A magyarokhoz I. címe is sejteti, hogy ez a vers egy óda. A megszólított a magyar nép, a magyarokhoz, a magyarokról is szól a költemény. Már az első sor („Romlásnak indult hajdan erős magyar”) megfogalmazza az idő- és értékszembesítést, ami a romantika magyar irodalmára nagyon jellemző. Két idősíkot szembesít, a múltat és a jelent, és ezekhez értékeket kapcsol, amiket szintén szembeállít egymással. A múltra a dicsőség jellemző („hajdan erős magyar”), míg a jelenre az elsatnyulás, elértéktelenedés. Erre a szembenállásra fel lehet építeni a vers értelmezését.

A túlzások és a nagy ellentétek – a romantika kedvelt eszközei – végigvonulnak a versen. „Nyolc századoknak vérzivatarja közt/ Rongált Budának tornyai állanak”. A honfoglalás óta sok mindent átélt az ország, de nem pusztult el. „Budának tornyai” nem csak a város, hanem az egész ország megmaradását jelképezik. A vár – és a haza -, ami sok „vérzivatart” és „ádáz ostromokat” kiállt, a „mostani” erkölcsök áldozata lesz. Amik „állanak”, azokat „elszórja” a mostani nemzedék.

Bár a vers címe A magyarokhoz, a megszólítás nem többes, hanem egyes szám második személyű. Így erősebb hatást ér el, hiszen ha rajtunk kívül máshoz is szólnak a kemény szavak, kevésbé érezzük hozzánk szólónak, osztozhatunk a felelősségben. De úgy is értelmezhető, hogy nem az egyes személyeket szólítja meg a magyarok közül, hanem a magyar népet egy egységként, hiszen a múlt eseményeiért a jelen embere nem okolható, de a nép igen. A felszólító módú igékkel (nézd, hidd el) és a költői kérdésekkel („Nem látod[…]”, „Mi a magyar most?”) felráz minket a vers: itt valami nagy baj van, hát nem vesszük észre? Ébredjünk! A „nem látod” az első versszakban meg is ismétlődik a sor elején (anafora).

A harmadik versszakban megfogalmazódik, milyen is a mai erkölcs: „undok viper-fajzatok/ dúlják fel e várt”. A történelem viharai nem ártottak a várnak, a nemzetnek, de az alattomos gonoszság (a kígyó Ádám és Éva óta szinte mindig a gonosz jelképe a művészetben) belülről bánik el vele. Ennek a képnek a párja a hetedik és nyolcadik versszakban a vers középpontja – a strófákat számlálva és a vers értelmét vizsgálva is -, a tölgyfametafora („a kevély tölgy, mellyet az északi/ szélvész le nem dönt, benne termő/ férgek erős gyökereit megőrlik/s egy gyenge széltől földre teríttetik”). A tölgy – és a magyarság is – erős, minden külső támadást kibír, de a belső pusztítással nem tud megbirkózni.

A tölgyfametafora előtt két versszakban is olvashatjuk, mi mindent élt át a magyar nép, mi minden nem pusztította el. A két versszakot a hasonló indítás köti össze („nem ronthatott el”, „nem fojthatott meg”). Sem a tatárjárás, sem a törökök, sem az ország három részre szakadása nem volt olyan veszélyes, mint a „mostani” helyzet. A „nem ronthatott” visszautal a kezdő sorra is: „romlásnak indult… „- a múlthoz képest a jelen hanyatlás. A nemzet múltbeli erejét a „régi erkölcs”-ben látja.

A tölgyfametafora után a költői kérdésre válaszolva („mi a magyar most?”) a jelenről szól két strófa: a magyarság elpuhult, még saját nyelvéhez sem hű („nyelvét megúnván, rút idegent cserélt”).

