A kényeskedők

Az expozícióban Pernelle asszony, Orgon anyja ostorozza a ház lakóit – szerinte – feslett életmódjuk miatt, s ahogy végigsorolja a családtagokat,  mindenkit megismerünk, megtudjuk azt is, hogy Orgon házában lakik a szent életű Tartuffe is. Azaz csak Orgon, a családfő és Pernelle asszony szerint szent életű, a többiek nem kedvelik. Tartuffe egy álszent, kedvére eszik-iszik, ingyen dőzsöl Orgonéknál. A dráma elején tehát a fiatalok (Mariane és Damis – Orgon gyermekei; Valér, Mariane szerelme és Elmira, a fiatalasszony) életmódja áll szemben az aszketikus, szent életmóddal, melyet Pernelle asszony, Orgon és Tartuffe képviselnek. Dorine, az éles nyelvű szolgáló és Cléante, Elmira testvére inkább külső szemlélők. Kiderül az is, hogy a szent élet, valójában álszent, s innentől kezdve az egyenesség és a hazugság kerülnek egymással szembe. A fiataloknak vagy meg kell változniuk, vagy „meg kell dönteniük Tartuffe hatalmát”, különben nem lehetnek boldogok. Ez az alaphelyzet. 

A bonyodalom folyamatosan bomlik ki: először a fiatalok próbálják megvívni csatáikat Orgonnal, Mariane nem akar Tartuffe-höz menni, Damis pedig kikel az álszent ellen – egyik sem ér célt, sőt Orgon elkergeti a fiát. A későbbi „csatákat” is Tartuffe nyeri: Orgon továbbra is hisz neki, annyira, hogy minden vagyonát ráíratja. De Elmira megtalálja Tartuffe gyenge pontját: tetszik neki Elmira, s a fiatalasszony éppen ezt használja ki, cselhez folyamodik (ezért nevezhetjük cselvígjátéknak is a Tartuffe-öt). Az ember legjobban saját fülének és szemének hisz, ezért Elmira férjét, Orgont az asztal alá bújtatja: legyen tanúja annak, milyen álszent és szemérmetlen Tartuffe, hiszen épp jóakarója feleségét akarja elcsábítani. Az „Orgon az asztal alatt” jelenet a helyzetkomikum kiváló példája. Remek lehetőségeket ad a színészeknek, hogy Orgon csak hallja, de nem látja, ami az asztal felett történik. Orgon megvilágosodása a dráma tetőpontja.

Ám úgy tűnik, kései ez a megvilágosodás, mert Orgon hiszékenységéért megkapta a neki járó büntetést: egész vagyona immár Tartuffe-é. Mégsem érzünk teljes elégtételt, hiszen Orgon butasága miatt egész családja szenved. A megoldást a király jósága hozza. Rex ex machina– meseszerű fordulatként megjelennek a király emberei: Tartuffe-öt régóta keresik, most elfogják, Orgon pedig mindenét visszakapja, s végül „az igaz és nagylelkű szerelmet” emlegeti, úgy tűnik, használt a lecke, megváltozott az értékrendje.

„Magyar” Tartuffe-ök voltak: Mucsi Zoltán (’93), Eperjes Károly (’96), Gazsó György (’99), Rába Roland (2000), Fekete Ernő (2004), László Zsolt (2006).

thalia

Moliére

A komédia olyan drámai műfaj, melyben kisszerű emberek, illetve kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek össze egymással vagy bizonyos körülményekkel. Megoldása többnyire szerencsés, de semmiképp nem tragikus. Értékbizonytalanság jellemzi, magukat értékesnek feltüntető álértékek jelennek meg a műben. Ezt figyelhetjük meg Moliére műveiben is. (Pl. a fösvénynek a vagyona a legnagyobb érték, de ahogy óvja, nevetségessé válik, s megkérdőjeleződik, valóban a pénz a legfontosabb; Orgon Tartuffe-ben és vallásosságában lát értéket, követendő példát, de ez is csak álérték, ettől válik nevetségessé.)

Moliére komédiái általában valamilyen jellemhibára épülnek. A fösvény Harpagonjára a fukarság jellemző, Az úrhatnám polgár hirtelen meggazdagodott Jourdain-je az arisztokrácia életmódját majmolja, a Tudós nők címszereplői inkább tudálékosak, okoskodók és képmutatók, mint valóban tudósok, A képzelt beteg Arganja pedig egy hipochonder. Ezek a jellemek lesznek a jellemkomikum forrásai. A legtöbb moliére-i karakter a commedia dell’arte típusaira épül: a szerelmesek (amorosi), a betegeskedő, fösvény apa (Pantalone), az agyafúrt szolgák stb. De Moliére darabjaiban a karakterek többsége már külön jellem is.

Első sikerét a Kényeskedők hozta, amely a felsőbb társadalmi rétegek utánzását, a majmolást állítja középpontba, s teszi nevetségessé.