Mire érdemes figyelni a táblázat tanulmányozása közben?

Például ezekre:

• melyek a keretszínek és mik tartoznak a történeti színek közé?
• miért álom az álomban a IX. szín?
• hogyan változnak a napszakok az egyes színekben, és van-e ennek köze az adott színben történtekhez, Ádám lelkiállapotához?
• hogyan változik Ádám életkora a színek során?
• hogyan változik Ádám társadalmi szerepe, megbecsültsége?
• hogyan változik Éva személyisége a Tragédia során? (elsősorban a szerelemhez való viszonya érdekes)
• melyik színben jelenik meg Éva két alakban is, és melyikre mi jellemző?
• melyik színben nem szerepel Éva, és vajon miért nem?

ludimagister

• Madách Imre Németh G. Béla szerint „egykönyvű, egy műfajú szerző”; a Tragédia nem az egyetlen műve, de az egyetlen igazán színvonalas (lírai kötete pl. a Lant-virágok; drámája még a Mózes, A civilizátor)
• a Tragédia 1859-ben, a szabadságharc után született, ez érezhető a mű kiábrándult hangulatán

A mű több kérdést is felvet:

1. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” (van-e értelme jónak lenni?);
2. halhatatlan-e a lélek?; 
3. haladás vagy körforgás a történelem?;
4. van-e boldogság? hogyan érhető el?

• a Tragédia műfaja drámai költemény – verses; párbeszédes és drámai elemeket is tartalmaz; egy másik megközelítés szerint emberiségköltemény (a lét fő kérdéseivel foglalkozik); vagy: könyvdráma – nehéz nyelvezete, a sok helyszín és hosszúsága miatt olvasva élvezetesebb, könnyebben befogadható, mint színházban

• világirodalmi előzménye: Goethe Faustja (a Faustban is 3 fontos szereplő van: Faust, Margit és Mefisztó; de: a Faust azt a kérdést teszi fel, mi a boldogság, mi az élet értelme; a Tragédia jóval kiábrándultabb: azt kérdezi, van-e boldogság, van-e értelme az életnek?; Arany János, amikor először olvasta a Tragédiát, gyenge Faust-utánzatnak tartotta, később ő javította ki, s elismerte nagyszerűségét is)

• az első 3 szín, illetve az utolsó: bibliai színek (a bibliai teremtéstörténetre épülnek) vagy keretszínek ; a többi: történelmi vagy történeti szín, Ádám álmodja őket (Ádám szeretné látni az emberiség jövőjét – Lucifer elaltatja, úgy mutatja meg neki a történelmet, a jövőt, ami az emberre vár)

A tétel kifejtése

Egyiptom

• Ádám fáraó (félisten), a hatalom és a birtoklás csúcsán; bármit megtehet, de mégsem boldog; próbálja leküzdeni az elmúlást: a piramisokkal törekszik a halhatatlanságra
• Ádámot Éva (a rabszolganő) rabszolga iránti szerelme döbbenti rá arra, hogy aki számára csak egy a sokból, az másnak a világot jelentheti, az érzések nem a társadalmi helyzettől függenek
• a Tragédia Hegel tézis-antitézis-szintézis rendszerére épül: az egyiptomi színben: rabszolgaság (tézis), az egyén szabadsága (antitézis), szintézis: egyéni szabadság mindenkinek, azaz szabadság, egyenlőség

Athén

•  Ádám itt Miltiades
• Ádám már nem áll a társadalom csúcsán, de jelentős pozícióval bír: hadvezér
• meg kell halnia a tömeg befolyásolhatósága miatt (az emberek szabadok, de nem tudnak élni a kapott értékkel: mégsem szabadok, hisz befolyásolhatóak), nem milliók szolgálnak egy embert, hanem egy áldozza az életét többek miatt

Róma

• Ádám egy római főúr (Sergiolus)
• aki nem közéleti személy, mint a fáraó vagy Miltiades, de azért előkelő helye van a társadalomban, talán sok mindent tehetne, ha akarna, de ő elvonult a közélettől, és a gyönyörök, az élvezetek hajszolásának él, de nem találja meg így a boldogságot

• Péter apostol új utat mutat, új eszmét kínál: a szeretetet, a testvériséget, felismerni a másikat önmagunkban

Konstantinápoly

• Ádám ismét közéleti személyiség: Tankréd lovag
• a keresztény eszmékben és a lovageszményben csalódnia kell: az egyház tanai embertelen dogmákká váltak pl. inkvizíció, eretneküldözés (homousion – homoiusion probléma); a „vérengző keresztnek” már semmi köze a testvériséghez és a szeretethez; Szent Péter utóda, a pátriárka már csak a külsőségek embere belső értékek nélkül; a szerelemről is le kell mondania Ádámnak: Éva (Izóra) kolostorba kell, hogy vonuljon apja Istennek tett ígérete miatt
• Ádám nagyon elkeseredik, az eltorzult hit elől a tudományba menekül
• bár Tankréd közéleti személyiség, mégsincs semmiféle hatalma: nem tehet semmit önmagáért: pl. le kell mondania Éváról

Prága

•  Ádám Kepler, nagy tudós, de már egyáltalán nem tudja befolyásolni saját életét
• felesége, Borbála megcsalja, folyton pénzt kér tőle (egyes vélemények szerint Borbála Madách feleségét, Fráter Erzsébetet mintázza – szerette, mégis elvált tőle) ; a nőt jónak és rossznak is tartja („méregből s mézből összeszűrve”) de: minden rossz tulajdonságát annak a kornak köszönheti, amelyben él
• Kepler – kedve ellenére – kiszolgálja a hatalmat: horoszkópokkal és időjóslással foglalkozik (ezzel elárulja saját magát, hisz a tudomány helyett az áltudományt választja)

A 8. színben

• elalszik Kepler, ezért ez az „álom az álomban” szín: Párizs;  Ádám Danton, aki ismét irányítója az eseményeknek (Kepler álma)
• Danton rájön: nem lehet különválasztani egyértelműen a jót a rossztól, így talán nem is tudja megfelelően alakítani a világot, talán nincs is egy tiszta  eszme, ami a boldogsághoz vezet, a márkilány ellenség, mégis földre szállt angyalnak tűnik, a forradalmárlány pedig durván, állatiasan viselkedik, visszataszító Danton számára
• ez a szín összefoglalja az eszméket: szabadság, egyenlőség, testvériség

A következő színben, Prágában felébred Kepler.