Az Oh! felkiáltás után megint visszatér a múlt dicsőségéhez. Érdemes megfigyelni, hogy Berzsenyi verseiben (és a romantika több költőjénél is) ha van a versben egy oh, ah, jaj, haj indulatszó, azt a valamilyen váltás követi. Itt is ez történik, a silány jelen után ismét a múlt hősiességét emlegeti a vers: Attila csatáit, Árpád honfoglalását, Hunyadi törökverő harcait. Azok a dicső tettek azonban „más néppel”, „más magyarral” estek meg. (Persze itt nem arra kell gondolnunk, hogy más személyek harcoltak akkor, mit akik Berzsenyi jelenében, hanem arra, hogy máshogy voltak magyarok az akkoriak, más volt a gondolkodásunk, a lelkületük, „az erkölcsük”.

A de jaj felkiáltás után ismét a jelenhez tér vissza a költemény. De az utolsó két versszakban már nem csak magát a nemzetet okolja saját sorsáért. Ki vagyunk szolgáltatva a szerencse és a történelem szeszélyeinek, s ezek elbántak már nem kisebb birodalmakkal, városokkal, mint Róma, Karthágó vagy Trója. Az utolsó két versszakban már nem a magyar népet okolja a lírai én azért, hogy „romlásnak indult”, de ez a rész sem kevésbé keserű, hiszen itt az fogalmazódik meg, hogy nincs menekvés a pusztulás elől, a nagy birodalmak is mind elvesztek, a magyarokkal sem lesz másképp.

A vers tehát szinte végig a magyarok dicső múltjának és a silány jelenének összevetésére épül, a jövőre pedig végleges romlást jósol. Gyakoriak egyéb ellentétek is a versben (emel- vet le), de még inkább jellemzőiek a romantikus víziók (vérzivatar, „visszavonás tüze közt megálltál”, „felforgat a nagy századok érckeze”).

A téma és a megfogalmazás már a romantika felé mutat, de a vers formája inkább a felvilágosodás jellemző stílusirányzatát, a klasszicizmust idézi. Berzsenyi – a klasszicista eszménynek megfelelően – az ókori antik szerzőkhöz, elsősorban Horatiushoz nyúlik vissza. A verset Berzsenyi a Horatius által is kedvelt alkaioszi strófában írta. (A strófa onnan ismerhető fel könnyen, hogy az első két sorhoz képest a harmadik beljebb kezdődik, a negyedik pedig még beljebb.) Ahogy ez az időmértékes Horatius-versekre is jellemző, a sorok nem rímelnek, de gyakori az enjambement-ok, azaz soráthajlások, ami sodró lendületet ad a versnek, még szenvedélyesebbé teszi.

Befejezésül összevethető a költemény a Himnusszal és a Szózattal. Mindhárom versben megvan az idő- és értékszembesítő nézőpont, a romantikus, nagy ellentétek, a múlt dicső tetteinek emlegetése. Berzsenyi és Vörösmarty verse a magyarokhoz, Kölcseyé viszont Istenhez szól. A Himnusz szerint is bűnösök a magyarok, de már eleget szenvedtek a bűnökért, erre hivatkozva kéri Isten áldását. Berzsenyi viszont ostorozza bűnei miatt a magyarságot.  A magyarokhoz I. és a Szózat a magyar néphez, míg a Himnusz Istenhez szól. Formailag nagyon különböző a három vers.  Míg Berzsenyi műve a klasszicista hagyományokat követve időmértékes és rímtelen, a másik két vers rímel és ütemhangsúlyos. A Himnuszban a magyaros kanásztáncritmust fedezhetjük fel. A Szózatban a 8 és 6 szótagos ütemhangsúlyos, jambikus sorok váltják egymást. (Chevy Chase-stófában íródott.)

A magyarokhoz II.

A magyarokhoz II. szintén óda, formája is hasonló A magyarokhoz I.-hez és szintén a magyarokhoz szól egyes szám második személyben. A megszólítás csak az első sorban („ó magyar!”) és az ötödik versszak elején jelenik meg („Ébreszd fel alvó nemzeti lelkeded!”). Az első sorban a lírai én megjelöli, kihez szól, az ötödik strófa elején a pedig bevezeti a felszólítás a vers központi részét és felhívja rá a figyelmet.

