A tétel egy szóbeli feleletnek megfelelően van felépítve.

Bevezetés

• az antik görög színház kialakulása a Dionüsszosz-ünnephez köthető
• az ünnep több napig tartott, a színházi előadások az ünnep fontos részét alkották
• a 2. napon adták elő a komédiákat (5 művet), a 3-5. napon pedig a tragédiaversenyeket tartották (2 szerző mutatta be egy-egy tetralógiáját, azaz egy trilógiát – ez 3 tragédiát jelent – és 1 szatírjátékot)
• az Antigoné is egy ilyen trilógia egyik darabja; a teljes trilógia nem maradt fenn (az egyetlen fennmaradt ókori görög trilógia Aiszkhülosz Oreszteiája)
• az Antigoné szerzője, Szophoklész Aiszkhülosz és Euripidész mellett az antik tragikus triász egyik tagja; csak 7 tragédiája maradt fenn a kb. 150-ből; 18-szor nyerte meg a drámaversenyt, s ez a társadalom megbecsült tagjává tette

Tárgyalás

• a tragédiák témáját a szerzők a görög mitológiából merítették (egy-egy témát nagyon sokszor dolgoztak fel )
• az Antigoné cselekménye a thébai mondakörbe tartozik: miután Oidipusz rájön, hogy a jóslat bevált, apját megölte, és anyját feleségül vette, megvakítja magát és a trónt két fiára bízza; a fiúk felváltva uralkodnak 1-1 évig, míg egyikük meg nem elégeli ezt: testvére és a város ellen támad; a harcban mindkét fiú meghal – innen indul az Antigoné története

• Antigoné nem temetheti el testvérét, Polüneikészt, mert az a város ellen támadt; ez még a dráma ideje előtt történt, tehát az Antigoné analitikus dráma, hiszen egy múltbeli eseményből fakad a konfliktus

• Théba trónján Kreón, Antigoné nagybátyja ül – a két személy által két törvény ütközik

• Kreón az írott törvényeket képviseli, a város törvényeit (ezek a törvények a város érdekeit védik, hiszen büntetik azokat, akik a város ellen támadnak)
• Antigoné az íratlan törvényeket, az istenek törvényeit követi: a halottat el kell temetni (neki nem a város, hanem a családja, a testvére a fontos)

(Hegel szerint Kreónnak és Antigonénak is igaza van, de a kétféle igazság nem érvényesülhet egyszerre, egyik sem képes elfogadni a másik igazát a saját elvei megsértése nélkül, ezért kell szükségszerűen bekövetkeznie a tragédiának.)

1) a konfliktus oka: a társadalom két különböző szereplője száll vitába:

• Kreón uralkodó
• Antigoné egy a thébaiak közül

2) a konfliktus oka: eltérő életkor, eltérő nem

• Kreón egy idős férfi, akinek nehéz lenne elfogadni egy fiatal nő igazát, aki ráadásul az unokahúga
• Antigoné egy fiatal nő (aki, ha férfi lenne, Kreón helyén ülne a trónon)

3)

Van olyan értelmezés is, mely szerint nem Kreón és Antigoné ellentéte okozza a tragédiát.

Antigoné Oidipusz lánya; Oidipusz nem kerülhette el a sorsát: hiába akarta kikerülni a jóslatot, az mégis beteljesedett. Antigoné sorsa ugyanígy kikerülhetetlen és meghatározott: tragédia. Ebben a megközelítésben az Antigoné egy sorsdráma.

Kreónnak nem csak Antigonéval van konfliktusa, hanem saját fiával, Haimónnal is, aki Antigoné szerelmese. Haimón eleinte elfogadta apja törvényeit, majd fokozatosan szembeszáll vele, végül az ő halála Kreón igazi büntetése.

4)

Kreónnak a thébaiakkal sem könnyű boldogulnia: a városlakók érdekében korlátozza azok szabadságát. A thébaiak fokozatosan Antigoné mellé állnak (a közvéleményt a kar képviseli), ennek megfelelően az Antigoné politikai dráma.

