• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásait gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” – monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, csak tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest biztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
  levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

thalia

A Macbeth a nagyravágyás és gonoszság, de a gyengeség és a hiszékenység drámája is. Macbeth hisz a boszorkányok jóslatának (találkozás a boszorkányokkal: expozíció), hogy először Cawdor thánja, majd király lesz (főleg, miután az első jóslat teljesül). 

Az alaphelyzet tehát: hogyan valósítja meg Macbeth a jóslatot, vagy hogyan valósul mag a jóslat. Vajon előre meg van írva a sorsunk, vagy mi alakítjuk? Azért lesz Macbeth király, mert ez a sorsa, vagy mert a jóslatot ismerve mindent megtesz, mindenkit megöl érte (ahogy III. Richárd)? Macbeth elmondja feleségének, Lady Macbeth-nek is a jóslatot, aki szerint „meg kell valósítani”: meg kell ölni a királyt, hogy Macbeth lépjen a helyébe. A nő azonban nem tudja megtenni, mert apjára emlékezteti az alvó király. Macbeth viszont megteszi. Véletlenül a helyszínen hagyja a tőrt, és nem mer utána menni. Lady Macbeth szerint a holtaktól és az alvóktól nem kell félni. Biztatja férjét (kicsit a bibliai Évára emlékeztetve), de szidja is gyengesége miatt. A gyilkosság előtt azt mondja Macbeth-nek, ha ő azt fogadta volna meg, hogy megöli a gyermekét, megtenné, mert kötné a fogadalom.

A gyilkosságot az őrökre fogják, akiket Macbeth szintén megöl, a király fiai azonban rosszat sejtve elmenekülnek. Ezután Banquót öleti meg, aki azt a jóslatot kapta, hogy utódai királyok lesznek. Azonban az ő fia, Fleance is elmenekül. Banquo mégis megjelenik az uraknak adott vacsorán, pontosabban a szelleme, akit Macbeth lát, sőt beszél is vele. Lady Macbeth mentegetni próbálja emiatt a vendégek előtt. Macduffot száműzi Macbeth, mert nem jelent meg a vacsorán.

Elmegy a boszorkányokhoz újabb jóslatokért. Az elsőben egy sisakos főt látnak a boszorkák, ami azt jelenti, óvakodjon Macdufftól. A másodikban egy gyermeket – jelentése: Macbeth-et nem bánthatja, kit anya szült. A harmadik – egy gyermek ágakkal – pedig azt jelenti, nem kell aggódnia, amíg a birnami erdő Dunsinane (ahol a vára áll) dombjára nem tér. A jóslattól tartva megöleti Macduff feleségét és kisfiát. A képtelennek tűnő jóslatok sorban valóra válnak. Megindul az erdő (a Macbeth-et támadó katonák ágakkal álcázzák magukat), Macbeth-et pedig megöli Macduff (ez a tetőpont), akit nem anya szült, mert császármetszéssel jött a világra. A megoldás:  a király Malcolm lesz, a megölt király idősebb fia.

Macbeth-en túlnő a feladat, amit teljesíteni akart, nem elég erős, hogy gonosz legyen (pl. szellemet lát) és nem elég gonosz, hogy erős legyen (nem tudja legyőzni az ellenségeit). A férjét a gaztettekre biztató, becsvágyó Lady Macbeth is megőrül és meghal a dráma végére.

A Macbeth-hez sok babona kötődik színházi berkekben. Pl. a Macbeth szó kiejtése színházban szerencsétlenséget hozhat, ezért inkább a skót színdarab elnevezés használatos helyette. Állítólag a darab első előadásán a címszereplőt éles késsel szúrták meg, a későbbiekben is több, a darabban játszó színész balesetet szenvedett, egy amerikai újságíró pedig meghalt, miután rossz kritikát írt az egyik előadásról.

A ’90-es években Kaszás Attila és Stohl András is eljátszották a dráma főszerepét. Nevezetes Alföldi Róbert rendezése a Tivoliban László Zsolt főszereplésével.

A nemzetközi feldolgozások közül talán a japán Kuroszava 1957-es Véres trón című feldolgozása a legérdekesebb, valamint Orson Welles Vudu Macbeth-je (1936), amiben minden színész fekete volt, a cselekmény helyszíne pedig Skócia helyett Haiti.

thalia

A III. Richárd elemzésekor érdekes lehet a karakter külsejének és lelkének viszonyát vizsgálni: vajon III. Richárd azért olyan gonosz, mert „alkalmatlan a szerelemre”, azaz púpos és béna? Mert elbánt vele az élet, ő is elbánik a többiekkel? Vagy a csúf külső a csúf lélek miatt van? Shakespeare korában ez utóbbit gondolták: a csúnya test nem oka, hanem következménye a gonosz léleknek, így valószínűleg ezért sem éreztek részvétet a korabeli nézők Richárd iránt.