Az is hasonlít a két versben, hogy sok történelmi eseményt sorakoztatnak fel. De különbözőképpen. A magyarokhoz I. a magyar történelem dicső eseményeit azért említi, hogy kiemelje a megszólítottak elpuhultságát, illetve a vers végén a történelmi példákkal azt támasztja alá, hogy a magyarokra is hasonló pusztulás vár. A magyarokhoz II. viszont nem a magyar történelemből merít, olyan eseményeket sorakoztat fel, melyek bukásokról szólnak, de ezek a bukások másoknak szabadságot hozhatnak.  Ez a négy strófa tulajdonképpen érvelés történelmi példákkal, bizonyítása az utolsó két versszaknak.

A vers első négy versszaka ma már a legtöbb olvasónak csak lábjegyzetekkel értelmezhető, és ezért talán kevésbé élvezhető, de az utolsó két versszak kárpótolja az olvasót. Ez a vers nem szenvedélyesen ostorozza a magyarokat, hanem szenvedélyesen biztatja. „Nem sokaság, hanem/ lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” E mellett érvel a vers első része és az utolsó két sor is. Egy szabad és lelkes nemzet bármit elérhet. A nagy történelmi eseményeket nem a tömeg, a sokaság nyeri meg, nem a testi, hanem a lelki fölény.

A vershez Kodály Zoltán írt zenét.

ludimagister

lásd még: Klasszicizmus és romantika Berzsenyi költészetében – ódák és elégiák

Berzsenyi költészetéről, az óda, az elégia, a klasszicizmus és a romantika jellemzőiről olvashatsz az alábbi tételben az Osztályrésze, A közelítő tél és a Levéltöredék barátnémhoz című versek bemutatásával.

• Berzsenyi a XVIII. század végének és a XIX. század elejének költője
• költészetében jelen van az antik kultúrát tisztelő klasszicizmus mellett a romantika is
• barátja, Kis János fedezte fel verseit, és küldte el őket Kazinczynak; Kazinczy az ódaírást jelölte ki Berzsenyi számára a korabeli magyar irodalomban („Mondd, hogy az ódák útjáról le ne térjen!”)
• Berzsenyi legismertebb ódái: A magyarokhoz I-II. (az utóbbi a később született Himnuszban és Szózatban is fellelhető idő- és értékszembesítő nézőpontra épül)
• az ódaírás terén Berzsenyi példaképe a római Horatius volt, akit verseiben Horácnak nevez; átvette tőle az antik strófaszerkezetek használatát; sok versét lefordította szabadon, ezeket Berzsenyi-versként olvashatjuk (ekkor még nem létezett „szerzői jog”)
• az ódák mellett írt episztolákat (pl. Vitkovits Mihályhoz), epigrammákat (pl. Napóleonhoz), és elégiákat is
• az elégia ókori görög műfaj, a hosszabb disztichonos verseket hívták így; a szentimentalizmus és a romantika kedvelt műfaja volt – akkor már azonban nem a forma, hanem a téma, a hangulat határozta meg ezt a műfajt: a szomorúság, az elérhetetlen értékek utáni vágyakozás (ezt Schiller fogalmazta meg pontosan)
• Berzsenyi elégiaköltészetének gyökereit sokszor szokták az életrajzában keresni
  • a „niklai remete”, a „somogyi Diogenész” többször járt Pesten, de nem értették meg városi költőtársai, és ő sem őket; költő volt, de nem tartozott mégsem a kor magyar költőinek körébe
  • nem foglalt állást a nyelvújítás ügyében, ezért bírálták az orthológusok, majd 5 évvel azt követően Kölcsey írta meg bírálatát, a Recenziót Berzsenyi költészetéről – ez Berzsenyit nagyon fájón érintette
  • bár évekkel később válaszolt  a bírálatra, hatására felhagyott egy időre az írással
  • önművelésbe fogott
  • bántotta, hogy Kazinczy nem állt ki mellette Kölcseyvel szemben (de: Kölcsey mondott gyászbeszédet sírjánál)
  • felesége, Dukai Takács Zsuzsanna nagyon fiatal volt, amikor elvette; nem volt iskolázott à nem talált benne Berzsenyi szellemi társra; sógornőjével, a szintén írogató Dukai Takách Judittal levelezett, de valójában nem volt részese az ország pezsgő irodalmi életének (bár sokáig levelezett Kazinczyval is)
  • az Akadémia beválasztotta a filozófiai osztályra, de ő úgy érezte, ez azt jelenti: nem ismerik el költőként
• elégiái: pl. Osztályrészem, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz

Osztályrészem

• ódai elemeket is tartalmaz (az óda a klasszicizmus kedvelt műfaja); műfaji keveredés – romantika
• összegző vers: (E/1.-ben) a megtalált nyugalom verse ( sztoikus belenyugvás?; valódi boldogság-e?)
• 1-4. versszak: a révbe érő hajó toposza (az ifjúkor elhagyása) Alkaiosztól származik (bár ő az államra használta inkább, mint az egyénre) – tőle vette át Horatius, akitől Berzsenyi à klasszicista vonás
• révbe ért – anyagi jólét és szabadság jutott osztályrészéül; erre tesz fel egy költői kérdést: „Kérjek-e többet?”  a válasz talán: igen
• a kikötés a nyugalom, a béke, a szélsőségektől mentes élet (arany középút – Horatius) (párhuzam a tengeren hánykódó, sok nehézséget kiálló Odüsszeusszal: Charybdis- motívum – klasszicizmus – az életet végigélni hősies tett)
• 5-7. versszak – összefoglalja. miért is kötött ki, miért lehet(ne) boldog: a harmónia hoz számára boldogságot (Camoena – az életharmónia múzsája)
• vagy/ és az álmokról való lemondás jelentheti a boldogságot?; lemondás – elégikus hangnem
• a vágyak a költészettel újraélhetők – ars poetica
• szapphói strófákból áll

A közelítő tél

• eredeti címét (Ősz) Kazinczy javaslatára változtatta meg – nem egy állapot, inkább egy folyamat ábrázolása  – („hervad, hullanak”)
• az elmúlás toposza à az elégikus hangnem jól illik hozzá
• aszklepiadészi strófákból áll
• ellentétek – idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző vers (a múlt tele volt értékekkel: nem azt írja le, hogy milyen az ősz, hanem azt, hogy milyen volt a tavasz és a nyár , mi minden volt akkor – az ősz ezek hiánya – a negatív festés technikájával él („nincs rózsás labyrinth”, „nem lengedez a Zephyr”, „nincs már symphonia”, „nem búg gerlice”, „nem illatoz, néma homály borong”, „nem mosolyog gerezd”); labyrinth, symphonia, Zephyr – antik utalások  klasszicizmus – a 3. versszak végén összegez: „s most minden szomorú s kiholt”
• a vers fókusza : „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl” – ahogy a természet, úgy minden, ami a világon él, elmúlik; olyan a világ, mint egy pillanat
• a kicsi a nagyban tükröződik (és fordítva) – a nefelejcs, a világ és az ember sorsa egy
• „minden az ég alatt /Mint a kis nefelejcs, enyész”
• (az eddigi leírást egy összegző gondolat követi, ahogy a klasszicista ódában a piktúrát a szentencia)
• az összegzés után az elmúlás fájdalmát a saját életével hozza kapcsolatba à nem jön többé tavasz  a télre

Levéltöredék barátnémhoz

• a cím episztolára utal, s úgy is kezdődik, de elégiába fordul – műfaji keveredés – romantika
• Dukai Takách Juditnak írta – téves feltételezés (Judit ekkor 8 éves)
• töredékà a töredékesség szintén a romantika stílusjegye
• a megszólítás után egy életképet fest le (2-4. vsz.): egy szüret utáni napon leül pipázni és gondolkodni a diófa alá, a tűz mellé
• a szüret, a tűz, a vén diófa à utalások az elmúlásra; ideje az összegzésnek – az embernek összegeznie kell, mert az idő kérlelhetetlenül kérdésessé tesz minden értéket – ez az alapja Berzsenyi elégiáinak
• az időnek (így talán az elmúlásnak is) két „ellensége” van: emlékezet, képzelet (a romantika szívesen használja)
• végső összegzés: „életem képe ez”
• két „mulatótárs”, az elmúlás gondolatát talán feledtetni tudó társ van mellette: szerelem, nóta (azaz a költészet) ß a romantika szerint a két érték, amellyel a teljesség elérhető
• versformája: felező 12-es (ritka Berzsenyinél)
• (a versen végigvonul a tűz motívuma „tüzemet gerjeszte”, „pislogó láng”, „hamvadó szikra”)
• Összegzés
  • klasszicista vonások
    •  antik strófák
    • antik utalások
    • Horatius à antik strófák, arany középszer
    • piktúra – szentencia jellegű felépítés
  • romantikus vonások
    • lemondás à elégikus hangnem
    • elmúlás
    • idő- és értékszembesítés – ellentét
    • a kicsi a nagyban tükröződik (pl. nefelejcs – világ)
    • töredékesség
    • képzelet, emlékezet
    • szerelem, művészet – teljesség

