Egyszerűen megfogalmazva információáramlás legalább két személy között valamilyen jelrendszer segítségével.

Kicsit részletesebben kifejtve: a kommunikáció vagy közlésfolyamat az emberek között lezajló tudatos vagy nem tudatos érintkezés, amely valamilyen jelrendszer (pl. a nyelv, mimika, gesztikulálás) segítségével jön létre. Egy információ „mozgásba lendítése”, két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználása; információcsere, érintkezés, közlés, híradás.

A kommunikáció tudománya a kommunikációtan vagy kommunikációelmélet.Általában emberekhez kapcsoljuk a kommunikációt, de állatok is kommunikálhatnak egymással (pl. méhek tánca, szag-, hang- és fényjelek, „mimika”)

A kommunikáció során jeleket használunk. A jeleket sokféleképpen lehet csoportosítani. Például így:

Vagy a jelölő és a jelölt viszonya alapján így:

A nyelvi jelek is szimbólumok. Önkényesek, azaz nem ok-okozati viszony vagy hasonlóság alapján alakultak ki. Az asztal hangsor nem hasonlít az asztalhoz, illetve az asztal fogalmához, és nincs is ok-okozati viszonyban vele. Bizonyíték erre a sokféle nyelv létezése. A table, Tisch, mesa, mensa stb. hangsorok mind az asztalt jelölik. (A hangutánzó szavak viszont ikonok!)

Mik a kommunikáció tényezői? Azaz: mi kell ahhoz, hogy létrejöjjön?

Az üzenet az adótól (nevezhetjük jeladónak, közlőnek, beszélőnek, írónak stb., attól függően, hogy hogyan adja át az üzenetet) a kód segítségével a csatornán keresztül jut el a címzetthez (befogadó, jelvevő, hallgató, olvasó stb.), aki dekódolja azt.

Az üzenet lehet egy irodalmi mű mondanivalója, de lehet egy egyszavas mondat jelentése is. (Nem csak nyelvi kódrendszerrel „megfogalmazott” üzenetek léteznek. Például, amikor a parkban sétáló kutya megjelöli a fákat, az üzenet valami olyasmi, hogy „itt jártam, ez az én területem”. A későbbiekben azonban a példák a nyelvi kommunikációra vonatkoznak.)

A nyelvi kód egy hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott szabályrendszer. Tehát egy közösség (pl. a több millió, magyarul beszélő ember) minden tagja tisztában van az adott jelrendszer jeleivel.  Az asztal szó minden magyarul beszélő számára (nagyjából) ugyanazzal a jelentéssel bír, a table ugyanazt jelenti az angolul tudóknak stb. A „hagyományokon alapuló” és a „közösségileg elfogadott” kifejezések lényegében arra utalnak, hogy a nyelvi jelek szimbólumok.

A csatorna a kommunikációs közeg, melyen keresztülfut az üzenet. Beszéd esetén a csatorna a levegő (hiszen a hanghullámok terjedéséhez levegő kell; légüres térben nem tudnánk beszélni, és víz alatt sem megy igazán jól), íráskor a papír a csatorna stb.

Az aktuális beszédhelyzet (a beszéd pillanata) is fontos a kommunikáció során, mert más és más helyzetekben mást és mást jelenthet az üzenet.

A kommunikáció lehet:

Egyirányú kommunikáció esetén nincs azonnali visszajelzés, a kétirányúnál van.

A közvetlen kommunikáció azt jelenti, hogy a kommunikáció során az adó és a címzett ugyanazon a helyen vannak, ugyanakkor. Ha a kommunikáció közvetett, nem ugyanott vannak (pl. telefonbeszélgetés), vagy nem egy időben történik a közlés és a befogadás. Érdekes kérdés, hogy vajon a chatelés vagy a skype-olás közvetett vagy közvetlen kommunikáció-e. A definíció szerint nem egy helyen vannak a beszélgetőpartnerek, de mégis mondhatjuk azt, hogy olyan, mintha úgy lenne, hiszen majdnem ugyanolyan visszajelzést kaphatunk, mint élő szóban.