London

• Ádám csak egy ember a piac tömegéből
• ebben a színben minden áru pl. a szerelem, a művészet, az erkölcs, a vallás; Évát is csak a pénz érdekli; (az emberek a panem et circenses elve szerint élnek pl. a kivégzés )
• Ádámot ebben a színben saját környezete semmibe veszi
• a szín haláltánccal zárul (ez egy középkori toposz, ami Arany Híd-avatás c. balladájában is megjelenik), 1. a pénzközpontú társadalom halálra van ítélve; 2. eddig mutathatta be Madách a valós, már megtörtént történelmet – London kora Madách jelene -, a következő színek fantáziaszínek

A falanszterben

• Ádám már végképp nem kimagasló személyiség, csak egy a sokból (itt mindenki ugyanolyan ruhában van, egyformák kell, hogy legyenek az emberek, az egyenlőség helyett az egyformaság valósul meg, így eltűnik az egyéniség); nem képes irányítani a sorsát

Az űrben

• Ádám nem bújik senki bőrébe; el akar szakadni az anyagtól, de nem sikerül: anyagiság nélkül üres az élet; nincs virág stb.., illetve nem is lehetséges
• az utolsó történelmi szín az eszkimóvilág
• itt már nincs semmiféle eszme, amiért Ádám lelkesülhet, vagy amit cáfolhat
• állatias életet él, olyan kisszerűvé válik, hogy elveszti emberi mivoltát

Összegzés 

Ádám egyre kisebb szerepet tölt be a történelem színpadán; a történelem alakítójából annak szemlélőjévé, elszenvedőjévé válik, egyre kevésbé irányíthatja, befolyásolhatja a világ, sőt a saját sorsát.

Ötletek a befejezéshez

• a történelem fejlődés helyett folyamatos hanyatlás, vagy állandó ismétlődés?
• tükrözi-e Ádám sorsa az epikus irodalom hőseinek változását az irodalomtörténet folyamán?
• valóra váltak-e Madách „jövendölései”?
• hogyan ismerhető meg jobban a világ: vezető személyiségként vagy halk szemlélődőként?

 ludimagister

A konfliktusos dráma olyan dráma, melyben két (vagy több) ellentétes akarat csap össze. Ezeket általában egy-egy személy hordozza. Például Antigoné el akarja temetni a fivérét, Kreón viszont megtiltja ezt. Nagyon fontos, hogy a két ellentétes akarat nem érvényesülhet egyszerre (pl. a fiút vagy eltemetik, vagy nem, mindkettejüknek nem lehet igaza), ebből adódik a konfliktus. Mivel mindkét fél nem “győzhet”, a mű végére az egyiknek el kell buknia. Legtöbb esetben meghal (Antigoné) vagy valamilyen nagy tragédia éri (Oidipusznak az egész addigi élete összeomlik, mert nem az, akinek hitte magát, ezért kiszúrja a saját szemét stb.).

Egy szereplő több másikkal is állhat konfliktusban. A Bánk bánra például a konfliktusok bonyolult hálója jellemző. Bánk ellentétes érdekeket, értékeket képvisel Gertrudisszal: a királynő tékozolja az udvar vagyonát, a külhoniakat részesíti előnyben, Bánk Magyarország problémáit próbálja megoldani, melyek közül az egyik a szegénység, amihez részben a tékozlás vezethetett. De Bánk Petúrral is konfliktusban van: Petúr “békétlen”, míg Bánk békés úton szeretné rendbe hozni az ország sorsát.

Saját magával is konfliktusban állhat a főszereplő. Ilyen Bánk, vagy ilyen Hamlet. Utóbbi vívódik: “lenni vagy nem lenni“, az életet vagy a halált válassza, az ember lázadjon a sorsa ellen vagy fogadja el, cselekedjen apja gyilkosa ellen vagy sem stb.

A legtöbb drámában van valamilyen konfliktus, megoldatlan probléma, de ettől még nem mindegyik konfliktusos dráma. Ezt a kifejezést csak azokra használjuk, amelyek két ellentétes érték, akarat szembenállására épülnek.

A középpontos drámában minden cselekmény, szereplő, viszony egy adott szereplőhöz kapcsolódik, minden “körülötte forog”.  Középpontos dráma (amellett, hogy konfliktusos is) a Bánk bán és a Hamlet.

A kétszintes dráma cselekménye két világszinten játszódik. Az egyik általában hétköznapibb, a másik pedig misztikusabb, s az utóbbi van hatással az előbbire. A “szintek” nem egyszerűen különböző helyszíneket jelentenek! Valódi átjárhatóság nincs közöttük, azaz egy szereplő csak az egyik „szint” része lehet. Ilyen dráma Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde is. Tünde hiába van “egy helyen” Csongorral, egy másik világ részese. Választania kell a szerelme és saját világa (addigi létformája) között.

thalia