ludimagister

lásd még: A magyarokhoz I-II. elemzése

Fontos, hogy a vers nem műfaj, hanem forma! Egy szöveg vagy prózai, vagy verses.

A magyar költészetben az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés is megjelenik. Csak röviden, hogy melyikre mi jellemző…

Az időmértékes verselés alapja a rövid és a hosszú szótagok szabályszerű váltakozása. A rövid és hosszú szótagok alkotják a metrumokat, azaz a verslábakat (pl. dactilus, trocheus), azok pedig gyakran sorfajtákat (pl. pentameter, hexameter). Az időmértékes verselés általában az antik hagyományokat követve jelenik meg a magyar költészetben, például Kölcsey vagy Berzsenyi lírájában. Az időmértékes versek ritkán rímelnek. (Rímes hexameteres vers például Babits Mihály Új leoninusok című költeménye –  a cím is erre utal.)

Berzsenyi Dániel A magyarokhoz I. című ódája alkaioszi strófában, az Osztályrészem pedig szapphóiban íródott a horatiusi antik hagyományt követve – ennek kapcsán is ki lehet térni Horatius hatására. (Az alkaioszit úgy könnyű felismerni, hogy a 3. sor beljebb, a 4. pedig még beljebb kezdődik, a szapphói 3 hosszú sora után meg egy egészen rövid, 5 szótagos – úgynevezett adoniszi – sor áll.)

Az ütemhangsúlyos  az ősi magyar verselési forma, népköltészeti ihletésű versek – főleg dalok – kedvelt formája. Az ütemhangsúlyos versben a szünetek ütemekre osztják a sorokat – mint a dalokban, a kottában a “függőleges vonalak”- és mindig az ütem elején van a hangsúly. (Ezek alapján fel tudjuk írni a sorok képletét, pl. a 4/4 azt jelenti, hogy két darab négy szótagos ütemből áll a sor, azaz ez egy kétütemű nyolcas, vagy más néven felező nyolcas, mert a szünet épp a közepén van.  Létezik kétütemű hetes 4/3, kétütemű hatos 4/2 stb.). A verselemzés során nem érdemes nagyon belemélyedni a szótagszámba és az ütemekbe, inkább az lehet fontos, hogyan támogatja a verselés a vers jelentését, hangulatát, miért éppen annál a szónál van a sor közepén szünet, rövid-e a sor (ekkor pergősebb a mű) vagy egy hosszabb felező tizenkettesről van-e szó, ami az elbeszélő műveknek kedvez (pl. Toldi, János vitéz).

Előfordulnak kevert (azaz szimultán) verselésű művek pl. Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem; Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó. Ezekre mindkét verselési mód alkalmazható. (Bár a Csokonai-versre ez nem teljesen igaz, mert csak az első versszak szimultán verselésű.)

Vannak „ritmus nélküli” versek, azaz szabadversek, prózaversek. Ezeknek általában “líraibb” a nyelvezete, mint egy prózai szövegnek, és nem “lapszépltől lapszélig” formában alkotta meg a szerző.

A  kalligrammák a legérdekesebb formájú versek: képversek. A vers szerkezete egy rajzot vagy jelentéssel bíró formát mutat pl. Tandori-versek, Nagy László: Tűz.

A verselés, a strófaszerkezet, a sortípus tehát soha nem említendő “csak úgy”, önmagában.

