• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásait gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” – monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, csak tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest biztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
  levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

thalia

A Macbeth a nagyravágyás és gonoszság, de a gyengeség és a hiszékenység drámája is. Macbeth hisz a boszorkányok jóslatának (találkozás a boszorkányokkal: expozíció), hogy először Cawdor thánja, majd király lesz (főleg, miután az első jóslat teljesül). 

Az alaphelyzet tehát: hogyan valósítja meg Macbeth a jóslatot, vagy hogyan valósul mag a jóslat. Vajon előre meg van írva a sorsunk, vagy mi alakítjuk? Azért lesz Macbeth király, mert ez a sorsa, vagy mert a jóslatot ismerve mindent megtesz, mindenkit megöl érte (ahogy III. Richárd)? Macbeth elmondja feleségének, Lady Macbeth-nek is a jóslatot, aki szerint „meg kell valósítani”: meg kell ölni a királyt, hogy Macbeth lépjen a helyébe. A nő azonban nem tudja megtenni, mert apjára emlékezteti az alvó király. Macbeth viszont megteszi. Véletlenül a helyszínen hagyja a tőrt, és nem mer utána menni. Lady Macbeth szerint a holtaktól és az alvóktól nem kell félni. Biztatja férjét (kicsit a bibliai Évára emlékeztetve), de szidja is gyengesége miatt. A gyilkosság előtt azt mondja Macbeth-nek, ha ő azt fogadta volna meg, hogy megöli a gyermekét, megtenné, mert kötné a fogadalom.

A gyilkosságot az őrökre fogják, akiket Macbeth szintén megöl, a király fiai azonban rosszat sejtve elmenekülnek. Ezután Banquót öleti meg, aki azt a jóslatot kapta, hogy utódai királyok lesznek. Azonban az ő fia, Fleance is elmenekül. Banquo mégis megjelenik az uraknak adott vacsorán, pontosabban a szelleme, akit Macbeth lát, sőt beszél is vele. Lady Macbeth mentegetni próbálja emiatt a vendégek előtt. Macduffot száműzi Macbeth, mert nem jelent meg a vacsorán.

Elmegy a boszorkányokhoz újabb jóslatokért. Az elsőben egy sisakos főt látnak a boszorkák, ami azt jelenti, óvakodjon Macdufftól. A másodikban egy gyermeket – jelentése: Macbeth-et nem bánthatja, kit anya szült. A harmadik – egy gyermek ágakkal – pedig azt jelenti, nem kell aggódnia, amíg a birnami erdő Dunsinane (ahol a vára áll) dombjára nem tér. A jóslattól tartva megöleti Macduff feleségét és kisfiát. A képtelennek tűnő jóslatok sorban valóra válnak. Megindul az erdő (a Macbeth-et támadó katonák ágakkal álcázzák magukat), Macbeth-et pedig megöli Macduff (ez a tetőpont), akit nem anya szült, mert császármetszéssel jött a világra. A megoldás:  a király Malcolm lesz, a megölt király idősebb fia.

Macbeth-en túlnő a feladat, amit teljesíteni akart, nem elég erős, hogy gonosz legyen (pl. szellemet lát) és nem elég gonosz, hogy erős legyen (nem tudja legyőzni az ellenségeit). A férjét a gaztettekre biztató, becsvágyó Lady Macbeth is megőrül és meghal a dráma végére.

A Macbeth-hez sok babona kötődik színházi berkekben. Pl. a Macbeth szó kiejtése színházban szerencsétlenséget hozhat, ezért inkább a skót színdarab elnevezés használatos helyette. Állítólag a darab első előadásán a címszereplőt éles késsel szúrták meg, a későbbiekben is több, a darabban játszó színész balesetet szenvedett, egy amerikai újságíró pedig meghalt, miután rossz kritikát írt az egyik előadásról.

A ’90-es években Kaszás Attila és Stohl András is eljátszották a dráma főszerepét. Nevezetes Alföldi Róbert rendezése a Tivoliban László Zsolt főszereplésével.

A nemzetközi feldolgozások közül talán a japán Kuroszava 1957-es Véres trón című feldolgozása a legérdekesebb, valamint Orson Welles Vudu Macbeth-je (1936), amiben minden színész fekete volt, a cselekmény helyszíne pedig Skócia helyett Haiti.

thalia

A III. Richárd elemzésekor érdekes lehet a karakter külsejének és lelkének viszonyát vizsgálni: vajon III. Richárd azért olyan gonosz, mert „alkalmatlan a szerelemre”, azaz púpos és béna? Mert elbánt vele az élet, ő is elbánik a többiekkel? Vagy a csúf külső a csúf lélek miatt van? Shakespeare korában ez utóbbit gondolták: a csúnya test nem oka, hanem következménye a gonosz léleknek, így valószínűleg ezért sem éreztek részvétet a korabeli nézők Richárd iránt.

