A cím magyar fordításai (Lóvátett lovagok, A felsült szerelmesek) inkább a lovagok sikertelenségét állítják középpontba, az eredeti cím viszont (Love’s Labour’s Lost) azt,  hogy a szerelem miatti munka, fáradság hiábavaló volt. Állítólag a történet mégis boldog véget ér, amit Shakespeare a második részben írt volna meg (vagy írt meg, csak az elveszett), ami a Love’s Labour’s Won címet viselte (volna), azaz a lovagok erőfeszítései végül nem voltak hiába.

A mű cselekménye Navarrában játszódik. Ferdinánd, Navarra királya a tudománynak akarja szentelni magát, udvarából „akadémiát ” szeretne csinálni. Csak bölcselet, nők nélkül, hiszen a nők csak akadályozzák a gondolkodókat. Lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – alá is írják a nőtlenségi fogadalmat. Persze a nőtlenség az udvarban élő többi férfira is vonatkozik. Még azért is nyilvános megszégyenítés jár, ha valaki egy nővel beszélget.

A navarrai udvarban vendégeskedik a spanyol Don Adriano de Armado. Nem véletlen, hogy a darab egyik legkomikusabb, kinevethető figurája spanyol, ahogy a neve sem az. A korabeli politikai helyzet indokolja, hiszen 7 évvel a komédia megírása előtt győzték le az angolok a Spanyol Armadát.

Armado egy levéllel leleplezi a király előtt Bunkót, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése az, hogy egy hétig nem ehet, s ezt a spanyolnak kell felügyelnie. Közben Armado is vétkezik. Beleszeret Julkába, a fejőlányba, és találkára is hívja.

Boyet (a király embere) jelenti Ferdinánd királynak, hogy a francia királylány érkezik küldöttségbe. Ferdinándnak fogadnia kell, hiszen ez diplomáciai dolog: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, s amíg ezt nem törlesztik, nem kaphatják meg Aquitániát.

Ferdinánd – fogadalmához híven – nem fogadhatja az udvarban a francia küldöttséget. Az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez afféle kiskapu, hogy az udvaron kívül mégis csak szabad nőkkel érintkeznie a királynak. Mi értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e? A helyszínen van a hangsúly? A város (itt a királyi udvar) a Shakespeare-darabokban a társadalmi szabályok színtere, szemben az idilli környezettel, az erdővel, ahol az ember szabad lehet, nem kötik a szabályok (még a saját fogadalma sem). Közelebb a természethez, a természetességhez, közelebb az érzelmekhez, közelebb önmagunkhoz – valami ilyesmit jelent az erdő Shakespeare-nél. Ezt figyelhetjük meg a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is.

A komédia helyszíne tehát az erdő. (Mellékes, de érdekes, hogy Peter Brook egy 1946-os rendezésében az erdő díszleteihez Watteau festményeit használta fel.)

A lovagok már ismerik korábbról a francia hölgyeket. Longaville-nek Katharine, Dumainnek Mária, Bironnak pedig Rosaline tetszik. A király által kitalált furcsa eskütételbe legnehezebben Biron ment bele. Nem is bírja betartani. Levelet küld Bunkóval Rosaline-nak. Ez előtt Armado is rábízza Bunkóra Julkának írott levelét. Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado sorait kapja meg, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni. Az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja el a levelet. A két figura – egy lelkész és egy iskolamester – okoskodó, magát nagyon okosnak tartó, de felszínes műveltségű ember, olyanok, akik helyesnek gondolják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mert fontos írás.

Biron nagyon izgatott, hogy szíve hölgye hamarosan olvashatja a szonettjét. Felmászik egy fára, hogy kilesse az arra sétáló Ferdinánd királyt, aki Biron nagy meglepetésére épp a francia királylánynak ír szerelmes szonettet. Arra jár Longaville és Dumain is, s mindkettő ugyanazt csinálja: szerelmes verset költ. Mindezt onnan tudjuk, hogy a szerelmesek fennhangon gyakorolják verseiket. A király a fák rejtekéből figyeli őket. Longaville megvádolja Dumaint, hogy az megszegte esküjét. Ekkor előtoppan a király, aki szerint Longaville sem jobb, majd leugrik a fáról Biron, aki pedig a királyt leplezi le. Julka közben megtalálja a királyt a levéllel, s bár Biron gyorsan összetépi, végül ő is lelepleződik. Mind a négyen esküt szegtek hát, mind a négyen szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, s ezzel kicsit felmenti az esküszegőket.