Példák:

Kölcsey Ferenc: Huszt (disztichonos a szerkezete, azaz a páratlan sorok hexameterek, a párosak pentameterek; az epigramma műfaji hagyományait követi a mű – az epigrammák jellemző sorpárja a disztichon)

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (felező nyolcas, azaz kétütemű nyolcas 4/4 – népies dal)

Petőfi Sándor: János vitéz; Arany János: Toldi (felező tizenkettes 6/6 – az elbeszélő jellegnek felel meg a hosszabb sor; a Toldi estéjében az apródok dalai nem felező tizenkettesek (!), lírai szövegek a szövegben, a második dal pergő ritmusa, rövid sorai különösen megfelelnek a csúfolódó versnek)

Sajátos strófaszerkezet a Balassi-strófa az Egy katonaénekben (képlete: 6a/6a/7b    6c/6c/7b    6d/6d/7b   –  a háromsoros versszakok minden sorában van egy belső rímpár a 6. szótagok után, illetve a három sor vége is rímel egymással; mindegyik sor háromütemű; előfordul, hogy kilencsorosra szedik a strófát, ekkor csak sorvégi rímek vannak). A Katonaénekről azt is leírhatjuk, hogy pilléres szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy az első, az ötödik és a kilencedik (azaz az első, a középső és az utolsó) versszak összefoglaló jellegű, pillérként áll a versben. Ezekre épül, ezeket fejti ki a többi három-három, a katonaéletet részletesebben bemutató strófa.

Érdekes lehet még, ha egy versforma egy konkrét versre utal. Ld. József Attila Születésnapomra című verse kapcsán:

http://www.barkaonline.hu/kezd-mainmenu-1/20-minden/2375-szueletesnapomra-parafazisok

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a szerkezet; rímek,alakzatok

ludimagister

Nyelvtanóráról tudjuk, hogy a cím a globális kohézió eszköze, azaz egyszerűbben, az egész műre vonatkozik. Általában már a címről sok mindent le lehet írni, ha verset elemzünk (de ez novella-, regény-, sőt filmelemzésnél is igaz). Nézzünk néhány példát!

A cím lehet egy idézet vagy utalás egy másik műre, ilyenkor le kell írni, honnan származik, mit jelent; a vers általában az idézett műből fejt ki valamit, vagy éppen ellentétes álláspontot képvisel, esetleg annak változásáról ír.

Például:

Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című verse az ószövetségi Salamon szavaira utal   (“Itt az írás, forgassátok/ Érett ésszel, józanon,/ S benne feltalálhatjátok/ Mit tanít bölcs Salamon:”); a latin cím jelentése: hiábavalóságok hiábavalósága, és a Kölcsey-vers “tételmondata” is ez: “Mind csak hiábavaló!”, ezt fejti ki, próbálja igazolni szinte minden versszakban.

Babits Mihály Miatyánk című verse újraírja az ismert imát, az ismert szöveg sorai közé ékelt újabb sorokból kiderül, az ember a háborúban nem pontosan úgy imádkozik, nem pontosan arra vágyik, mint békében, s nem is tud olyan jó lenni: a háború mindent átértékel, még a legalapvetőbb, legmindennapibb dolgokat, így ezt az imádságot is.

Sokszor megváltozik egy verscím (érdemes leírni, mi volt az eredeti, miért változtatta meg a költő, mást jelent-e így)

 Például:

Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versének eredeti címe: Ősz; Kazinczy javaslatára változtatta meg Berzsenyi (így a cím egy folyamatra, nem egy állapotra utal).

Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című verse pedig eredetileg az Egy tulipánthoz címet viselte (az eredeti cím  – egy metafora – a vers megszólítottját, az új pedig magát a megszólítást helyezi középpontba).

Kölcsey Ferenc a Zrínyi dalának először a Szobránci dal címet adta.

A cím „elemzése”

Például:

Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verse kapcsán leírhatod, mi jut eszedbe a cím két szaváról: az őszről és a reggeliről (az ősz a legtöbb irodalmi műben az elmúlással hozható kapcsolatba, az aratás, a betakarítás ideje; a reggeli viszont egy új nap kezdete, az erőgyűjtés ideje).

