Amikor Arsinoé, Céliméne barátnője „leleplezi” Céliméne levelét, amelyben udvarlóit gúnyolja és nevetségessé teszi, a márkik elfordulnak a nőtől, viszont Alceste továbbra is vele akar élni – de ettől a világtól távol, elvonulva valahová. Céliméne erre képtelen.

Ez a Moliére-darab a legkevésbé komikus. Felfogható úgy is, hogy Alceste egy zsörtölődő, magába forduló alak. Képzeljünk el egy olyan embert, aki mindig “megmondja a magáét”. Ez idegesítő is lehet, én nem biztos, hogy mindig a többiek épülésére szolgál, sőt, gyakran sértődés is lehet belőle. Felvetődhet az a kérdés is az emberekben, kicsoda ő, hogy bírál másokat, miért éppen ő tudja, mi a jó és a rossz? Így szemlélve lehet valóban komikus Alceste karatktere, de ha a környezete romlottságát, képmutatását hangsúlyozzuk, áldozat is. Áldozat, hiszen egy olyan világban kényszerül élni, ami hazug, és amit megvet. És a szerelem áldozata is, hiszen olyan nőt szeret, aki ennek a megvetett világnak a része.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a főszereplő neve Alceste. A görög mitológiában Alkésztisz Péliasz király leánya (tehát a nem nem stimmel), aki hajlandó volt meghalni férje helyett, s ezzel az önfeláldozó szerelem jelképévé vált. A férjnek Apollón ajánlotta fel, hogy valaki meghalhat helyette, ha vállalja, a halála órájában. De a történet jól végződik, Héraklész visszahozza Alkésztiszt az alvilágból, és boldogan élhet tovább szerelmével. Tehát nem csak az önfeláldozó szerelemről van itt szó, hanem egy olyan nőről, aki az alvilágot is megjárta a szeretett férfiért. Ennek ismeretében erősebb hatása van Alceste és Céliméne kapcsolatának.

A darab sok érdekes kérdést felvet, amelyeket érdemes végignézni egy elemzésnél. Alceste egy nevetséges különc vagy egy aszketikus bölcs? Valóban el tudunk-e határolódni a világtól, amelyben élünk, amelynek mi is részei vagyunk? Mit jelent a valódi barátság (pl. Alceste és Philinte, illetve Céliméne és Arsinoé kapcsolatából kiindulva)? A szerelem is , mint a barátság, függ attól, hogy „jó ember” legyen a tárgya? (Alceste szereti Céliméne-t, pedig tudja, hogy ugyanolyan, mint az a világ, amit utál.

1971-ben a Madách Kamarában Gábor Miklós és Domján Edit főszereplésével rendezte meg A mizantrópot Vámos László. Ascher Tamás ’91-ben Kaposváron Lukáts Andorral és Börcsök Enikővel, a Katona József Színházban pedig ’88-ban Cserhalmi György és Udvaros Dorottya, 2013-ban pedig Fekete Ernő és Ónodi Eszter főszereplésével láthattuk. Érdekes megoldás volt a Krétakör előadása 2004-ben, Schilling Árpád rendezésében, amiben homoszexuális közegbe helyezték a főhőst; a főszereplők ebben az előadásban Mucsi Zoltán és Rába Roland voltak.

thalia

Moliére

A komédia olyan drámai műfaj, melyben kisszerű emberek, illetve kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek össze egymással vagy bizonyos körülményekkel. Megoldása többnyire szerencsés, de semmiképp nem tragikus. Értékbizonytalanság jellemzi, magukat értékesnek feltüntető álértékek jelennek meg a műben. Ezt figyelhetjük meg Moliére műveiben is. (Pl. a fösvénynek a vagyona a legnagyobb érték, de ahogy óvja, nevetségessé válik, s megkérdőjeleződik, valóban a pénz a legfontosabb; Orgon Tartuffe-ben és vallásosságában lát értéket, követendő példát, de ez is csak álérték, ettől válik nevetségessé.)