A kommunikáció funkciói (azaz mire használjuk):

1. tájékoztató (referenciális) funkció

• vélemény- vagy gondolatközlés valamiről
• a leggyakoribb funkció
• ide tartozik a legtöbb kérdés is

2. érzelemkifejező (emotív, expresszív) funkció

• belső érzéseink és vágyaink kifejezése

3. felszólító, felhívó (konatív) funkció

• az a cél, hogy a címzettet befolyásoljuk, valamire rávegyük
• a felszólító mód és a megszólítás jellemzi grammatikailag
• ide tartoznak általában az életbölcsességek szabályai, intelmei

4. kapcsolatfenntartó (fatikus) funkció pl.köszönés

5. értelmező (metanyelvi) funkció:

• legtöbbször a nem értett szövegre kérdezünk vissza, „nyelvről való beszéd”, pl. Nem jut eszembe az a szó… / Mit mondtál?

6. esztétikai (művészi, poétikai) funkció:

• az üzenet nyelve művészi megformáltságú
• a nyelv nemcsak eszköz, hanem maga a valóság, maga az üzenet

Az első három funkciót szokás elsődleges vagy főfunkcióknak nevezni, míg a második hármat pedig másodlagos vagy mellékfunkcióknak.

ludimagister

Miért volt szükség a nyelvújításra?

A XVII-XVIII. században a felvilágosodás eszméi Magyarországon is elterjedtek – elsősorban a bécsi udvarban szolgált testőríróknak köszönhetően. Egyre erősebben jelentkezett az igény, hogy a tudomány és az irodalom nyelve az anyanyelv, a magyar legyen, de erre az akkori magyar nyelv nem volt alkalmas. A kor írói, költői, tudósai felismerték, hogy az anyanyelv ügye szorosan összekapcsolódik a nemzeti függetlenség, társadalmi fejlődés ügyével. Ezt fogalmazta meg Bessenyei György Magyarság c. röpiratában.

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

Először az 1790-91-es országgyűlésen terjesztették elő követeléseiket a magyar rendek, de csak az 1844. évi országgyűlés tette a magyart államnyelvvé.

Mi az, hogy nyelvújítás? Mi volt a célja?

A nyelvújítás tehát tudatos beavatkozás egy adott nyelv életébe, hogy az az aktuális mondanivalót jobban ki tudja fejezni, meg tudja formálni. A nyelvújítást Magyarországon Bessenyei fellépésétől (1770-as évek) egészen a Magyar Nyelvőr (folyóirat) megjelenéséig számítjuk (1872). A mozgalom vezetője Kazinczy Ferenc volt, aki Széphalomról irányította a nyelvújítás és a korabeli magyar irodalom sorsát ( a német nyelvújítás mintáját követte). A cél a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral való helyettesítése, a stílusújítás volt, s végső soron az, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon európai szintű tudományos és kulturális munkák megszólaltatására.

Neológusok és ortológusok

Az újítás hívei, a neológusok rengeteg új szót gyártottak. (Pl. Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Dugonics András, Baróti Szabó Dávid, Kölcsey Ferenc Szemere Pál – költők, írók; Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály – „botanikusok”; Révai Miklós – nyelvész; Bugát Pál.)

A neológusokkal szemben álltak az ortológusok, az úgynevezett maradiak, akik úgy vélték, nem szabad beleavatkozni a nyelv életébe „szertelen szófaragásokkal”, hanem tiszteletben kell tartani a magyar nyelv hagyományait.  1795-ben közreadták a Debreceni Grammatikát, amely alapelveiben azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja a nyelv változatlanul hagyása.

1811-ben megjelent Kazinczy Tövisek és virágok című epigrammagyűjteménye, amely az ortológusok nemtetszését váltotta ki. Válaszul – 1813-ban – a Mondolat című gúnyiratban tették nevetségessé Kazinczyt és a nyelvújítókat (a címlapon Kazinczy szamárháton megy a Parnasszus felé, nevéből a Zafyr Czenczi anagrammát gyártották, de felsorolnak számtalan eltúlzott újítást is). Mesterüket védve 1815-ben Kölcsey és Szemere Pál közreadta Felelet a Mondolatra című művét, melyben az ortológusokat támadták. A harcot 1819-ben Kazinczy zárta le, aki elismerte tévedéseit, túlzásait, de nem vetette el a nyelvújítás szükségességét. Ezt fogalmazta meg Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című írásában:

,,Jól és szépen az ír, a’ki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszer’smind.”

