Az expozícióban Astrotogus, az élősködő dicséri a hetvenkedő Pyrgopolinicest (neve farombolót jelent), így ismerjük meg a főszereplőt. Az alaphelyzet Palaestrio, a szolga elmondásából derül ki: ő szolgája volt az ifjú Pleusiclesnek, akinek a szerelmét a katona elrabolta, míg a fiú távol volt; a szolga hajóra szállt, hogy értesítse urát, de kalózok támadták meg, s épp a katonának adták el; levélben azonban mégis értesítette urát, aki eljött Ephesusba a lány után (görög környezet, tehát comoedia palliata).

Valójában itt kezdődnek a bonyodalmak. Az ifjú Pleusicles az öreg Periplectomenus házában száll meg, ami pont a katonáéval szomszédos. A két ház közötti résen a szerelmesek átjárnak egymáshoz. (A lány neve Philocasium.) Sceledrus, egy szolga kilesi, hogy a lány a szomszédban van, de az ifjú, az öreg és Palaestrio, a szolga bolondot csinálnak belőle: csak a lány ikertestvérét látta. A két ház közötti átjárásból ered a helyzetkomikumok jó része.

Az ifjú aggódik, hogy az öreg terhére van.  Palaestrio a szolga pedig egy tervet eszel ki: egy nőt, „ki testét testével tartja el” felbérelnek, hogy játssza el, ő az öreg felesége, aki beleszeretett a katonába. Talán az új szerelem miatt a katona lemond a Philocasiumról, a lányról. A cselekményt tehát a szolga által jól kifundált cselek viszik előrébb, ez a cselvígjáték sajátja.

Palaestrio átadja a „bérelt nő” üzenetét és ajándékát, egy gyűrűt a katonának, aki azt hiszi, valóban meghódította egy hölgy szívét, s tényleg szabadulni próbál a lánytól. Palaestrio, a szolga azt javasolja, adjon a lánynak vagyont, akkor biztosan meg tud szabadulni tőle. A katona így is tesz, sőt Palaestriót is felszabadítja; a lány pedig szerelmével elhajózik. A tetőpont: ráadásként pedig az öreg rajtakapja a katonát a bérelt feleséggel, s ezért jól elveri. Megoldásként a katona megjavul: maga vonja le a tanulságot saját történetéből.

Plautus vígjátéka Menandrosz mintáját követi, de a későbbi komédiaírók is ezt a „receptet” követik többnyire. A helyzetkomikum félreértésekből, cserékből adódik (pl. a lányt saját ikertestvérének hiszik). A típusok ugyanazok, mint a commedia dell’arte vagy akár Moliére szereplői: a hencegő katona, a szerelmesek, az agyafúrt szolga, a kurtizán stb. A jellemkomikum a katonánál a legerősebb egyrészt a hencegése, másrészt az udvarlása miatt. A mű nyelvezete legtöbbször természetes, köznapi, néha szónokias, de mivel ez nem illik a szereplőkhöz, a komikum forrásává válik. Gyakoriak az obszcén kiszólások, amiket a korabeli közönség nagyon kedvelt.

A magyar rendezések közül az egyik legnépszerűbb Taub János rendezése volt a Radnóti Színházban, 1988-ban, ahol Gáspár Sándor volt a katona, Eperjes Károly pedig a szolga, Palaestrio.

thalia