Moliére komédiái általában valamilyen jellemhibára épülnek. A fösvény Harpagonjára a fukarság jellemző, Az úrhatnám polgár hirtelen meggazdagodott Jourdain-je az arisztokrácia életmódját majmolja, a Tudós nők címszereplői inkább tudálékosak, okoskodók és képmutatók, mint valóban tudósok, A képzelt beteg Arganja pedig egy hipochonder. Ezek a jellemek lesznek a jellemkomikum forrásai. A legtöbb moliére-i karakter a commedia dell’arte típusaira épül: a szerelmesek (amorosi), a betegeskedő, fösvény apa (Pantalone), az agyafúrt szolgák stb. De Moliére darabjaiban a karakterek többsége már külön jellem is.

Első sikerét a Kényeskedők hozta, amely a felsőbb társadalmi rétegek utánzását, a majmolást állítja középpontba, s teszi nevetségessé.

A cím magyar fordításai (Lóvátett lovagok, A felsült szerelmesek) inkább a lovagok sikertelenségét állítják középpontba, az eredeti cím viszont (Love’s Labour’s Lost) azt,  hogy a szerelem miatti munka, fáradság hiábavaló volt. Állítólag a történet mégis boldog véget ér, amit Shakespeare a második részben írt volna meg (vagy írt meg, csak az elveszett), ami a Love’s Labour’s Won címet viselte (volna), azaz a lovagok erőfeszítései végül nem voltak hiába.

A mű cselekménye Navarrában játszódik. Ferdinánd, Navarra királya a tudománynak akarja szentelni magát, udvarából „akadémiát ” szeretne csinálni. Csak bölcselet, nők nélkül, hiszen a nők csak akadályozzák a gondolkodókat. Lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – alá is írják a nőtlenségi fogadalmat. Persze a nőtlenség az udvarban élő többi férfira is vonatkozik. Még azért is nyilvános megszégyenítés jár, ha valaki egy nővel beszélget.

A navarrai udvarban vendégeskedik a spanyol Don Adriano de Armado. Nem véletlen, hogy a darab egyik legkomikusabb, kinevethető figurája spanyol, ahogy a neve sem az. A korabeli politikai helyzet indokolja, hiszen 7 évvel a komédia megírása előtt győzték le az angolok a Spanyol Armadát.

Armado egy levéllel leleplezi a király előtt Bunkót, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése az, hogy egy hétig nem ehet, s ezt a spanyolnak kell felügyelnie. Közben Armado is vétkezik. Beleszeret Julkába, a fejőlányba, és találkára is hívja.

Boyet (a király embere) jelenti Ferdinánd királynak, hogy a francia királylány érkezik küldöttségbe. Ferdinándnak fogadnia kell, hiszen ez diplomáciai dolog: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, s amíg ezt nem törlesztik, nem kaphatják meg Aquitániát.

Ferdinánd – fogadalmához híven – nem fogadhatja az udvarban a francia küldöttséget. Az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez afféle kiskapu, hogy az udvaron kívül mégis csak szabad nőkkel érintkeznie a királynak. Mi értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e? A helyszínen van a hangsúly? A város (itt a királyi udvar) a Shakespeare-darabokban a társadalmi szabályok színtere, szemben az idilli környezettel, az erdővel, ahol az ember szabad lehet, nem kötik a szabályok (még a saját fogadalma sem). Közelebb a természethez, a természetességhez, közelebb az érzelmekhez, közelebb önmagunkhoz – valami ilyesmit jelent az erdő Shakespeare-nél. Ezt figyelhetjük meg a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is.

A komédia helyszíne tehát az erdő. (Mellékes, de érdekes, hogy Peter Brook egy 1946-os rendezésében az erdő díszleteihez Watteau festményeit használta fel.)

