Petőfi elsősorban lírikus, de vannak epikus művei is (pl. A hóhér kötele – regény; János vitéz – elbeszélő költemény). Az apostol is egy epikus mű, elbeszélő költemény (vagy: verses regény).

Forrásai

Petőfi  forrásai közé tartozott Az apostol megírásához Dickens Twist Olivérje (a gyermek Szilveszter hányadtatásai szinte teljesen megegyeznek Dickens hősének sorsával).

Sok életrajzi vonatkozása is van a műnek Például Petőfi is szilveszterkor – vagy január 1-jén – született, nehezen élt az írásból, Szendrey Júliát nem akarták hozzáadni, de a lány dacolt a környezetével, ahogy Szilveszter szerelme is, illetve Petőfi is kudarcot vallott a szabadszállási választáson.

Apostolszerep – a szőlőszem-metafora

A mű felfogható ars poeticaként: megjelöli a költő feladatát, az apostol hirdeti és teszi is a jót (szemben a prófétával, aki csak továbbítja Isten üzenetét. Ld. A XIX. század költői c. versében: a költő feladata prófétaként vezetni a népet).

Az apostol feladata: jobbá tenni a világot. Ezt legszemléletesebben a szőlőszem-metaforával fejezi ki: a napsugaraknak egy egész nyárra van szükségük, hogy megérleljék a szőlőt, a nemes eszméknek, „lelkeknek”, azaz az „apostolok” gondolatainak, tetteinek pedig több, mint egy élet kell ahhoz, hogy „megérleljék”, jobbá tegyék a világot (Petőfi a világ folytonos fejlődésében hitt). Lehet, hogy az apostol már nem is fog élni akkor, amikor munkája beteljesedik, lehet, hogy most nem értik meg őt az emberek, de akkor sem szabad feladnia.

Szilveszter – miközben mindenkit elveszít, ami számára fontos – kudarcot vall végül a király meggyilkolásával is. Mindent elveszít. Tényleg a közösségért áldozta fel maga és a családja boldogságát?

Az apostol fontosabb eszmei problémái bővebben: 

Az ember, az individuum felelőssége önmagára és szűkebb környezetére, családjára terjed ki. A polgár a közösségi ember, akinek feladata a világ jobbá tétele. Szilveszter a polgár elsődlegességét vallja. Felfogásában csak az emberiség egészének boldogulása hozhatja el az egyes ember boldogságát is. A börtönben viszont életének mélypontján megátkozza magában a polgárt, az elveszett magánéleti boldogságot siratja, de utolsó tettében, a király elleni merényletben mégis újra a polgárt látjuk inkább. Az eszményi állapot talán ember és polgár harmóniája lenne. Ez adatik meg Szilveszternek rövid időre jegyzőségének időszakára, amikor megismerkedik szerelmével és fölvilágosítja a falu lakóit.

A világ boldogításának lehetőségei (módjai):

Petőfi két utat vázol fel a szabadság által megvalósítható boldogság eléréséhez:

1. Az evolúció, a lassú fejlődés, az évszázados, évezredes munkálkodás vezethet el a boldogsághoz, melynek vezetői, irányítói a nagy szellemek, a kiválasztottak. E felfogás magában rejti a népboldogító lehetséges tragikus sorsát is. Ezt a lehetőséget fogalmazza meg Szilveszter a 11. fejezet nagymonológjában, az ún. szőlőszem-metaforában.

2. A revolúció, a fejlődés robbanásszerű felgyorsítása (pl. egy forradalommal). Ez mutatkozik meg a király elleni merényletben.

Petőfi ebben a művében a két felfogást nem tartja egymást kizárónak, hanem inkább egymást erősítőnek, s a hangyaszorgalmú munkát éppúgy értékesnek tartja, mint ahogy helyesli Szilveszter végső tettét.