Egy másik Kosztolányi-vers, a Boldog, szomorú dal  címe egy paradoxon;  jelzi, hogy a versre ambivalens érzések jellemzőek; erre fel lehet építeni az egész mű elemzését: mi teszi boldoggá a lírai ént, és miért lehet szomorú; hogy érezheti egyszerre mindkettőt; melyik érzés az erősebb stb.

Műfajmegjelölő cím 

Sok verscím elárulja a műfajt is; ilyenkor le lehet írni, mi jellemző  az adott műfajra, s ebből mi, hogyan érvényesül ebben a versben; valóban megfelel-e a vers a címben megjelölt műfajnak.

Például:

Kölcsey Ferenc: Himnusz – a himnusz az óda egyik altípusa; magasztos, emelkedett hangvételű, Istenhez vagy valamilyen isteni személyhez szól; lehet dicsőítő (mint például Assisi Szent Ferenc Naphimnusza) vagy fohászkodó, ahogy Kölcsey műve is; le lehet írni az elemzésben, hogyan látja Kölcsey a haza, a nemzet sorsát – ebben a helyzetben már csak Isten áldása, szánalma segíthet.

Vörösmarty Mihály: Szózat – szintén az ódai műfajok csoportjába tartozik a szózat, de nem Istenhez szól; már az első versszak metonímiájából (“ó, magyar” – egyes számot használ a többes szám helyett, de az egész magyarságra vonatkozik a felhívás) kiderül, kik a megszólítottak.

Berzsenyi Dániel Levéltöredék barátnémhoz című műve a címe alapján lehetne episztola, azaz költői levél; ez a cím azonban félrevezethet, ha végigolvassuk a verset, rájövünk, hogy valójában egy elégiáról van szó.

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz – az elégiának megfelelően szomorú, borongós a hangulata, az elemzésben leírhatod, hogy miért.

Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulcshoz – a vers a szerelmes dalok jellemzőit mutatja.

József Attila Óda és Radnóti Miklós Tétova óda című verse is óda, de mindkettő eltér kicsit a klasszikus hagyományoktól. Az első úgy dicsőíti szerelmét, hogy testének olyan részeiről is szerelemmel ír szépnek mutatva azokat, amiket egyébként gusztustalannak találunk (“Az örök anyag boldogan halad/ benned a belek alagútjain/ és gazdag életet nyer a salak/ a buzgó vesék forró kútjain!“). A Radnóti-óda címének érdekessége pedig az, hogy az emelkedett hangulatú óda műfajához nem illene a tétovaság. Az elemzésben kifejtheted, mi vagy ki tétova ebben a versben: a lírai önmaga miatt vagy abban bizonytalan, hogy a szeretett nőről nem tud magasztos verset írni? stb.

Weöres Sándor egyik verse a Vásári népballada címet viseli; nemcsak a vers, már a cím is a műfaj paródiája, hiszen a népballadának nem ismert a szerzője.

A cím sejteti a műfajt 

Ez megtévesztő is lehet; például a felületes verselemző az alábbi műveket a címeik alapján sorolhatná akár az ódához is.

Például:

Janus Pannonius: Gryllushoz (epigramma)

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elégia)

Szapphó: Aphroditéhoz (himnusz)

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (a cím episztolát, esetleg ódát sejtet, de a versben legerősebb az elégikus vonás)

Sajátos vonások 

például:

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete (Pannónia vagy sokkal inkább Pannonius dicsérete ez az epigramma?)

Az Ady-versek címe legtöbbször három szóból áll.

Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című kötetében a versek első sora a cím (azaz nincs „igazi” cím).

Shakespeare szonettjeinek nincs címe (sorszámozottak) pl. LXXV. szonett 

József Attila utolsó néhány versének valójában nincs címe, mert nem adott nekik a költő, nem jelentek meg a költő életében ezek a versek (ez vitákat is szülhet, például tisztázatlan, hogy József Attila egyik utolsó versének címe Karóval jöttél vagy Kóróval jöttél helyesen); általában az első sort emlegetjük címként.