A lovagok már ismerik korábbról a francia hölgyeket. Longaville-nek Katharine, Dumainnek Mária, Bironnak pedig Rosaline tetszik. A király által kitalált furcsa eskütételbe legnehezebben Biron ment bele. Nem is bírja betartani. Levelet küld Bunkóval Rosaline-nak. Ez előtt Armado is rábízza Bunkóra Julkának írott levelét. Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado sorait kapja meg, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni. Az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja el a levelet. A két figura – egy lelkész és egy iskolamester – okoskodó, magát nagyon okosnak tartó, de felszínes műveltségű ember, olyanok, akik helyesnek gondolják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mert fontos írás.

Biron nagyon izgatott, hogy szíve hölgye hamarosan olvashatja a szonettjét. Felmászik egy fára, hogy kilesse az arra sétáló Ferdinánd királyt, aki Biron nagy meglepetésére épp a francia királylánynak ír szerelmes szonettet. Arra jár Longaville és Dumain is, s mindkettő ugyanazt csinálja: szerelmes verset költ. Mindezt onnan tudjuk, hogy a szerelmesek fennhangon gyakorolják verseiket. A király a fák rejtekéből figyeli őket. Longaville megvádolja Dumaint, hogy az megszegte esküjét. Ekkor előtoppan a király, aki szerint Longaville sem jobb, majd leugrik a fáról Biron, aki pedig a királyt leplezi le. Julka közben megtalálja a királyt a levéllel, s bár Biron gyorsan összetépi, végül ő is lelepleződik. Mind a négyen esküt szegtek hát, mind a négyen szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, s ezzel kicsit felmenti az esküszegőket.

Most már nincs miért álszenteskedni. A király és a lovagok mulatságot rendeznek hölgyeiknek. Ajándékokat is küldenek, s megüzenik, muszka ruhában fognak részt venni a bálon. A hölgyek erre úgy döntenek, álarcot öltenek, s a kapott ajándékokat összecserélik, hogy lovagjaikat megvicceljék, és azok ne saját hölgyeiknek udvaroljanak. Így a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Ez a rész úgy van felépítve, hogy a hozzáértő könnyen ráismerhet az Erzsébet-kori táncformák ismétléseire, variációira. Valószínűleg ezt vette alapul Kenneth Branagh, aki 2000-ben egy zenés-táncos filmet rendezett a darabból.

Az urak nem örülnek a cselnek, sem annak, hogy amikor a palotába invitálják a hölgyeket, azok esküjükre figyelmeztetik őket.A párok mégis vidámak.  Bunkó, Holofernes, Nathaniel és még mások a mulatság részeként előadják a Kilenc vitéz című színdarabot. (Hasonló ez a jelenet ahhoz, amikor a Szentivánéji álomban a mesterek előadják a Piramus és Thisbét, ám itt nem tudjuk meg a történet végét.) Az előadást egy francia követ szakítja meg, aki a francia király halálhírét hozza.

A királylánynak és az udvarhölgyeinek tehát haza kell térniük. Biron biztosítja a hölgyeket a király és a lovagok szerelméről, de a királylány szerint csak szóvirágok voltak, amiket hallottak. Különben is, most egy évig gyászolnia kell a királylánynak. Ha Ferdinánd király szerelme komoly, egy évig remeteként kell élnie, hűen szerelméhez, hogy utána megházasodhassanak. A többi párra is ez vár. (Armado még rosszabbul jár, mert neki három évig kell Julkájával együtt dolgoznia a gazdaságban.)

A darab végén a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Angelo nekilát a munkának: például bezáratja a bordélyokat, valamint halálra ítél egy Claudio nevű fiút, akinek szerelme, Júlia gyermeket vár (Claudiótól). Ebben a történetben is jelen vannak az alsóbb társadalmi réteg képviselői, például Tekeriné (Mistress Overdone) és a szolgája, Pompeius (Pompey), akik a nyilvános házak bezárása miatt méltatlankodnak, mivel azokból élnek.

Claudio megkéri barátját, Luciót, hogy szóljon, húgának, Isabellának, járjon közben az ügyében Angelónál.

Angelo unja a törvénykezést, és ahogy Vincentio herceg őrá, ő is másra bízza a kevésbé kedvelt feladatokat: Escalusra. Escalus munkája megmutatja, milyenek is a bécsi erkölcsök. Futni hagyja a kerítő Pompeiust, és Hólyagot is, aki pedig Tuskó feleségével paráználkodott.

Isabella – akit egy szép és tiszta szívű lánynak kell elképzelni – bátyja, Claudio kérésének eleget téve elmegy Angelóhoz, és kegyelmet kér a testvérének. Jóságáért cserébe imákat ígér a férfinak. Angelo visszarendeli másnapra, és azon gyötrődik, hogy beleszeretett a lányba, meg kell szereznie. Isabella másnap visszatér Angelóhoz, aki egyszerűen megzsarolja. Azt ajánlja neki, legyen az övé, és ő cserébe szabadon engedi a bátyját. A lány nemet mond, és ő is megzsarolja Angelót: ha nem engedi szabadon Claudiót, mindenkinek elmondja, milyen ajánlatot tett neki. A férfi ettől egyáltalán nem ijed meg, szerinte senki sem hinne a Isabellának.

Isabella meglátogatja Claudiót a börtönben, és elmondja neki, mit ajánlott Angelo. Claudio felháborodik a zsaroláson, de azért nem annyira, hogy ne tartaná fontosabbnak saját életét a húga becsületénél. Isabella dühös lesz a bátyjára, hogy az csak úgy odadobná őt a szabadulásáért.

A két testvér beszélgetését a börtönben kihallgatja Lajos barát, azaz az álruhás Vincentio herceg, majd egy ötlettel áll elő. Azt javasolja, Isabella fogadja el Angelo ajánlatát, de a légyottra egy másik lány, Mariana menjen. Mariana Angelo volt menyasszonya, akinek a hozománya elsüllyedt egy hajón, és a tengerbe veszett, és így, hozomány nélkül Angelo nem vette el.

Eközben mások is megfordulnak a börtönben. Letartóztatták Pompeiust és Tekerinét. Tekerinét Lucio árulta be, amit az asszony felháborítónak tart, mert Lucio házasságot ígért Teddszét Katinak, és teherbe is ejtette, tehát legalább annyira bűnös, mint ő. Érdekes rész, amikor Lucio az álbarát-hercegnek Vincentio hercegről beszél (persze nem tudja, hogy akiről és akinek beszél, az ugyanaz).

Mariana kicsit aggódik, hogy csellel ágyba bújik volt vőlegényével, de a barát (azaz a herceg) megnyugtatja, hogy ezzel nincs semmi gond, mert ő tulajdonképpen már Angelo felesége.

Másnap Angelo azonban mégis le akarja fejeztetni Claudiót. A herceg – hogy mentse a fiú életét – felfedi kilétét, és azt mondja a porkolábnak, hogy Bernátnak, a gyilkosnak a fejét küldjék Angelónak. Ám a gyilkosnak is megkegyelmez, végül egy betegségben meghalt kalóz fejét prezentálják.

Isabella azt hiszi, valóban Claudio fejét küldték Angelóhoz, és bosszút akar állni. A barát (akiről ő még nem sejti, hogy a herceg az), azt javasolja neki, hogy várja meg a herceg visszatértét, ő majd igazságot fog szolgáltatni. Így is lesz. A herceg – immár mint herceg – bevonul a városba. Az utcán lehet elé járulni. Isabella rögtön el is panaszolja a sérelmeit: Angelo zsarolását, a cselt, és azt, hogy Claudio mégis meghalt. Mariana is elmondja, hogy valójában ő volt Angelóval. A herceg a barátot kéreti tanúnak, aki persze ő maga, így miután megjelenik barátként, megtörténik a nagy leleplezés.

A happy end teljes. Angelo megbánja bűnét, és úgy gondolja, halált érdemel, viszont a herceg megbocsát neki, de feleségül kell vennie Marianát. Ahogy Luciónak Teddszét Katit, Claidiónak – aki Isabella nagy örömére életben van – pedig Júliát. A herceg időközben beleszeretett Isabellába, így őt kéri feleségül.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Az rögtön tisztázni kell, hogy  A két nemes rokon nem a dráma egy másik fordításának címe, hanem egy teljesen másik Shakespeare-drámáé.)