Az értelmezés során érdekes lehet még a főhős identitásának kérdése. (Erika Fischer-Lichte elemzi ebből a szempontból A dráma történetében) Richárd meghatározza önmagát: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Gazemberként viselkedik, de a világ felé mást mutat: először a testvérének „játszik”, majd Annának a szerelmest, végül a szentet, aki alig akarja elfogadni a koronát. Végig biztosan játssza szerepeit, de amikor eléri célját, és király lesz, kizökken; már nem kell többé gazembernek lennie, így elveszíti saját identitását. Eszerint a „valódi” III. Richárd megszűnik már azelőtt, hogy meghalna a csatatéren. (Fontos, hogy a gonosz Richárdot Richmond, azaz VII. Henrik, I. Erzsébet nagyapja győzi le.)

Nevezetes volt Major Tamás III. Richárd-alakítása 1955-ben. A ’90-es években például Kern András, Gáti Oszkár, Rudolf Péter játszották. 2002-ben Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezte meg Valló Péter a „fekete luxusautós”, mai környezetbe ültetett III. Richárdot, melyet később a Nemzetiben játszottak Kulka János főszereplésével.

thalia

Endre király

Gertrudis: magyar királyné, de merániai származású; rangja és neme miatt nincs igazi vetélytársa; rokonai érdekeit az országé elé helyezi

Bánk bán: a királyt távollétében annak „helyettese”; ez ellentmondást szül: így ő parancsol a királynénak vagy az asszony neki?; a dráma minden főbb szereplőjével konfliktusban áll, de a legnagyobb problémát mégis saját magával való konfliktusa okozza: olyan feladatokat kap, amiket nem tud megoldani, főképp azért, mert elveivel ellentétesek; magányos hős, nincsenek szövetségesei

Melinda: Bánk fiatal felesége (Bánk körülbelül Gertrudisszal egyidős); jóhiszemű, de kiszolgáltatott, cselekvésképtelen, csak sodródik az eseményekkel; tisztaságával a királyné és Bánk felé kerekedik; legnagyobb értéke erkölcsössége, becsületessége, s mivel Ottó (és vádaskodásával Bánk is) ezt veszi el tőle, Melinda valódi énje, lényege „megsemmisül”, halála már csak fizikai halál, megváltás számára

Ottó: Gertrudis rokona; megtestesíti mindazt, amiért Peturék, a békétlenek lázadnak; minden áron meg akarja szerezni Melindát, „szövetségesét”, Biberachot orvul öli meg; gerinctelen, gyáva figura

Biberach: mindig arra az oldalra áll, ahonnan többet remélhet; „jelmondata”: „ott van a haza, hol a haszon”  

Tiborc – a jobbágyságot személyesíti meg, a királyi udvaron kívüli világot; olyan kérdéseket vet fel, amelyek a reformkor problémái is; nem lázad a sorsa ellen, csak tényeket közöl Bánkkal; problémái Bánk megoldásra váró problémáivá válnak

Petur bán: gyűlöli az idegeneket, és egy asszonynak (Gertrudis) sem szívesen engedelmeskedik; jót akar az országnak, de nem egyenes és nem átgondolt, az ország problémáit erőszakos úton oldaná meg

Izidóra: nemes hölgy, aki szerelmes Ottóba; Gertrudis halála bosszúszomjassá teszi; gyakran ő értesíti a királynőt Bánk vagy Ottó tetteiről – elsősorban dramaturgiai szerepe van

Simon és Mikhál – Melinda rokonai; ők is inkább csak sodródnak az eseményekkel, passzív szereplők; idegen származásuk miatt óvatosak

Solom mester és Myska bán hűek a királyhoz; talán ebből ered, hogy – mivel a királyné a királyhoz tartozik – nem látják Gertrudis hibáit

Könnyű összekeverni Solomot és Myska bánt Melinda rokonaival, Simonnal és Mikhállal. Szintén gyakran felcserélik Izidórát Izórával (Az ember tragédiájában Éva neve Izóra a konstantinápolyi színben), illetve Gertrudist Gertrúddal (az utóbbi Hamlet anyja). (A Bánk bánban a hosszabb nevek szerepelnek: Gertrudis, Izidóra.)

webab

A tétel egy szóbeli feleletnek megfelelően van felépítve.

