A felelet bevezetése
- a Nyugat mellett a romantika (korszaka) a magyar irodalom másik nagyon gazdag időszaka
- a romantika stílusjegyei már megfigyelhetőek Csokonai és Berzsenyi költészetében is, de igazán Kölcsey, Vörösmarty, majd Jókai, Petőfi és Arany műveiben teljesedett ki
- Magyarországon a romantika szorosan összekapcsolódott a történelemmel – ez a reformkor és a szabadságharc ideje, nem véletlen, hogy ekkor született a Szózat, a Himnusz és a Nemzeti dal
- Vörösmarty irodalmi munkássága nagyon sokoldalú volt:
- irodalomszervező tevékenysége jelentős volt pl. újságot szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Atheneum)
- segített Petőfi költői pályájának indulásában
- írt lírai műveket (pl. szerelmes verseket Perczel Etelkához, majd Csajághy Laurához – pl. A merengőhöz -, gondolati-filozófiai költeményeket – pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó -, de neki köszönhetjük a Szózatot is
- epikus művei közül a legismertebb a Zalán futása című eposz, amely a népszerűséget is meghozta számára (ezen kívül több kiseposzt, illetve eposztöredéket is írt)
- drámái közül sok a történelmi tárgyú (pl. Czillei és a Hunyadiak); az Árpád ébredésével nyitott meg az első magyar Nemzeti Színház; ide sorolható a Csongor és Tünde is
Tárgyalás: romantikus stílusjegyek a Csongor és Tündében
- a mű forrásai:
- Gyergyai Albert: História egy Árgyélus nevű királyfiról és tündérszűz leányról (Tündérszép Ilona); a romantika visszatér a hagyományokhoz, a népiességhez is (a Tündérszép Ilona népmeseként is továbbél)
- több elemet átvett Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájából is
- jellemző a kevert műfaj a romantikára, míg a klasszicizmus a tiszta műfajokat kedvelte (pl. óda, elégia, tragédia), addig a romantika keveri a műfajokat (pl. elégikoóda), sőt gyakran elmossa a műnemek közötti határokat is (pl. a János vitéz és a Toldi elbeszélő költemények; elbeszélő, azaz epikus; költemény, azaz lírai; Az ember tragédiája drámai költemény; a ballada pedig mindhárom műnem jellemzőit magában hordozza: „A tragédia dalban elbeszélve.”)
- a Csongor és Tünde műfajára több elnevezés is használatos: drámai költemény, tündéries mesejáték, filozófiai mesedráma vagy mesejáték
- dráma(i), mert párbeszédes, színpadra szánt alkotás
- filozófiai, mert filozófiai kérdésfeltevéseivel az emberiségköltemények (mint a Faust és Az ember tragédiája) felé mozdul el (–< hiszen fő kérdése: hogyan érhető el a boldogság?)
- mese(i); a mese a romantika kedvelt műfaja, mert általa jól kifejezhető az álomszerűség, illetve a végletes ellentétek (pl. a mese szereplői szélsőségesen jók vagy rosszak pl. Tünde tündér, Mirigy boszorkány); a Csongor és Tündében sok a mesei elem: pl. Csongornak ébren kell maradnia, Tündének nem szabad beszélnie, a 3 ördögfiókának 3 csodálatos tulajdonságokkal rendelkező tárgy van a birtokában, 3 vándor van)
- a romantika ihletforrása a fantázia és a képzelet, ezért is nyúlt szívesen a meséhez (pl. Hoffmann: Az arany virágcserép, Petőfi: János vitéz)
- a Csongor és Tünde kérdésfeltevése is jól illeszkedik a romantika világfelfogásához, kedvelt témáihoz:
- Hogyan található meg, érhető el a boldogság?
- Csongor elindul, hogy megkeresse Tündét, azaz személyében a boldogságot
- a hármas útnál háromfelé mehet, három lehetőség van előtte, hogy megtalálja a boldogságot az életben (KFT)
- a kalmár a pénz mindenhatóságát hirdeti
- a fejedelem a világot leigázni tudó ember erejét, a hatalmat
- a tudós a tudásban, az észben hisz (mint a felvilágosodás)
- amikor másodszor is találkozik velük, mindhárom csalódott és boldogtalan
- Csongor egyik utat sem választja a három közül, a maga útját járja, tovább keresi szerelmét; a romantika szerint a teljesség nem érhető el – kivéve a művészet és a szerelem útján (a mű záró sora: „ébren maga van csak az egy szerelem”)
- a romantikára jellemző az állandó romantikus elvágyódás térben és időben (pl. térben: jellemző a Kelet iránti érdeklődés – pl. Vörösmarty is lefordította az Ezeregyéjszaka meséit; időben: múltba fordulás); Csongor boldogságkeresésében is fontos a tér és az idő
- a kertből indul el (az Édenkertre is utalhat – különösen, hogy itt is van (alma)fa), és a kertbe is ér vissza
- az idő is körbeér: éjtől éjig
- a mű kapcsán feltevődik a kérdés, hogy van-e fejlődés a világban, vagy Nietzsche gondolatainak megfelelően a történelem ismétli önmagát, a körkörösség, s nem valamiféle egyenes irányú fejlődés jellemzi?
- a boldogság tér és idő függvénye?
- a romantikus művekre jellemzőek a nagy ellentétek (pl. „vár állott, most kőhalom”, „bölcsőd az, majdan sírod is”, „áldjon vagy verjen sors keze,/itt élned, halnod kell”)
- a Csongor és Tündében az ellentét a két főszereplőben testesül meg leginkább: Csongor királyfi ugyan, de föld férfi, halandó; Tünde tündér, halhatatlan, két külön világhoz tartoznak (a valóság egésze két világszintből áll, a szereplők nem élhetnek mindkettőnek megfelelően; Bécsy Tamás drámaelmélete szerint ez kétszintes dráma)
- Tündének választania kell: vagy Csongort választja, azaz a szerelmet és a halandó életet, vagy a tündéri létet, a halhatatlanságot (a halhatatlanságról lemondó szerelmes jelen van az eredeti történetben is – Tündér Ilona és Árgyélus -, de ugyanez a motívum jelenik meg Arwen és Aragorn történetében is (Tolkien: A gyűrűk ura)
- a romantikus alkotásokra sokszor jellemző, hogy a nagyban tükröződik a kicsi, és fordítva pl. egy személyiség maga egy világ; az Éj monológjában ez így fogalmazódik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam,/s a nagy mindenség benne tükrözik.”; az Éj-monológ szerint az ember története során ugyanazzá válik, ami eredetileg volt, a jövő az lesz, ami a múlt kezdete – „és hol kezdve volt, ott vége lesz” -, de romantikus jegy a monológ látomásossága is
- a romantikára jellemző lelkesedés, szenvedélyesség, erőteljes líraiság, emelkedett hangnem, pátosz szintén sajátja ennek a műnek is; ez főleg a nyelvben jelenik meg, a patetikusság különösen a nagymonológok filozofikus, emelkedett hangnemére jellemző, az ördögfiak nyelve inkább archaikus, míg Balgára és Ilmára a népies nyelv jellemző
Befejezés
Csongor ugyanoda ér, ahonnan indult; úgy tűnik, minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik; bár a szerelmesek egymásra találnak, ez a szerelem nem válasz a világ kérdéseire, inkább menedék a világ elől (a kert, ahová visszaérkezik, kietlen).
„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,/ Gyászosra hanyatlik az égi ború:/ Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem.”
ludimagister