Az értelmezés során érdekes lehet még a főhős identitásának kérdése. (Erika Fischer-Lichte elemzi ebből a szempontból A dráma történetében) Richárd meghatározza önmagát: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Gazemberként viselkedik, de a világ felé mást mutat: először a testvérének „játszik”, majd Annának a szerelmest, végül a szentet, aki alig akarja elfogadni a koronát. Végig biztosan játssza szerepeit, de amikor eléri célját, és király lesz, kizökken; már nem kell többé gazembernek lennie, így elveszíti saját identitását. Eszerint a „valódi” III. Richárd megszűnik már azelőtt, hogy meghalna a csatatéren. (Fontos, hogy a gonosz Richárdot Richmond, azaz VII. Henrik, I. Erzsébet nagyapja győzi le.)

Nevezetes volt Major Tamás III. Richárd-alakítása 1955-ben. A ’90-es években például Kern András, Gáti Oszkár, Rudolf Péter játszották. 2002-ben Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezte meg Valló Péter a „fekete luxusautós”, mai környezetbe ültetett III. Richárdot, melyet később a Nemzetiben játszottak Kulka János főszereplésével.

thalia

Valószínűleg Szicíliában születtek az első szonettek az 1200-as években Giacomo da Lentini vagy más néven Jacopo il Notaro tollából. Az 1400-as évekre már népszerű versforma volt a reneszánsz Európában. Két alaptípusa is a reneszánsz költőiről kapta a nevét: petrarcai és shakespeare-i szonett.

A petrarcai szonett

A petrarcai vagy más néven olasz vagy itáliai szonett 1. és 2. versszaka négy, míg a 3. és 4. háromsoros.  A négysoros versszakok általában ölelkező vagy keresztríműek, azaz abab abab vagy abba abba a rímképletük. Az is lehet, hogy a második versszak nem rímel az elsővel pl. abba cddc, de a két négysoros strófa rímelése mindenképpen ugyanazt a logikát követi.

Ugyanígy a két háromsoros versszakot is összekapcsolja a rímelés. Lehet cde cde vagy cdc dcd vagy ccd eed vagy akár  cdd dcc is a rímképletük.

A középiskolás szöveggyűjteményből Petrarca Ti szerencsés füvek… és Pó földi kérgem…  című szonettjei lehetnek ismerősek. Ezek rímképlete abba abba cdc dcd. (Egy betűt egy versen belül csak egyszer használunk a jelölésben, nem kezdjük újra az ábécét versszakonként. Tehát az előbbi példában az első sor a nyolcadikkal is rímel.)

Francesco Petrarca (1304-1374)

A szonettek műfaja leggyakrabban dal. Petrarca a Daloskönyvbe gyűjtötte szonettjeit (eredeti címe: Canzoniere). A verscím még nem volt divatos ekkor, ma ezeknek a költeményeknek az első sorát emlegetjük címként. A Daloskönyvben – más versek mellett – 317 szonettet olvashatunk. A kötet első részét Petrarca szerelme, Laura életében, második felét halála után írta. Legalábbis ezt sugallja az, ahogyan a versek egymást követik, bár ez lehet egy későbbi elrendezés eredménye is. A Daloskönyv legtöbb darabja a Laura-szerelemhez kapcsolódik valamilyen módon, de olvashatunk itt hazafias vagy a pápák ellen írott verseket is.

A shakespeare-i szonett

A shakespeare-i vagy angol szonett is 14 soros, de nem tagolódik versszakokra. Egyben olvashatunk el 12 sort, és az utolsó kettő sem válik el a többitől, csak kicsit beljebb kezdődik. Ezt a két sort szokták couplet-nak nevezni. A couplet kicsit hasonló az epigramma csattanójához, mert tömören próbál megfogalmazni egy lényeges gondolatot. A couplet két sora mindig páros rímelésű, a többi sor általában keresztrímes: ababcdcdefef gg.

Ahogy az itáliai formát sem Petrarca találta ki (de róla nevezték el, mert ő tette „híressé”), úgy már az angol költők is írtak szonettet Shakespeare előtt is. Például Sir Philip Sidney, akinek a shakespeare-i szonett formáját tulajdonítják. A szonett nagyon kedvelt versforma volt a reneszánsz angol költészetben. Shakespeare több drámájának verses szövegeiben is találunk szonetteket, például a Romeo és Júlia prológusait a felvonások elején.

