vált, ismét feleségül vette)
• Mikszáth prózáját az anekdotázó elbeszélésmód jellemzi; néhány irodalomtörténész szerint nagyregényei (A Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság, A fekete város) „túlírtak” ebből a szempontból
• rövidebb regényei pl. Beszterce ostroma, Szent Péter esernyője, A sipsirica, A beszélő köntös, Új Zrínyiász
• a Beszterce ostroma a Bevezetés tanúsága szerint egy valós eseményt ír le, valós személyről: a narrátor azt írja, hogy Pongrácz Istvánról Pongrácz Károlytól, a gróf egy későbbi rokonától hallott à hiteles elbeszélés?
• műveinek szereplői nem szélsőségesen jók vagy rosszak (mint a legtöbb romantikus hős, pl. Jókai hősei); sok humorral ábrázolja őket, talán ettől is hétköznapi a legtöbb

Típusok

• az eddigi magyar epikában a parasztemberek csak mellékszereplők voltak (az „eddigin” elsősorban Jókait kell érteni, mert ő volt az első, akinek a műveit széles körben olvasták – ő inkább a tehetősebb társadalmi rétegekről írt)

• Mikszáth sok művében ábrázolja a parasztság életét pl. két novelláskötetében, amelyek meghozták számára a hírnevet: A jó palócok; Tót atyafiak (felvidéki volt, ezért írt a felvidéki magyar népcsoportról – palócok – és a szlovákokról – tótok – is; de pl. A Szent Péter esernyője is főleg falusi emberekről szól

• jellemző hőstípusa a dzsentri, akinek csak rangja van, de nincs mellé pénze (pl. A gavallérok szereplői kölcsön holmikból rendezik az esküvőt, de mégis „flancolnak”, vagy ilyen Noszty Feri, aki úr ugyan, de ügyeskedéssel próbál pénzt szerezni – akár úgy, hogy elveszi a gazdag Tóth Marit; a Beszterce ostromában pedig Behenczy Pál és a fia ilyenek: elszegényedett bárók, a rang mellé nincs pénzük, úgy szereznek – sokszor nem becsületes úton -, ahogy tudnak

• Mikszáth szívesen ábrázolja  a polgárság néhány típusát is pl. az idegeneket utánzó, majmoló sznobokat (nekik van pénzük, de nincs meg bennük hozzá az úri finomság – pl. a Trnowszky-fivérek a Beszterce ostromában); másik kedvelt típusa a okosságával meggazdagodó polgár – pl. Tóth Mihály, Mari apja, aki Amerikában lett gazdag

• az erkölcsi jellemvonások alapján két nagyon jellemző típust mutat be Mikszáth:

• a SVIHÁK típust – ide általában szélhámosok tartoznak, akik megpróbálják a maguk javára fordítani az adott kor, a helyzetek visszásságait, tehát ügyeskedők; önzők és nem tisztelik a törvényt (pl. Noszty Feri)

• a DON QUIJOTE-TÍPUS – olyan emberek tartoznak ide, akik különcök, mert egy olyan világ értékrendje szerint élnek, amely már elmúlt, tehát valójában egy ábrándvilág; ezért gyakran nevetségessé válnak saját korukban; jellemző rájuk a becsületesség és a lovagiasság (ilyen Arany öreg Toldija is a Toldi estéjében) és Pongrácz István a Beszterce ostromában

 A Beszterce ostromáról

• Pongrácz Nedec várában él, a vára olyan, mintha a középkorban megállt volna ott az idő: előkóstolója van, lovagi tornákat, csatákat szervez magának, mintha valóban ellenséges támadás fenyegetné a várát; a „játékaiban” részt vevőket megjutalmazza, s bár a legtöbbjük bolondnak tartja Pongráczot, azért örömmel húznak hasznot belőle
• „megvásárolja” várúrnőnek a cirkuszi Estellát; nem szereti igazán a nőt, meg is veri (Estella mégis ragaszkodik hozzá, mert szeretne grófné lenni, de azért nem éppen hűséges típus (ő a casus belli à Besztrece megtámadása); Pongrácz nőideálja Medici Katalin a régmúlt időkből

• a Don Quijote-típusú hősök viselkedésére több magyarázat is lehet: Pongrácz viselkedhet így, egyszerűen azért, mert bolond, de élhet a múlt értékei szerint azért is, mert a jelen értékeivel nem tud azonosulni, nem fogadja el (ld. Estella és Medici Katalin személyiségét –bár az utóbbiéra csak halványan következtethetünk)