Kazinczy maga is „gyártott” szavakat, nevéhez fűződnek hölgy, alak, pongyola, dölyf, kedvenc, emlékkönyv, évszak, ácsorog, árny, csalogány, légyott szavaink is.

Hogyan keletkeztek új szavak?

A nyelvújítók a szógyarapításnak a következő főbb formáit érvényesítették:

1. elfelejtett, régi szavakat újítottak fel pl. hon, hős, aggastyán (az Ágoston személynévből), felújítottak régi személyneveket is pl. Béla, Gyula, Géza, Zoltán
2. tájnyelvi szavakat tettek köznyelvivé pl. betyár, hullám, burgonya, idom, kamat, bútor
3. idegen szavakat alakítottak át pl. bálna (lat. balanea), Lipcse (ném. Leipzig)
4. új szavakat alkottak:

• szócsonkítással pl. címerből cím, zömökből zöm, gyártból gyár 
• szóelvonással pl. kapálból  kapa, árnyékból árny, tanítból tan, vizsgálból vizsga
• szóvégek megelevenítésével pl. cukrászda, szálloda, lövölde, kegyenc, újonc 
• szóképzéssel pl. borong. érzeleg, lazít, tanulmányoz, állítmány,körzet, folyékony,                 adag, példány, szenvedély, tengerész
• szóösszetétellel pl. búskomor, folyóirat, szemüveg, jogerős, iskolaköteles, zongora (zengő +tambura), csőr (cső+orr), higany (híg+anyag), könnyelmű (könnyű+elméjű), rovar  (rovátkolt+ barom

A nyelvújítást megelőzően nem volt egységes irodalmi nyelv. Ebben az időben dőlt el a harc a nyugati és az északkeleti nyelvváltozat között az utóbbi javára. (Ebben nagy szerepe volt Kazinczynak (aki ott lakott), valamint a neves kelet-magyarországi kollégiumoknak, a debreceninek és a sárospatakinak.)

A sok ezer szóalkotásból ma 10.000 él nyelvünkben.

A helyesírás ügye

A helyesírás egységesítéséért Révai Miklós és Verseghy Ferenc között folyt harc, amit a „jottista-ypszilonista háború”-ként emlegetünk. Verseghy a kiejtés szerinti írásmód mellett kardoskodott (láttya, haggya, kertye), míg Révai a szóelemző írásmódot támogatta (látja, hagyja, kertje).  A Révai által támogatott írásmód vált elfogadottá.

 A helyesírás ügye 1832-ben rendeződött, amikor az Akadémia kiadta a szabályzatot (A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai).

ludimagister

A szöveget jelentésbeli, grammatikai (nyelvtani) és nyelven kívüli elemek tartják össze.

Tehát: szövegösszefüggés = nyelvtan + jelentés + nyelven kívüli valóság.

Fontosabb nyelvtani kapcsolóelemek:

• Névelők (Ha egy főnév már ismertként visszatér a szövegben, határozatlan névelője határozottá válik.)
• Utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel (A szövegben nem kell mindent többször megismételni, elég, ha névmásokkal előre- vagy visszautalunk. Illetve sok esetben ugyanilyen szerepe lehet a jelnek és a ragnak.)
• Hiányosság, kihagyás (A már említett,  megértés szempontjából felesleges részt kihagyjuk.)
• Kötőszók
• Egyeztetés pl. az alanyé az állítmánnyal
• Szórend stb.

Fontosabb jelentésbeli kapcsolóelemek:

• Ismétlések pl. a szöveg kulcsszavaink megismétlése
• Szinonimák
• Többjelentésű, azonos alakú, hasonló alakú vagy ellentétes jelentésű szavak    stb.