William Shakespeare (1564-1616)

Shakespeare állítólag többre tartotta szonettjeit színpadi műveinél. Összesen 152-t írt (vagy ennyit ismerünk). Az első 126 témája főleg a szerelem, a költészet és az elmúlás. A költő és egy fiatalember kapcsolata jelenik meg bennük. Ez lehet barátság, lehet szerelem is. Valószínűleg Southampton grófja ez a fiatal férfi, róla vagy neki szólnak a versek. A többi 26 szonett ihletője viszont a fekete hölgy (Dark Lady). Ezekben a költeményekben Shakespeare nem a úgy ír a nőről, mint egy idealizált alakról, hanem mint egy hús-vér személyről, akinek erényei mellett hibái is vannak, s akit ennek ellenére szeret. Petrarcához hasonlóan Shakespeare sem adott címet a szonettjeinek, hanem megszámozta őket.

Mi a szonettkoszorú?

Egy költői bravúr. Tizenöt, témájában összekapcsolódó szonettből áll. Az első szonett utolsó sora ugyanaz, mint a második első sora, a második utolsó sora megegyezik a harmadik szonett első sorával és így tovább. A 15., a mesterszonett  pedig a 14 szonett első sorainak összeolvasásából áll össze.

Talán a legismertebb magyar nyelvű szonettkoszorú József Attila A Kozmosz éneke című műve. A két legizgalmasabb pedig  Jánosházy György Költői értekezés a zene mindenhatóságáról című szonettkoszorúja és Markó Béla műve, a Költők koszorúja. Utóbbi 14 vers 14 magyar költőről stílusukat, verseik egy-egy kifejezését, életük egy-egy mozzanatát csempészve a sorok közé. És persze egy mesterszonett.

A szonettkoszorú szavunk a magyar nyelvbe a németből került (sonettenkranz). Az angol (crown of sonnets) és az olasz (sonetti a corona) a „szonettkoronát” használja.

Változatok

Shelley Óda a nyugati szélhez című verse öt szonett. A szonetteket öt versszakra tagolta: 3+3+3+3+2 sorosakra. Rímképlete: aba bcb cdc ded ee. A háromsoros versszakok úgy rímelnek, mint Dante Isteni színjátéka, tehát tercinákról van szó. (Erre a formára használják terza rima szonett elnevezést is. A terza rima jelentése három vagy hármas rím.)

Előfordulhat az is, hogy valaki megcseréli a négy- és a háromsoros versszakokat és a 3+3+4+4 szerkezetet használja. Ha pedig  ez elé ír egy hagyományos szonettet, tükörszonettről beszélünk (4+4+3+3+3+3+4+4). Ez elég ritka.

Szonettek a magyar irodalomban

Az első ismert magyar szonett Faludi Ferenc tollából született A pipárul címmel. A XIX. században is írtak szonetteket költőink Kazinczytól Csokonaiig, de a formát igazán népszerűvé a nyugatosok tették.

Babits  A lírikus epilógja, Juhász Gyula Magyar táj magyar ecsettel  vagy Tóth Árpád Esti szonett című verse csak néhány a sorból. Kosztolányi  Számadás című műve hét szonettet fog egybe, ahogy József Attila Hazám című alkotása is. (Ezeket úgy is szokták emlegetni, hogy szonettciklusok.) A Számadás verseiben még a hagyományos 10 és 11 szótagos jambikus sorokat olvashatjuk, a Hazám sorai azonban csak 8 és 9 szótagosak. Sok költő hosszabb ciklust vagy egy egész kötetet szentelt szonetteknek. Ilyen például Szabó Lőrinc Tücsökzenéje vagy a szerelméről  írt 120 szonett:  A huszonhatodik év. Weöres Sándor pedig az Átváltozások cím alá gyűjtötte 40, különféle sortípusokból álló szonettjét.

Fontos megemlíteni, hogy a magyar irodalom számos jeles szonettfordítással is büszkélkedik. Ide sorolhatjuk Shakespeare szonettjeit Szabó Lőrinc fordításában, vagy a francia szimbolisták több költeményét Tóth Árpád tolmácsolásában.

ludimagister

]]> http://irodalomok.webab.hu/2016/11/03/mi-a-szonett/feed/ 0 http://irodalomok.webab.hu/2016/10/14/szerzok-kvize-1/ http://irodalomok.webab.hu/2016/10/14/szerzok-kvize-1/#respond Fri, 14 Oct 2016 08:30:49 +0000 http://irodalomok.webab.hu/?p=572 Ki a szerző? Csak ennyit kell tudni a következő kvízhez.
Note: There is a widget embedded within this post, please visit the site to participate in this post's widget.

