Valószínűleg Szicíliában születtek az első szonettek az 1200-as években Giacomo da Lentini vagy más néven Jacopo il Notaro tollából. Az 1400-as évekre már népszerű versforma volt a reneszánsz Európában. Két alaptípusa is a reneszánsz költőiről kapta a nevét: petrarcai és shakespeare-i szonett.

A petrarcai szonett

A petrarcai vagy más néven olasz vagy itáliai szonett 1. és 2. versszaka négy, míg a 3. és 4. háromsoros.  A négysoros versszakok általában ölelkező vagy keresztríműek, azaz abab abab vagy abba abba a rímképletük. Az is lehet, hogy a második versszak nem rímel az elsővel pl. abba cddc, de a két négysoros strófa rímelése mindenképpen ugyanazt a logikát követi.

Ugyanígy a két háromsoros versszakot is összekapcsolja a rímelés. Lehet cde cde vagy cdc dcd vagy ccd eed vagy akár  cdd dcc is a rímképletük.

A középiskolás szöveggyűjteményből Petrarca Ti szerencsés füvek… és Pó földi kérgem…  című szonettjei lehetnek ismerősek. Ezek rímképlete abba abba cdc dcd. (Egy betűt egy versen belül csak egyszer használunk a jelölésben, nem kezdjük újra az ábécét versszakonként. Tehát az előbbi példában az első sor a nyolcadikkal is rímel.)

Francesco Petrarca (1304-1374)

A szonettek műfaja leggyakrabban dal. Petrarca a Daloskönyvbe gyűjtötte szonettjeit (eredeti címe: Canzoniere). A verscím még nem volt divatos ekkor, ma ezeknek a költeményeknek az első sorát emlegetjük címként. A Daloskönyvben – más versek mellett – 317 szonettet olvashatunk. A kötet első részét Petrarca szerelme, Laura életében, második felét halála után írta. Legalábbis ezt sugallja az, ahogyan a versek egymást követik, bár ez lehet egy későbbi elrendezés eredménye is. A Daloskönyv legtöbb darabja a Laura-szerelemhez kapcsolódik valamilyen módon, de olvashatunk itt hazafias vagy a pápák ellen írott verseket is.

A shakespeare-i szonett

A shakespeare-i vagy angol szonett is 14 soros, de nem tagolódik versszakokra. Egyben olvashatunk el 12 sort, és az utolsó kettő sem válik el a többitől, csak kicsit beljebb kezdődik. Ezt a két sort szokták couplet-nak nevezni. A couplet kicsit hasonló az epigramma csattanójához, mert tömören próbál megfogalmazni egy lényeges gondolatot. A couplet két sora mindig páros rímelésű, a többi sor általában keresztrímes: ababcdcdefef gg.

Ahogy az itáliai formát sem Petrarca találta ki (de róla nevezték el, mert ő tette „híressé”), úgy már az angol költők is írtak szonettet Shakespeare előtt is. Például Sir Philip Sidney, akinek a shakespeare-i szonett formáját tulajdonítják. A szonett nagyon kedvelt versforma volt a reneszánsz angol költészetben. Shakespeare több drámájának verses szövegeiben is találunk szonetteket, például a Romeo és Júlia prológusait a felvonások elején.

William Shakespeare (1564-1616)

Shakespeare állítólag többre tartotta szonettjeit színpadi műveinél. Összesen 152-t írt (vagy ennyit ismerünk). Az első 126 témája főleg a szerelem, a költészet és az elmúlás. A költő és egy fiatalember kapcsolata jelenik meg bennük. Ez lehet barátság, lehet szerelem is. Valószínűleg Southampton grófja ez a fiatal férfi, róla vagy neki szólnak a versek. A többi 26 szonett ihletője viszont a fekete hölgy (Dark Lady). Ezekben a költeményekben Shakespeare nem a úgy ír a nőről, mint egy idealizált alakról, hanem mint egy hús-vér személyről, akinek erényei mellett hibái is vannak, s akit ennek ellenére szeret. Petrarcához hasonlóan Shakespeare sem adott címet a szonettjeinek, hanem megszámozta őket.

Mi a szonettkoszorú?

Egy költői bravúr. Tizenöt, témájában összekapcsolódó szonettből áll. Az első szonett utolsó sora ugyanaz, mint a második első sora, a második utolsó sora megegyezik a harmadik szonett első sorával és így tovább. A 15., a mesterszonett  pedig a 14 szonett első sorainak összeolvasásából áll össze.

Talán a legismertebb magyar nyelvű szonettkoszorú József Attila A Kozmosz éneke című műve. A két legizgalmasabb pedig  Jánosházy György Költői értekezés a zene mindenhatóságáról című szonettkoszorúja és Markó Béla műve, a Költők koszorúja. Utóbbi 14 vers 14 magyar költőről stílusukat, verseik egy-egy kifejezését, életük egy-egy mozzanatát csempészve a sorok közé. És persze egy mesterszonett.