A két veronai nemes két ifjú, akik nagyon jó barátok: Proteus és Valentin. Proteus szerelmes a szép Júliába, Valentin viszont csak nevet a szerelmen, inkább Milánóba megy világot látni. (Ahogy a cím is jelzi, Itáliában járunk.)

William Shakespeare (1564-1616)

Proteus szerelmes levelet küld szíve hölgyének. Júlia kicsit megjátssza magát, és széttépi a levelet szolgálója, Lucetta előtt, de utána összerakja a darabkákat, hogy el tudja olvasni, mit írt Proteus. Válaszol is szerelme soraira. Proteus épp a válaszlevelet olvassa, amikor apja, Antonio meglátja. Azt hiszi, Valentin levelét olvassa a fiú, és félreérti, amit lát: úgy gondolja, Proteust valami bántja (ez igaz is, hiszen szeretné, ha Júlia viszonozná érzelmeit), és külföldre küldi a fiát, méghozzá Milánóba, ahol Valentin is van.

Az utazás előtt Proteus és Júlia gyűrűt cserélnek.

Mindeközben: Milánóban Valentin beleszeret a herceg lányába, Silviába (aki természetesen szintén gyönyörű). Silviának azonban az öreg Thurio udvarol.

Silviának is tetszik Valentin. Segítséget kér tőle, irat vele egy szerelmes levelet, majd visszaadja neki, de Valentinnek eleinte még nem esik le, hogy viszontszeretik. Amikor már egyértelművé válik a dolog, elhatározzák, hogy megszöknek, mert a herceg nem adná férjhez rangon alul a lányát. (Mantuába készülnek. Úgy látszik, a veronaiak oda szeretnek szökni, gondoljunk csak Romeóra.)

Megérkezik Proteus is Milánóba. Valentin nagyon örül neki. Mesél Silviáról, sőt szökési tervüket is elárulja. A hercegnő Proteusnak is megtetszik. Döntenie kell tehát: vagy hű marad Júlia szerelméhez és Valentin barátságához, vagy mindezeket félredobva versenybe száll Silviáért. Az utóbbit választja, és nem a legbecsületesebb eszközökkel „harcol”, ugyanis elárulja a hercegnek a szökési tervet.

A herceg leleplezi Valentin és Silvia szökési tervét, és a fiút száműzi, lánya kezét pedig felajánlja az öreg Thuriónak.

Valentin szolgájával, Fürgével egy rablók lakta erdőben talál menedéket. Az erdő itt is a társadalmi kötöttségektől mentes, szabad élet helyszíne, ahogy például a Szentivánéji álomban, az Ahogy tetszikben vagy a Lóvátett lovagokban. A szolgák szerepe is hasonló, mint más Shakespeare-komédiákban, például az ő dolguk a közönségesebb – legtöbbször szerelmi témájú – tréfák tálalása. (Valentin szolgája Fürge, Proteusé Dárda, Antonióé pedig Panthino. Dárdának egy kutyája is van, Morcos, „akit” gyakran szerepeltetnek is a rendezők ebben a darabban. Egy alkalommal például az a feladata, hogy lepisilje Silvia ruháját.)

Júlia is Milánóba megy szerelme, Proteus után. Szolgálójával apródruhát varrat magának, és így, álruhában, Sebastian néven érkezik a városba, és egy fogadóban száll meg. A fogadós segítségével eljut Proteushoz, de amit lát, annak nem örül: Proteus épp Silviának ad szerenádot. Tanúja lesz, hogy Proteus halottnak mondja őt, és az ő gyűrűjét akarja Silviának küldeni. Silvia szerint Proteus barátjához és szerelméhez sem hű, de hogy végre lerázza a fiút, megígéri, ha abbahagyja a szerenádot, másnap küld neki egy arcképet.