NÉZD MEG EZT IS:

A cím magyar fordításai (Lóvátett lovagok, A felsült szerelmesek) inkább a lovagok sikertelenségét állítják középpontba, az eredeti cím viszont (Love’s Labour’s Lost) azt,  hogy a szerelem miatti munka, fáradság hiábavaló volt. Állítólag a történet mégis boldog véget ér, amit Shakespeare a második részben írt volna meg (vagy írt meg, csak az elveszett), ami a Love’s Labour’s Won címet viselte (volna), azaz a lovagok erőfeszítései végül nem voltak hiába.

A mű cselekménye Navarrában játszódik. Ferdinánd, Navarra királya a tudománynak akarja szentelni magát, udvarából „akadémiát ” szeretne csinálni. Csak bölcselet, nők nélkül, hiszen a nők csak akadályozzák a gondolkodókat. Lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – alá is írják a nőtlenségi fogadalmat. Persze a nőtlenség az udvarban élő többi férfira is vonatkozik. Még azért is nyilvános megszégyenítés jár, ha valaki egy nővel beszélget.

A navarrai udvarban vendégeskedik a spanyol Don Adriano de Armado. Nem véletlen, hogy a darab egyik legkomikusabb, kinevethető figurája spanyol, ahogy a neve sem az. A korabeli politikai helyzet indokolja, hiszen 7 évvel a komédia megírása előtt győzték le az angolok a Spanyol Armadát.

Armado egy levéllel leleplezi a király előtt Bunkót, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése az, hogy egy hétig nem ehet, s ezt a spanyolnak kell felügyelnie. Közben Armado is vétkezik. Beleszeret Julkába, a fejőlányba, és találkára is hívja.

Boyet (a király embere) jelenti Ferdinánd királynak, hogy a francia királylány érkezik küldöttségbe. Ferdinándnak fogadnia kell, hiszen ez diplomáciai dolog: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, s amíg ezt nem törlesztik, nem kaphatják meg Aquitániát.

Ferdinánd – fogadalmához híven – nem fogadhatja az udvarban a francia küldöttséget. Az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez afféle kiskapu, hogy az udvaron kívül mégis csak szabad nőkkel érintkeznie a királynak. Mi értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e? A helyszínen van a hangsúly? A város (itt a királyi udvar) a Shakespeare-darabokban a társadalmi szabályok színtere, szemben az idilli környezettel, az erdővel, ahol az ember szabad lehet, nem kötik a szabályok (még a saját fogadalma sem). Közelebb a természethez, a természetességhez, közelebb az érzelmekhez, közelebb önmagunkhoz – valami ilyesmit jelent az erdő Shakespeare-nél. Ezt figyelhetjük meg a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is.

A komédia helyszíne tehát az erdő. (Mellékes, de érdekes, hogy Peter Brook egy 1946-os rendezésében az erdő díszleteihez Watteau festményeit használta fel.)

A lovagok már ismerik korábbról a francia hölgyeket. Longaville-nek Katharine, Dumainnek Mária, Bironnak pedig Rosaline tetszik. A király által kitalált furcsa eskütételbe legnehezebben Biron ment bele. Nem is bírja betartani. Levelet küld Bunkóval Rosaline-nak. Ez előtt Armado is rábízza Bunkóra Julkának írott levelét. Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado sorait kapja meg, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni. Az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja el a levelet. A két figura – egy lelkész és egy iskolamester – okoskodó, magát nagyon okosnak tartó, de felszínes műveltségű ember, olyanok, akik helyesnek gondolják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mert fontos írás.

Biron nagyon izgatott, hogy szíve hölgye hamarosan olvashatja a szonettjét. Felmászik egy fára, hogy kilesse az arra sétáló Ferdinánd királyt, aki Biron nagy meglepetésére épp a francia királylánynak ír szerelmes szonettet. Arra jár Longaville és Dumain is, s mindkettő ugyanazt csinálja: szerelmes verset költ. Mindezt onnan tudjuk, hogy a szerelmesek fennhangon gyakorolják verseiket. A király a fák rejtekéből figyeli őket. Longaville megvádolja Dumaint, hogy az megszegte esküjét. Ekkor előtoppan a király, aki szerint Longaville sem jobb, majd leugrik a fáról Biron, aki pedig a királyt leplezi le. Julka közben megtalálja a királyt a levéllel, s bár Biron gyorsan összetépi, végül ő is lelepleződik. Mind a négyen esküt szegtek hát, mind a négyen szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, s ezzel kicsit felmenti az esküszegőket.