Nyelven kívüli tényezők:

• Beszédhelyzet stb.

A mondatokban az új hírt, új információt közlő részt rémának, az ismert közléselemeket pedig témának nevezzük. Egy jó szövegben ezek egyensúlyban vannak.

ludimagister

Nyelvemlékeknek nevezzük a nyelv régebbi állapotát tükröző írott szövegeket. Ezek a szövegek nem feltétlenül szépirodalmi művek, a legkorábbi nyelvemlékek többsége egyházi szöveg vagy jogi irat (pl. a birtokviszonyokat rögzíti vagy adománylevél). A diakrón, azaz a történeti nyelvészetnek fontos forrásai a nyelvemlékek. Vizsgálatukkal állapítható meg, hogy milyen volt régen a magyar nyelv, illetve, hogyan változott a nyelv hangzása, a szókincs, a szavak jelentése. A felsoroltak közül a hangzás vizsgálata a legnehezebb, nehéz rekonstruálni, hogyan is ejthették ki a leírt szavakat régen, főleg, hogy nem volt egységes helyesírás a 19. század előtt.

Magyar nyelvű nyelvemlékekről a magyar írásbeliség kezdetétől, az államalapítástól beszélhetünk.

Milyen típusú nyelvemlékek vannak?

A nyelvtörténeti emlékeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy milyen nyelvi anyagokat őriznek, hogy kézzel írták vagy nyomtatták őket, vagy, hogy mikor keletkeztek.

Attól függően, hogy a teljes szöveg magyarul van, vagy csak részben vannak benne magyar szavak, megkülönböztetünk szórvány- és szövegemlékeket.

A szórványemlékek

A szórványemlékek azok az írott nyelvemlékek, amelyek idegen nyelvűek, magyar szavak csak elszórtan találhatók bennük. Ezek a szavak általában tulajdonnevek, földrajzi nevek, amiket nem tudtak vagy nem is volt értelme lefordítani, vagy rövid mondattöredékek.

Egyik fontos szórványemlékünk A birodalom kormányzásáról című görög nyelvű írás, melyet Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár írt a fiának. Ebben a magyar fővezérek neveit (pl. Álmos, Árpád, Üllő), földrajzi neveket (pl. Etelköz, Levédia) és törzsneveket (pl. Nyék, Megyer, Kürtgyarmat) olvashatunk.

A veszprémvölgyi apácák adománylevele Szent István korából származik. Szintén szórványemlék. Görög és latin szövegében magyar helynevekre bukkanhatunk.

Legismertebb szórványemlékünk 1055-ből származik,  A tihanyi apátság alapítólevele. A latin szövegben magyar tulajdonneveket és köznevek találunk, sőt, egy mondattöredéket is („feheruuaru rea meneh hodu utu rea” = Fehérvárra menő hadútra).

A szórványemlékek közé tartozik Anonymus 1200 körüli Gesta Hungaroruma is.

A glosszák

A glosszák nem szerves részei a szövegnek, hanem lapszéli vagy sorközi jegyzetek. A szövegek megértését segítették. Pl.  Marosvásárhelyi glosszák.

Az ómagyar korban (az államalapítástól a mohácsi vészig számítjuk) szójegyzékeket használtak. Ezek a szótárakhoz hasonlítanak, csak nem betűrendben, hanem fogalomkörök szerint csoportosították a latin szavakat, a magyar jelentést pedig föléjük. Pl. ilyen a XV. századból a Besztercei szójegyzék.

A szövegemlékek

A szövegemlékek olyan nyelvemlékek, amelyek összefüggő, magyar szövegek.

Első szövegemlékünk a XII. századból származó Halotti beszéd és Könyörgés. A Pray-kódexben található. (A kódex Pray Györgyről kapta a nevét, tehát helyes ejtése [praj], nem [préj], mintha az angol imádkozni ige lenne!) A Halotti beszédnek nem csak a nyelvészetben, az irodalomban is nagy jelentősége van, Sok irodalmi szöveg hivatkozik rá, idéz belőle. Legismertebb talán Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verse és Márai Sándoré, amely ugyanezt a címet viseli.