Bevezetés

• az antik görög színház kialakulása a Dionüsszosz-ünnephez köthető
• az ünnep több napig tartott, a színházi előadások az ünnep fontos részét alkották
• a 2. napon adták elő a komédiákat (5 művet), a 3-5. napon pedig a tragédiaversenyeket tartották (2 szerző mutatta be egy-egy tetralógiáját, azaz egy trilógiát – ez 3 tragédiát jelent – és 1 szatírjátékot)
• az Antigoné is egy ilyen trilógia egyik darabja; a teljes trilógia nem maradt fenn (az egyetlen fennmaradt ókori görög trilógia Aiszkhülosz Oreszteiája)
• az Antigoné szerzője, Szophoklész Aiszkhülosz és Euripidész mellett az antik tragikus triász egyik tagja; csak 7 tragédiája maradt fenn a kb. 150-ből; 18-szor nyerte meg a drámaversenyt, s ez a társadalom megbecsült tagjává tette

Tárgyalás

• a tragédiák témáját a szerzők a görög mitológiából merítették (egy-egy témát nagyon sokszor dolgoztak fel )
• az Antigoné cselekménye a thébai mondakörbe tartozik: miután Oidipusz rájön, hogy a jóslat bevált, apját megölte, és anyját feleségül vette, megvakítja magát és a trónt két fiára bízza; a fiúk felváltva uralkodnak 1-1 évig, míg egyikük meg nem elégeli ezt: testvére és a város ellen támad; a harcban mindkét fiú meghal – innen indul az Antigoné története

• Antigoné nem temetheti el testvérét, Polüneikészt, mert az a város ellen támadt; ez még a dráma ideje előtt történt, tehát az Antigoné analitikus dráma, hiszen egy múltbeli eseményből fakad a konfliktus

• Théba trónján Kreón, Antigoné nagybátyja ül – a két személy által két törvény ütközik

• Kreón az írott törvényeket képviseli, a város törvényeit (ezek a törvények a város érdekeit védik, hiszen büntetik azokat, akik a város ellen támadnak)
• Antigoné az íratlan törvényeket, az istenek törvényeit követi: a halottat el kell temetni (neki nem a város, hanem a családja, a testvére a fontos)

(Hegel szerint Kreónnak és Antigonénak is igaza van, de a kétféle igazság nem érvényesülhet egyszerre, egyik sem képes elfogadni a másik igazát a saját elvei megsértése nélkül, ezért kell szükségszerűen bekövetkeznie a tragédiának.)

1) a konfliktus oka: a társadalom két különböző szereplője száll vitába:

• Kreón uralkodó
• Antigoné egy a thébaiak közül

2) a konfliktus oka: eltérő életkor, eltérő nem

• Kreón egy idős férfi, akinek nehéz lenne elfogadni egy fiatal nő igazát, aki ráadásul az unokahúga
• Antigoné egy fiatal nő (aki, ha férfi lenne, Kreón helyén ülne a trónon)

3)

Van olyan értelmezés is, mely szerint nem Kreón és Antigoné ellentéte okozza a tragédiát.

Antigoné Oidipusz lánya; Oidipusz nem kerülhette el a sorsát: hiába akarta kikerülni a jóslatot, az mégis beteljesedett. Antigoné sorsa ugyanígy kikerülhetetlen és meghatározott: tragédia. Ebben a megközelítésben az Antigoné egy sorsdráma.

Kreónnak nem csak Antigonéval van konfliktusa, hanem saját fiával, Haimónnal is, aki Antigoné szerelmese. Haimón eleinte elfogadta apja törvényeit, majd fokozatosan szembeszáll vele, végül az ő halála Kreón igazi büntetése.

4)

Kreónnak a thébaiakkal sem könnyű boldogulnia: a városlakók érdekében korlátozza azok szabadságát. A thébaiak fokozatosan Antigoné mellé állnak (a közvéleményt a kar képviseli), ennek megfelelően az Antigoné politikai dráma.

5)

Antigoné és Kreón viszálya két értékrend összecsapása is.

• Kreón szerint az embert a haszon, a pénz irányítja, nem hiszi el, hogy Antigoné önzetlenül cselekedett
• Antigoné önzetlenül, szeretetből cselekszik

Lehetséges befejezések:

• Eldönthető-e, kinek van igaza? Igaza van-e egyáltalán valamelyiküknek?
• Miért Antigoné mellé áll az olvasók/nézők többsége?
• Aktuális-e ez a dráma a XXI. századi ember számára? Pl. Antigonénak döntenie kell, követi-e a törvényt, tudva: az nem egyezik elveivel

ludimagister

Moliére Don Juanja megszökteti a kolostorból szerelmét, Donna Elvirát. Elveszi, de miután megunja, elhagyja. A nő fivérei ezért üldözni kezdik. Közben Don Juan már újabb szoknya után fut: csónakba is száll, hogy kövessen egy mással jegyben járó lányt. A csónak felborul, egy paraszt menti ki Don Juant a vízből, aki viszont „hálából” elcsábítja a paraszt feleségét, s meg is veri a méltatlankodó parasztot.

Don Juan egy olyan karakter, akinek mintha nem lenne egyáltalán lelkiismerete, nem egyszerűen egy szoknyavadász a komédia hőse, inkább egy csak saját szabályait ismerő ember, aki képmutató, cserbenhagy másokat, nem érez hálát, sem lelkifurdalást. Mindezért megbűnhődik, mert amikor (az általa megölt) Parancsnok kőszobrával vacsorázik, megnyílik alatta a föld. (Székely Gábor rendezésében 1995-ben az Új Színházban Cserhalmi György főszereplésével ennél a jelenetnél rengeteg gyertya gyulladt ki, míg Don Juant a szürkeség nyelte el.)

Don Juan egyértelműen álértékeket képvisel, és a mű végén “elnyeri méltó büntetését”, ez a történet mégsem nevetteti meg a nézőt vagy olvasót annyira, mint a legtöbb Moliére-komédia.

thalia

A cím magyar fordításai (Lóvátett lovagok, A felsült szerelmesek) inkább a lovagok sikertelenségét állítják középpontba, az eredeti cím viszont (Love’s Labour’s Lost) azt,  hogy a szerelem miatti munka, fáradság hiábavaló volt. Állítólag a történet mégis boldog véget ér, amit Shakespeare a második részben írt volna meg (vagy írt meg, csak az elveszett), ami a Love’s Labour’s Won címet viselte (volna), azaz a lovagok erőfeszítései végül nem voltak hiába.

A mű cselekménye Navarrában játszódik. Ferdinánd, Navarra királya a tudománynak akarja szentelni magát, udvarából „akadémiát ” szeretne csinálni. Csak bölcselet, nők nélkül, hiszen a nők csak akadályozzák a gondolkodókat. Lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – alá is írják a nőtlenségi fogadalmat. Persze a nőtlenség az udvarban élő többi férfira is vonatkozik. Még azért is nyilvános megszégyenítés jár, ha valaki egy nővel beszélget.

A navarrai udvarban vendégeskedik a spanyol Don Adriano de Armado. Nem véletlen, hogy a darab egyik legkomikusabb, kinevethető figurája spanyol, ahogy a neve sem az. A korabeli politikai helyzet indokolja, hiszen 7 évvel a komédia megírása előtt győzték le az angolok a Spanyol Armadát.

Armado egy levéllel leleplezi a király előtt Bunkót, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése az, hogy egy hétig nem ehet, s ezt a spanyolnak kell felügyelnie. Közben Armado is vétkezik. Beleszeret Julkába, a fejőlányba, és találkára is hívja.

Boyet (a király embere) jelenti Ferdinánd királynak, hogy a francia királylány érkezik küldöttségbe. Ferdinándnak fogadnia kell, hiszen ez diplomáciai dolog: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, s amíg ezt nem törlesztik, nem kaphatják meg Aquitániát.

Ferdinánd – fogadalmához híven – nem fogadhatja az udvarban a francia küldöttséget. Az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez afféle kiskapu, hogy az udvaron kívül mégis csak szabad nőkkel érintkeznie a királynak. Mi értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e? A helyszínen van a hangsúly? A város (itt a királyi udvar) a Shakespeare-darabokban a társadalmi szabályok színtere, szemben az idilli környezettel, az erdővel, ahol az ember szabad lehet, nem kötik a szabályok (még a saját fogadalma sem). Közelebb a természethez, a természetességhez, közelebb az érzelmekhez, közelebb önmagunkhoz – valami ilyesmit jelent az erdő Shakespeare-nél. Ezt figyelhetjük meg a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is.

A komédia helyszíne tehát az erdő. (Mellékes, de érdekes, hogy Peter Brook egy 1946-os rendezésében az erdő díszleteihez Watteau festményeit használta fel.)

A lovagok már ismerik korábbról a francia hölgyeket. Longaville-nek Katharine, Dumainnek Mária, Bironnak pedig Rosaline tetszik. A király által kitalált furcsa eskütételbe legnehezebben Biron ment bele. Nem is bírja betartani. Levelet küld Bunkóval Rosaline-nak. Ez előtt Armado is rábízza Bunkóra Julkának írott levelét. Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado sorait kapja meg, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni. Az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja el a levelet. A két figura – egy lelkész és egy iskolamester – okoskodó, magát nagyon okosnak tartó, de felszínes műveltségű ember, olyanok, akik helyesnek gondolják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mert fontos írás.

Biron nagyon izgatott, hogy szíve hölgye hamarosan olvashatja a szonettjét. Felmászik egy fára, hogy kilesse az arra sétáló Ferdinánd királyt, aki Biron nagy meglepetésére épp a francia királylánynak ír szerelmes szonettet. Arra jár Longaville és Dumain is, s mindkettő ugyanazt csinálja: szerelmes verset költ. Mindezt onnan tudjuk, hogy a szerelmesek fennhangon gyakorolják verseiket. A király a fák rejtekéből figyeli őket. Longaville megvádolja Dumaint, hogy az megszegte esküjét. Ekkor előtoppan a király, aki szerint Longaville sem jobb, majd leugrik a fáról Biron, aki pedig a királyt leplezi le. Julka közben megtalálja a királyt a levéllel, s bár Biron gyorsan összetépi, végül ő is lelepleződik. Mind a négyen esküt szegtek hát, mind a négyen szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, s ezzel kicsit felmenti az esküszegőket.

Most már nincs miért álszenteskedni. A király és a lovagok mulatságot rendeznek hölgyeiknek. Ajándékokat is küldenek, s megüzenik, muszka ruhában fognak részt venni a bálon. A hölgyek erre úgy döntenek, álarcot öltenek, s a kapott ajándékokat összecserélik, hogy lovagjaikat megvicceljék, és azok ne saját hölgyeiknek udvaroljanak. Így a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Ez a rész úgy van felépítve, hogy a hozzáértő könnyen ráismerhet az Erzsébet-kori táncformák ismétléseire, variációira. Valószínűleg ezt vette alapul Kenneth Branagh, aki 2000-ben egy zenés-táncos filmet rendezett a darabból.

Az urak nem örülnek a cselnek, sem annak, hogy amikor a palotába invitálják a hölgyeket, azok esküjükre figyelmeztetik őket.A párok mégis vidámak.  Bunkó, Holofernes, Nathaniel és még mások a mulatság részeként előadják a Kilenc vitéz című színdarabot. (Hasonló ez a jelenet ahhoz, amikor a Szentivánéji álomban a mesterek előadják a Piramus és Thisbét, ám itt nem tudjuk meg a történet végét.) Az előadást egy francia követ szakítja meg, aki a francia király halálhírét hozza.

A királylánynak és az udvarhölgyeinek tehát haza kell térniük. Biron biztosítja a hölgyeket a király és a lovagok szerelméről, de a királylány szerint csak szóvirágok voltak, amiket hallottak. Különben is, most egy évig gyászolnia kell a királylánynak. Ha Ferdinánd király szerelme komoly, egy évig remeteként kell élnie, hűen szerelméhez, hogy utána megházasodhassanak. A többi párra is ez vár. (Armado még rosszabbul jár, mert neki három évig kell Julkájával együtt dolgoznia a gazdaságban.)

A darab végén a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Angelo nekilát a munkának: például bezáratja a bordélyokat, valamint halálra ítél egy Claudio nevű fiút, akinek szerelme, Júlia gyermeket vár (Claudiótól). Ebben a történetben is jelen vannak az alsóbb társadalmi réteg képviselői, például Tekeriné (Mistress Overdone) és a szolgája, Pompeius (Pompey), akik a nyilvános házak bezárása miatt méltatlankodnak, mivel azokból élnek.

Claudio megkéri barátját, Luciót, hogy szóljon, húgának, Isabellának, járjon közben az ügyében Angelónál.

Angelo unja a törvénykezést, és ahogy Vincentio herceg őrá, ő is másra bízza a kevésbé kedvelt feladatokat: Escalusra. Escalus munkája megmutatja, milyenek is a bécsi erkölcsök. Futni hagyja a kerítő Pompeiust, és Hólyagot is, aki pedig Tuskó feleségével paráználkodott.

Isabella – akit egy szép és tiszta szívű lánynak kell elképzelni – bátyja, Claudio kérésének eleget téve elmegy Angelóhoz, és kegyelmet kér a testvérének. Jóságáért cserébe imákat ígér a férfinak. Angelo visszarendeli másnapra, és azon gyötrődik, hogy beleszeretett a lányba, meg kell szereznie. Isabella másnap visszatér Angelóhoz, aki egyszerűen megzsarolja. Azt ajánlja neki, legyen az övé, és ő cserébe szabadon engedi a bátyját. A lány nemet mond, és ő is megzsarolja Angelót: ha nem engedi szabadon Claudiót, mindenkinek elmondja, milyen ajánlatot tett neki. A férfi ettől egyáltalán nem ijed meg, szerinte senki sem hinne a Isabellának.

Isabella meglátogatja Claudiót a börtönben, és elmondja neki, mit ajánlott Angelo. Claudio felháborodik a zsaroláson, de azért nem annyira, hogy ne tartaná fontosabbnak saját életét a húga becsületénél. Isabella dühös lesz a bátyjára, hogy az csak úgy odadobná őt a szabadulásáért.

A két testvér beszélgetését a börtönben kihallgatja Lajos barát, azaz az álruhás Vincentio herceg, majd egy ötlettel áll elő. Azt javasolja, Isabella fogadja el Angelo ajánlatát, de a légyottra egy másik lány, Mariana menjen. Mariana Angelo volt menyasszonya, akinek a hozománya elsüllyedt egy hajón, és a tengerbe veszett, és így, hozomány nélkül Angelo nem vette el.

Eközben mások is megfordulnak a börtönben. Letartóztatták Pompeiust és Tekerinét. Tekerinét Lucio árulta be, amit az asszony felháborítónak tart, mert Lucio házasságot ígért Teddszét Katinak, és teherbe is ejtette, tehát legalább annyira bűnös, mint ő. Érdekes rész, amikor Lucio az álbarát-hercegnek Vincentio hercegről beszél (persze nem tudja, hogy akiről és akinek beszél, az ugyanaz).

Mariana kicsit aggódik, hogy csellel ágyba bújik volt vőlegényével, de a barát (azaz a herceg) megnyugtatja, hogy ezzel nincs semmi gond, mert ő tulajdonképpen már Angelo felesége.

Másnap Angelo azonban mégis le akarja fejeztetni Claudiót. A herceg – hogy mentse a fiú életét – felfedi kilétét, és azt mondja a porkolábnak, hogy Bernátnak, a gyilkosnak a fejét küldjék Angelónak. Ám a gyilkosnak is megkegyelmez, végül egy betegségben meghalt kalóz fejét prezentálják.

Isabella azt hiszi, valóban Claudio fejét küldték Angelóhoz, és bosszút akar állni. A barát (akiről ő még nem sejti, hogy a herceg az), azt javasolja neki, hogy várja meg a herceg visszatértét, ő majd igazságot fog szolgáltatni. Így is lesz. A herceg – immár mint herceg – bevonul a városba. Az utcán lehet elé járulni. Isabella rögtön el is panaszolja a sérelmeit: Angelo zsarolását, a cselt, és azt, hogy Claudio mégis meghalt. Mariana is elmondja, hogy valójában ő volt Angelóval. A herceg a barátot kéreti tanúnak, aki persze ő maga, így miután megjelenik barátként, megtörténik a nagy leleplezés.

A happy end teljes. Angelo megbánja bűnét, és úgy gondolja, halált érdemel, viszont a herceg megbocsát neki, de feleségül kell vennie Marianát. Ahogy Luciónak Teddszét Katit, Claidiónak – aki Isabella nagy örömére életben van – pedig Júliát. A herceg időközben beleszeretett Isabellába, így őt kéri feleségül.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

• A Gézagyerek a székesfehérvári színház felkérésére készült, de végül a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán volt a premierje 2001-ben

• szereplői vidéki emberek
• Gézagyerek egy autisztikus fiatal férfi, akinek a nevében is benne van, hogy valójában nem nőtt fel; az anyjával él, és naphosszat a konyha kockaköveit bámulja; amikor „biztonsági emberre” van szükség a gyárban, őt választják, hogy üljön a szalag fölött és figyeljen; úgy tűnik, „rendes” dolog, hogy munkát adnak egy fogyatékos fiúnak, de az is igaz: ezt a munkát senki más nem vállalná szívesen, értelmetlennek, unalmasnak  tartják (látszatmunka)
• a falusiak szánják Gézát, de amikor munkába áll, a munkanélküli szomszéd szánalma irigységbe csap át
• a munkatársai is szánják, megpróbálnak kedvesek lenni vele, befogadni (pl. nőt akarnak szerezni neki Vízike, „a kocsmai nő” személyében), de ezek a segítségek kicsit mindig gúnyt is űznek Gézából

• Géza nem illik teljesen a falusiak világába

• rendkívüli esetben a szalagot le kell állítania, de nem történik rendkívüli eset, ezért kissé kényelmetlenül érzi magát, úgy érzi, nem dolgozik jól
• a munkatársai „csinálnak” neki egy rendkívüli esetet, egy “műbalesetet”, de Géza nem érti a viccet, számára a világ egyértelmű dolgokból áll, igenekből és nemekből, feketéből és fehérből, mint a konyha kockaköve

•   a humorérzék hiánya a nagy különbség Géza és a többiek között, a munkások ugyanolyan céltalan életet élnek, mint a fogyatékos fiú, minden nap ugyanazt csinálják, de ők képesek az iróniára, képesek kérdéseket feltenni a világ kilátástalanságáról; ők tudják, hogy a világ rosszul működik, Géza viszont képtelen felfogni a hibás dolgokat – viszont ezért talán elégedettebb is a saját sorsával, mint a többi ember

• Banda Lajos és Herda Pityu tipikus munkásemberek (beszélő nevek! – pl. Herda valamit elherdál, talán az életet)
• a szegénységet, a hiábavalónak tűnő monoton munkát két „eszközzel” próbálják legyőzni:

• a kocsmázással (itt a társaság és az alkohol egyaránt enyhít a bajaikon)
• a beszéddel, az állandó töprengéssel is megpróbálják legyőzni a sorsot

• Géza életében sajátjukat látják tükröződni; de: míg Géza nem tudja, hogy mennyire szánalmas egész nap a konyhakövet nézni, addig Banda és Herda nagyon is tisztában vannak vele

• a karakterek nagyon életszerűek (pl. Marika, a bolti eladó, aki „dizsibe jár”, a fiát egyedül nevelő Rózsika néni, a munkások, az állandóan figyelő, kedveskedő-irigykedő szomszédok)

• a dialógusok nyelvezete egyszerű, néhol a nyelvromlás, néhol ennek a társadalmi rétegnek a nyelvi kreativitása jelenik meg benne; úgy beszélnek a szereplők, mint a hétköznapi falusiak

• a dráma műfaját a szerző istendrámaként jelöli meg – Géza többször tűnik fel úgy – a többi szereplő szerint – mint egy isten, aki ül magasan mindenki fölött és nézi a szalagot – Isten is csak nézi a világot vagy meg is nyomja a piros gombot, ha baj van? – ha igen, miért van ilyen életük, miért van ilyen „hibás” ember, mint Géza?

• Befejezésül (röviden kifejtendő):

1. Mit kritizál a mű a társadalomban?
2. a vidéki élet egyhangúságát a  szegénységgel (kb. mint Csehovnál)
3. az emberi jellemet
4. a világot, az élet céltalanságát?

thalia

• Madách Imre Németh G. Béla szerint „egykönyvű, egy műfajú szerző”; a Tragédia nem az egyetlen műve, de az egyetlen igazán színvonalas (lírai kötete pl. a Lant-virágok; drámája még a Mózes, A civilizátor)
• a Tragédia 1859-ben, a szabadságharc után született, ez érezhető a mű kiábrándult hangulatán

A mű több kérdést is felvet:

1. „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” (van-e értelme jónak lenni?);
2. halhatatlan-e a lélek?; 
3. haladás vagy körforgás a történelem?;
4. van-e boldogság? hogyan érhető el?

• a Tragédia műfaja drámai költemény – verses; párbeszédes és drámai elemeket is tartalmaz; egy másik megközelítés szerint emberiségköltemény (a lét fő kérdéseivel foglalkozik); vagy: könyvdráma – nehéz nyelvezete, a sok helyszín és hosszúsága miatt olvasva élvezetesebb, könnyebben befogadható, mint színházban

• világirodalmi előzménye: Goethe Faustja (a Faustban is 3 fontos szereplő van: Faust, Margit és Mefisztó; de: a Faust azt a kérdést teszi fel, mi a boldogság, mi az élet értelme; a Tragédia jóval kiábrándultabb: azt kérdezi, van-e boldogság, van-e értelme az életnek?; Arany János, amikor először olvasta a Tragédiát, gyenge Faust-utánzatnak tartotta, később ő javította ki, s elismerte nagyszerűségét is)

• az első 3 szín, illetve az utolsó: bibliai színek (a bibliai teremtéstörténetre épülnek) vagy keretszínek ; a többi: történelmi vagy történeti szín, Ádám álmodja őket (Ádám szeretné látni az emberiség jövőjét – Lucifer elaltatja, úgy mutatja meg neki a történelmet, a jövőt, ami az emberre vár)

A tétel kifejtése

Egyiptom

• Ádám fáraó (félisten), a hatalom és a birtoklás csúcsán; bármit megtehet, de mégsem boldog; próbálja leküzdeni az elmúlást: a piramisokkal törekszik a halhatatlanságra
• Ádámot Éva (a rabszolganő) rabszolga iránti szerelme döbbenti rá arra, hogy aki számára csak egy a sokból, az másnak a világot jelentheti, az érzések nem a társadalmi helyzettől függenek
• a Tragédia Hegel tézis-antitézis-szintézis rendszerére épül: az egyiptomi színben: rabszolgaság (tézis), az egyén szabadsága (antitézis), szintézis: egyéni szabadság mindenkinek, azaz szabadság, egyenlőség

Athén

•  Ádám itt Miltiades
• Ádám már nem áll a társadalom csúcsán, de jelentős pozícióval bír: hadvezér
• meg kell halnia a tömeg befolyásolhatósága miatt (az emberek szabadok, de nem tudnak élni a kapott értékkel: mégsem szabadok, hisz befolyásolhatóak), nem milliók szolgálnak egy embert, hanem egy áldozza az életét többek miatt