• a Behenczyk vagy Apolka nagybátyjai olyan személyiségek, akikben nem sok magasztosság, nem sok értékes tulajdonság van – talán Pongrácz szándékosan határolódik el ettől a világtól

• az is lehet azonban, hogy Pongrácz nemcsak nem akar, de nem is képes az új világ rendje szerint élni

• szólhat ez a regény az epikus hősök változásáról: az antik eposzok főszereplői még igazi hősök, héroszok, tetteik közösségek életét befolyásolják; ám ahogy haladunk előre az időben, egyre kevésbé van így: a regényhősök egyre hétköznapibbak, sőt gyakran kisszerűbbek lesznek, saját életüket sem tudják befolyásolni; Pongrácz egy igazi lovag szeretne lenni, de ott és akkor ez már nem lehetséges, nem illeszkedik abba a világba, ezért is válik nevetségessé

• a Don Quijote-típusú hős magányos hős, hiszen az értékrendjével többnyire egyedül van; Pongrácz számára az egyetlen ember, akit szeretni tud: Apolka

• Apolka naivitása és tisztasága az, ami „illeszkedik” Pongrácz lovagias világába; megkapják egymástól azt, amire mindkettőjüknek szüksége van: a szeretetet

• a regény első része Nedecen játszódik, a második pedig – sokkal korábban indulva – Zsolnán; Besztercén futnak össze a szálak: itt szövődik össze Apolka és Pongrácz gróf sorsa (hasonló az időkezelése a Szent Péter esernyőjének is)

• talán a legérdekesebb kérdése a regénynek, hogy Pongrácz bolond, vagy csak különc, aki tudja, hogy bolondnak tartják; ebben a kérdésben a narrátor sem foglal állást:

• „Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titok. Elfér a többi között.”

ludimagister

• Madách Imre Németh G. Béla szerint „egykönyvű, egy műfajú szerző”; a Tragédia nem az egyetlen műve, de az egyetlen igazán színvonalas (lírai kötete pl. a Lant-virágok; drámája még a Mózes, A civilizátor)
• a Tragédia 1859-ben, a szabadságharc után született, ez érezhető a mű kiábrándult hangulatán

A mű több kérdést is felvet:

1. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” (van-e értelme jónak lenni?);
2. halhatatlan-e a lélek?; 
3. haladás vagy körforgás a történelem?;
4. van-e boldogság? hogyan érhető el?

• a Tragédia műfaja drámai költemény – verses; párbeszédes és drámai elemeket is tartalmaz; egy másik megközelítés szerint emberiségköltemény (a lét fő kérdéseivel foglalkozik); vagy: könyvdráma – nehéz nyelvezete, a sok helyszín és hosszúsága miatt olvasva élvezetesebb, könnyebben befogadható, mint színházban

• világirodalmi előzménye: Goethe Faustja (a Faustban is 3 fontos szereplő van: Faust, Margit és Mefisztó; de: a Faust azt a kérdést teszi fel, mi a boldogság, mi az élet értelme; a Tragédia jóval kiábrándultabb: azt kérdezi, van-e boldogság, van-e értelme az életnek?; Arany János, amikor először olvasta a Tragédiát, gyenge Faust-utánzatnak tartotta, később ő javította ki, s elismerte nagyszerűségét is)

• az első 3 szín, illetve az utolsó: bibliai színek (a bibliai teremtéstörténetre épülnek) vagy keretszínek ; a többi: történelmi vagy történeti szín, Ádám álmodja őket (Ádám szeretné látni az emberiség jövőjét – Lucifer elaltatja, úgy mutatja meg neki a történelmet, a jövőt, ami az emberre vár)

A tétel kifejtése

Egyiptom

• Ádám fáraó (félisten), a hatalom és a birtoklás csúcsán; bármit megtehet, de mégsem boldog; próbálja leküzdeni az elmúlást: a piramisokkal törekszik a halhatatlanságra
• Ádámot Éva (a rabszolganő) rabszolga iránti szerelme döbbenti rá arra, hogy aki számára csak egy a sokból, az másnak a világot jelentheti, az érzések nem a társadalmi helyzettől függenek
• a Tragédia Hegel tézis-antitézis-szintézis rendszerére épül: az egyiptomi színben: rabszolgaság (tézis), az egyén szabadsága (antitézis), szintézis: egyéni szabadság mindenkinek, azaz szabadság, egyenlőség

Athén

•  Ádám itt Miltiades
• Ádám már nem áll a társadalom csúcsán, de jelentős pozícióval bír: hadvezér
• meg kell halnia a tömeg befolyásolhatósága miatt (az emberek szabadok, de nem tudnak élni a kapott értékkel: mégsem szabadok, hisz befolyásolhatóak), nem milliók szolgálnak egy embert, hanem egy áldozza az életét többek miatt