Sok Balassi-vers címe alatt található egy úgynevezett nótajelzés. A nótajelzés egy ismert ének címe, amelynek dallamára az adott vers is elénekelhető.

lásd még: a bevezetés; a műfaj; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister

A “saját vélemény” azonban lehet nagy melléfogás is. Például ha azt írom Arany János Tetemre hívás című balladáját elemezve, hogy Kund Abigél leszúrta Bárczi Benőt: hiba. Azt sem írhatom, hogy a Nemzeti dal szerelmes vers. Ezek nem szubjektív dolgok.

Azt is leírhatod, hogy neked nem tetszik az a vers, amit elemezned kell, de akkor indokold meg, hogy miért nem!

A következő recept szempontokat sorol fel, ahhoz, hogyan elemezzünk verset. Nem lehet minden versről írni mindegyik szempont alapján, de – remélem – legtöbbször szinte mindegyik használható.

Jó elemzést!

A bevezetés 

Fontos, hogy a bevezetés és a befejezés együttesen sem legyen hosszabb a tárgyalásnál, azaz a téma kibontásánál. (A bevezetés és a tárgyalás, illetve a tárgyalás és a befejezés között nem kell kihagyni egy sort. Viszont az is lényeges, hogy ne csak ezt a három nagy egységet írd külön bekezdésbe, hanem mindegyikben minden új gondolatot.)

Klasszikus hiba (és unalmas is) azzal kezdeni egy verset, hogy mikor született a költő.

Miről lehet mégis írni? Néhány ötlet:

A vers és a kor viszonya, amelyben született

Például:

Petőfi Sándor: Nemzeti dal (a ’48-as forradalom buzdító verse)

Batsányi János: A franciaországi változásokra (reagál az 1789-es párizsi eseményekre – a vers keltezéséből kiderül)

Kölcsey Ferenc: Himnusz; Vörösmarty Mihály: Szózat (idő- és értékszembesítő költemények – ez a szemlélet általában jellemző az adott kor lírájára, írd le röviden, miért, mi ennek a történelmi háttere)

A vers és az adott korstílus/stílusirányzat kapcsolata 

például:

Csokonai Vitéz Mihály: Az estve (Rousseau eszméit idézi — felvilágosodás, szentimentalizmus)

Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly (klasszicista óda, azaz két részből áll, egy leíró részből, a piktúrából, és egy rövidebb, gondolati részből, a szentenciából; a klasszicizmus jellemzői, hatása nem csak a formában jelennek meg, hanem a vers gondolatai között is: pl. a babona, az egyház tanainak szembeállítása az értelemmel; a tárgyalásban az erre vonatkozókat lehet értelmezni)

A vers keletkezésének körülményei 

Például:

A Szeptember végén Petőfi koltói nászútján született (a tárgyalásban ki lehet fejteni: szerelmes versről van szó és/vagy ez egy vers az elmúlásról).

A vers elhelyezése az életműben (időrend vagy téma szerint) 

Például:

A Talán eltűnök hirtelen József Attila utolsó verseinek egyike (számadás, félelem a haláltól?)

Balassi verseit három csoportra szokták osztani témáik szerint (vitézi énekek – bár ebből valójában csak egy van, az Egy katonaének -, szerelmes versek és istenes versek) – az Adj már csendességet az utóbbiak közé sorolható.

Ady témái: szerelem, hit, halál, pénz, háború, magyarság stb. – az Elbocsátó szép üzenet Ady szerelmi lírájának egyik darabja, ezen belül is a Léda-versekhez sorolható.

A vers életrajzi vonatkozásai

Például:

Ady és Léda szerelme hogyan jelenik meg a Héja-nász az avaron című versben (szeretik, de bántják is egymást).

Berzsenyi Dániel Levéltöredék barátnémhoz című verse utalás barátságára Dukai Takách Judittal? (a valóság az, hogy a vers születésekor a költőnő még kislány volt).

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete (Janus Pannonius helye a korabeli lírában, a líra helyzete ekkor Magyarországon, azaz: miért írhat magáról ilyen verset, volt-e ekkor hozzá fogható magyar költő)

lásd még: a cím; a műfaj; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister