Ha tudod, mi a vers műfaja, írhatsz arról, mennyire felel meg a vers a műfaj sajátosságainak, ha pedig eltér, miben és miért.

Például:

Kölcsey Ferenc: Huszt (epigramma) – valóban rövid és tömör, de nem felel meg az ókori hagyománynak abból a szempontból, hogy nem sírfelirat. Disztichonos (esetleg a disztichont egy sorban,  röviden jellemezheted). A csattanó az utolsó sor („Hass, alkoss […]”), ami egy tanács, a vers legfőbb „üzenete”.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet… (rapszódia) – hullámzó érzéseket, gondolatokat fejez ki. Három részből áll, amelyek így követik egymást: nyugalmas, zaklatott, nyugalmas. A hullámzó, zaklatott érzelmeket tükrözi a mondatok, sorok váltakozó hosszúsága is.

Arany János: Válasz Petőfinek (episztola) – két költő valós levelezésének egyik “levele” ez a vers.

Horatius: Thaliarchushoz (óda) – már nem jellemző az, ami a pindaroszi ódára: nem fontos, ki a megszólított, nem őt dicsőíti. De: az ódának megfelelően magasztos hangvételű a mű. A gondolatisága a lényeges.

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem (dal) – a dal a legkönnyedebb, legegyszerűbb lírai műfaj, a rokokóra jellemző. Ez a mű egy szerelmi dal, udvarló vers, a szerkezete is egyszerű.

Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz (himnusz) – dicsőítő (a himnusz másik típusa a fohászkodó, amiben a fohász paranccsá is válhat, például Balassinál: Adj már csendességet)

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga (ekloga) A régi, theokritoszi eklogákra az idill jellemző, Vergilius viszont már az idill hiányáról ír. Radnóti a IX. Vergilius-ecloga fordításakor kapott kedvet a műfajhoz, ő is az idill hiányát ábrázolja, csak természetesen nem a vergiliusi korban, hanem a sajátjában (egykor: béke volt, azokkal lehetett, akiket szeretett, most: háború van)

Előfordulnak kevert műfajú versek is. 

például:

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez A megszólítás és az első versszak az óda sajátosságait mutatja pl. magasztosan szól a reményhez, mintha egy személy lenne, nagy kezdőbetűvel is írja. A második versszak dal, a vers vége pedig elégia (elveszett, elérhetetlen értékekről ír, legfőképpen Lilláról) A klasszicizmusra a tiszta műfajok jellemzőek, a műfaji keveredés már előremutat a romantika felé.

lásd még: a bevezetés; a cím; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister

Az ecloga – sok más műfajhoz hasonlóan – az ókori görög lírában gyökerezik. A marhapásztorok, azaz bukoloszok műfaja volt ez, ezért is hívjuk a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek. A pásztorok élete idilli volt, az irodalomban a boldog, gondtalan élet jelképei.

Az ókori görög pásztorköltészetből Theokritosz neve maradt fenn. Versei hexameteresek és párbeszédesek: egy fiú és egy lány idilli, szerelmi párbeszédét mutatják be. (Innen ered a pásztoróra kifejezés.)

A római Vergilius nem az idillt, hanem annak elvesztését írja le. Versei közül tízet választott ki, csak ezeket tartotta megőrzésre érdemesnek, innen ered a műfaj neve is: az ecloga válogatást jelent. A hexameteres formát követi, de a párbeszédet már nem mindegyikben alkalmazza. Radnóti követi a vergiliusi hagyományt.

Az első Radnóti-ecloga mottója egy Vergilius-idézet. Radnóti megtartja a hexameteres és párbeszédes formát. Egy költő és egy pásztor beszélgetnek. A költő már megszokta „e szörnyű világot”, rossz híreket hoz a természetben élő pásztornak: beszél a spanyol polgárháborúról, Federico García Lorca, a költő haláláról is. Egy anaforával hívja fel a figyelmet a vers arra, hogy ahogyan Garcia Lorca, úgy József Attila sem menekült el az elől, amit rossznak tartott, csak nemet intett, nem fogadta el.

