rím – irodalomok

Mi a szonett?

webab_admin — Thu, 03 Nov 2016 20:00:57 +0000

Mi a szonett? Műfaj? Nem. A szonett egy versforma. 14 jambikus sorból álló rímes vers. A sorok 10 vagy 11 szótagosak, azaz ötös vagy hatodfeles jambikus sorokról van szó. Legelterjedtebb a négy versszakos forma, amiben a sorok így oszlanak meg strófánként: 4+4+3+3.

Valószínűleg Szicíliában születtek az első szonettek az 1200-as években Giacomo da Lentini vagy más néven Jacopo il Notaro tollából. Az 1400-as évekre már népszerű versforma volt a reneszánsz Európában. Két alaptípusa is a reneszánsz költőiről kapta a nevét: petrarcai és shakespeare-i szonett.

A petrarcai szonett

A petrarcai vagy más néven olasz vagy itáliai szonett 1. és 2. versszaka négy, míg a 3. és 4. háromsoros. A négysoros versszakok általában ölelkező vagy keresztríműek, azaz abab abab vagy abba abba a rímképletük. Az is lehet, hogy a második versszak nem rímel az elsővel pl. abba cddc, de a két négysoros strófa rímelése mindenképpen ugyanazt a logikát követi.

Ugyanígy a két háromsoros versszakot is összekapcsolja a rímelés. Lehet cde cde vagy cdc dcd vagy ccd eed vagy akár cdd dcc is a rímképletük.

A középiskolás szöveggyűjteményből Petrarca Ti szerencsés füvek… és Pó földi kérgem… című szonettjei lehetnek ismerősek. Ezek rímképlete abba abba cdc dcd. (Egy betűt egy versen belül csak egyszer használunk a jelölésben, nem kezdjük újra az ábécét versszakonként. Tehát az előbbi példában az első sor a nyolcadikkal is rímel.)

Francesco Petrarca (1304-1374)

A szonettek műfaja leggyakrabban dal. Petrarca a Daloskönyvbe gyűjtötte szonettjeit (eredeti címe: Canzoniere). A verscím még nem volt divatos ekkor, ma ezeknek a költeményeknek az első sorát emlegetjük címként. A Daloskönyvben – más versek mellett – 317 szonettet olvashatunk. A kötet első részét Petrarca szerelme, Laura életében, második felét halála után írta. Legalábbis ezt sugallja az, ahogyan a versek egymást követik, bár ez lehet egy későbbi elrendezés eredménye is. A Daloskönyv legtöbb darabja a Laura-szerelemhez kapcsolódik valamilyen módon, de olvashatunk itt hazafias vagy a pápák ellen írott verseket is.

A shakespeare-i szonett

A shakespeare-i vagy angol szonett is 14 soros, de nem tagolódik versszakokra. Egyben olvashatunk el 12 sort, és az utolsó kettő sem válik el a többitől, csak kicsit beljebb kezdődik. Ezt a két sort szokták couplet-nak nevezni. A couplet kicsit hasonló az epigramma csattanójához, mert tömören próbál megfogalmazni egy lényeges gondolatot. A couplet két sora mindig páros rímelésű, a többi sor általában keresztrímes: ababcdcdefef gg.

Ahogy az itáliai formát sem Petrarca találta ki (de róla nevezték el, mert ő tette „híressé”), úgy már az angol költők is írtak szonettet Shakespeare előtt is. Például Sir Philip Sidney, akinek a shakespeare-i szonett formáját tulajdonítják. A szonett nagyon kedvelt versforma volt a reneszánsz angol költészetben. Shakespeare több drámájának verses szövegeiben is találunk szonetteket, például a Romeo és Júlia prológusait a felvonások elején.

William Shakespeare (1564-1616)

Shakespeare állítólag többre tartotta szonettjeit színpadi műveinél. Összesen 152-t írt (vagy ennyit ismerünk). Az első 126 témája főleg a szerelem, a költészet és az elmúlás. A költő és egy fiatalember kapcsolata jelenik meg bennük. Ez lehet barátság, lehet szerelem is. Valószínűleg Southampton grófja ez a fiatal férfi, róla vagy neki szólnak a versek. A többi 26 szonett ihletője viszont a fekete hölgy (Dark Lady). Ezekben a költeményekben Shakespeare nem a úgy ír a nőről, mint egy idealizált alakról, hanem mint egy hús-vér személyről, akinek erényei mellett hibái is vannak, s akit ennek ellenére szeret. Petrarcához hasonlóan Shakespeare sem adott címet a szonettjeinek, hanem megszámozta őket.