Róma

• Ádám egy római főúr (Sergiolus)
• aki nem közéleti személy, mint a fáraó vagy Miltiades, de azért előkelő helye van a társadalomban, talán sok mindent tehetne, ha akarna, de ő elvonult a közélettől, és a gyönyörök, az élvezetek hajszolásának él, de nem találja meg így a boldogságot

• Péter apostol új utat mutat, új eszmét kínál: a szeretetet, a testvériséget, felismerni a másikat önmagunkban

Konstantinápoly

• Ádám ismét közéleti személyiség: Tankréd lovag
• a keresztény eszmékben és a lovageszményben csalódnia kell: az egyház tanai embertelen dogmákká váltak pl. inkvizíció, eretneküldözés (homousion – homoiusion probléma); a „vérengző keresztnek” már semmi köze a testvériséghez és a szeretethez; Szent Péter utóda, a pátriárka már csak a külsőségek embere belső értékek nélkül; a szerelemről is le kell mondania Ádámnak: Éva (Izóra) kolostorba kell, hogy vonuljon apja Istennek tett ígérete miatt
• Ádám nagyon elkeseredik, az eltorzult hit elől a tudományba menekül
• bár Tankréd közéleti személyiség, mégsincs semmiféle hatalma: nem tehet semmit önmagáért: pl. le kell mondania Éváról

Prága

•  Ádám Kepler, nagy tudós, de már egyáltalán nem tudja befolyásolni saját életét
• felesége, Borbála megcsalja, folyton pénzt kér tőle (egyes vélemények szerint Borbála Madách feleségét, Fráter Erzsébetet mintázza – szerette, mégis elvált tőle) ; a nőt jónak és rossznak is tartja („méregből s mézből összeszűrve”) de: minden rossz tulajdonságát annak a kornak köszönheti, amelyben él
• Kepler – kedve ellenére – kiszolgálja a hatalmat: horoszkópokkal és időjóslással foglalkozik (ezzel elárulja saját magát, hisz a tudomány helyett az áltudományt választja)

A 8. színben

• elalszik Kepler, ezért ez az „álom az álomban” szín: Párizs;  Ádám Danton, aki ismét irányítója az eseményeknek (Kepler álma)
• Danton rájön: nem lehet különválasztani egyértelműen a jót a rossztól, így talán nem is tudja megfelelően alakítani a világot, talán nincs is egy tiszta  eszme, ami a boldogsághoz vezet, a márkilány ellenség, mégis földre szállt angyalnak tűnik, a forradalmárlány pedig durván, állatiasan viselkedik, visszataszító Danton számára
• ez a szín összefoglalja az eszméket: szabadság, egyenlőség, testvériség

A következő színben, Prágában felébred Kepler.

London

• Ádám csak egy ember a piac tömegéből
• ebben a színben minden áru pl. a szerelem, a művészet, az erkölcs, a vallás; Évát is csak a pénz érdekli; (az emberek a panem et circenses elve szerint élnek pl. a kivégzés )
• Ádámot ebben a színben saját környezete semmibe veszi
• a szín haláltánccal zárul (ez egy középkori toposz, ami Arany Híd-avatás c. balladájában is megjelenik), 1. a pénzközpontú társadalom halálra van ítélve; 2. eddig mutathatta be Madách a valós, már megtörtént történelmet – London kora Madách jelene -, a következő színek fantáziaszínek

A falanszterben

• Ádám már végképp nem kimagasló személyiség, csak egy a sokból (itt mindenki ugyanolyan ruhában van, egyformák kell, hogy legyenek az emberek, az egyenlőség helyett az egyformaság valósul meg, így eltűnik az egyéniség); nem képes irányítani a sorsát

Az űrben

• Ádám nem bújik senki bőrébe; el akar szakadni az anyagtól, de nem sikerül: anyagiság nélkül üres az élet; nincs virág stb.., illetve nem is lehetséges
• az utolsó történelmi szín az eszkimóvilág
• itt már nincs semmiféle eszme, amiért Ádám lelkesülhet, vagy amit cáfolhat
• állatias életet él, olyan kisszerűvé válik, hogy elveszti emberi mivoltát

Összegzés 

Ádám egyre kisebb szerepet tölt be a történelem színpadán; a történelem alakítójából annak szemlélőjévé, elszenvedőjévé válik, egyre kevésbé irányíthatja, befolyásolhatja a világ, sőt a saját sorsát.