Most már nincs miért álszenteskedni. A király és a lovagok mulatságot rendeznek hölgyeiknek. Ajándékokat is küldenek, s megüzenik, muszka ruhában fognak részt venni a bálon. A hölgyek erre úgy döntenek, álarcot öltenek, s a kapott ajándékokat összecserélik, hogy lovagjaikat megvicceljék, és azok ne saját hölgyeiknek udvaroljanak. Így a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Ez a rész úgy van felépítve, hogy a hozzáértő könnyen ráismerhet az Erzsébet-kori táncformák ismétléseire, variációira. Valószínűleg ezt vette alapul Kenneth Branagh, aki 2000-ben egy zenés-táncos filmet rendezett a darabból.

Az urak nem örülnek a cselnek, sem annak, hogy amikor a palotába invitálják a hölgyeket, azok esküjükre figyelmeztetik őket.A párok mégis vidámak.  Bunkó, Holofernes, Nathaniel és még mások a mulatság részeként előadják a Kilenc vitéz című színdarabot. (Hasonló ez a jelenet ahhoz, amikor a Szentivánéji álomban a mesterek előadják a Piramus és Thisbét, ám itt nem tudjuk meg a történet végét.) Az előadást egy francia követ szakítja meg, aki a francia király halálhírét hozza.

A királylánynak és az udvarhölgyeinek tehát haza kell térniük. Biron biztosítja a hölgyeket a király és a lovagok szerelméről, de a királylány szerint csak szóvirágok voltak, amiket hallottak. Különben is, most egy évig gyászolnia kell a királylánynak. Ha Ferdinánd király szerelme komoly, egy évig remeteként kell élnie, hűen szerelméhez, hogy utána megházasodhassanak. A többi párra is ez vár. (Armado még rosszabbul jár, mert neki három évig kell Julkájával együtt dolgoznia a gazdaságban.)

A darab végén a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Az rögtön tisztázni kell, hogy  A két nemes rokon nem a dráma egy másik fordításának címe, hanem egy teljesen másik Shakespeare-drámáé.)

A két veronai nemes két ifjú, akik nagyon jó barátok: Proteus és Valentin. Proteus szerelmes a szép Júliába, Valentin viszont csak nevet a szerelmen, inkább Milánóba megy világot látni. (Ahogy a cím is jelzi, Itáliában járunk.)

William Shakespeare (1564-1616)

Proteus szerelmes levelet küld szíve hölgyének. Júlia kicsit megjátssza magát, és széttépi a levelet szolgálója, Lucetta előtt, de utána összerakja a darabkákat, hogy el tudja olvasni, mit írt Proteus. Válaszol is szerelme soraira. Proteus épp a válaszlevelet olvassa, amikor apja, Antonio meglátja. Azt hiszi, Valentin levelét olvassa a fiú, és félreérti, amit lát: úgy gondolja, Proteust valami bántja (ez igaz is, hiszen szeretné, ha Júlia viszonozná érzelmeit), és külföldre küldi a fiát, méghozzá Milánóba, ahol Valentin is van.

Az utazás előtt Proteus és Júlia gyűrűt cserélnek.

Mindeközben: Milánóban Valentin beleszeret a herceg lányába, Silviába (aki természetesen szintén gyönyörű). Silviának azonban az öreg Thurio udvarol.

Silviának is tetszik Valentin. Segítséget kér tőle, irat vele egy szerelmes levelet, majd visszaadja neki, de Valentinnek eleinte még nem esik le, hogy viszontszeretik. Amikor már egyértelművé válik a dolog, elhatározzák, hogy megszöknek, mert a herceg nem adná férjhez rangon alul a lányát. (Mantuába készülnek. Úgy látszik, a veronaiak oda szeretnek szökni, gondoljunk csak Romeóra.)