Másik fontos szövegemlékünk, egyúttal az első magyar vers, az Ómagyar Mária-siralom. 1300 körül keletkezett, és feltehetően, ahogy a Halotti beszéd is, egy latin nyelvű szöveg fordítása.

Írott és nyomtatott nyelvemlékek

A kódexek nagy terjedelmű, kézzel írott alkotások, kézzel írott könyvek.

A legrégibb magyar könyv, a Jókai–kódex a XIV. században keletkezett, de másolata a XV. századból maradt ránk. Assisi Szent Ferenc életéről olvashatunk benne.

Jelentős kódexeink még a Bécsi, a Müncheni, az Apor-, a Festetics– és az Érdy–kódex.

A XVI. századi kódexek közül kiemelkedik a Ráskay Lea domonkos apáca által másolt Margit-legenda, IV. Béla apáca lányának, Árpádházi Szent Margitnak a története.

Nyomtatott nyelvemlékeink a XV-XVI. századtól vannak. Hess András már 1471-ben létesített nyomdát Budán.

A korai nyomtatott nyelvemlékek közül fontos megemlíteni Sylvester János Új testamentumát, illetve Károlyi Gáspár gönci református lelkész 1590-ben Vizsolyban kiadott Szent Bibliáját. Az utóbbi az első teljes magyar fordítása a Szentírásnak.

(A Soproni virágének – összesen két sorból áll – a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke. A XV. századból származik.)

Befejezésképpen

A tétel zárásaként röviden el lehet mondani, hogy az írásos nyelvemlékek mellett a 20. században megjelentek a hangfelvételek, és azt is, hogy ez milyen új lehetőségeket jelentett a nyelvtörténeti kutatásban.

ludimagister

A nyelvváltozat nem önálló nyelv, alapvetően nem tér el a köznyelvtől, csak nyelvtani, szókészleti módosulások figyelhetők meg benne.

Minden ember egyszerre több nyelvközösség tagja (a családban, az iskolában, a munkahelyen, barátai közt stb.), ezért több nyelvváltozatot ismer és használ. Hogy mikor melyik nyelvváltozatot használjuk, az függ az alkalomtól, a helyzettől, az időszaktól és a beszélőpartnertől is.

A nemzeti nyelv az anyanyelv mindenki számára ismert változata. Két részre osztjuk: irodalmi és köznyelvre. Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legigényesebb, írott változata, nemcsak a szépirodalom tartozik ide, hanem a tudományos értekezések, olykor a sajtó nyelve is. A köznyelv pedig a nemzeti nyelv beszélt változata ( szokták sztenderdnek is nevezni).

Az alacsonyabb rendű, bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük. „ A szleng az a nyelv, amelyik leveti zakóját, megköpi a markát és munkához lát.” (Partridge) A szleng régebben a fiatalok nyelvhasználatát jellemezte, de ma már szinte minden korosztálynál megfigyelhető. Bevonult a sportnyelvbe, a rádióba, televízióba, sőt a politikusok is használják.

Minden nyelvre jellemző, hogy földrajzilag (vízszintesen, tájanként) és társadalmilag (függőlegesen, szociológiai szempontból) tagolódik. A földrajzi tagolódásból születnek a nyelvjárások (dialektusok), a társadalmiból a szociolektusok (csoportnyelvek, szaknyelvek, korosztályi és rétegnyelvek).

A vidéki városok köznyelvére gyakran erős nyelvjárásiasság jellemző. A köznyelv területi változatai az úgynevezett regionális köznyelvek. Nyelvjárási színezete van pl. Szeged, Debrecen, Veszprém, Salgótarján, Szolnok, Cegléd és Kaposvár köznyelvének.

