Nem csak felesége és szerelme, hanem lánya is a Sara névre hallgatott, aki szintén próbálkozott írással, meséket írt.

 

Coleridge első versei a Lírai balladákban (Lyrical Ballads) jelentek meg Wordsworth-szel közösen. Az egyik legjobb talán ezekből a költeményekből az Ének a vén tengerészről (The Rime of the Ancient Mariner). Egyes vélemények szerint ezt a verset együtt írta a két költő. Coleridge huszonöt éves volt, amikor megismerte Wordsworth-öt; szoros barátság alakult ki közöttük, együtt barangolták be Európát is. Coleridge Keswickben, közel Wordswoth-ékhez telepedett le, de később aztán megromlott a kapcsolatuk. (Kicsit olyan volt a viszonyuk, mint Arany és Petőfi vagy Goethe és Schiller barátsága: egy nyugodtabb s egy nyughatatlan költő barátsága.) Gyakran hasonlítják össze a két költő életművét. Mindkettőben fontos a természet jelenléte, de nagy különbség, hogy míg Wordsworth a látható dolgokat, a természet apró csodáit örökíti meg verseiben, addig Coleridge inkább egy misztikus, “természetfeletti természetet”. Wordsworth életművét teljes egésznek tartják, míg Coleridge egy-két művön kívül csak töredékeket hagyott hátra.

 

Depressziós idegfájdalmaira ópiumot kapott, amitől függővé vált. Ez költészetére is rányomta a bélyegét: a Kubla kánt (Kubla Khan) állítólag ópiumos állapotban írta, s írás közben egy vendég zavarta meg, azért olyan “sejtelmes” a vers. Ennek az “egzotikus-misztikus” költeménynek a műfaja meghatározhatatlan, mint talán egy kevésbé gyakorlott versolvasó számára az is, hogy “miről szól”. Könnyen elemezhető, ha a romantika stílusjegyeiből indulunk ki, s azokat kérjük számon a versen.

 

Coleridge sok esztétikai esszét, írói életrajzot (Biographia Literaria), Shakespeare-kritikát is írt.

Érdemes elolvasni Christabel című hosszú költeményét is, amely egy “gótikus mese”.

 

Hatvankét évesen halt meg. Sokat szenvedett betegségei és függősége miatt. A gyógyulásban reménykedve többször járt Szicíliában és Máltán, hátha az éghajlatváltozás segít rajta. Máltán az angol kormányzó magántitkára volt. Utolsó éveit főleg a tanításnak szentelte. 

Olvasnivaló:

A Christabel angolul:

http://rpo.library.utoronto.ca/poems/christabel

Ének a  vén tengerészről magyarul:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00281/08444.htm

És angolul:

http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Coleridge/the_rime_of_the_ancient_mariner.htm

ludimagister

lásd még: Kik azok a tavi költők? I.

Angliába visszatérve letelepedett. Eleinte csak húgával lakott, majd megnősült, feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mary Hutchinsont. Grasmere-ben Wordsworth 14 évet élt, és azt vallotta, hogy az “a legszebb hely, amit ember valaha talált”.

Korábban Franciaországban viszonya volt egy Anette Vallon nevű lánnyal, akitől született egy lánya, Caroline is. A két ország rossz viszonya miatt Wordsworth elhagyta Franciaországot, és bár később sem élt együtt Anette-tel és kislányával, de élete végéig támogatta őket. Marytől öt gyermeke született.

Wordsworth elsősorban verseket írt. A Lírai balladák (Lyrical Ballads) 1798-ban jelent meg először, majd 1800-ban újra kiadták. (A költő 1770-ben született, tehát ekkor 30 éves volt.) E második kiadás előszava tulajdonképpen az angol romantika költői programja. A kötet verseire jellemző a műfaji keveredés.  3 vagy 4 versének Coleridge volt a szerzője.

Wordsworth költeményeinek kedvelt témája az ember és a természet viszonya (pl. Táncoló tűzliliomok, A fatönk), illetve az emberi szenvedés és az ember “természetes”, ösztönös tulajdonságai (pl. Az őrült anya, Az idióta fiú). Balladái főleg a népballadák stílusát követik. Ezek a legfontosabb és legszebb írásai. Később egy eposz írásába fogott A remete címmel, de ez félbe maradt. (Érdekes végiggondolni, milyen sok eposztöredék született a romantika korában – pl. Vörösmarty tollából is -, mintha egy külön műfaj lett volna az eposztöredék a töredékességet kedvelő romantika korában?) Filozófiai meditációit kilenc könyvbe gyűjtötte  A kirándulás címmel.

 

35 éves volt, amikor egyik fivére a vízbe fulladt. Ezután Wordsworth érdeklődése az anglikán egyház és a konzervatív tory párt felé fordult, amit később Byron és Shelley nem tudtak “megbocsátani” neki.

 

1843-ban, azaz 73 évesen poeta laureatusszá, azaz koszorús költővé avatták.

80 évet élt. Sírjára egy salátaboglárkát, kedvenc virágát szerették volna rávésni, de tévedésből egy vérehulló fecskefű került rá.

 

A szöveggyűjteményekben általában a Táncoló tűzliliomok című verse olvasható. Az eredeti cím Daffodils, azaz nárciszok. 

Szabó Lőrinc zseniális fordítása itt olvasható:

 http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/oda/oda.htm#d4114

Az eredeti vers pedig itt:

http://www.poetsgraves.co.uk/Classic%20Poems/Wordsworth/daffodils.htm

ludimagister

lásd még: Kik azok a tavi költők? II.