Ötletek a befejezéshez

• a történelem fejlődés helyett folyamatos hanyatlás, vagy állandó ismétlődés?
• tükrözi-e Ádám sorsa az epikus irodalom hőseinek változását az irodalomtörténet folyamán?
• valóra váltak-e Madách „jövendölései”?
• hogyan ismerhető meg jobban a világ: vezető személyiségként vagy halk szemlélődőként?

 ludimagister

A szó szavunk többes száma helyesen szavak. Ha szóösszetételben (azaz összetett szóban) szerepel, akkor viszont egyre inkább az a gyakorlat, hogy a szótő nem változik, csak egyszerűen kapcsolódik hozzá egy -k, a többes szám jele. Így: névszók, mozaikszók, ikerszók stb. A legtöbb nyelvtankönyvben is így találod. Több esetben a szavak alak is elfogadott pl. mozaikszavak, kötőszavak, de néhány szónál csak a másik változatot használjuk pl. viszonyszók, névszók. Ez mindig helyes összetett szavak esetében.

Most, hogy ezt tisztáztuk, jöhet a tétel:

• a mozaikszóknak két fajtája van: 1. betűszók  (MSZP-típus) – a többszavas nevek kezdőbetűiből alakulnak ki; 2. szóösszevonások (Fidesz-típus) – kisebb-nagyobb szórészletekből keletkeznek
• nem csak tulajdonnévi mozaikszók vannak, vannak köznéviek is: helyi érdekeltségű vasút – hév; televízió – tévé; magánszektor – maszek; általános forgalmi adó – áfa
• az utóbbiaknál fontos, hogy kisbetűvel kell írni őket, hiszen köznevek a betűszókhoz kötőjellel (pl. ELTÉ-n)
• a betűszókhoz közvetlenül kapcsoljuk (pl. Matávnál)
• sok mozaikszónak van pluszjelentése (pl. fides = hűség, a DADA-program – dohányzás, alkohol, drog, AIDS – neve utal a küldetésére: a cél a fiatalok védelme, nevelése; Petőfi Csarnok – Pecsa – célja: figyelemfelkeltés)

Az összetett szavak helyesírásának néhány fontosabb szabálya:

• két szót általában akkor írunk egybe, ha más a jelentésük külön- és egybeírva pl. angol tanár, angoltanár, hat ökör, hatökör, kis ujj, kisujj
• egybeírjuk a szavakat akkor is, ha jelöletlen közöttük a kapcsolat pl. kéményseprő (nincs jelölve a tárgyeset: kéményt seprő)
• a foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelző jelzőt különírjuk pl. orvos barátom, gyermek szereplő, ajándék lemez
• a jelentéstömörítő (más szóval jelentéssűrítő) szóösszetételek mindig egybeírandók pl. patkányméreg, csigalépcső
• az anyagneves szerkezeteket egybeírjuk, kivéve, ha az egyik szó összetett pl. papírhajó, aranyóra de: papír zsebkendő, fehérarany óra
• ha egy összetett szó több, mint 6 szótagból és több, mint 2 szóból áll, kötőjellel írjuk pl. időjárás-jelentés
• a szóismétléseket kötőjellel írjuk, de a tőismétléseket nem pl. néha-néha, de: szebbnél szebb, napról napra
• az ikerszókat a végükön toldalékoljuk pl. mendemondát, cicamicám, icipicik, de ha mindkét tagjukon toldalékolhatók, kötőjellel írjuk és mindkét szó kap toldalékot: irult-pirult

ludimagister

Az ecloga – sok más műfajhoz hasonlóan – az ókori görög lírában gyökerezik. A marhapásztorok, azaz bukoloszok műfaja volt ez, ezért is hívjuk a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek. A pásztorok élete idilli volt, az irodalomban a boldog, gondtalan élet jelképei.

Az ókori görög pásztorköltészetből Theokritosz neve maradt fenn. Versei hexameteresek és párbeszédesek: egy fiú és egy lány idilli, szerelmi párbeszédét mutatják be. (Innen ered a pásztoróra kifejezés.)

A római Vergilius nem az idillt, hanem annak elvesztését írja le. Versei közül tízet választott ki, csak ezeket tartotta megőrzésre érdemesnek, innen ered a műfaj neve is: az ecloga válogatást jelent. A hexameteres formát követi, de a párbeszédet már nem mindegyikben alkalmazza. Radnóti követi a vergiliusi hagyományt.