Magyarországon nyolc nagyobb nyelvjárást különböztetünk meg:

1. nyugati nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megye)
2. dunántúli nyelvjárás (Győr-Moson-Sopron, Somogy, Veszprém, Tolna és Fejér megye, a Csallóköz és a Mátyusföld Vágtól nyugatra eső része)
3. déli nyelvjárás (Somogy déli része, Pest és fejér megye néhány települése, a Duna mente, a Duna-Tisza köze, Szeged, Makó, Hódmezővásárhely környéke, Baranya, Sárköz, Szlavónia magyarlakta területei)
4. tiszai nyelvjárás (a Tisza környéke Hajdú-Bihar megyéig)
5. palóc nyelvjárás (Budapest-Cegléd vonalától északra , Borsod-Abaúj-Zemplén megye, a Vágtól keletre eső vidék)
6. északkeleti nyelvjárás (Borsosd-Abaúj-Zemplén keleti része, Szabolcs és Hajdú-Bihar megye)
7. mezőségi nyelvjárás ( Románia magyarlakta területeinek nem székely része Kolozsvár központtal)
8. székely és csángó nyelvjárások (Székelyföld, Gyimes, Tolna megye néhány falva)

A szociolektusok kialakulását az iskolai végzettség, foglalkozás, a korosztályok, szabadidős tevékenységek stb. befolyásolják. Az ide tartozó nyelvváltozatokat szokás csoportnyelveknek nevezni.

A csoportnyelvek között külön egységet képeznek a szaknyelvek. Főleg szó- és kifejezéskészletükben térnek el a köznyelvtől. Az azonos szakterületen használt jellemző szavak összességét szakszókincsnek (terminológiának, szakzsargonnak) nevezzük. A szakszavak (terminus technicusok) egyértelműbbé, pontosabbá teszik a közlést. (Pl. a metafora, alliteráció, narrátor az irodalom, a fotoszintézis, kétlaki, sziromlevél, inda a növénytan szakszavai.)

A csoportnyelvekhez sorolhatjuk a hobbinyelveket is, amelyek valamilyen szabadidős tevékenység, pl.bélyeggyűjtés, természetjárás, vitorlázás, sakkozás kapcsán jöttek létre. (Itt érdemes megjegyezni pl. a harmincas években lezajlott sportnyelvújítást, amely sok új szót hozott nyelvünkbe: hajrá(finis), szöglet(korner), hátvéd(back), les(off side), mez(dressz) stb.

A csoportnyelvek sajátos változatai a korosztályi vagy rétegnyelvek. Ezen belül megemlíthetjük például a kisgyermekek (óvodások), nyugdíjasok vagy az ifjúság nyelvét. Az ifjúsági vagy diáknyelvre jellemző a nyelvi humor, a szemléletesség, képszerűség (pl. eltűnt, mint maci a málnásban), a rövidítések (pl. matek, aji, ubi). A diákok gyakran új szavakat alkotnak, vagy a régieket használják más jelentéssel (-> az elkülönülés, titkosság vágya).

A csoportnyelvekhez sorolhatjuk még a tolvajnyelvet vagy argót, amelyre különösen jellemző a titkosságra, elkülönülésre  való törekvés. Elemei folyamatosan átáramolnak a szlengbe és a diáknyelvbe (pl. drótoz, spurizik, szipózik).

A szaknyelvek és korosztályi nyelvek határán helyet foglaló katonanyelvnek (bakanyelv) főleg szókészlete (pl. fókamotor=felmosófa) és szóláskincse (pl. olyan sötét, hogy világít benne a feketekávé.) tér el a köznyelvitől.

Egy ember több csoportnyelvet, sőt esetenként több nyelvjárást is használhat élete során. Előfordulhat az is, hogy egyes helyzetekben nemcsak nyelvváltozatot, hanem nyelvet is kell váltani. Ekkor beszélünk bilingvizmusról (kétnyelvűségről). Ez a jelenség kisebbségi, nemzetiségi területeken jellemző, ahol az emberek családi, baráti körben az anyanyelvüket, hivatalos helyeken pedig az államnyelvet használják.

A nyelvhasználat nemcsak csoportonként, hanem egyénenként is eltérhet. Minden embernek van csak rá jellemző szavajárása, egyéni nyelvhasználata. Ezt nevezzük idiolektusnak.

ludimagister

Tagolatlan a mondat akkor, ha nincs benne alany-állítmányi viszony (tehát nem is elemezhető). Pl. Fák, cserjék (cím); Mami?, Istenem! (megszólítás, felkiáltás); Helló! (köszönés).