Júlia Proteus apródjául szegődik. (Hasonlóan a Vízkereszt, vagy amit akartok Violájához, aki Orsino herceg apródja lesz fiúnak álcázva magát, és ő is szerelmes Orsinóba.) Így tehát Júlia feladata, hogy elvigye a gyűrűt Silviának, és elhozza az arcképet. Silvia persze nem fogadja el a gyűrűt. Júlia elmeséli saját szerelmének történetét a lánynak.

Silviát tehát nem érdekli sem Proteus, sem pedig Thurio, továbbra is Valentint szereti. Utána is szökik öreg szövetségesével, Eglamourral. Ugyanabban az erdőben, ahol Valentin talált menedéket, elfogják őket a rablók. A herceg keresteti a lányát, de nem találja. Proteus is keresi, itt a remek alkalom, hogy hős megmentőként szerepeljen. Rá is talál Silviára és megmenti a rablóktól. Jótett helyébe jót vár, azt szeretné, hogy Júlia kedveskedjen neki, sőt erőszakoskodni is kezd a lánnyal. (Júlia – apródruhában – mindvégig jelen van.)

Hirtelen Valentin tűnik fel a színen, hogy megmentse a helyzetet és Silviát. Júlia erre elájul, és kigurul a zsebéből a jegygyűrű. Amint magához tér, színt vall, elmondja ki is ő. Proteus pedig megörül régi szerelmének. És itt van a kifogásolni való rész! Proteus letámadja Silviát, de amikor nem sikerül megszereznie, és meglátja régi szerelmét, Júliát, már érte repes! Sokan gondolják úgy, hogy ennek a megoldásnak semmi köze a valódi emberi reakciókhoz és érzelmekhez.

Természetesen a herceg végül Valentinnek adja Silvia kezét, Proteus pedig mégis boldog lesz Júliával.

Proteus viselkedésének hirtelen változásán kívül más baki is van a drámában. Valentin például hajóval megy Veronából Milánóba (ami elég nagy kerülő), Fürge pedig véletlenül „Isten hozott Padovában!”-t mond Milánó helyett. Ezek a hibák azonban lényegtelenek a történet szempontjából.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel,  Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

A Szentivánéji álomban több szinten zajlanak az események. A „kerettörténet”: Theseus, Athén uralkodója és Hippolyta esküvőjükre készülnek. Ők képviselik a város törvényeit. A IV. felvonásban Theseus megtalálja a két szerelmespárt az erdőben, és engedélyezi a házasságukat. A szerelem a városon belül csak házassággal és az „engedélyezett” személlyel valósulhat meg, Theseus törvényesíti tehát a fiatalok szerelmét.

A darab elején Egeus panaszkodik Theseusnak, hogy lánya, Hermia nem az általa kiszemelt Demetriushoz, hanem Lysanderhez akar feleségül menni. (expozíció) Mivel sem Egeus, sem az uralkodó nem engedélyezi ezt, Hermia és Lysander megszöknek a törvények elől az erdőbe, ahol már azok nem érvényesek. Demetrius is utánuk szökik, ő is szereti Hermiát, őt viszont Heléna szereti, aki szintén követi őket. Az alaphelyzet tehát: egy szerelmi négyszög, illetve Oberon és Titánia „harca”.

Az uralkodó (Athén) és a fiatalok mellett megjelenik egy harmadik szint: a tündérek, csodalények világa. Az ő területük az erdő, ahol képesek beleszólni mások sorsába. Oberon a csodavirág levével megbűvöli Titániát, aki így az első lénybe szeret bele, akit meglát: a szamárrá változott Ziubolyba. Lysandert és Demetriust is elvarázsolja Puck, Oberon szolgája. Ezután mindkettő Helénába lesz szerelmes, aki ezt gúnyolódásnak véli. Hermia viszont dühös Lysanderre és az „áruló” Helénára is. A varázslat identitászavart okoz mindenkinél. („Nem Hermia vagyok? S te nem Lysander?) Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvének értelmezése szerint a fiatalok az átmenet rítusát élik meg. Az életük alapjaiban megváltozik. 1. az elválás fázisa: szakítanak addigi életükkel, a városból az erdőbe mennek; 2. küszöb- vagy transzformáció fázis: megváltoznak az addigi szerepek, újra kell értékelniük, gondolniuk önmagukat (pl. a két lánynak addigi barátságukat); 3. betagozódás fázisa: elindul az élet az új szerepek szerint (pl. Demetrius és Heléna összeházasodnak).

