A cím magyar fordításai (Lóvátett lovagok, A felsült szerelmesek) inkább a lovagok sikertelenségét állítják középpontba, az eredeti cím viszont (Love’s Labour’s Lost) azt,  hogy a szerelem miatti munka, fáradság hiábavaló volt. Állítólag a történet mégis boldog véget ér, amit Shakespeare a második részben írt volna meg (vagy írt meg, csak az elveszett), ami a Love’s Labour’s Won címet viselte (volna), azaz a lovagok erőfeszítései végül nem voltak hiába.

A mű cselekménye Navarrában játszódik. Ferdinánd, Navarra királya a tudománynak akarja szentelni magát, udvarából „akadémiát ” szeretne csinálni. Csak bölcselet, nők nélkül, hiszen a nők csak akadályozzák a gondolkodókat. Lovagjai – Longaville, Biron és Dumain – alá is írják a nőtlenségi fogadalmat. Persze a nőtlenség az udvarban élő többi férfira is vonatkozik. Még azért is nyilvános megszégyenítés jár, ha valaki egy nővel beszélget.

A navarrai udvarban vendégeskedik a spanyol Don Adriano de Armado. Nem véletlen, hogy a darab egyik legkomikusabb, kinevethető figurája spanyol, ahogy a neve sem az. A korabeli politikai helyzet indokolja, hiszen 7 évvel a komédia megírása előtt győzték le az angolok a Spanyol Armadát.

Armado egy levéllel leleplezi a király előtt Bunkót, aki egy lánnyal beszélgetett. Bunkó büntetése az, hogy egy hétig nem ehet, s ezt a spanyolnak kell felügyelnie. Közben Armado is vétkezik. Beleszeret Julkába, a fejőlányba, és találkára is hívja.

Boyet (a király embere) jelenti Ferdinánd királynak, hogy a francia királylány érkezik küldöttségbe. Ferdinándnak fogadnia kell, hiszen ez diplomáciai dolog: a franciák 100 000 koronával tartoznak Navarrának, s amíg ezt nem törlesztik, nem kaphatják meg Aquitániát.

Ferdinánd – fogadalmához híven – nem fogadhatja az udvarban a francia küldöttséget. Az erdőben sátrakat állít fel a királylány és udvarhölgyei számára. Ez afféle kiskapu, hogy az udvaron kívül mégis csak szabad nőkkel érintkeznie a királynak. Mi értelme így az eskünek, és tényleg betartja-e? A helyszínen van a hangsúly? A város (itt a királyi udvar) a Shakespeare-darabokban a társadalmi szabályok színtere, szemben az idilli környezettel, az erdővel, ahol az ember szabad lehet, nem kötik a szabályok (még a saját fogadalma sem). Közelebb a természethez, a természetességhez, közelebb az érzelmekhez, közelebb önmagunkhoz – valami ilyesmit jelent az erdő Shakespeare-nél. Ezt figyelhetjük meg a Szentivánéji álomban és az Ahogy tetszikben is.

A komédia helyszíne tehát az erdő. (Mellékes, de érdekes, hogy Peter Brook egy 1946-os rendezésében az erdő díszleteihez Watteau festményeit használta fel.)

A lovagok már ismerik korábbról a francia hölgyeket. Longaville-nek Katharine, Dumainnek Mária, Bironnak pedig Rosaline tetszik. A király által kitalált furcsa eskütételbe legnehezebben Biron ment bele. Nem is bírja betartani. Levelet küld Bunkóval Rosaline-nak. Ez előtt Armado is rábízza Bunkóra Julkának írott levelét. Bunkó összecseréli a leveleket, így Julka nem Armado sorait kapja meg, hanem Biron Rosaline-nak szóló szonettjét. Mivel ő csak egy fejőlány, nem tud olvasni. Az erdőben kószáló Nathaniellel és Holofernesszel olvastatja el a levelet. A két figura – egy lelkész és egy iskolamester – okoskodó, magát nagyon okosnak tartó, de felszínes műveltségű ember, olyanok, akik helyesnek gondolják a nőtlenségi fogadalmat. Holofernes azt tanácsolja Julkának, hogy mutassa meg a levelet a királynak, mert fontos írás.