Tagolt a mondat akkor, ha van benne alany-állítmányi viszony.

• Ha azonban a két fő mondatrész egyike vagy mindkettő hiányzik, a mondat hiányos. Pl. Előtted (van) az élet. – itt az állítmány hiányzik.; (mi) Moziba. (megyünk) ; (ő) Megeszegette. – az alany hiányzik.

• Ha az alany és az állítmány nem hiányzik a mondatból, teljes mondatról beszélünk. A teljes mondat egyszerű, ha csak egyetlen, és összetett, ha több alany-állítmányi viszony van benne.

Ha az egyszerű mondatban csak alany és állítmány van, a mondatot tőmondatnak nevezzük. Pl. A kutya ugat.

Ha az alanyon és az állítmányon kívül bővítmények is vannak az egyszerű mondatban (tárgy, határozó, jelző), akkor bővített mondatról beszélünk.

Ha az összetett mondat tagmondatai egyenrangúak, és nem lehet rákérdezni egyikről a másikra, akkor mellérendelő összetett mondatnak hívjuk. A mellérendelő összetett mondatnak öt típusa van: a kapcsolatos (pl. A zene száll, a nóta szól.), a választó (pl. Olvasni fogok, vagy elmegyek moziba.), az ellentétes (pl. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.), a magyarázó (pl. Sár van, mert esik az eső.), és a következtető (pl. Esik az eső, ezért sár van.)

Ha az összetett mondat tagmondatai nem egyenrangúak, mert van egy főmondat, s a mellékmondat ennek egy mondatrészét fejti ki, akkor alárendelő összetett mondatról beszélünk. Attól függően, hogy a főmondat a mellékmondatnak mely mondatrészét fejti ki, van állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondat. (Az utalószó mindig a főmondatban van – néha ki kell egészíteni vele a mondatot (pl. Látom /azt/, hogy tanultál.) – és amilyen mondatrész lesz az elemzéskor, olyan típusú a mellékmondat. A két tagmondatot összekötő kötőszó a mellékmondatban – általában az elején – van. )

Többszörösen összetett mondatoknál természetesen előfordulhatnak vegyesen is az alá- és mellérendelő mondatok. Sőt, a tagmondatok között lehet hiányos vagy tagolatlan mondat is.

ludimagister

Mikor készítünk összefoglalást?

• a szöveg megírása előtt önmagunknak, ez segíti a szöveg megírását
• a szöveg bevezetésében, így a hallgatókat, olvasókat tájékoztatjuk a szöveg további felépítéséről, tartalmáról
• a szöveg befejező részében, így a végén összefoglaljuk az elhangzottakat, olvasottakat
• az érdeklődés felkeltése céljából rövid tartalmi kivonatot készíthetünk (ez megjelenhet külön vagy a szöveg előtt pl. az újságcikkek bevezető részei

A vázlat

• a vázlat a szöveg gerincét alkotja; akkor áttekinthető, ha azonos rendű címek, vázlatpontok egymás alatt helyezkednek el; a legmagasabb rangú címek a bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek; áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal, betűkkel jelezzük

• a vázlat típusai:

1. az egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak
2. az egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok

A tartalmi kivonat

• a tartalmi kivonat röviden általában 300 és 900 szó közötti terjedelemben összefoglalja – nem a műből kölcsönzött részletekkel – az írásmű tartalmát, fő gondolatait

