A publicisztikai stílust sokféle nyelvhasználat jellemzi. Egy élővilággal foglalkozó magazin nyelve közelíthet a tudományos stílushoz, míg egy bulvárlap inkább a köznyelvi társalgási stílushoz közelít. Az igényes, választékos újságírói nyelv a tudományos vagy a szépirodalmi stílushoz áll közel (pl. Ady publicisztikái). A legkevésbé a bulvársajtó igényes. Egy „pletykalap” nyelvileg nem olyan árnyalt, mint egy irodalmi folyóirat, de nem is ez a feladata. A sajtóban sem csak a helyes nyelvhasználat fontos, hanem az is, hogy a témának megfeleljen a megfogalmazás.

A publicisztikai stílus két nagy műfajcsoportra jellemző: a tájékoztató és a véleményközlő (más néven publicisztikai) műfajokra. Az előbbihez tartozik a hír, a közlemény (valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó üzenet), a tudósítás (fontos, hogy a tudósítás készítője mindig a saját maga által látott, hallott, tapasztalt eseményről ad tájékoztatást – a hírnél ez nincs így), a riport és az interjú, míg az utóbbihoz a kommentár (hírmagyarázat), a glossza (rövid, tömör, ironikus csattanóval záródó írás), a hírlevél, a kritika, a bírálat, az esszé, az ismertetés és az olvasói levél.

Ezek a műfajok nyelvileg nagyon hasonlóak. Egyszerűségre, világosságra, követhetőségre, áttekinthetőségre törekszenek, ezért gyakoriak az értelmezést segítő magyarázatok. Általában sok alakzatot használnak ezek a szövegek a személyesség és a meggyőző szándék kifejezésére. Ám éppen a figyelemfelkeltés miatt sokszor találkozunk a sajtó szóanyagában stílustalanságokkal. Sok a terpeszkedő, eltúlzott kifejezés (pl. végrehajtást eszközöl, növekedést mutat; elég lenne: végrehajt, növekedik), divatszó, elcsépelt kifejezés (pl. napirenden van, látványos előrelépés) és hibás szókeveredés (pl. egységes nevezőre jutnak, itt sincs tejfölből a kerítés; helyette: közös nevezőre jutnak, itt sincs kolbászból a kerítés vagy nem minden fenékig tejföl).

A publicisztikai szöveg célja a felhívás, ezért előreutalással, sejtéssel próbálja megragadni az olvasók figyelmét. (Ez gyakran a cím szerepe. Az internetes újságírásban nem is látunk mást, és ha a cím nem kelti fel a figyelmünket, nem kattintunk, biztosan nem olvasunk bele a cikkbe. jó figyelemfelkeltő a kérdés a címben, illetve az újságok, magazinok címlapján. Pl. Tényleg válik X. Y. Z.-től?)  Fontos szerepe van az írásképnek is, nem mindegy, hogy milyen a tördelés, a betűtípus.

ludimagister

• a tömegkommunikáció közvetett, felülről lefelé (egy embertől vagy hatalmi központtól az emberekhez), általában egy irányban ható (nem jelzek vissza a hírolvasónak, ha nézem a Híradót), tömeges kommunikáció
• a tömegkommunikáció megvalósulhat a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió, az internet vagy akár nyilvános beszédek által
• a tömegkommunikációs üzenet mindig aktuális  (időszerű), publikus és periodikus (meghatározott időszakonként jelentkező) kell, hogy legyen
• a fentiekből fakad, hogy a tömegkommunikációnak hatalmas szerepe és ereje van abban, hogy formálja az emberek véleményét, befolyásolja gondolkodásukat, ezért nagy a felelőssége is
• a nyelv állapotát, igényességét is befolyásolja a tömegkommunikáció; a közszolgálati rádiók és televíziók mintának tekinthető köznyelvi nyelvhasználatra törekednek; a kereskedelmi csatornák nyelvhasználata kötetlenebb, gyakrabban jellemzi a lazaság, oldottság, ironizálás, harsányság, a szlengesedés, gyakran a trágárság – mindezeknek egyik oka, hogy a figyelemfelkeltésnek egyre nagyobb szerepe van, hiszen egyre nagyobb a választék például a tévécsatornák között, „meg kell küzdeniük” a nézőkért
• a tömegkommunikáció legjellemzőbb stílusa a publicisztikai stílus
• befejezés: vélemény a valóságshow-k, sorozatok vagy egyéb tévéműsorok, illetve az internetes nyelvhasználat (például a közösségi médiáé) nyelvre és gondolkodásra gyakorolt hatásáról

ludimagister