Samuel Taylor Coleridge két évvel volt fiatalabb Wordsworth-nél (1772-ben született). A devonshire-i Ottery St. Maryben látta meg a napvilágot egy lelkész tizenharmadik  gyermekeként. Ő is tanult Londonban és Cambridge-ben is. Tanulmányait – valószínűleg egy szerelmi ügy miatt – megszakította és katonának állt, később azonban folytatta az egyetemet, de diplomát nem szerzett.

A húszas évei elején egy költő barátjával, Robert Southeyval megírta a Robespierre bukása (The Fall of Robespierre) című drámai művet és kidolgozta a “Pantisocracy” tervét, amely  egy észak-amerikai kommunisztikus település terve volt; folyóirattal is próbálkozott The Watchman címen. (Érdekesség talán, hogy Southey és ő egy testvérpárt vettek feleségül, Southey Edith, Coleridge pedig Sarah Frickert. Az utóbbi házasság azonban nem volt sikeres; Coleridge egy másik nőbe, Sara Hutchinsonba, Wordsworth sógornőjébe volt reménytelenül szerelmes. Felesége végül elhagyta.

Az angol romantikának két nemzedékét szokás megkülönböztetni. Az elsőbe tartozik Wordsworth és Coleridge, a másodikba pedig Byron, Shelley és Keats.William Wordsworth Westmorland grófságban, az angol tóvidéken született (ezért tavi költő!). Szülőföldje iránti szeretetének köszönhető, hogy  költészetében központi szerepet kap a természet tisztelete, csodálata.

Tizennégy évesen  már anyját és apját is elveszítette. Cambridge-ben tanult. Fiatalon sokat kóborolt Európában: gyalogtúrát tett az Alpokban, járt a forradalmi Párizsban és – miután kiábrándult a forradalomból – testvérével, Dorothyval és Coleridge-dzsal a németekhez is ellátogatott.

Berzsenyi költészetéről, az óda, az elégia, a klasszicizmus és a romantika jellemzőiről olvashatsz az alábbi tételben az Osztályrésze, A közelítő tél és a Levéltöredék barátnémhoz című versek bemutatásával.

• Berzsenyi a XVIII. század végének és a XIX. század elejének költője
• költészetében jelen van az antik kultúrát tisztelő klasszicizmus mellett a romantika is
• barátja, Kis János fedezte fel verseit, és küldte el őket Kazinczynak; Kazinczy az ódaírást jelölte ki Berzsenyi számára a korabeli magyar irodalomban („Mondd, hogy az ódák útjáról le ne térjen!”)
• Berzsenyi legismertebb ódái: A magyarokhoz I-II. (az utóbbi a később született Himnuszban és Szózatban is fellelhető idő- és értékszembesítő nézőpontra épül)
• az ódaírás terén Berzsenyi példaképe a római Horatius volt, akit verseiben Horácnak nevez; átvette tőle az antik strófaszerkezetek használatát; sok versét lefordította szabadon, ezeket Berzsenyi-versként olvashatjuk (ekkor még nem létezett „szerzői jog”)
• az ódák mellett írt episztolákat (pl. Vitkovits Mihályhoz), epigrammákat (pl. Napóleonhoz), és elégiákat is
• az elégia ókori görög műfaj, a hosszabb disztichonos verseket hívták így; a szentimentalizmus és a romantika kedvelt műfaja volt – akkor már azonban nem a forma, hanem a téma, a hangulat határozta meg ezt a műfajt: a szomorúság, az elérhetetlen értékek utáni vágyakozás (ezt Schiller fogalmazta meg pontosan)
• Berzsenyi elégiaköltészetének gyökereit sokszor szokták az életrajzában keresni
  • a „niklai remete”, a „somogyi Diogenész” többször járt Pesten, de nem értették meg városi költőtársai, és ő sem őket; költő volt, de nem tartozott mégsem a kor magyar költőinek körébe
  • nem foglalt állást a nyelvújítás ügyében, ezért bírálták az orthológusok, majd 5 évvel azt követően Kölcsey írta meg bírálatát, a Recenziót Berzsenyi költészetéről – ez Berzsenyit nagyon fájón érintette
  • bár évekkel később válaszolt  a bírálatra, hatására felhagyott egy időre az írással
  • önművelésbe fogott
  • bántotta, hogy Kazinczy nem állt ki mellette Kölcseyvel szemben (de: Kölcsey mondott gyászbeszédet sírjánál)
  • felesége, Dukai Takács Zsuzsanna nagyon fiatal volt, amikor elvette; nem volt iskolázott à nem talált benne Berzsenyi szellemi társra; sógornőjével, a szintén írogató Dukai Takách Judittal levelezett, de valójában nem volt részese az ország pezsgő irodalmi életének (bár sokáig levelezett Kazinczyval is)
  • az Akadémia beválasztotta a filozófiai osztályra, de ő úgy érezte, ez azt jelenti: nem ismerik el költőként
• elégiái: pl. Osztályrészem, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz

Osztályrészem

• ódai elemeket is tartalmaz (az óda a klasszicizmus kedvelt műfaja); műfaji keveredés – romantika
• összegző vers: (E/1.-ben) a megtalált nyugalom verse ( sztoikus belenyugvás?; valódi boldogság-e?)
• 1-4. versszak: a révbe érő hajó toposza (az ifjúkor elhagyása) Alkaiosztól származik (bár ő az államra használta inkább, mint az egyénre) – tőle vette át Horatius, akitől Berzsenyi à klasszicista vonás
• révbe ért – anyagi jólét és szabadság jutott osztályrészéül; erre tesz fel egy költői kérdést: „Kérjek-e többet?”  a válasz talán: igen
• a kikötés a nyugalom, a béke, a szélsőségektől mentes élet (arany középút – Horatius) (párhuzam a tengeren hánykódó, sok nehézséget kiálló Odüsszeusszal: Charybdis- motívum – klasszicizmus – az életet végigélni hősies tett)
• 5-7. versszak – összefoglalja. miért is kötött ki, miért lehet(ne) boldog: a harmónia hoz számára boldogságot (Camoena – az életharmónia múzsája)
• vagy/ és az álmokról való lemondás jelentheti a boldogságot?; lemondás – elégikus hangnem
• a vágyak a költészettel újraélhetők – ars poetica
• szapphói strófákból áll

A közelítő tél

• eredeti címét (Ősz) Kazinczy javaslatára változtatta meg – nem egy állapot, inkább egy folyamat ábrázolása  – („hervad, hullanak”)
• az elmúlás toposza à az elégikus hangnem jól illik hozzá
• aszklepiadészi strófákból áll
• ellentétek – idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző vers (a múlt tele volt értékekkel: nem azt írja le, hogy milyen az ősz, hanem azt, hogy milyen volt a tavasz és a nyár , mi minden volt akkor – az ősz ezek hiánya – a negatív festés technikájával él („nincs rózsás labyrinth”, „nem lengedez a Zephyr”, „nincs már symphonia”, „nem búg gerlice”, „nem illatoz, néma homály borong”, „nem mosolyog gerezd”); labyrinth, symphonia, Zephyr – antik utalások  klasszicizmus – a 3. versszak végén összegez: „s most minden szomorú s kiholt”
• a vers fókusza : „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl” – ahogy a természet, úgy minden, ami a világon él, elmúlik; olyan a világ, mint egy pillanat
• a kicsi a nagyban tükröződik (és fordítva) – a nefelejcs, a világ és az ember sorsa egy
• „minden az ég alatt /Mint a kis nefelejcs, enyész”
• (az eddigi leírást egy összegző gondolat követi, ahogy a klasszicista ódában a piktúrát a szentencia)
• az összegzés után az elmúlás fájdalmát a saját életével hozza kapcsolatba à nem jön többé tavasz  a télre

Levéltöredék barátnémhoz

• a cím episztolára utal, s úgy is kezdődik, de elégiába fordul – műfaji keveredés – romantika
• Dukai Takách Juditnak írta – téves feltételezés (Judit ekkor 8 éves)
• töredékà a töredékesség szintén a romantika stílusjegye
• a megszólítás után egy életképet fest le (2-4. vsz.): egy szüret utáni napon leül pipázni és gondolkodni a diófa alá, a tűz mellé
• a szüret, a tűz, a vén diófa à utalások az elmúlásra; ideje az összegzésnek – az embernek összegeznie kell, mert az idő kérlelhetetlenül kérdésessé tesz minden értéket – ez az alapja Berzsenyi elégiáinak
• az időnek (így talán az elmúlásnak is) két „ellensége” van: emlékezet, képzelet (a romantika szívesen használja)
• végső összegzés: „életem képe ez”
• két „mulatótárs”, az elmúlás gondolatát talán feledtetni tudó társ van mellette: szerelem, nóta (azaz a költészet) ß a romantika szerint a két érték, amellyel a teljesség elérhető
• versformája: felező 12-es (ritka Berzsenyinél)
• (a versen végigvonul a tűz motívuma „tüzemet gerjeszte”, „pislogó láng”, „hamvadó szikra”)
• Összegzés
  • klasszicista vonások
    •  antik strófák
    • antik utalások
    • Horatius à antik strófák, arany középszer
    • piktúra – szentencia jellegű felépítés
  • romantikus vonások
    • lemondás à elégikus hangnem
    • elmúlás
    • idő- és értékszembesítés – ellentét
    • a kicsi a nagyban tükröződik (pl. nefelejcs – világ)
    • töredékesség
    • képzelet, emlékezet
    • szerelem, művészet – teljesség

ludimagister

lásd még: A magyarokhoz I-II. elemzése