Most már nincs miért álszenteskedni. A király és a lovagok mulatságot rendeznek hölgyeiknek. Ajándékokat is küldenek, s megüzenik, muszka ruhában fognak részt venni a bálon. A hölgyek erre úgy döntenek, álarcot öltenek, s a kapott ajándékokat összecserélik, hogy lovagjaikat megvicceljék, és azok ne saját hölgyeiknek udvaroljanak. Így a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Ez a rész úgy van felépítve, hogy a hozzáértő könnyen ráismerhet az Erzsébet-kori táncformák ismétléseire, variációira. Valószínűleg ezt vette alapul Kenneth Branagh, aki 2000-ben egy zenés-táncos filmet rendezett a darabból.

Az urak nem örülnek a cselnek, sem annak, hogy amikor a palotába invitálják a hölgyeket, azok esküjükre figyelmeztetik őket.A párok mégis vidámak.  Bunkó, Holofernes, Nathaniel és még mások a mulatság részeként előadják a Kilenc vitéz című színdarabot. (Hasonló ez a jelenet ahhoz, amikor a Szentivánéji álomban a mesterek előadják a Piramus és Thisbét, ám itt nem tudjuk meg a történet végét.) Az előadást egy francia követ szakítja meg, aki a francia király halálhírét hozza.

A királylánynak és az udvarhölgyeinek tehát haza kell térniük. Biron biztosítja a hölgyeket a király és a lovagok szerelméről, de a királylány szerint csak szóvirágok voltak, amiket hallottak. Különben is, most egy évig gyászolnia kell a királylánynak. Ha Ferdinánd király szerelme komoly, egy évig remeteként kell élnie, hűen szerelméhez, hogy utána megházasodhassanak. A többi párra is ez vár. (Armado még rosszabbul jár, mert neki három évig kell Julkájával együtt dolgoznia a gazdaságban.)

A darab végén a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Angelo nekilát a munkának: például bezáratja a bordélyokat, valamint halálra ítél egy Claudio nevű fiút, akinek szerelme, Júlia gyermeket vár (Claudiótól). Ebben a történetben is jelen vannak az alsóbb társadalmi réteg képviselői, például Tekeriné (Mistress Overdone) és a szolgája, Pompeius (Pompey), akik a nyilvános házak bezárása miatt méltatlankodnak, mivel azokból élnek.

Claudio megkéri barátját, Luciót, hogy szóljon, húgának, Isabellának, járjon közben az ügyében Angelónál.

Angelo unja a törvénykezést, és ahogy Vincentio herceg őrá, ő is másra bízza a kevésbé kedvelt feladatokat: Escalusra. Escalus munkája megmutatja, milyenek is a bécsi erkölcsök. Futni hagyja a kerítő Pompeiust, és Hólyagot is, aki pedig Tuskó feleségével paráználkodott.

Isabella – akit egy szép és tiszta szívű lánynak kell elképzelni – bátyja, Claudio kérésének eleget téve elmegy Angelóhoz, és kegyelmet kér a testvérének. Jóságáért cserébe imákat ígér a férfinak. Angelo visszarendeli másnapra, és azon gyötrődik, hogy beleszeretett a lányba, meg kell szereznie. Isabella másnap visszatér Angelóhoz, aki egyszerűen megzsarolja. Azt ajánlja neki, legyen az övé, és ő cserébe szabadon engedi a bátyját. A lány nemet mond, és ő is megzsarolja Angelót: ha nem engedi szabadon Claudiót, mindenkinek elmondja, milyen ajánlatot tett neki. A férfi ettől egyáltalán nem ijed meg, szerinte senki sem hinne a Isabellának.

Isabella meglátogatja Claudiót a börtönben, és elmondja neki, mit ajánlott Angelo. Claudio felháborodik a zsaroláson, de azért nem annyira, hogy ne tartaná fontosabbnak saját életét a húga becsületénél. Isabella dühös lesz a bátyjára, hogy az csak úgy odadobná őt a szabadulásáért.