Az egyén és közösség viszonya Az apostolban:

Az újkori bölcselet-, társadalom- és politikatudományban a nagy francia forradalom hatására került előtérbe egyén és tömeg viszonya. S ennek hatására vizsgálták a problémát történeti szinten is. Az alapélmény a két tényező föloldhatatlan antitézise. A nagy szellemek, a népboldogító vezér, a világfordító eszmék elbuknak a tömeg befolyásolhatóságán. Szilveszter a maga környezetében jegyzőként ezt a problémát éli át, a tömeg pálfordulását, azt, hogy az nem ismeri föl saját érdekeit. Mindezért azonban Petőfi nem a népet okolja, hanem a királyt és az egyházat, akik tudatosan tudatlanságban hagyják a tömeget, gyermekségre kárhoztatják. Szilvesztert a kudarc nem keseríti el, sőt újabb munkálkodásra serkenti.

Fontos: az eszmei problémák kiegészítése a saját véleménnyel

Érinthető még

• a mű időszerkezete (nem lineáris, az ifjú Szilveszterrel kezdődik, majd visszatér egészen a születéséig – a mű ideje utoléri önmagát)

• a felvilágosodás, elsősorban Rousseau gondolatai a műben (pl. a tabula rasa elve à igaz-e Szilveszterre? -, „Vissza a természethez!” ill. minden ember egyenlő, senki sem bánthatja a másikat à Szilveszter otthagyja a gazdag családot)

• összevetés más művekkel: pl. prófétaszerep A XIX. század költőiben vagy a Jónás könyvében

ludimagister

Néhány gondolat Babits Mihályról bevezetőként:

Lírikus, azaz költő volt (versei pl. In Horatium, A lírikus epilógja, Ősz és tavasz között, Csak    posta voltál, Új leoninusok, Jónás imája, Balázsolás, Húsvét előtt, Cigány a siralomházban),

 de epikus szerző is (regényeket, novellákat is írt, bár elsősorban versei kerültek be az irodalmi kánonba; A gólyakalifa című regénye az első magyar lélektani regény).

Jelentősek műfordításai (pl. Erato – szerelmes versek a világirodalomból; az Isteni színjáték fordításáért San Remo-díjjal tüntették ki az olaszok).

Nagyon fontos volt irodalomszervező tevékenysége is:

• egy ideig (haláláig) ő volt a Nyugat főszerkesztője
• támogatta az ifjú tehetségeket pl. Szabó Lőrincet
• a Baumgarten-díj alapítványának főkurátora volt
• felesége felvette a Török Sophie nevet (ez Kazinczy Ferenc, a nyelvújító és irodalomszervező feleségének neve volt; Babits felesége ezzel is szerette volna jelezni, hogy férjének milyen nagy a szerepe a magyar irodalom alakításában, alakulásában)

Háborúellenes (Adyval együtt, már az I. világháború kitörése előtt).

Klasszikus műveltségű poeta doctus.

A Jónás könyve

A Jónás könyvét Babits kórházba kerülése előtt kezdte írni, és a műtét utáni lábadozása közben fejezte be. Forrása az ószövetségi Jónás könyve, Ószövetség. Sok mindenben eltér az eredeti történettől pl. Babits Jónása nem maga kéri, hogy dobják a tengerbe, sőt elbújik inkább, mert gyáva; a Bibliában Ninive lakói megtérnek, Babits Jónásából viszont csúfot űznek, míg a bibliai történet emelkedett hangvételű, addig a babitsi Jónás komikus figura.

A mű felépítése:

• 1. rész: Jónás menekülése Isten parancsa elől
• 2. rész: Jónás a hal gyomrában
• 3. rész: Jónás Ninivében
• 4. rész: Jónás lázad az Úr ellen, mert az nem pusztította el a várost

Babits a késleltetés eszközével él, az olvasó mindig vár valamit: az 1-2. részben várjuk Isten parancsának teljesülését, a 3-4. részben pedig Jónás ninivei ítélethirdetésének teljesülését).

Az 1. és a 3. rész a „külvilágban”, míg a 2. és 4. Jónás fejében, tudatában „játszódik”, kevésbé epikus (a halban és a pusztában is egyedül van, mindkettő olyan hely, ahol az ember gondolkodni kényszerül ld. Keresztelő János vagy Jézus a pusztában, Carlo Collodi Pinokkiója a halban stb.).