Az erdőben próbálnak a mesteremberek (Zuboly, Vackor, Orrondi, Dudás, Gyalu, Ösztövér) az esküvőre. Próbájuk a korabeli szokásokat idézi: a színjátszásban amatőr mesteremberek előadnak egy darabot. Itt: Pyramus és Thisbe tragikus történetét.  (Színház a színházban. A mesteremberek a színház negatív példái: nem hagyják képzelődni a közönséget, folyton figyelmeztetik őket, hogy amit látnak, nem valóság.) A szerelmek közül egyedül Zubolyé és Titániáé nem teljesül be: a két fél között olyan nagy a különbség, hogy közöttük a szerelem nevetség vagy álom tárgya lehet csupán. A Shakespeare-drámákban soha nem teljesedik be szerelem különböző társadalmi osztályok tagjai között.

vázlatosan:

Theseus és Hippolyta –hercegi pár, Athén, a törvényesség képviselői; összeházasodnak, és mások frigyét is ők szentesítik

Oberon és Titánia – tündérek, ők az erdőben uralkodnak; Oberon varázslattal irányítja mások szerelmét; végül kibékülnek

Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius – nemes athéni ifjak, egy átalakuláson mennek át, sorsukat kevéssé tudják irányítani (Theseus törvényei, Oberon varázslatai!)

Zuboly és Titánia – nevetséges, nem megvalósítható szerelem (Titánia részéről csak álom, később kétségbe vonja, hogy megtörtént-e)

Pyramus és Thisbe – tragikus szerelmi történet a mesterek előadásában, mely az előadás módja miatt komikussá válik

A darab végén Puck, Oberon szolgája monológjában arra utal, hogy talán az egész, amit itt láttunk, csak álom és káprázat („ha mi árnyak nem tetszettünk”, az álom meglepett,/S tükrözé e képeket”, „E csekély, meddő mesét,/Mely csak álom, semmiség”). Puck másik neve, Robin utalás a középkori kenetárus jelenet Robinjára (aki az idős árus feleségét elcsábítja), illetve Robin Hoodra.

A Nemzeti színpadán emlékezetes Puck volt Blaha Lujza. ’72-ben Peter Brook rendezésében adta elő a darabot a Royal Shakespeare Company Budapesten. Emlékezetes előadás volt Csányi János rendezése ’94-ben, amikor a nézők hintákon ültek, illetve Karin Beier rendezése Düsseldorfban (’95), ahol 9 nyelven beszéltek a szereplők – minden színész az anyanyelvén. Zenei feldolgozások: Purcell: The Fairy Queen, Mendelssohn: Szentivánéji álom-nyitány, Britten: Szentivánéji álom (opera).

ludimagister

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Ahogy tetszik

Hogy zajlottak a komédiaversenyek? Milyen volt a színészek ruhája? Kik voltak a legnevesebb ókori görög komédiaszerzők és miket írtak? Ezekre a kérdésekre kapunk választ az alábbiakban.

A komédiákban kezdetben nagyobb létszámú volt a kar, mint a tragédiákban. 24 főből is állhatott. Fontos szerepe volt az ún. agónban, ami egy vitajelenet volt a kórus két fele között, illetve a parabiszban, amikor a kar a közönséghez szólt közvetlenül tanácsokkal, csúfolódásokkal vagy istenekhez fohászkodtak. Az újkomédia idejére azonban a kar teljesen elvesztette a jelentőségét. Az orkhesztrát –ezért is – egyre kevésbé használták, viszont a szkéné tetején is játszottak már.