A két testvér beszélgetését a börtönben kihallgatja Lajos barát, azaz az álruhás Vincentio herceg, majd egy ötlettel áll elő. Azt javasolja, Isabella fogadja el Angelo ajánlatát, de a légyottra egy másik lány, Mariana menjen. Mariana Angelo volt menyasszonya, akinek a hozománya elsüllyedt egy hajón, és a tengerbe veszett, és így, hozomány nélkül Angelo nem vette el.

Eközben mások is megfordulnak a börtönben. Letartóztatták Pompeiust és Tekerinét. Tekerinét Lucio árulta be, amit az asszony felháborítónak tart, mert Lucio házasságot ígért Teddszét Katinak, és teherbe is ejtette, tehát legalább annyira bűnös, mint ő. Érdekes rész, amikor Lucio az álbarát-hercegnek Vincentio hercegről beszél (persze nem tudja, hogy akiről és akinek beszél, az ugyanaz).

Mariana kicsit aggódik, hogy csellel ágyba bújik volt vőlegényével, de a barát (azaz a herceg) megnyugtatja, hogy ezzel nincs semmi gond, mert ő tulajdonképpen már Angelo felesége.

Másnap Angelo azonban mégis le akarja fejeztetni Claudiót. A herceg – hogy mentse a fiú életét – felfedi kilétét, és azt mondja a porkolábnak, hogy Bernátnak, a gyilkosnak a fejét küldjék Angelónak. Ám a gyilkosnak is megkegyelmez, végül egy betegségben meghalt kalóz fejét prezentálják.

Isabella azt hiszi, valóban Claudio fejét küldték Angelóhoz, és bosszút akar állni. A barát (akiről ő még nem sejti, hogy a herceg az), azt javasolja neki, hogy várja meg a herceg visszatértét, ő majd igazságot fog szolgáltatni. Így is lesz. A herceg – immár mint herceg – bevonul a városba. Az utcán lehet elé járulni. Isabella rögtön el is panaszolja a sérelmeit: Angelo zsarolását, a cselt, és azt, hogy Claudio mégis meghalt. Mariana is elmondja, hogy valójában ő volt Angelóval. A herceg a barátot kéreti tanúnak, aki persze ő maga, így miután megjelenik barátként, megtörténik a nagy leleplezés.

A happy end teljes. Angelo megbánja bűnét, és úgy gondolja, halált érdemel, viszont a herceg megbocsát neki, de feleségül kell vennie Marianát. Ahogy Luciónak Teddszét Katit, Claidiónak – aki Isabella nagy örömére életben van – pedig Júliát. A herceg időközben beleszeretett Isabellába, így őt kéri feleségül.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Az rögtön tisztázni kell, hogy  A két nemes rokon nem a dráma egy másik fordításának címe, hanem egy teljesen másik Shakespeare-drámáé.)

A két veronai nemes két ifjú, akik nagyon jó barátok: Proteus és Valentin. Proteus szerelmes a szép Júliába, Valentin viszont csak nevet a szerelmen, inkább Milánóba megy világot látni. (Ahogy a cím is jelzi, Itáliában járunk.)

William Shakespeare (1564-1616)

Proteus szerelmes levelet küld szíve hölgyének. Júlia kicsit megjátssza magát, és széttépi a levelet szolgálója, Lucetta előtt, de utána összerakja a darabkákat, hogy el tudja olvasni, mit írt Proteus. Válaszol is szerelme soraira. Proteus épp a válaszlevelet olvassa, amikor apja, Antonio meglátja. Azt hiszi, Valentin levelét olvassa a fiú, és félreérti, amit lát: úgy gondolja, Proteust valami bántja (ez igaz is, hiszen szeretné, ha Júlia viszonozná érzelmeit), és külföldre küldi a fiát, méghozzá Milánóba, ahol Valentin is van.

Az utazás előtt Proteus és Júlia gyűrűt cserélnek.

Mindeközben: Milánóban Valentin beleszeret a herceg lányába, Silviába (aki természetesen szintén gyönyörű). Silviának azonban az öreg Thurio udvarol.

Silviának is tetszik Valentin. Segítséget kér tőle, irat vele egy szerelmes levelet, majd visszaadja neki, de Valentinnek eleinte még nem esik le, hogy viszontszeretik. Amikor már egyértelművé válik a dolog, elhatározzák, hogy megszöknek, mert a herceg nem adná férjhez rangon alul a lányát. (Mantuába készülnek. Úgy látszik, a veronaiak oda szeretnek szökni, gondoljunk csak Romeóra.)