A Jónás könyve a sorsa elől menekülő ember példázata: sorsunk elől, amit Isten mér ránk, nem menekülhetünk, így Jónásnak nincs választási lehetősége (ld. Oidipusz király története).

A Jónás könyve az átlagos, hétköznapi ember története is, aki nem vágyik nagy történelmi szerepre, csak nyugodtan akar élni; tudja, a nagy kihívások, nagy tettek nagy gonddal járnak, ezért nem kér belőlük, de erről nem ő dönt.

A Jónáshoz hasonló átlagember ki szeretne térni a viharok elől, a próféta viszont Isten közbenjárója, nem dönthet úgy, hogy nem vállalja a feladatot, mások életéért is felel. Jónás nem akar próféta lenni, de nincs más választása, ez a kijelölt sorsa.

Lehet ez a mű egy „szerepvers” is? (Babits egy bibliai szerep mögé rejti saját „szellemi önéletrajzát”?) Ha közéleti szerepet vállal, alá kell merülnie az élet zűrzavarába, mocskába, nem élhet elszigetelten, csendesen, nyugodtan, ha viszont távol tartja magát mindettől: megszegi kötelességét.

1927-ben Julien [zsülien] Benda francia filozófusnak megjelent Az írástudók árulása című írása, mely súlyos kritika az értelmiségiekről: gyáván elbújnak és hallgatnak ahelyett, hogy szembeszállnának a kor nacionalista uszítóival. Az írás hatással volt Babitsra is: szerinte az író kötelessége a jóért való kiállás; aki tud szólni, annak kötelessége szólni, felelős embertársaiért („atyjafiáért számot ad a testvér”, „vétkesek közt cinkos, aki néma”).

Lehet ez a mű az európai civilizációért érzett aggodalom kifejeződése is: a háború a „rosszal” együtt elpusztítja a „jót” is; de: van-e egyértelmű jó és rossz a világban? – „[Isten] sem tudta, és ki választja széjjel, / mit rakott jobb-, és mit rakott balkezével?”; amit Isten – és amit az ember – alkotott: érték, a háború elpusztítja az értékeket is a “rosszal” (az ellenséggel) együtt.

A mű dinamizmusáról az ellenétek (is) gondoskodnak:

• Isten elhívja Jónást, de ő megszökik
• megbünteti az Úr (lenyeleti a hallal), majd megmenti
• Ninivének el kell pusztulnia, de mégsem pusztul
• Jónás figurája egyszerre magasztos és nevetséges: groteszk

A mű nyelvezetében is keveredik az archaikus (utalva a Bibliára) és a humoros (pl. „szennyes habjai szent lábamat mossák”, „[Jónás] rühellé a prófétaságot”).

Jónás csak közvetít, nem képes változtatni semmin, csak egy hírvivő, a feladata nem egyedi és pótolhatatlan, szerepe fontos, de mégis csak egy apró láncszem a történelemben („jönnek új Jónások”, „helyette jő más”) (ld. A Csak posta voltál című Babits-vers) Nagyon emberi figura, cseppet sem szent pl. már ő is harcot kér béke helyett, mert annyira mérges a niniveiekre, mivel kigúnyolták; Istenre is dühös, hogy nem pusztította el a várost. Őt nem az érdekli, hogy mások meghalhatnak, hanem, hogy belőle bolondot csináltak. A legnagyobb bajban – a cetben – találja meg igazán Istent.

Mesei elemek a műben pl. 3 nap, 3 éjjel; Jónás Ninivében először a piacon, majd a színészek előtt, végül a hatalmasoknál próbálkozik.

Jónás imája

A Jónás imája a Jónás könyvének része vagy különálló mű?

E/1-ben íródott (a Jónás könyve E/3-ben), ezek Jónás szavai, nem a narrátoréi.

Hozzám már hűtlen lettek a szavak

• a gégerák miatt?
• kimondható-e, megfogalmazható-e, amit ki szeretne mondani?

Befejezés

Pl. hogyan jelenik meg a költői/írói szerepvállalás más művekben pl. Petőfi Sándor: A XIX. század költői, Az apostol

ludimagister