Biron nagyon izgatott, hogy szíve hölgye hamarosan olvashatja a szonettjét. Felmászik egy fára, hogy kilesse az arra sétáló Ferdinánd királyt, aki Biron nagy meglepetésére épp a francia királylánynak ír szerelmes szonettet. Arra jár Longaville és Dumain is, s mindkettő ugyanazt csinálja: szerelmes verset költ. Mindezt onnan tudjuk, hogy a szerelmesek fennhangon gyakorolják verseiket. A király a fák rejtekéből figyeli őket. Longaville megvádolja Dumaint, hogy az megszegte esküjét. Ekkor előtoppan a király, aki szerint Longaville sem jobb, majd leugrik a fáról Biron, aki pedig a királyt leplezi le. Julka közben megtalálja a királyt a levéllel, s bár Biron gyorsan összetépi, végül ő is lelepleződik. Mind a négyen esküt szegtek hát, mind a négyen szerelmesek. Biron szerint a szerelem a legjobb tanítómester, s ezzel kicsit felmenti az esküszegőket.

Most már nincs miért álszenteskedni. A király és a lovagok mulatságot rendeznek hölgyeiknek. Ajándékokat is küldenek, s megüzenik, muszka ruhában fognak részt venni a bálon. A hölgyek erre úgy döntenek, álarcot öltenek, s a kapott ajándékokat összecserélik, hogy lovagjaikat megvicceljék, és azok ne saját hölgyeiknek udvaroljanak. Így a király Rosaline-nak, Biron a királylánynak, Longaville Máriának, Dumain pedig Katharine-nek udvarol. Ez a rész úgy van felépítve, hogy a hozzáértő könnyen ráismerhet az Erzsébet-kori táncformák ismétléseire, variációira. Valószínűleg ezt vette alapul Kenneth Branagh, aki 2000-ben egy zenés-táncos filmet rendezett a darabból.

Az urak nem örülnek a cselnek, sem annak, hogy amikor a palotába invitálják a hölgyeket, azok esküjükre figyelmeztetik őket.A párok mégis vidámak.  Bunkó, Holofernes, Nathaniel és még mások a mulatság részeként előadják a Kilenc vitéz című színdarabot. (Hasonló ez a jelenet ahhoz, amikor a Szentivánéji álomban a mesterek előadják a Piramus és Thisbét, ám itt nem tudjuk meg a történet végét.) Az előadást egy francia követ szakítja meg, aki a francia király halálhírét hozza.

A királylánynak és az udvarhölgyeinek tehát haza kell térniük. Biron biztosítja a hölgyeket a király és a lovagok szerelméről, de a királylány szerint csak szóvirágok voltak, amiket hallottak. Különben is, most egy évig gyászolnia kell a királylánynak. Ha Ferdinánd király szerelme komoly, egy évig remeteként kell élnie, hűen szerelméhez, hogy utána megházasodhassanak. A többi párra is ez vár. (Armado még rosszabbul jár, mert neki három évig kell Julkájával együtt dolgoznia a gazdaságban.)

A darab végén a zenészek a tavaszról és a télről, a szerelemről és a gyászról énekelnek.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

Az rögtön tisztázni kell, hogy  A két nemes rokon nem a dráma egy másik fordításának címe, hanem egy teljesen másik Shakespeare-drámáé.)

A két veronai nemes két ifjú, akik nagyon jó barátok: Proteus és Valentin. Proteus szerelmes a szép Júliába, Valentin viszont csak nevet a szerelmen, inkább Milánóba megy világot látni. (Ahogy a cím is jelzi, Itáliában járunk.)

William Shakespeare (1564-1616)

Proteus szerelmes levelet küld szíve hölgyének. Júlia kicsit megjátssza magát, és széttépi a levelet szolgálója, Lucetta előtt, de utána összerakja a darabkákat, hogy el tudja olvasni, mit írt Proteus. Válaszol is szerelme soraira. Proteus épp a válaszlevelet olvassa, amikor apja, Antonio meglátja. Azt hiszi, Valentin levelét olvassa a fiú, és félreérti, amit lát: úgy gondolja, Proteust valami bántja (ez igaz is, hiszen szeretné, ha Júlia viszonozná érzelmeit), és külföldre küldi a fiát, méghozzá Milánóba, ahol Valentin is van.

Az utazás előtt Proteus és Júlia gyűrűt cserélnek.

Mindeközben: Milánóban Valentin beleszeret a herceg lányába, Silviába (aki természetesen szintén gyönyörű). Silviának azonban az öreg Thurio udvarol.

Silviának is tetszik Valentin. Segítséget kér tőle, irat vele egy szerelmes levelet, majd visszaadja neki, de Valentinnek eleinte még nem esik le, hogy viszontszeretik. Amikor már egyértelművé válik a dolog, elhatározzák, hogy megszöknek, mert a herceg nem adná férjhez rangon alul a lányát. (Mantuába készülnek. Úgy látszik, a veronaiak oda szeretnek szökni, gondoljunk csak Romeóra.)