Róma

• Ádám egy római főúr (Sergiolus)
• aki nem közéleti személy, mint a fáraó vagy Miltiades, de azért előkelő helye van a társadalomban, talán sok mindent tehetne, ha akarna, de ő elvonult a közélettől, és a gyönyörök, az élvezetek hajszolásának él, de nem találja meg így a boldogságot

• Péter apostol új utat mutat, új eszmét kínál: a szeretetet, a testvériséget, felismerni a másikat önmagunkban

Konstantinápoly

• Ádám ismét közéleti személyiség: Tankréd lovag
• a keresztény eszmékben és a lovageszményben csalódnia kell: az egyház tanai embertelen dogmákká váltak pl. inkvizíció, eretneküldözés (homousion – homoiusion probléma); a „vérengző keresztnek” már semmi köze a testvériséghez és a szeretethez; Szent Péter utóda, a pátriárka már csak a külsőségek embere belső értékek nélkül; a szerelemről is le kell mondania Ádámnak: Éva (Izóra) kolostorba kell, hogy vonuljon apja Istennek tett ígérete miatt
• Ádám nagyon elkeseredik, az eltorzult hit elől a tudományba menekül
• bár Tankréd közéleti személyiség, mégsincs semmiféle hatalma: nem tehet semmit önmagáért: pl. le kell mondania Éváról

Prága

•  Ádám Kepler, nagy tudós, de már egyáltalán nem tudja befolyásolni saját életét
• felesége, Borbála megcsalja, folyton pénzt kér tőle (egyes vélemények szerint Borbála Madách feleségét, Fráter Erzsébetet mintázza – szerette, mégis elvált tőle) ; a nőt jónak és rossznak is tartja („méregből s mézből összeszűrve”) de: minden rossz tulajdonságát annak a kornak köszönheti, amelyben él
• Kepler – kedve ellenére – kiszolgálja a hatalmat: horoszkópokkal és időjóslással foglalkozik (ezzel elárulja saját magát, hisz a tudomány helyett az áltudományt választja)

A 8. színben

• elalszik Kepler, ezért ez az „álom az álomban” szín: Párizs;  Ádám Danton, aki ismét irányítója az eseményeknek (Kepler álma)
• Danton rájön: nem lehet különválasztani egyértelműen a jót a rossztól, így talán nem is tudja megfelelően alakítani a világot, talán nincs is egy tiszta  eszme, ami a boldogsághoz vezet, a márkilány ellenség, mégis földre szállt angyalnak tűnik, a forradalmárlány pedig durván, állatiasan viselkedik, visszataszító Danton számára
• ez a szín összefoglalja az eszméket: szabadság, egyenlőség, testvériség

A következő színben, Prágában felébred Kepler.

London

• Ádám csak egy ember a piac tömegéből
• ebben a színben minden áru pl. a szerelem, a művészet, az erkölcs, a vallás; Évát is csak a pénz érdekli; (az emberek a panem et circenses elve szerint élnek pl. a kivégzés )
• Ádámot ebben a színben saját környezete semmibe veszi
• a szín haláltánccal zárul (ez egy középkori toposz, ami Arany Híd-avatás c. balladájában is megjelenik), 1. a pénzközpontú társadalom halálra van ítélve; 2. eddig mutathatta be Madách a valós, már megtörtént történelmet – London kora Madách jelene -, a következő színek fantáziaszínek

A falanszterben

• Ádám már végképp nem kimagasló személyiség, csak egy a sokból (itt mindenki ugyanolyan ruhában van, egyformák kell, hogy legyenek az emberek, az egyenlőség helyett az egyformaság valósul meg, így eltűnik az egyéniség); nem képes irányítani a sorsát

Az űrben

• Ádám nem bújik senki bőrébe; el akar szakadni az anyagtól, de nem sikerül: anyagiság nélkül üres az élet; nincs virág stb.., illetve nem is lehetséges
• az utolsó történelmi szín az eszkimóvilág
• itt már nincs semmiféle eszme, amiért Ádám lelkesülhet, vagy amit cáfolhat
• állatias életet él, olyan kisszerűvé válik, hogy elveszti emberi mivoltát

Összegzés 

Ádám egyre kisebb szerepet tölt be a történelem színpadán; a történelem alakítójából annak szemlélőjévé, elszenvedőjévé válik, egyre kevésbé irányíthatja, befolyásolhatja a világ, sőt a saját sorsát.

Ötletek a befejezéshez

• a történelem fejlődés helyett folyamatos hanyatlás, vagy állandó ismétlődés?
• tükrözi-e Ádám sorsa az epikus irodalom hőseinek változását az irodalomtörténet folyamán?
• valóra váltak-e Madách „jövendölései”?
• hogyan ismerhető meg jobban a világ: vezető személyiségként vagy halk szemlélődőként?

 ludimagister