Mi a szonettkoszorú?

Egy költői bravúr. Tizenöt, témájában összekapcsolódó szonettből áll. Az első szonett utolsó sora ugyanaz, mint a második első sora, a második utolsó sora megegyezik a harmadik szonett első sorával és így tovább. A 15., a mesterszonett pedig a 14 szonett első sorainak összeolvasásából áll össze.

Talán a legismertebb magyar nyelvű szonettkoszorú József Attila A Kozmosz éneke című műve. A két legizgalmasabb pedig Jánosházy György Költői értekezés a zene mindenhatóságáról című szonettkoszorúja és Markó Béla műve, a Költők koszorúja. Utóbbi 14 vers 14 magyar költőről stílusukat, verseik egy-egy kifejezését, életük egy-egy mozzanatát csempészve a sorok közé. És persze egy mesterszonett.

A szonettkoszorú szavunk a magyar nyelvbe a németből került (sonettenkranz). Az angol (crown of sonnets) és az olasz (sonetti a corona) a „szonettkoronát” használja.

Változatok

Shelley Óda a nyugati szélhez című verse öt szonett. A szonetteket öt versszakra tagolta: 3+3+3+3+2 sorosakra. Rímképlete: aba bcb cdc ded ee. A háromsoros versszakok úgy rímelnek, mint Dante Isteni színjátéka, tehát tercinákról van szó. (Erre a formára használják terza rima szonett elnevezést is. A terza rima jelentése három vagy hármas rím.)

Előfordulhat az is, hogy valaki megcseréli a négy- és a háromsoros versszakokat és a 3+3+4+4 szerkezetet használja. Ha pedig ez elé ír egy hagyományos szonettet, tükörszonettről beszélünk (4+4+3+3+3+3+4+4). Ez elég ritka.

Szonettek a magyar irodalomban

Az első ismert magyar szonett Faludi Ferenc tollából született A pipárul címmel. A XIX. században is írtak szonetteket költőink Kazinczytól Csokonaiig, de a formát igazán népszerűvé a nyugatosok tették.

Babits A lírikus epilógja, Juhász Gyula Magyar táj magyar ecsettel vagy Tóth Árpád Esti szonett című verse csak néhány a sorból. Kosztolányi Számadás című műve hét szonettet fog egybe, ahogy József Attila Hazám című alkotása is. (Ezeket úgy is szokták emlegetni, hogy szonettciklusok.) A Számadás verseiben még a hagyományos 10 és 11 szótagos jambikus sorokat olvashatjuk, a Hazám sorai azonban csak 8 és 9 szótagosak. Sok költő hosszabb ciklust vagy egy egész kötetet szentelt szonetteknek. Ilyen például Szabó Lőrinc Tücsökzenéje vagy a szerelméről írt 120 szonett: A huszonhatodik év. Weöres Sándor pedig az Átváltozások cím alá gyűjtötte 40, különféle sortípusokból álló szonettjét.

Fontos megemlíteni, hogy a magyar irodalom számos jeles szonettfordítással is büszkélkedik. Ide sorolhatjuk Shakespeare szonettjeit Szabó Lőrinc fordításában, vagy a francia szimbolisták több költeményét Tóth Árpád tolmácsolásában.

ludimagister

Hogyan elemezzünk verset? 6. Rímek, alakzatok

webab_admin — Mon, 16 May 2016 12:49:22 +0000

A rímeket, illetve a rímfajtákat könnyű felismerni, ám önmagában nem sok értelme van, ha a verselemzés során megjegyzem például, hogy ez most egy keresztrím. A formai dolgokat a jelentéshez, az értelmezéshez kell kapcsolni.

Érdemes arra figyelni, melyik szó melyikkel rímel. Pl. Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versében az eleségem a feleségemmel rímel, ezzel egy kicsit komikus hatást ér el a költő, és megkérdőjelezi, valóban értékesek-e azok a dolgok, amelyeket birtokol; főleg, hogy az eleség szót használja, nem az ételt vagy valamilyen más szót, kifejezést.