Megérkezik Proteus is Milánóba. Valentin nagyon örül neki. Mesél Silviáról, sőt szökési tervüket is elárulja. A hercegnő Proteusnak is megtetszik. Döntenie kell tehát: vagy hű marad Júlia szerelméhez és Valentin barátságához, vagy mindezeket félredobva versenybe száll Silviáért. Az utóbbit választja, és nem a legbecsületesebb eszközökkel „harcol”, ugyanis elárulja a hercegnek a szökési tervet.

A herceg leleplezi Valentin és Silvia szökési tervét, és a fiút száműzi, lánya kezét pedig felajánlja az öreg Thuriónak.

Valentin szolgájával, Fürgével egy rablók lakta erdőben talál menedéket. Az erdő itt is a társadalmi kötöttségektől mentes, szabad élet helyszíne, ahogy például a Szentivánéji álomban, az Ahogy tetszikben vagy a Lóvátett lovagokban. A szolgák szerepe is hasonló, mint más Shakespeare-komédiákban, például az ő dolguk a közönségesebb – legtöbbször szerelmi témájú – tréfák tálalása. (Valentin szolgája Fürge, Proteusé Dárda, Antonióé pedig Panthino. Dárdának egy kutyája is van, Morcos, „akit” gyakran szerepeltetnek is a rendezők ebben a darabban. Egy alkalommal például az a feladata, hogy lepisilje Silvia ruháját.)

Júlia is Milánóba megy szerelme, Proteus után. Szolgálójával apródruhát varrat magának, és így, álruhában, Sebastian néven érkezik a városba, és egy fogadóban száll meg. A fogadós segítségével eljut Proteushoz, de amit lát, annak nem örül: Proteus épp Silviának ad szerenádot. Tanúja lesz, hogy Proteus halottnak mondja őt, és az ő gyűrűjét akarja Silviának küldeni. Silvia szerint Proteus barátjához és szerelméhez sem hű, de hogy végre lerázza a fiút, megígéri, ha abbahagyja a szerenádot, másnap küld neki egy arcképet.

Júlia Proteus apródjául szegődik. (Hasonlóan a Vízkereszt, vagy amit akartok Violájához, aki Orsino herceg apródja lesz fiúnak álcázva magát, és ő is szerelmes Orsinóba.) Így tehát Júlia feladata, hogy elvigye a gyűrűt Silviának, és elhozza az arcképet. Silvia persze nem fogadja el a gyűrűt. Júlia elmeséli saját szerelmének történetét a lánynak.

Silviát tehát nem érdekli sem Proteus, sem pedig Thurio, továbbra is Valentint szereti. Utána is szökik öreg szövetségesével, Eglamourral. Ugyanabban az erdőben, ahol Valentin talált menedéket, elfogják őket a rablók. A herceg keresteti a lányát, de nem találja. Proteus is keresi, itt a remek alkalom, hogy hős megmentőként szerepeljen. Rá is talál Silviára és megmenti a rablóktól. Jótett helyébe jót vár, azt szeretné, hogy Júlia kedveskedjen neki, sőt erőszakoskodni is kezd a lánnyal. (Júlia – apródruhában – mindvégig jelen van.)

Hirtelen Valentin tűnik fel a színen, hogy megmentse a helyzetet és Silviát. Júlia erre elájul, és kigurul a zsebéből a jegygyűrű. Amint magához tér, színt vall, elmondja ki is ő. Proteus pedig megörül régi szerelmének. És itt van a kifogásolni való rész! Proteus letámadja Silviát, de amikor nem sikerül megszereznie, és meglátja régi szerelmét, Júliát, már érte repes! Sokan gondolják úgy, hogy ennek a megoldásnak semmi köze a valódi emberi reakciókhoz és érzelmekhez.

Természetesen a herceg végül Valentinnek adja Silvia kezét, Proteus pedig mégis boldog lesz Júliával.