A szonettkoszorú szavunk a magyar nyelvbe a németből került (sonettenkranz). Az angol (crown of sonnets) és az olasz (sonetti a corona) a „szonettkoronát” használja.

Változatok

Shelley Óda a nyugati szélhez című verse öt szonett. A szonetteket öt versszakra tagolta: 3+3+3+3+2 sorosakra. Rímképlete: aba bcb cdc ded ee. A háromsoros versszakok úgy rímelnek, mint Dante Isteni színjátéka, tehát tercinákról van szó. (Erre a formára használják terza rima szonett elnevezést is. A terza rima jelentése három vagy hármas rím.)

Előfordulhat az is, hogy valaki megcseréli a négy- és a háromsoros versszakokat és a 3+3+4+4 szerkezetet használja. Ha pedig  ez elé ír egy hagyományos szonettet, tükörszonettről beszélünk (4+4+3+3+3+3+4+4). Ez elég ritka.

Szonettek a magyar irodalomban

Az első ismert magyar szonett Faludi Ferenc tollából született A pipárul címmel. A XIX. században is írtak szonetteket költőink Kazinczytól Csokonaiig, de a formát igazán népszerűvé a nyugatosok tették.

Babits  A lírikus epilógja, Juhász Gyula Magyar táj magyar ecsettel  vagy Tóth Árpád Esti szonett című verse csak néhány a sorból. Kosztolányi  Számadás című műve hét szonettet fog egybe, ahogy József Attila Hazám című alkotása is. (Ezeket úgy is szokták emlegetni, hogy szonettciklusok.) A Számadás verseiben még a hagyományos 10 és 11 szótagos jambikus sorokat olvashatjuk, a Hazám sorai azonban csak 8 és 9 szótagosak. Sok költő hosszabb ciklust vagy egy egész kötetet szentelt szonetteknek. Ilyen például Szabó Lőrinc Tücsökzenéje vagy a szerelméről  írt 120 szonett:  A huszonhatodik év. Weöres Sándor pedig az Átváltozások cím alá gyűjtötte 40, különféle sortípusokból álló szonettjét.

Fontos megemlíteni, hogy a magyar irodalom számos jeles szonettfordítással is büszkélkedik. Ide sorolhatjuk Shakespeare szonettjeit Szabó Lőrinc fordításában, vagy a francia szimbolisták több költeményét Tóth Árpád tolmácsolásában.

ludimagister

]]> http://irodalomok.webab.hu/2016/11/03/mi-a-szonett/feed/ 0 http://irodalomok.webab.hu/2016/06/26/roviden-a-reneszansz-dramarol-es-szinhazrol/ http://irodalomok.webab.hu/2016/06/26/roviden-a-reneszansz-dramarol-es-szinhazrol/#respond Sun, 26 Jun 2016 08:00:25 +0000 http://irodalomok.webab.hu/?p=434 Pár mondat a reneszánszról

Leonardo da Vinci: Mona Lisa

A reneszánsz az európai művelődéstörténetnek (körülbelül) az 1300-as évektől az 1500-as évekig terjedő korszaka. Stílusirányzat, korstílus. A magyar elnevezés francia eredetű, az olasz elnevezést (‘la rinascita’) Vasari használta először, jelentése: újjászületés. (Ezt a kifejezést sokszor úgy értelmezik, hogy a középkor alacsonyabb életminősége után az ember egy gazdagabb és színesebb kultúrát fedez fel az antikvitásban, és ez a „régi” kultúra születik újjá. Egy másik megközelítés szerint az ember „születik újjá”: míg a középkori világkép szerint az ember elsősorban teremtmény és mindent valamilyen módon Istenhez kapcsol, addig a reneszánsz ember inkább teremtő, világképe középpontjában inkább az én áll. Persze a két álláspont összefügg, hiszen az antik kultúra követéséből következik az énközpontúság.) Míg a középkori emberre a kollektív szellemiség volt jellemző, a reneszánszban az egyes ember fontos.

A reneszánsz Vasari szerint három korszakra osztható:

• trecento (az 1300-as évek; központja: Siena és Firenze
• quattrocento (az 1400-as évek;központja Firenze és Észak-Itália
• cinquecento (az 1500-as évek; központja Róma)

A reneszánszban újra „minden dolgok mértéke az ember”. (Pl. ld. építészet – Pitti palota – emberközpontú; előtte a gótikus katedrálisokban az ember parányinak érezte magát Istenhez képest.)

A reneszánsz idején jelenik meg a humanizmus. Jelentése: emberközpontúság (mint erkölcsi kategória), ugyanakkor az antik kultúra értékeihez való visszatérést és annak utánzását is jelenti.