Megérkezik Proteus is Milánóba. Valentin nagyon örül neki. Mesél Silviáról, sőt szökési tervüket is elárulja. A hercegnő Proteusnak is megtetszik. Döntenie kell tehát: vagy hű marad Júlia szerelméhez és Valentin barátságához, vagy mindezeket félredobva versenybe száll Silviáért. Az utóbbit választja, és nem a legbecsületesebb eszközökkel „harcol”, ugyanis elárulja a hercegnek a szökési tervet.

A herceg leleplezi Valentin és Silvia szökési tervét, és a fiút száműzi, lánya kezét pedig felajánlja az öreg Thuriónak.

Valentin szolgájával, Fürgével egy rablók lakta erdőben talál menedéket. Az erdő itt is a társadalmi kötöttségektől mentes, szabad élet helyszíne, ahogy például a Szentivánéji álomban, az Ahogy tetszikben vagy a Lóvátett lovagokban. A szolgák szerepe is hasonló, mint más Shakespeare-komédiákban, például az ő dolguk a közönségesebb – legtöbbször szerelmi témájú – tréfák tálalása. (Valentin szolgája Fürge, Proteusé Dárda, Antonióé pedig Panthino. Dárdának egy kutyája is van, Morcos, „akit” gyakran szerepeltetnek is a rendezők ebben a darabban. Egy alkalommal például az a feladata, hogy lepisilje Silvia ruháját.)

Júlia is Milánóba megy szerelme, Proteus után. Szolgálójával apródruhát varrat magának, és így, álruhában, Sebastian néven érkezik a városba, és egy fogadóban száll meg. A fogadós segítségével eljut Proteushoz, de amit lát, annak nem örül: Proteus épp Silviának ad szerenádot. Tanúja lesz, hogy Proteus halottnak mondja őt, és az ő gyűrűjét akarja Silviának küldeni. Silvia szerint Proteus barátjához és szerelméhez sem hű, de hogy végre lerázza a fiút, megígéri, ha abbahagyja a szerenádot, másnap küld neki egy arcképet.

Júlia Proteus apródjául szegődik. (Hasonlóan a Vízkereszt, vagy amit akartok Violájához, aki Orsino herceg apródja lesz fiúnak álcázva magát, és ő is szerelmes Orsinóba.) Így tehát Júlia feladata, hogy elvigye a gyűrűt Silviának, és elhozza az arcképet. Silvia persze nem fogadja el a gyűrűt. Júlia elmeséli saját szerelmének történetét a lánynak.

Silviát tehát nem érdekli sem Proteus, sem pedig Thurio, továbbra is Valentint szereti. Utána is szökik öreg szövetségesével, Eglamourral. Ugyanabban az erdőben, ahol Valentin talált menedéket, elfogják őket a rablók. A herceg keresteti a lányát, de nem találja. Proteus is keresi, itt a remek alkalom, hogy hős megmentőként szerepeljen. Rá is talál Silviára és megmenti a rablóktól. Jótett helyébe jót vár, azt szeretné, hogy Júlia kedveskedjen neki, sőt erőszakoskodni is kezd a lánnyal. (Júlia – apródruhában – mindvégig jelen van.)

Hirtelen Valentin tűnik fel a színen, hogy megmentse a helyzetet és Silviát. Júlia erre elájul, és kigurul a zsebéből a jegygyűrű. Amint magához tér, színt vall, elmondja ki is ő. Proteus pedig megörül régi szerelmének. És itt van a kifogásolni való rész! Proteus letámadja Silviát, de amikor nem sikerül megszereznie, és meglátja régi szerelmét, Júliát, már érte repes! Sokan gondolják úgy, hogy ennek a megoldásnak semmi köze a valódi emberi reakciókhoz és érzelmekhez.

Természetesen a herceg végül Valentinnek adja Silvia kezét, Proteus pedig mégis boldog lesz Júliával.

Proteus viselkedésének hirtelen változásán kívül más baki is van a drámában. Valentin például hajóval megy Veronából Milánóba (ami elég nagy kerülő), Fürge pedig véletlenül „Isten hozott Padovában!”-t mond Milánó helyett. Ezek a hibák azonban lényegtelenek a történet szempontjából.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel,  Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

A Szentivánéji álomban több szinten zajlanak az események. A „kerettörténet”: Theseus, Athén uralkodója és Hippolyta esküvőjükre készülnek. Ők képviselik a város törvényeit. A IV. felvonásban Theseus megtalálja a két szerelmespárt az erdőben, és engedélyezi a házasságukat. A szerelem a városon belül csak házassággal és az „engedélyezett” személlyel valósulhat meg, Theseus törvényesíti tehát a fiatalok szerelmét.