5)

Antigoné és Kreón viszálya két értékrend összecsapása is.

• Kreón szerint az embert a haszon, a pénz irányítja, nem hiszi el, hogy Antigoné önzetlenül cselekedett
• Antigoné önzetlenül, szeretetből cselekszik

Lehetséges befejezések:

• Eldönthető-e, kinek van igaza? Igaza van-e egyáltalán valamelyiküknek?
• Miért Antigoné mellé áll az olvasók/nézők többsége?
• Aktuális-e ez a dráma a XXI. századi ember számára? Pl. Antigonénak döntenie kell, követi-e a törvényt, tudva: az nem egyezik elveivel

ludimagister

Az Oidipusz király egy a thébai mondakörbe tartozó történetet dolgoz fel: egy jóslat szerint megöli majd apját és anyját veszi feleségül. Hogy ezt elkerüljék, Laiosz és Iokaszté, Théba királya és királynéja, Oidipusz szülei egy pásztorra bízzák a csecsemőt, aki azonban nem végez vele. Oidipusz sorsa szerencsésen alakul: a korinthoszi király udvarába kerül, aki sajátjaként neveli fel. Felnőttként fülébe jut a jóslat, ezért elmegy Korinthoszból – azt hiszi, ők a valódi szülei. Út közben összetűzésbe kerül valódi apjával, Laiosz királlyal, és megöli. Thébát megmenti a dögvésztől – megfejti a Szphinx feladványát, így jutalomból király lesz és feleségül veheti a királynét: saját anyját. A jóslat beteljesedik.

Mindez nem a drámában történik, de a múlt eseményei szorosan befolyásolják a jelent. Az Oidipusz király analitikus dráma, azaz a konfliktust egy régebbi esemény (ami a dráma ideje előtt történt) váltja ki. Thébát ugyanis – a vérfertőző viszony miatt – ismét dögvész sújtja. Az expozíció tehát: Oidipusz királynak meg kell mentenie Thébát a dögvésztől.

Oidipusz elküldi Kreónt, anyja testvérét Delphibe jóslatért, így az is kiderül, Laiosz király megbosszulatlan halála is közrejátszik a dögvész kitörésében. Oidipusz megátkozza Laiosz gyilkosát – nem tudja, hogy az ő maga.

A dráma bonyodalma: hogyan jön rá Oidipusz a valóságra (megölte apját, elvette anyját), azaz hogyan jön rá arra, ki is ő valójában.

Értelmezhető tehát ez a mű az identitáskeresés, az önmegismerés drámájaként is.  (Erre építi  Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvében részletes Oidipusz király – elemzését.) Amikor Kreón utal rá, talán épp Oidipusz él vérfertőző viszonyban, ő nem hisz neki. Sem Teireisziasznak, a vak jósnak, aki kimondja az igazságot. A „szemtanúnak”, a pásztornak már hisz, de valójában, aki meggyőzi: önmaga. Akármennyi jel és bizonyíték adott, az ember csak azt hiszi el, amit akar. Oidipusz végül a saját értelmének (görögül nusz) köszönheti, hogy rájön, ki ő. Felismerése a dráma tetőpontja.

Ekkor megvakítja magát, majd úgy dönt, a nyilvánosság elé tárja, ki is ő és mit tett. A vakság az irodalomban legtöbbször a „valódi látás” jelképe: a vak a valóságot, nem a szemmel látható felszínt érzékeli. (pl. Teireisziasz; Gloster a Lear királyból)

Felveti a mű azt a kérdést is: vajon mindig jó-e, ha tudjuk az igazságot, vagy maradjon a titok titok. Iokaszté sejti, mi az igazság. Bizonygatja Oidipusznak, lám, az ő jóslata sem lett igaz, miért lenne az az Oidipuszra kimondott. De míg ezt bizonygatja, egyre inkább azt bizonyítja: a két jóslat egy és beteljesedett. Iokaszté nem képes elviselni az igazságot, megöli magát. Oidipusz viszont vállalja a tettét, és azt, ki is ő. Úgy tűnik, az igazságnak mindig ki kell derülnie: a dögvész addig nem múlik el.