A pásztor azt kérdezi a költőtől: „Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?” Van, aki meghallja, amit ír, érdemes írnia? A költő nem biztos ebben, de úgy érzi, nem tehet mást. (vö. Ady E. Mag hó alatt – értékőrző magatartás) A tölgyhöz hasonlítja saját sorsát: „tudja, kivágják, s rajta fehérlik már a kereszt […] addig is újra levelet hajt.”(A fehér kereszttel megjelölt, kivágásra, azaz halálra ítélt fa utalhat a sárga csillaggal megjelöl zsidókra, hiszen Radnóti is az volt, ezért kellett idő előtt meghalnia.)

A Második eclogában ugyanezt fogalmazza meg. A világban mindennek, mindenkinek megvan a szerepe, feladata: „A költő ír, a macska / miákol, és az eb vonít, s a kis halacska ikrát ürít kacéran”. Mintha ezt a szerepet nem választaná a költő, ez a szerep egyszerűen csak adott, lényéből fakad, ahogy a macskáéból a miákolás.

Ez az ecloga is párbeszédes: a költő a repülővel (azaz pilótával) beszél A repülőnek is megvan a világbana ahelye, nem ő választotta, és nem is boldog ebben a helyzetben. Ő is csak egy ember, ő is inkább az idillre, a nyugodt, boldog életre vágyik a szeretteivel, de ehelyett másokat bombáz.

A vers utolsó sora: „Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek” Azt a kérdést veti fel, amit a Hetedik ecloga is: marad-e még olyan ember a háború után, akinek lehet verset írni. Marad-e még egyáltalán valaki?

A Harmadik ecloga az előzőhöz hasonlóan a háború idején született. Nem tartja a párbeszédes formát, de hexameteres. Szintén az antik hagyományokat követi az invokáció a versszakok elején. („Pásztori Múzsám”)

A Negyedik ecloga szintén párbeszédes. A költő és a hang beszélgetnek. A hangot értelmezhetjük úgy is, mint egy belső hangot, így mintha a költő önmagával beszélgetne, vitázna. Felteszi a kérdést, van-e értelme, hogy él, és azt a választ adja rá, hogy nem lehet véletlen, hogy ennyi mindent átélt és túlélt. (Radnóti születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja. à úgy érezte, nem lehet véletlen és cél nélküli, hogy ő életben maradt)

A vers végén – mint az első és második eclogában – megfogalmazza a költő feladatát: írni minden körülmények között.

Az Ötödik eclogát barátja, Bálint György emlékére írta, akiről nem tudja, él-e még. A hexametereket tördeli, alcímként is megjelenik a töredék szó, mintha képtelen lenne megfogalmazni barátja elvesztését. Erre utal az utolsó sor paradoxona is: „Mégsem tudok írni ma rólad.”

A Hatodik ecloga valószínűleg elveszett, nem tudunk róla.

A Hetedik ecloga Gyarmati Fannihoz, Radnóti feleségéhez szól. Az idill hiánya itt a szerelem, az otthon, a haza, a nyelv, a kultúra hiánya, azaz mindené, amitől az ember embernek érezheti magát.

Már a „Látod-e” anafora és költői kérdés is elkeseredett az elején, hiszen Fanni nem láthatja, nem hallhatja őt. A lírai én nemcsak az a szomorú a helyzetében, hogy nem lehet otthon, hanem az is, hogy abban sem lehet biztos, van-e még egyáltalán az a hely – és Fanni -, ahová vágyik.

Ez a vers is egy paradoxonnal zárul: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”. Egy „lehetetlen” helyzet, amiben élnie kell.

A Nyolcadik ecloga Radnóti utolsó eclogája. Visszatér a párbeszédes formához: a költő a prófétával beszélget.

A hetedik és a nyolcadik ecloga a Bori noteszből került elő. Radnóti ebbe a kis noteszbe írta utolsó verseit, a munkatáborban. Bor mellett , egy tömegsírban találták meg a füzetkét, a segítségével azonosították Radnótit.

ötlet a befejezéshez: mi a közös az eclogákban

ludimagister