Megérkezik Proteus is Milánóba. Valentin nagyon örül neki. Mesél Silviáról, sőt szökési tervüket is elárulja. A hercegnő Proteusnak is megtetszik. Döntenie kell tehát: vagy hű marad Júlia szerelméhez és Valentin barátságához, vagy mindezeket félredobva versenybe száll Silviáért. Az utóbbit választja, és nem a legbecsületesebb eszközökkel „harcol”, ugyanis elárulja a hercegnek a szökési tervet.

A herceg leleplezi Valentin és Silvia szökési tervét, és a fiút száműzi, lánya kezét pedig felajánlja az öreg Thuriónak.

Valentin szolgájával, Fürgével egy rablók lakta erdőben talál menedéket. Az erdő itt is a társadalmi kötöttségektől mentes, szabad élet helyszíne, ahogy például a Szentivánéji álomban, az Ahogy tetszikben vagy a Lóvátett lovagokban. A szolgák szerepe is hasonló, mint más Shakespeare-komédiákban, például az ő dolguk a közönségesebb – legtöbbször szerelmi témájú – tréfák tálalása. (Valentin szolgája Fürge, Proteusé Dárda, Antonióé pedig Panthino. Dárdának egy kutyája is van, Morcos, „akit” gyakran szerepeltetnek is a rendezők ebben a darabban. Egy alkalommal például az a feladata, hogy lepisilje Silvia ruháját.)

Júlia is Milánóba megy szerelme, Proteus után. Szolgálójával apródruhát varrat magának, és így, álruhában, Sebastian néven érkezik a városba, és egy fogadóban száll meg. A fogadós segítségével eljut Proteushoz, de amit lát, annak nem örül: Proteus épp Silviának ad szerenádot. Tanúja lesz, hogy Proteus halottnak mondja őt, és az ő gyűrűjét akarja Silviának küldeni. Silvia szerint Proteus barátjához és szerelméhez sem hű, de hogy végre lerázza a fiút, megígéri, ha abbahagyja a szerenádot, másnap küld neki egy arcképet.

Júlia Proteus apródjául szegődik. (Hasonlóan a Vízkereszt, vagy amit akartok Violájához, aki Orsino herceg apródja lesz fiúnak álcázva magát, és ő is szerelmes Orsinóba.) Így tehát Júlia feladata, hogy elvigye a gyűrűt Silviának, és elhozza az arcképet. Silvia persze nem fogadja el a gyűrűt. Júlia elmeséli saját szerelmének történetét a lánynak.

Silviát tehát nem érdekli sem Proteus, sem pedig Thurio, továbbra is Valentint szereti. Utána is szökik öreg szövetségesével, Eglamourral. Ugyanabban az erdőben, ahol Valentin talált menedéket, elfogják őket a rablók. A herceg keresteti a lányát, de nem találja. Proteus is keresi, itt a remek alkalom, hogy hős megmentőként szerepeljen. Rá is talál Silviára és megmenti a rablóktól. Jótett helyébe jót vár, azt szeretné, hogy Júlia kedveskedjen neki, sőt erőszakoskodni is kezd a lánnyal. (Júlia – apródruhában – mindvégig jelen van.)

Hirtelen Valentin tűnik fel a színen, hogy megmentse a helyzetet és Silviát. Júlia erre elájul, és kigurul a zsebéből a jegygyűrű. Amint magához tér, színt vall, elmondja ki is ő. Proteus pedig megörül régi szerelmének. És itt van a kifogásolni való rész! Proteus letámadja Silviát, de amikor nem sikerül megszereznie, és meglátja régi szerelmét, Júliát, már érte repes! Sokan gondolják úgy, hogy ennek a megoldásnak semmi köze a valódi emberi reakciókhoz és érzelmekhez.

Természetesen a herceg végül Valentinnek adja Silvia kezét, Proteus pedig mégis boldog lesz Júliával.

Proteus viselkedésének hirtelen változásán kívül más baki is van a drámában. Valentin például hajóval megy Veronából Milánóba (ami elég nagy kerülő), Fürge pedig véletlenül „Isten hozott Padovában!”-t mond Milánó helyett. Ezek a hibák azonban lényegtelenek a történet szempontjából.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel,  Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

A Szentivánéji álomban több szinten zajlanak az események. A „kerettörténet”: Theseus, Athén uralkodója és Hippolyta esküvőjükre készülnek. Ők képviselik a város törvényeit. A IV. felvonásban Theseus megtalálja a két szerelmespárt az erdőben, és engedélyezi a házasságukat. A szerelem a városon belül csak házassággal és az „engedélyezett” személlyel valósulhat meg, Theseus törvényesíti tehát a fiatalok szerelmét.