A történet sok kérdést vet fel a bűnnel kapcsolatban is. Mélyebbre ásva a görög mitológiába tudjuk, a labdakidák, Oidipusz hősei bűnt követtek el Árész ellen. Vajon kell-e szenvedniük az utódoknak az ősök bűneiért? (Örökölhető-e a bűn?) Ha Oidipusz lányának, Antigonénak a történetére is gondolunk, úgy tűnik, igen, hisz ő akaratlanul sem tett semmi rosszat. Az is kérdés, bűnösök vagyunk-e, ha nem tudjuk, hogy rosszat teszünk. (Oidipusz nem tudta, hogy Iokaszté az anyja.)

Elemezhető a mű úgy is, mint a sors, a végzet drámája. Laiosz és neje nem akarják, hogy beteljesedjék a jóslat, Oidipusz is ezért megy el Korinthosztból. A jóslat mégis beteljesedik. A mű szerint a sorsunkat nem kerülhetjük ki, nem futhatunk előle (ld. pl. Jónás könyve). Persze felvetődik az a kérdés is, akkor mit tehetünk, hogy pl. jók legyünk, ha a sorsunk úgyis tőlünk függetlenül – a görögök szerint az istenek akaratának megfelelően – alakul.

A drámát megközelíthetjük a pszichológia felől is. Freud szerint minden gyerek az ellenkező nemű szülőhöz vonzódik jobban, tudat alatt is őt keresi a másik nemben. Ezt a jelenséget Freud Oedipus-komplexusnak nevezte el, épp erre a történetre utalva. Oidipusz tehát a pszichológia és a biológia áldozata?

A magyar színpadokon valószínűleg az Oidipusz király a leggyakrabban előadott görög dráma. 1962-ben a Nemzeti színpadán Básti Lajos és Tőkés Anna játszották a főbb szerepeket, 2006-ban László Zsolt és Udvaros Dorottya. Legelőször 1891-ben szólalt meg színpadon ez a mű. Iokasztét Jászai Mari játszotta, aki egy másik „görög szerepét”, az Elektrát élete legnagyobb szerepének tartotta.

ludimagister

Mit jelet az, hogy analitikus dráma és élethazugságok? Hogyan jelennek meg A vadkacsában és a Nórában? Milyen kérdéseket vethetnek fel ezek a drámák?

Erről olvashatsz az alábbi tételben. Emelt és középszinten is használhatod.

Bevezetés

• ahogyan az epikában, úgy a drámában is megváltozott a hősök szerepe a XIX. század végére; a romantika végére, a realizmus elejére már nem a „nagy” hősök jellemzőek, hanem az átlagemberek
• az antik epika hősei még héroszok – mint például Akhilleusz vagy Odüsszeusz –, akik egy egész nép életét is képesek befolyásolni; különleges képességekkel bírnak         az antik dráma szereplői is nagy tetteket hajtanak végre (pl. Antigoné)
• ahogy előre haladunk az irodalomtörténetben, az epikus és drámai hősök egyre hétköznapibbá válnak (pl. Shakespeare hősei már nem héroszok, de többségük király vagy fontos társadalmi rangú személy)

Ibsenről

• Ibsen élete nagy részét Norvégián kívül töltötte, a sikert a német nyelvterületen bemutatott drámái hozták meg számára, ezután lett csak hazájában is népszerű
• színpadi művei általában analitikus drámák, és jellemzőek rájuk az élethazugságok

Analitikus dráma – múltbeli esemény

• például a Solness építőmesterben kiderül, hogy leégett Solnessék háza, meghaltak ikergyermekeik, ez az oka, hogy ilyen „hűvös” házasságban élnek

• A vadkacsában az öreg Ekdal és az öreg Werle egykori zűrös üzleti ügye a jelenre is lecsapódik; Werle kibújt a törvény alól, míg Ekdalnak tönkrement az élete; Werle próbálja megnyugtatni saját lelkiismeretét,jóvá tenni az egykori hibáját, és amiben csak tudja támogatja Ekdalékat pl. Hjalmar Ekdal valójában neki köszönheti, hogy be tudta rendezni a fényképészműhelyét, sőt, a feleségét, Ginát is mintha Werlének köszönhetné

• nem is beszélve arról, hogy kiderül a múlt (és jelen) egyik nagy hazugsága: Hedvig nem Hjalmar Ekdal lánya, pedig ő sajátjaként szerette

• a Nórában is megjelenik egy titok a múltból: Nóra váltót hamisított: apja helyett írta alá, aki akkor már halott volt; fontos, hogy azért tette, mert a férje, Helmer beteg volt, és csak így tudta biztosítani számára a külföldi gyógykezelést (Nóra tehát a szerelme miatt csalt)

• A másik fontos jellemzője az Ibsen-drámáknak az élethazugságok megléte
• Solness  ismeri be magának, hogy már nem a régi sem mint építész, sem mint férfi
• az öreg Ekdal a padláson rendezi be a vadkacsával a maga kis álerdejét, afelől pedig nem lehetünk biztosak, tudja-e Hjalmar, hogy Hedvig nem az ő lánya
• A vadkacsa Relling doktora szerint szükség van hazugságokra, hogy az ember elviselje az életet
• A vadkacsa több értelmezés szerint szimbolista dráma, a vadkacsa a hazugságokban élő ember szimbóluma is lehet, s ahogy a műben meg is fogalmazódik, ha beleakad a hínárba ( a hazugságokba) csak egyre jobban belegabalyodik

•  a Nórában is megjelennek az élethazugságok
•  Nóráék egy boldog család – látszólag
•  Nóra titokban eszik édességet, mert a férje nem engedi
•  nem mondja el neki, hogy váltót hamisított, pedig zsarolják
•  Helmer ideális férjnek tűnik, de amikor Nóra elmondja neki, hogy hamisított, kikel magából, nem Nóra érdekli, hanem a hivatali pozíciója, az, hogy mit szól majd mindehhez a világ
• a hazugságuk csak látszólag tökéletes: tökéletesen megfelel azoknak a normáknak, amelyeket a társadalom diktál és elvár, de hiányoznak belőle a valódi értékek (pl. a másik hibáinak elfogadása, igaz érzelmek)
• amikor Helmer megtudja, hogy a hamisítás nem fog kitudódni, és a zsaroló is eláll a szándékától, „visszafogadná” Nórát, de Nóra elutasítja az addigi látszatéletet, otthagyja a családját
• a mű eredeti címe: Babaszoba – metaforikus: a világ, amelyben Nóra él, olyan, mint egy babaszoba: nem valóságos, el van zárva a valódi világtól, nem érheti a benne élőket semmi rossz
• de: a baba (Nóra) játékszer, úgy kell élnie, ahogy játszik vele az, akié, nincs önálló élete
• a női sors a realizmus korában kezd érdekessé válni az irodalom számára (pl. Flaubert: Bovaryné, Tolsztoj: Anna Karenina)
• Nóra a mű végén hátat fordít addigi látszatéletének (amelynek részei voltak a gyermekei is)

Öteletek a befejezéshez

• Van-e jó választási lehetőség Nóra előtt?
• Egyedi-e a sorsa, vagy a korról (esetleg a mai társadalomról) beszél ez a mű?
• Elítélhető-e Nóra döntése miatt, hogy otthagyja a családját?
• Bűnös-e Nóra, hogy váltót hamisított? Bűnös lett volna-e akkor, ha nem teszi meg férje gyógyulása érdekében?
• Valóban szüksége van- e az embereknek hazugságokra a boldogsághoz?
• Hazudott-e önmagának Hjalmar Ekdal, vagy csak annyira buta volt, hogy nem jött rá a Hedviggel kapcsolatos titokra?

ludimagister