Rímfajták, rímképletek pl. abab keresztrím, aabb páros rím, abba ölelkező rím; hím- vagy nőrím (a hímrím emelkedő, a nőrím ereszkedő pl. –U); tiszta rím vagy asszonánc; sorvégi rím vagy belső rím. Az asszonánc olyan rím, amelyben csak a magánhangzók egyeznek. Néhány verstankönyv külön említ spanyol asszonáncot (csak a magánhangzók azonosak), illetve magyar asszonáncot (a magánhangzók egyezése mellett a mássalhangzók egymás zöngés-zöngétlen párjai pl. csend – ment)

Vannak olyan művek, amelynek nagyon bravúros a rímelése. Ilyen Dante tercinákban írt Isteni színjátéka. (Hogy a mű magyarul is “isteni”, Babits Mihály fordításának köszönhető.) A tercina rímképlete aba bcb cdc ded … Akkor érdemes kitérni rá, amikor a hármas szám szerepéről beszélünk a műben. Babits Mihály Új leoninusok című versében a cím a formára utal. A leoninusok rímelő disztichonok (a cím magyarázatánál ki lehet térni a jelentésére, illetve az antik versformák szerepére Babits költészetében, arra, hogy a disztichonok itt is egy epigrammává állnak össze egy “csattanóval”, azaz a leglényegesebb gondolattal a vers végén).

Ha a rímek és a strófák sokféleségét egy művön keresztül szeretnéd tanulmányozni, olvasd el Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen vagy Dsida Jenő Miért borultak le az angyalok Viola előtt című művét!

A költői alakzatok és szerepük

A költői alakzat valamilyen nyelvi forma, amely általában kiemel egy fontos dolgot a műből, és ehhez sokszor nem csak a szavak jelentését, hanem a “formáját” is használja. Az alakzatok két nagy csoportja: az ismétlések (pl. halmozás, fokozás, alliteráció, anafora, refrén, polisyndeton – kötőszóismétlés -, figura etymologica) és az ellentétek (pl. paradoxon, oximoron)

A halmozásban az egymást követő szavak, kifejezések valamiben hasonlóak, például ugyanaz a szófajuk vagy hasonló vagy egymáshoz kapcsolódó a jelentésük. A polisyndeton, azaz kötőszóismétlés is tekinthető halmozásnak (kötőszóhalmozás).

“A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!”

József Attila: A Dunánál

A fokozás (görög szóval klimax) esetében a felsorolt szavak között intenzitásbeli különbség van. Pl. megy, rohan, száll. Ha a jelentés egyre kevésbé intenzív, szokás csökkenésről (antiklimax) beszélni.

Alliterációról akkor beszélünk, ha egymást követő szavak ugyanazzal a betűvel kezdődnek. Pl. kedden korán kelek.

Az anafora sor eleji ismétlést jelent, a refrén pedig egy olyan szövegrész, amely a versszakok végén megismétlődik. Sokféle, érdekes szerepe lehet. Például Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versében minden versszakban valami olyasmiről ír, amit sajnál otthagyni, a refrén viszont (“Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!” – ford. Áprily Lajos) nem kesereg a búcsú, a hátrahagyott dolgok miatt, hanem előre néz, izgatottan várja azt, ami jön. Arany János Ágnes asszony című balladájában pedig a refrént (“Oh! irgalom atyja, ne hagyj “)nem mindig ugyanaz mondja, és nem is mindig ugyanazt jelenti, egy árnyalatnyit mindig változik a jelentése a ballada során.

A figura etymologica tőismétlést jelent. Felhívja a figyelmet egy kifejezésre, kiemeli. Pl. “halálnak halálával halsz” (Halotti beszéd), azaz nem csak egyszerűen meghalsz, hanem rettenetes módon, az életnek írmagja sem marad utánad stb.

A paradoxon olyan ellentét, amely egy lehetetlen dolgot fogalmaz meg. Pl. “Gyűlölök és szeretek”. (Catullus) A két érzés egymással ellentétes, nem érezhetjük egyszerre. Legalábbis a logika szabályai szerint. A valóságban a gyűlölet és a szeretet néha nagyon közeli érzések is lehetnek. Ezt kell kifejteni a vers értelmezése során kiindulva a paradoxonból.

Az oximoron hasonló a paradoxonhoz, de kicsit könnyebben felismerhető, mert egy jelzős szerkezetről van szó. Pl. keserű méz, forró jég. (Néhány szakkönyv két ellentétes szóként definiálja, nem szűkíti le ennyire.)

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a szerkezet; a verselésről

ludimagister