Az első Radnóti-ecloga mottója egy Vergilius-idézet. Radnóti megtartja a hexameteres és párbeszédes formát. Egy költő és egy pásztor beszélgetnek. A költő már megszokta „e szörnyű világot”, rossz híreket hoz a természetben élő pásztornak: beszél a spanyol polgárháborúról, Federico García Lorca, a költő haláláról is. Egy anaforával hívja fel a figyelmet a vers arra, hogy ahogyan Garcia Lorca, úgy József Attila sem menekült el az elől, amit rossznak tartott, csak nemet intett, nem fogadta el.

A pásztor azt kérdezi a költőtől: „Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?” Van, aki meghallja, amit ír, érdemes írnia? A költő nem biztos ebben, de úgy érzi, nem tehet mást. (vö. Ady E. Mag hó alatt – értékőrző magatartás) A tölgyhöz hasonlítja saját sorsát: „tudja, kivágják, s rajta fehérlik már a kereszt […] addig is újra levelet hajt.”(A fehér kereszttel megjelölt, kivágásra, azaz halálra ítélt fa utalhat a sárga csillaggal megjelöl zsidókra, hiszen Radnóti is az volt, ezért kellett idő előtt meghalnia.)

A Második eclogában ugyanezt fogalmazza meg. A világban mindennek, mindenkinek megvan a szerepe, feladata: „A költő ír, a macska / miákol, és az eb vonít, s a kis halacska ikrát ürít kacéran”. Mintha ezt a szerepet nem választaná a költő, ez a szerep egyszerűen csak adott, lényéből fakad, ahogy a macskáéból a miákolás.

Ez az ecloga is párbeszédes: a költő a repülővel (azaz pilótával) beszél A repülőnek is megvan a világbana ahelye, nem ő választotta, és nem is boldog ebben a helyzetben. Ő is csak egy ember, ő is inkább az idillre, a nyugodt, boldog életre vágyik a szeretteivel, de ehelyett másokat bombáz.

A vers utolsó sora: „Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek” Azt a kérdést veti fel, amit a Hetedik ecloga is: marad-e még olyan ember a háború után, akinek lehet verset írni. Marad-e még egyáltalán valaki?

A Harmadik ecloga az előzőhöz hasonlóan a háború idején született. Nem tartja a párbeszédes formát, de hexameteres. Szintén az antik hagyományokat követi az invokáció a versszakok elején. („Pásztori Múzsám”)

A Negyedik ecloga szintén párbeszédes. A költő és a hang beszélgetnek. A hangot értelmezhetjük úgy is, mint egy belső hangot, így mintha a költő önmagával beszélgetne, vitázna. Felteszi a kérdést, van-e értelme, hogy él, és azt a választ adja rá, hogy nem lehet véletlen, hogy ennyi mindent átélt és túlélt. (Radnóti születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja. à úgy érezte, nem lehet véletlen és cél nélküli, hogy ő életben maradt)

A vers végén – mint az első és második eclogában – megfogalmazza a költő feladatát: írni minden körülmények között.

Az Ötödik eclogát barátja, Bálint György emlékére írta, akiről nem tudja, él-e még. A hexametereket tördeli, alcímként is megjelenik a töredék szó, mintha képtelen lenne megfogalmazni barátja elvesztését. Erre utal az utolsó sor paradoxona is: „Mégsem tudok írni ma rólad.”

A Hatodik ecloga valószínűleg elveszett, nem tudunk róla.

A Hetedik ecloga Gyarmati Fannihoz, Radnóti feleségéhez szól. Az idill hiánya itt a szerelem, az otthon, a haza, a nyelv, a kultúra hiánya, azaz mindené, amitől az ember embernek érezheti magát.

Már a „Látod-e” anafora és költői kérdés is elkeseredett az elején, hiszen Fanni nem láthatja, nem hallhatja őt. A lírai én nemcsak az a szomorú a helyzetében, hogy nem lehet otthon, hanem az is, hogy abban sem lehet biztos, van-e még egyáltalán az a hely – és Fanni -, ahová vágyik.

Ez a vers is egy paradoxonnal zárul: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”. Egy „lehetetlen” helyzet, amiben élnie kell.

A Nyolcadik ecloga Radnóti utolsó eclogája. Visszatér a párbeszédes formához: a költő a prófétával beszélget.

A hetedik és a nyolcadik ecloga a Bori noteszből került elő. Radnóti ebbe a kis noteszbe írta utolsó verseit, a munkatáborban. Bor mellett , egy tömegsírban találták meg a füzetkét, a segítségével azonosították Radnótit.

ötlet a befejezéshez: mi a közös az eclogákban

ludimagister