A darab elején Egeus panaszkodik Theseusnak, hogy lánya, Hermia nem az általa kiszemelt Demetriushoz, hanem Lysanderhez akar feleségül menni. (expozíció) Mivel sem Egeus, sem az uralkodó nem engedélyezi ezt, Hermia és Lysander megszöknek a törvények elől az erdőbe, ahol már azok nem érvényesek. Demetrius is utánuk szökik, ő is szereti Hermiát, őt viszont Heléna szereti, aki szintén követi őket. Az alaphelyzet tehát: egy szerelmi négyszög, illetve Oberon és Titánia „harca”.

Az uralkodó (Athén) és a fiatalok mellett megjelenik egy harmadik szint: a tündérek, csodalények világa. Az ő területük az erdő, ahol képesek beleszólni mások sorsába. Oberon a csodavirág levével megbűvöli Titániát, aki így az első lénybe szeret bele, akit meglát: a szamárrá változott Ziubolyba. Lysandert és Demetriust is elvarázsolja Puck, Oberon szolgája. Ezután mindkettő Helénába lesz szerelmes, aki ezt gúnyolódásnak véli. Hermia viszont dühös Lysanderre és az „áruló” Helénára is. A varázslat identitászavart okoz mindenkinél. („Nem Hermia vagyok? S te nem Lysander?) Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvének értelmezése szerint a fiatalok az átmenet rítusát élik meg. Az életük alapjaiban megváltozik. 1. az elválás fázisa: szakítanak addigi életükkel, a városból az erdőbe mennek; 2. küszöb- vagy transzformáció fázis: megváltoznak az addigi szerepek, újra kell értékelniük, gondolniuk önmagukat (pl. a két lánynak addigi barátságukat); 3. betagozódás fázisa: elindul az élet az új szerepek szerint (pl. Demetrius és Heléna összeházasodnak).

Az erdőben próbálnak a mesteremberek (Zuboly, Vackor, Orrondi, Dudás, Gyalu, Ösztövér) az esküvőre. Próbájuk a korabeli szokásokat idézi: a színjátszásban amatőr mesteremberek előadnak egy darabot. Itt: Pyramus és Thisbe tragikus történetét.  (Színház a színházban. A mesteremberek a színház negatív példái: nem hagyják képzelődni a közönséget, folyton figyelmeztetik őket, hogy amit látnak, nem valóság.) A szerelmek közül egyedül Zubolyé és Titániáé nem teljesül be: a két fél között olyan nagy a különbség, hogy közöttük a szerelem nevetség vagy álom tárgya lehet csupán. A Shakespeare-drámákban soha nem teljesedik be szerelem különböző társadalmi osztályok tagjai között.

vázlatosan:

Theseus és Hippolyta –hercegi pár, Athén, a törvényesség képviselői; összeházasodnak, és mások frigyét is ők szentesítik

Oberon és Titánia – tündérek, ők az erdőben uralkodnak; Oberon varázslattal irányítja mások szerelmét; végül kibékülnek

Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius – nemes athéni ifjak, egy átalakuláson mennek át, sorsukat kevéssé tudják irányítani (Theseus törvényei, Oberon varázslatai!)

Zuboly és Titánia – nevetséges, nem megvalósítható szerelem (Titánia részéről csak álom, később kétségbe vonja, hogy megtörtént-e)

Pyramus és Thisbe – tragikus szerelmi történet a mesterek előadásában, mely az előadás módja miatt komikussá válik

A darab végén Puck, Oberon szolgája monológjában arra utal, hogy talán az egész, amit itt láttunk, csak álom és káprázat („ha mi árnyak nem tetszettünk”, az álom meglepett,/S tükrözé e képeket”, „E csekély, meddő mesét,/Mely csak álom, semmiség”). Puck másik neve, Robin utalás a középkori kenetárus jelenet Robinjára (aki az idős árus feleségét elcsábítja), illetve Robin Hoodra.

A Nemzeti színpadán emlékezetes Puck volt Blaha Lujza. ’72-ben Peter Brook rendezésében adta elő a darabot a Royal Shakespeare Company Budapesten. Emlékezetes előadás volt Csányi János rendezése ’94-ben, amikor a nézők hintákon ültek, illetve Karin Beier rendezése Düsseldorfban (’95), ahol 9 nyelven beszéltek a szereplők – minden színész az anyanyelvén. Zenei feldolgozások: Purcell: The Fairy Queen, Mendelssohn: Szentivánéji álom-nyitány, Britten: Szentivánéji álom (opera).

ludimagister

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Ahogy tetszik