A komédiaszínészek öltözete kissé eltért a tragikus színészekétől. Kothornosz, azaz magasított talpú cipő helyett ők szandált viseltek vagy mezítláb játszottak, rövid ruhákban, amit gyakran a hasánál kitömtek a komikus hatás kedvéért.

Az epheszoszi színház lépcsői

Az óattikai komédia idején, az V. század közepén, Periklész korában állítólag 111 komédiaszerző működött, de csak egynek, Arisztophanésznek maradt fenn 11 műve. Arisztophanész parasztcsaládból származott. Komédiáiban a paraszt mindig okos, talpraesett, ravasz ember. Műveiben kigúnyolja azokat, akik a nép nevében szónokolnak, nem szereti a filozófusokat, főként a szofistákat, a politikusok mellett gúnyolja a kortárs művészeket, például Euripidészt, és a nők közéleti törekvéseit. Kicsúfolja a bürokráciát, és mindig a háború ellen szól.

Akharnaibeliek című drámájában például egy paraszt annyira megunja már a háborúskodást, hogy különbékét köt. Példáját sokan követik, s végül csak a két hadvezér marad a csatamezőn.  A Béke főszerelője is egy egyszerű ember, egy szőlősgazda, aki egy ganajtúrón repülve indul az Olümposzra. A Lüszisztratéban pedig az asszonyok akarnak békét: szerelmi sztrájkba fognak, míg véget nem ér a háború.

A Madarak főhősei, két athéni, ügyeskedők, akik a felhőkön fel akarják építeni Felhőkakukkvárát, hogy elfogják az istenek elől az áldozatok füstjét, s aztán megzsarolják az isteneket s az embereket is.

A Darazsak a bíróságot, a Lovagok a politikusok üzelmeit teszi nevetségessé, de az egyik politikus nem nagyon nevethetett az előadáson, mert magára vette a gúnyolódást és megverette Arisztophanészt. A Békák is kortársat gúnyol, csak nem politikust, hanem Euripidészt: Aiszkhülosz legyőzi az alvilágban Euripidészt, döntőbíró Dionüszosz.

A Felhők Szókratészt, a filozófust gúnyolja. A dráma szerint Szókratész egy kosárban ücsörög, ami a magasból lóg le, onnan bámulja a felhőket. Arisztophanész (hibásan) szofista filozófusnak ábrázolja Szókratészt. A drámában egy fiú adósságokba dönti apját, az apa Szókratész iskolájába viszi a fiút, hogy megtanuljon jól érvelni, hátha ezzel a tudással majd ügyesen kibújhat kötelezettségei alól. A fiú félreérti a tanításokat és elveri apját, aki bosszúból felgyújtja Szókratész házát.

Amikor Spárta győzött Athén felett, a demokráciát egyre inkább felváltotta az arisztokrácia uralma, a komédia témája a közélet felől egyre inkább a magánélet felé fordul.

A közép-attikai komédia korszakából nem maradt ránk dráma. Valószínű, hogy ebből a korból származik a népszerű Amphitryon-történet. Zeusz Amphitryon bőrébe bújik, hogy annak feleségét elcsábítsa, mert a nő nem hajlandó megcsalni férjét. Hermész pedig a férfi szolgájává „válik”, így kettős cserebere adhat lehetőséget a helyzetkomikumokra. A téma az európai drámairodalomban számtalan feldolgozást ért meg.

Az újattikai komédia atyja Menandrosz. (III-IV. század, a hellenizmus kora.) Tőle sem nagyon maradtak fenn drámák (az Embergyűlölőt az ’50-es években találták meg, az Ítéletkérők csak töredékes), viszont nagyon nagy hatással volt a komédia későbbi sorsára. Művei középpontjában a magánélet állt, például az idősek és a fiatalok örökös tusakodása, előbbiek igyekeznek betartatni a társadalmi normákat, míg az utóbbiak pazarolják a pénzt és a szerelmesek. Megjelennek az uraikat becsapó szolgák, paraziták, nagy szerepe van a véletleneknek. 

thalia