A tömörítés

• a tömörítés hasonló a tartalmi kivonathoz, itt is a szöveget kell összefoglalni kisebb terjedelemben, azonban a szövegtömörítés esetében az írásműszövegének részleteit használjuk fel

ludimagister

• a szinkrón szó a görög szün = együtt és kronosz = idő szavakból ered, jelentése egyidejű; a szinkrón nyelvészet egy adott időszakban vizsgálja a nyelvet; ide tartozik a leíró nyelvtan
• a diakrón szóban a dia = át, keresztül, a diakrónia lényege tehát a történetiség, a nyelv történetét vizsgálja
• a magyar nyelvtörténet legkorábbi vizsgálható szövege a Pray-kódexben található Halotti beszéd és könyörgés; a diakrón nyelvészet több nehézségbe is ütközhet pl. a nyelvészek az ősmagyar kor nyelvi állapotát nehezen tudják rekonstruálni, hiszen a honfoglalás előttről nincsenek írásos nyelvemlékeink; az ómagyar korból már vannak, viszont a beszélt nyelvre nehéz ezekből következtetni (pl. a Halotti beszédnek és az Ómagyar Mária-siralomnak is több „olvasata” van), ennek egyik oka, hogy a hangjelölés nem volt következetes, egyértelmű; egységes helyesírási szabályzat csak a 19. századtól van
• a nyelvészeti kutatásokat megkönnyítette a hangfelvételek megjelenése, mert így nem csak a szókészlet, hanem a hangok változása is egyértelműbben vizsgálható
• a nyelv folyamatosan változik; napjainkban elsősorban a szókészleten vehető észre: szinte hónapok alatt népszerűvé vált a lájkol szó, és bekerült a köznyelvbe; idegen nyelvekből is kerülnek a magyarba szavak pl. internet, de sok új szó keletkezik szóképzéssel pl. internetezik vagy szóösszetétellel pl. internetkapcsolat
• a nyelvi változás oka lehet: 1. nyelven belüli (ezek hangtani, nyelvtani változások – pl. a szláv malinából málna lett); 2. a nyelvet használó ember gondolkodásából fakadóak (főleg szókészletbeli, jelentésbeli változások – pl. a számítógép helyett csak gépet mondunk); 3. nyelven kívüli (változik a gazdaság, a társadalom, ez hat a szókészletre is – pl. a tanácselnök szó kikopott a nyelvből a rendszerváltás után, helyébe a polgármester került)
• a diakrón nyelvészet, azaz nyelvtörténet tehát egy hosszmetszetet, míg a szinkrónia egy keresztmetszetet mutat a nyelvről

ludimagister

Az Akadémia 1832-ben adta ki az első helyesírási szabályzatot, addig nem volt egységes magyar helyesírás. Ennek ma – 2015. szeptember 1-je óta – a 12. kiadását használjuk.

Helyesírási alapelveink:

1. a kiejtés elve: a kiejtett szó hangjait a nekik megfelelő betűkkel írjuk le ( a köznyelvi formát vesszük alapul); jelöli a mássalhangzók időtartamát (pl. dugattyú); jelöli a magánhangzók minőségi és mennyiségi tulajdonságait (pl. –ból, -ből); ez az elv érvényesül azokban a szavakban is, amelyekben már elhomályosultak a szóelemek határai (pl. lagzi, éjszaka, aggat)

2. a szóelemzés elve: a szóelemek találkozásakor megőrizzük az eredeti alakot (összetett szavak, illetve toldalékolás esetén kell erre figyelni); a mássalhangzótörvények miatt több szót máshogy ejtünk, mint ahogy írunk! (pl. szénpor, hordja)

3. az egyszerűsítés elve : akkor alkalmazzuk, ha kétjegyű betű hosszú hangot jelöl ( pl. anynyi – annyi), ilyenkor a kettős mássalhangzónak csak az első tagját írjuk hosszan; ha hosszú mássalhangzóra végződő tőhöz ugyanilyen mássalhangzóval kezdődő toldalék kerül, csak két mássalhangzót jelölünk (pl. lakk + kal à lakkal); összetett szavak tagjainak találkozásánál nem hagyhatunk el betűt, ilyenkor kötőjelet használunk, hogy ne kerüljön három azonos betű egymás mellé (pl. balett-táncos)

4. a hagyomány elve: régi családneveknél érvényesül (pl. Kossuth Paál, Batthyány, Kiss); a ly írásakor követjük ezt az elvet, hiszen ma már ez a betű nem jelöl külön hangot (ly = j, pl. pálya, gólya)

ludimagister