Proteus viselkedésének hirtelen változásán kívül más baki is van a drámában. Valentin például hajóval megy Veronából Milánóba (ami elég nagy kerülő), Fürge pedig véletlenül „Isten hozott Padovában!”-t mond Milánó helyett. Ezek a hibák azonban lényegtelenek a történet szempontjából.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel,  Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Rosalinda apja, a herceg az erdőben él híveivel, míg helyette a trónbitorló Frigyes uralkodik. Rosalinda Frigyes udvarában él, legjobb barátnője Célia, a trónbitorló lánya. A két lány tanúja, amint Charles, a birkózóbajnok ellen kiáll az ifjú Orlando. A fiútól bátyja, Olivér megtagadta az örökségét, és azt reméli, a küzdelem során meghal az öccse. Rosalinda és Célia csodálata azonban olyan erőt ad Orlandónak, hogy megnyeri a mérkőzést. Kiderül, ő Roland de Bois fia, akit az elűzött herceg, Rosalinda apja nagyon kedvelt. Rosalinda egy nyakláncot ad Orlandónak; a fiatalok egymásba szeretnek.

Frigyest egyre jobban idegesíti Rosalinda jelenléte, ezért száműzi. Frigyes lánya, Célia is barátnőjével tart; a két lány az ardennes-i erdőbe szökik Próbakővel, a bohóccal. Rosalinda egy fiúnak, Ganymedesnek adja ki magát, Célia pedig egy Aliena nevű hölgynek.

Második felvonás

A herceg az erdei életet dicséri, az udvarához tartozó Jacques pedig egy szarvast sirat.

A bitorló Frigyes tudomására jut, hogy a lányok megkedvelték és dicsérték Orlandót, ezért annak bátyjáért, Olivérért küldet.

Ádám, a szolga figyelmezteti Orlandót, hogy ne menjen haza, mert a bátyja rá akarja gyújtani az ágyat álmában, ezért Orlando is az erdőbe szökik a szolgával együtt. Az erdőben találkoznak a herceggel (Orlando először karddal támad rá), aki meghívja őket vacsorára.

Eközben az erdőben Rosalindáék két pásztortól, Silviustól és Corinnustól próbálnak ételt szerezni. Kihallgatják, hogy Silvius egy Phoebe nevű lányba szerelmes.

Harmadik felvonás

Frigyes megfenyegeti Olivért: keresse meg Orlandót vagy elveszi tőle birtokait.

Az erdőben Corinnus a pásztor és Próbakő, a bolond hosszasan beszélnek a városi és a pásztori életről.

Ganymedes (azaz Rosalinda) észreveszi, hogy Orlando verseket ír a fákra Rosalindának (azaz neki). Amikor találkozik a fiúval (persze álruhában, Ganymedes képében), egy ötlettel áll elő, hogy Orlando gyógyuljon ki a szerelemből: udvaroljon neki (azaz Ganymedesnek), mintha ő lenne Rosalinda (és persze tényleg ő az).

Ganymedes (Rosalinda) épp Orlandót várja, amikor kihallgatja, hogy udvarol Silvius Phoebének, és kioktatja Phoebét, milyen szerencséje van a lánynak Silviusszal. Phoebe beleszeret Ganymedesbe (azaz Rosalindába), ahogy az beszél hozzá, és később levelet küld neki Silviusszal.

Mindeközben Próbakő egy Juci nevű lánynak udvarol.

Negyedik felvonás

Orlando késik a megbeszélt találkozóról, és amikor megérkezik, Ganymedes (Rosalinda) jól leszidja a késésért. Aliena (Célia) a megbeszélt játéknak megfelelően „összeadja” őket. Ganymedes (Rosalinda) meglepődve olvassa Phoebe levelét.

Olivér érkezik egy véres kendővel, és elmondja, bár ő akart öccse életére törni, Orlando megmentette az életét egy oroszlántól, viszont a fiú megsebesült.

Ötödik felvonás

Olivér megváltozik: lemond a vagyonról és el akarja venni Alienát (Céliát). Ganymedes (Rosalinda) megígéri Orlandónak, hogy holnapra odaviszi neki Rosalindát, és a többi szerelmes vágya is teljesül, mert ért a mágiához.

Végül megjelenik Hymen, a szerelem istennője, aki összeadja a négy párt. (Rosalindát Orlando, Céliát Olivér veszi el, a harmadik pár Silvanus és Phoebe, a negyedik Juciék)

A bitorló Frigyes is jó útra tér. Bár karddal indul az erdő ellen, találkozik egy remetével, aki megtéríti; még a trónról is lemond.

Az epilógust Rosalinda mondja.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom,