Amikor Arsinoé, Céliméne barátnője „leleplezi” Céliméne levelét, amelyben udvarlóit gúnyolja és nevetségessé teszi, a márkik elfordulnak a nőtől, viszont Alceste továbbra is vele akar élni – de ettől a világtól távol, elvonulva valahová. Céliméne erre képtelen.

Ez a Moliére-darab a legkevésbé komikus. Felfogható úgy is, hogy Alceste egy zsörtölődő, magába forduló alak. Képzeljünk el egy olyan embert, aki mindig “megmondja a magáét”. Ez idegesítő is lehet, én nem biztos, hogy mindig a többiek épülésére szolgál, sőt, gyakran sértődés is lehet belőle. Felvetődhet az a kérdés is az emberekben, kicsoda ő, hogy bírál másokat, miért éppen ő tudja, mi a jó és a rossz? Így szemlélve lehet valóban komikus Alceste karatktere, de ha a környezete romlottságát, képmutatását hangsúlyozzuk, áldozat is. Áldozat, hiszen egy olyan világban kényszerül élni, ami hazug, és amit megvet. És a szerelem áldozata is, hiszen olyan nőt szeret, aki ennek a megvetett világnak a része.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a főszereplő neve Alceste. A görög mitológiában Alkésztisz Péliasz király leánya (tehát a nem nem stimmel), aki hajlandó volt meghalni férje helyett, s ezzel az önfeláldozó szerelem jelképévé vált. A férjnek Apollón ajánlotta fel, hogy valaki meghalhat helyette, ha vállalja, a halála órájában. De a történet jól végződik, Héraklész visszahozza Alkésztiszt az alvilágból, és boldogan élhet tovább szerelmével. Tehát nem csak az önfeláldozó szerelemről van itt szó, hanem egy olyan nőről, aki az alvilágot is megjárta a szeretett férfiért. Ennek ismeretében erősebb hatása van Alceste és Céliméne kapcsolatának.

A darab sok érdekes kérdést felvet, amelyeket érdemes végignézni egy elemzésnél. Alceste egy nevetséges különc vagy egy aszketikus bölcs? Valóban el tudunk-e határolódni a világtól, amelyben élünk, amelynek mi is részei vagyunk? Mit jelent a valódi barátság (pl. Alceste és Philinte, illetve Céliméne és Arsinoé kapcsolatából kiindulva)? A szerelem is , mint a barátság, függ attól, hogy „jó ember” legyen a tárgya? (Alceste szereti Céliméne-t, pedig tudja, hogy ugyanolyan, mint az a világ, amit utál.

1971-ben a Madách Kamarában Gábor Miklós és Domján Edit főszereplésével rendezte meg A mizantrópot Vámos László. Ascher Tamás ’91-ben Kaposváron Lukáts Andorral és Börcsök Enikővel, a Katona József Színházban pedig ’88-ban Cserhalmi György és Udvaros Dorottya, 2013-ban pedig Fekete Ernő és Ónodi Eszter főszereplésével láthattuk. Érdekes megoldás volt a Krétakör előadása 2004-ben, Schilling Árpád rendezésében, amiben homoszexuális közegbe helyezték a főhőst; a főszereplők ebben az előadásban Mucsi Zoltán és Rába Roland voltak.

thalia

• a Nyugat mellett a romantika (korszaka) a magyar irodalom másik nagyon gazdag időszaka
• a romantika stílusjegyei már megfigyelhetőek Csokonai és Berzsenyi költészetében is, de igazán Kölcsey, Vörösmarty, majd Jókai, Petőfi és Arany műveiben teljesedett ki
• Magyarországon a romantika szorosan összekapcsolódott a történelemmel – ez a reformkor és a szabadságharc ideje, nem véletlen, hogy ekkor született a Szózat, a Himnusz és a Nemzeti dal

• Vörösmarty irodalmi munkássága nagyon sokoldalú volt:
  • irodalomszervező tevékenysége jelentős volt pl. újságot szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Atheneum)
  • segített Petőfi költői pályájának indulásában
  • írt lírai műveket (pl. szerelmes verseket Perczel Etelkához, majd Csajághy Laurához – pl. A merengőhöz -, gondolati-filozófiai költeményeket – pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó -, de neki köszönhetjük a Szózatot is
  • epikus művei közül a legismertebb a Zalán futása című eposz, amely a népszerűséget is meghozta számára (ezen kívül több kiseposzt, illetve eposztöredéket is írt)
  • drámái közül sok a történelmi tárgyú (pl. Czillei és a Hunyadiak); az Árpád ébredésével nyitott meg az első magyar Nemzeti Színház; ide sorolható a Csongor és Tünde is

Tárgyalás: romantikus stílusjegyek a Csongor és Tündében

• a mű forrásai:
  • Gyergyai Albert: História egy Árgyélus nevű királyfiról és tündérszűz leányról (Tündérszép Ilona); a romantika visszatér a hagyományokhoz, a népiességhez is (a Tündérszép Ilona népmeseként is továbbél)
  • több elemet átvett Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájából is

• jellemző a kevert műfaj a romantikára, míg a klasszicizmus a tiszta műfajokat kedvelte (pl. óda, elégia, tragédia), addig a romantika keveri a műfajokat (pl. elégikoóda), sőt gyakran elmossa a műnemek közötti határokat is (pl. a János vitéz és a Toldi elbeszélő költemények; elbeszélő, azaz epikus; költemény, azaz lírai; Az ember tragédiája drámai költemény; a ballada pedig mindhárom műnem jellemzőit magában hordozza: „A tragédia dalban elbeszélve.”)

• a Csongor és Tünde műfajára több elnevezés is használatos: drámai költemény, tündéries mesejáték, filozófiai mesedráma vagy mesejáték
• dráma(i), mert párbeszédes, színpadra szánt alkotás
• filozófiai, mert filozófiai kérdésfeltevéseivel az emberiségköltemények (mint a Faust és Az ember tragédiája) felé mozdul el (–< hiszen fő kérdése: hogyan érhető el a boldogság?)
• mese(i); a mese a romantika kedvelt műfaja, mert általa jól kifejezhető az álomszerűség, illetve a végletes ellentétek (pl. a mese szereplői szélsőségesen jók vagy rosszak pl. Tünde tündér, Mirigy boszorkány); a Csongor és Tündében sok a mesei elem: pl. Csongornak ébren kell maradnia, Tündének nem szabad beszélnie, a 3 ördögfiókának 3 csodálatos tulajdonságokkal rendelkező tárgy van a birtokában, 3 vándor van)

• a romantika ihletforrása a fantázia és a képzelet, ezért is nyúlt szívesen a meséhez (pl. Hoffmann: Az arany virágcserép, Petőfi: János vitéz)

• a Csongor és Tünde kérdésfeltevése is jól illeszkedik a romantika világfelfogásához, kedvelt témáihoz:

• Hogyan található meg, érhető el a boldogság?
• Csongor elindul, hogy megkeresse Tündét, azaz személyében a boldogságot
• a hármas útnál háromfelé mehet, három lehetőség van előtte, hogy megtalálja a boldogságot az életben (KFT)
• a kalmár a pénz mindenhatóságát hirdeti
• a fejedelem a világot leigázni tudó ember erejét, a hatalmat
• a tudós a tudásban, az észben hisz (mint a felvilágosodás)
• amikor másodszor is találkozik velük, mindhárom csalódott és boldogtalan
• Csongor egyik utat sem választja a három közül, a maga útját járja, tovább keresi szerelmét; a romantika szerint a teljesség nem érhető el – kivéve a művészet és a szerelem útján (a mű záró sora: „ébren maga van csak az egy szerelem”)
• a romantikára jellemző az állandó romantikus elvágyódás térben és időben (pl. térben: jellemző a Kelet iránti érdeklődés – pl. Vörösmarty is lefordította az Ezeregyéjszaka meséit; időben: múltba fordulás); Csongor boldogságkeresésében is fontos a tér és az idő
• a kertből indul el (az Édenkertre is utalhat – különösen, hogy itt is van (alma)fa), és a kertbe is ér vissza
• az idő is körbeér: éjtől éjig
• a mű kapcsán feltevődik a kérdés, hogy van-e fejlődés a világban, vagy Nietzsche gondolatainak megfelelően a történelem ismétli önmagát, a körkörösség, s nem valamiféle egyenes irányú fejlődés jellemzi?
• a boldogság tér és idő függvénye?

• a romantikus művekre jellemzőek a nagy ellentétek (pl. „vár állott, most kőhalom”, „bölcsőd az, majdan sírod is”, „áldjon vagy verjen sors keze,/itt élned, halnod kell”)
  • a Csongor és Tündében az ellentét a két főszereplőben testesül meg leginkább: Csongor királyfi ugyan, de föld férfi, halandó; Tünde tündér, halhatatlan, két külön világhoz tartoznak (a valóság egésze két világszintből áll, a szereplők nem élhetnek mindkettőnek megfelelően; Bécsy Tamás drámaelmélete szerint ez kétszintes dráma)
  • Tündének választania kell: vagy Csongort választja, azaz a szerelmet és a halandó életet, vagy a tündéri létet, a halhatatlanságot (a halhatatlanságról lemondó szerelmes jelen van az eredeti történetben is – Tündér Ilona és Árgyélus -, de ugyanez a motívum jelenik meg Arwen és Aragorn történetében is (Tolkien: A gyűrűk ura)

• a romantikus alkotásokra sokszor jellemző, hogy a nagyban tükröződik a kicsi, és fordítva pl. egy személyiség maga egy világ; az Éj monológjában ez így fogalmazódik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam,/s a nagy mindenség benne tükrözik.”; az Éj-monológ szerint az ember története során ugyanazzá válik, ami eredetileg volt, a jövő az lesz, ami a múlt kezdete – „és hol kezdve volt, ott vége lesz” -, de romantikus jegy a monológ látomásossága is
• a romantikára jellemző lelkesedés, szenvedélyesség, erőteljes líraiság, emelkedett hangnem, pátosz szintén sajátja ennek a műnek is; ez főleg a nyelvben jelenik meg, a patetikusság különösen a nagymonológok filozofikus, emelkedett hangnemére jellemző, az ördögfiak nyelve inkább archaikus, míg Balgára és Ilmára a népies nyelv jellemző

Befejezés

Csongor ugyanoda ér, ahonnan indult; úgy tűnik, minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik; bár a szerelmesek egymásra találnak, ez a szerelem nem válasz a világ kérdéseire, inkább menedék a világ elől (a kert, ahová visszaérkezik, kietlen).

„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,/ Gyászosra hanyatlik az égi ború:/ Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem.”

ludimagister

• a szinkrón szó a görög szün = együtt és kronosz = idő szavakból ered, jelentése egyidejű; a szinkrón nyelvészet egy adott időszakban vizsgálja a nyelvet; ide tartozik a leíró nyelvtan
• a diakrón szóban a dia = át, keresztül, a diakrónia lényege tehát a történetiség, a nyelv történetét vizsgálja
• a magyar nyelvtörténet legkorábbi vizsgálható szövege a Pray-kódexben található Halotti beszéd és könyörgés; a diakrón nyelvészet több nehézségbe is ütközhet pl. a nyelvészek az ősmagyar kor nyelvi állapotát nehezen tudják rekonstruálni, hiszen a honfoglalás előttről nincsenek írásos nyelvemlékeink; az ómagyar korból már vannak, viszont a beszélt nyelvre nehéz ezekből következtetni (pl. a Halotti beszédnek és az Ómagyar Mária-siralomnak is több „olvasata” van), ennek egyik oka, hogy a hangjelölés nem volt következetes, egyértelmű; egységes helyesírási szabályzat csak a 19. századtól van
• a nyelvészeti kutatásokat megkönnyítette a hangfelvételek megjelenése, mert így nem csak a szókészlet, hanem a hangok változása is egyértelműbben vizsgálható
• a nyelv folyamatosan változik; napjainkban elsősorban a szókészleten vehető észre: szinte hónapok alatt népszerűvé vált a lájkol szó, és bekerült a köznyelvbe; idegen nyelvekből is kerülnek a magyarba szavak pl. internet, de sok új szó keletkezik szóképzéssel pl. internetezik vagy szóösszetétellel pl. internetkapcsolat
• a nyelvi változás oka lehet: 1. nyelven belüli (ezek hangtani, nyelvtani változások – pl. a szláv malinából málna lett); 2. a nyelvet használó ember gondolkodásából fakadóak (főleg szókészletbeli, jelentésbeli változások – pl. a számítógép helyett csak gépet mondunk); 3. nyelven kívüli (változik a gazdaság, a társadalom, ez hat a szókészletre is – pl. a tanácselnök szó kikopott a nyelvből a rendszerváltás után, helyébe a polgármester került)
• a diakrón nyelvészet, azaz nyelvtörténet tehát egy hosszmetszetet, míg a szinkrónia egy keresztmetszetet mutat a nyelvről

ludimagister

Az allegóriát legegyszerűbben úgy szokták meghatározni, hogy egy egész művön vagy egy mű hosszabb részén végigvonuló metafora vagy hasonlat.

A Toldi negyedik énekében „az édes álom pillangó képében” érkezik. Ahogy a pillangó, az álom is gyorsan elrebben, félve száll le (mert Toldi nem mer elaludni) stb. Ha csak egy sorban olvasnánk róla, metaforának neveznénk, de mivel a versszaknak mind a nyolc sora a pillangóról, azaz az álomról szól, allegóriának hívjuk.

Egy másik ismert példa Petőfi Sándor Föltámadott a tenger… című költeménye. A „népek tengere” birtokos jelzős metafora, ami végigvonul az egész versen, ezért szintén allegóriáról van szó. Az allegória a nép és a tenger közös vonásaira épül pl. mindkettő felett áll valami (elnyomók, gálya), ha „föltámadnak” rémisztőek lehetnek.

Az allegória esetében tehát egyértelmű, hogy mi a hasonló és hasonlított vagy azonosító és azonosított, azaz mi minek felel meg (az álom pillangó, a nép tenger stb.)

Az allegorikus szót a köznyelvben is használjuk arra, ha valamit jelképesen, képletesen fogalmazunk meg, nem szó szerint értünk.

Allegorikus szereplői vannak a középkori moralitásoknak pl. a Bűn és a Jóság szerepel a darabokban, és nem egy bűnös és egy jó ember. Szintén allegorikusak az állatmesék és sok vicc szereplői is. A bárány vagy a róka meséje a kiszolgáltatott, ártatlan ember vagy a ravasz ember története.

A szimbolikus szót is gyakran használjuk a köznyelvben, szintén jelképes jelentésben, illetve a szimbólum szót jelkép jelentésben.

A szimbólum is hasonlóságon alapul, de nem derül ki, hogy pontosan mire utal, mit jelöl. Jó példa erre Ady Endre A fekete zongora című verse. Sok jelentése van a fekete zongorának („Ez mind, mind: ez a zongora”), de nem egyértelmű, hogy mit jelöl.

Szimbólum nem csak szimbolista költő versében lehet, illetve nem minden szókép szimbólum, amit a szimbolisták használnak. Például Charles Baudelaire Az albatrosz című versében az albatrosz allegória, hiszen pontosan megfogalmazza „a költő is ilyen, e légi herceg párja”.

Ady A magyar Ugaron című versén vitázni lehetne. Igaz, nem azonosítja konkrétan az Ugart Magyarországgal, de elég egyértelmű ahhoz, hogy allegória legyen.

A 2014-es tavaszi emelt szintű magyar érettségi egyik feladatának megoldásához is az allegória és a szimbólum fogalmával kellett tisztában lenni egy Ady-vers, A fehér lótuszok kapcsán:

“Jellegét tekintve a „fehér lótuszok” szókép az allegória és a szimbólum határán helyezkedik el. Milyen sajátossága kapcsolja az allegóriához, és mennyiben közelít a szimbolista poétikához? Említsen egy-egy jellegzetességet! A sajátosság megnevezése mellett válasza rövid, egy-két mondatos kifejtést is tartalmazzon!” 

[Azaz: miért mondhatjuk, hogy az említett versben a „fehér lótuszok” allegória, és miért, hogy szimbólum.]

“Lehetséges válaszelemek például:

• a képi és fogalmi sík viszonyának szembeállítása

• az allegóriára jellemző sajátosság, hogy a vers szövege egyértelműen megnevezi a képi sík fogalmi megfelelőjét: virágok = fehér gondolatok

• a szimbólumhoz az közelíti a vers központi szóképét, hogy a definitív megnevezés ellenére a vers szövege részben mégis a sugalmazásra épül a jelentésrétegekről szóló szembeállás

• a lótusz olyan jelentést is hordoz, amely tradicionálisnak tekinthető, azaz nem egyéni képalkotásra alapszik

• a lótusz a költeményben többjelentésűvé válik, hiszen a tisztaságot, a szépséget, az elragadtatottságot, az életörömöt, a hitet stb. egyaránt jelöli”

(Az idézett részek forrása: http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2014tavasz_emelt/e_magyir_14maj_ut.pdf)

ludimagister

• a tömegkommunikáció közvetett, felülről lefelé (egy embertől vagy hatalmi központtól az emberekhez), általában egy irányban ható (nem jelzek vissza a hírolvasónak, ha nézem a Híradót), tömeges kommunikáció
• a tömegkommunikáció megvalósulhat a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió, az internet vagy akár nyilvános beszédek által
• a tömegkommunikációs üzenet mindig aktuális  (időszerű), publikus és periodikus (meghatározott időszakonként jelentkező) kell, hogy legyen
• a fentiekből fakad, hogy a tömegkommunikációnak hatalmas szerepe és ereje van abban, hogy formálja az emberek véleményét, befolyásolja gondolkodásukat, ezért nagy a felelőssége is
• a nyelv állapotát, igényességét is befolyásolja a tömegkommunikáció; a közszolgálati rádiók és televíziók mintának tekinthető köznyelvi nyelvhasználatra törekednek; a kereskedelmi csatornák nyelvhasználata kötetlenebb, gyakrabban jellemzi a lazaság, oldottság, ironizálás, harsányság, a szlengesedés, gyakran a trágárság – mindezeknek egyik oka, hogy a figyelemfelkeltésnek egyre nagyobb szerepe van, hiszen egyre nagyobb a választék például a tévécsatornák között, „meg kell küzdeniük” a nézőkért
• a tömegkommunikáció legjellemzőbb stílusa a publicisztikai stílus
• befejezés: vélemény a valóságshow-k, sorozatok vagy egyéb tévéműsorok, illetve az internetes nyelvhasználat (például a közösségi médiáé) nyelvre és gondolkodásra gyakorolt hatásáról

ludimagister