A reneszánsz végén jellemző a tiltakozás a kereszténység alapeszményeitől eltávolodó római egyház ellen: reformáció.

Művészetek a reneszánszban

A képzőművészetben felfedezik a perspektívát és a kormozást, satírozást (Leonardo). Alkotók: pl. Michelangelo: Dávid; Mózes; Sixtus-kápolna; Leonardo: Mona Lisa, Az utolsó vacsora. Brunelleschi kupolát épít.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora

Az irodalomban Boccaccio Dekameronját fontos említeni (a novella kevéssé népszerű, új műfaj ebben a korban), illetve Petrarca szonetteket tartalmazó Daloskönyvét.

Magyarországon a reneszánsz Mátyás király udvarában virágzott, majd Báthory erdélyi fejedelemében. Reneszánsz költőink: Janus Pannonius (ő a humanista szokásoknak megfelelően még latinul írt), Balassi Bálint. Balassi nevelője, Bornemissza Péter nevéhez fűződik a Tragédia magyar nyelven az Szophoklész Elektrájából c. drámafordítás és –átdolgozás.

A reneszánsz drámák forrásai

A reneszánsz a drámák terén is – főként eleinte – az antik művekből merít. Tudjuk, hogy a XV. század végén például a ferrarai herceg Plautus egyik komédiáját újíttatta fel, Rómában pedig Pomponius Laetus humanista tudós Seneca Phaedráját állíttatta színpadra (állítólag ez volt az első újkori tragédia-előadás). Mivel a reneszánsz leginkább a gazdag itáliai kereskedő- és bankárvárosokban (pl. Velence, Firenze, Ferrara, Siena) virágzott, nem az ókori görög, hanem a latin nyelvű római kultúrát tekintették követendő példának.) A drámák már nem vallási jellegűek, mint a középkorban.

Színházépület, díszlet

Míg a középkori színházra az egymásmellettiség (szimultaneitás) volt jellemző – a közönség vonult a stációk, színpadok előtt, mint egy múzeumban -, addig a reneszánsz színházat az egymásutániság (szukcesszió) jellemezte; a cselekmény „vonul”, mozog a néző előtt; egyre több a „benti”, zárt színház.

Próbálták utánozni a római színház scenae fronsát (a játéktér mögötti fal), ez vezetett a „fürdőkabinszínpad” kialakulásához. Több (kb. 5) fakeretre festett vásznakat erősítettek, melyek függönyként is szolgálhattak. A színészeknek figyelniük kellett, hol játszanak a festett háttér előtt, hogy ne rontsák el a díszlet térhatását.

Serlio a XVI. század közepén egyendíszleteket festett: a tragédiához palotát, a komédiához utcarészletet, a pásztorjátékhoz erdei tájat. Egyik kortársa (Barozzi da Vignola) pedig 5 db 3 oldalú hasábot állított a színpadra, minden oldalukon más-más képpel – ezeket forgathatták, ha gyorsan változtatni akarták a színhelyet. (Mindegyik megoldás kissé ahhoz hasonló, mintha festett paravánok lennének a színpadon.)

A reneszánsz idején a fényűző fejedelmek pártolták a színházat, voltak udvari és városi polgári színházak is. A polgárság egyre kevésbé ért rá napközben szórakozni, így a színház egyre inkább esti szórakozás lett, s egyre inkább egy zárt teret kívánt. A reneszánsz színházak közül kiemelkedő a vicenzai Teatro Olimpico, ami Palladio és Scamozzi építészek munkáját dicséri. A építésre a megbízást egy tudósokból és művészekből álló szövetség adta (olimpiai Akadémia). A scenae fronson a görög mintának megfelelően 3 kapu van, s ezeken benézve perspektivikus teret látunk (itt azonban játszani nem lehetett). Az építéshez, díszítéshez leginkább fát és festett gipszet használtak. A nézőtér lépcsőzetes volt.

A vicenzai Teatro Olimpico

Hasonló színház épült a Mantova melletti Sabbionetában is. Illetve Pármában, a Farnese család birtokán. Ők egy lovagtermet alakíttattak át színházzá. Az első előadás a Mars és Mercurius címet viselte, s állítólag a színházat vízzel árasztották el a tengeri jelenetekhez, és gépek is segítették már a színpadtechnikát. Mindhárom színház még ma is áll.

A komédia mellett egyre népszerűbbé válik a reneszánsz idején a szintén szerelmi témájú pásztorjáték (pl. Tasso Amintája vagy Balassi Bálint Szép magyar komédiája).

A kor komédiaírói közül kiemelkedik Ariosto és Machiavelli. (Utóbbi A fejedelem című államelméleti művéről is ismert, amely a reneszánsz egyik meghatározó írása.)

ludimagister