A darab elején Egeus panaszkodik Theseusnak, hogy lánya, Hermia nem az általa kiszemelt Demetriushoz, hanem Lysanderhez akar feleségül menni. (expozíció) Mivel sem Egeus, sem az uralkodó nem engedélyezi ezt, Hermia és Lysander megszöknek a törvények elől az erdőbe, ahol már azok nem érvényesek. Demetrius is utánuk szökik, ő is szereti Hermiát, őt viszont Heléna szereti, aki szintén követi őket. Az alaphelyzet tehát: egy szerelmi négyszög, illetve Oberon és Titánia „harca”.

Az uralkodó (Athén) és a fiatalok mellett megjelenik egy harmadik szint: a tündérek, csodalények világa. Az ő területük az erdő, ahol képesek beleszólni mások sorsába. Oberon a csodavirág levével megbűvöli Titániát, aki így az első lénybe szeret bele, akit meglát: a szamárrá változott Ziubolyba. Lysandert és Demetriust is elvarázsolja Puck, Oberon szolgája. Ezután mindkettő Helénába lesz szerelmes, aki ezt gúnyolódásnak véli. Hermia viszont dühös Lysanderre és az „áruló” Helénára is. A varázslat identitászavart okoz mindenkinél. („Nem Hermia vagyok? S te nem Lysander?) Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvének értelmezése szerint a fiatalok az átmenet rítusát élik meg. Az életük alapjaiban megváltozik. 1. az elválás fázisa: szakítanak addigi életükkel, a városból az erdőbe mennek; 2. küszöb- vagy transzformáció fázis: megváltoznak az addigi szerepek, újra kell értékelniük, gondolniuk önmagukat (pl. a két lánynak addigi barátságukat); 3. betagozódás fázisa: elindul az élet az új szerepek szerint (pl. Demetrius és Heléna összeházasodnak).

Az erdőben próbálnak a mesteremberek (Zuboly, Vackor, Orrondi, Dudás, Gyalu, Ösztövér) az esküvőre. Próbájuk a korabeli szokásokat idézi: a színjátszásban amatőr mesteremberek előadnak egy darabot. Itt: Pyramus és Thisbe tragikus történetét.  (Színház a színházban. A mesteremberek a színház negatív példái: nem hagyják képzelődni a közönséget, folyton figyelmeztetik őket, hogy amit látnak, nem valóság.) A szerelmek közül egyedül Zubolyé és Titániáé nem teljesül be: a két fél között olyan nagy a különbség, hogy közöttük a szerelem nevetség vagy álom tárgya lehet csupán. A Shakespeare-drámákban soha nem teljesedik be szerelem különböző társadalmi osztályok tagjai között.

vázlatosan:

Theseus és Hippolyta –hercegi pár, Athén, a törvényesség képviselői; összeházasodnak, és mások frigyét is ők szentesítik

Oberon és Titánia – tündérek, ők az erdőben uralkodnak; Oberon varázslattal irányítja mások szerelmét; végül kibékülnek

Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius – nemes athéni ifjak, egy átalakuláson mennek át, sorsukat kevéssé tudják irányítani (Theseus törvényei, Oberon varázslatai!)

Zuboly és Titánia – nevetséges, nem megvalósítható szerelem (Titánia részéről csak álom, később kétségbe vonja, hogy megtörtént-e)

Pyramus és Thisbe – tragikus szerelmi történet a mesterek előadásában, mely az előadás módja miatt komikussá válik

A darab végén Puck, Oberon szolgája monológjában arra utal, hogy talán az egész, amit itt láttunk, csak álom és káprázat („ha mi árnyak nem tetszettünk”, az álom meglepett,/S tükrözé e képeket”, „E csekély, meddő mesét,/Mely csak álom, semmiség”). Puck másik neve, Robin utalás a középkori kenetárus jelenet Robinjára (aki az idős árus feleségét elcsábítja), illetve Robin Hoodra.

A Nemzeti színpadán emlékezetes Puck volt Blaha Lujza. ’72-ben Peter Brook rendezésében adta elő a darabot a Royal Shakespeare Company Budapesten. Emlékezetes előadás volt Csányi János rendezése ’94-ben, amikor a nézők hintákon ültek, illetve Karin Beier rendezése Düsseldorfban (’95), ahol 9 nyelven beszéltek a szereplők – minden színész az anyanyelvén. Zenei feldolgozások: Purcell: The Fairy Queen, Mendelssohn: Szentivánéji álom-nyitány, Britten: Szentivánéji álom (opera).

ludimagister

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Ahogy tetszik