• a Nyugat mellett a romantika (korszaka) a magyar irodalom másik nagyon gazdag időszaka
• a romantika stílusjegyei már megfigyelhetőek Csokonai és Berzsenyi költészetében is, de igazán Kölcsey, Vörösmarty, majd Jókai, Petőfi és Arany műveiben teljesedett ki
• Magyarországon a romantika szorosan összekapcsolódott a történelemmel – ez a reformkor és a szabadságharc ideje, nem véletlen, hogy ekkor született a Szózat, a Himnusz és a Nemzeti dal

• Vörösmarty irodalmi munkássága nagyon sokoldalú volt:
  • irodalomszervező tevékenysége jelentős volt pl. újságot szerkesztett (Tudományos Gyűjtemény, Atheneum)
  • segített Petőfi költői pályájának indulásában
  • írt lírai műveket (pl. szerelmes verseket Perczel Etelkához, majd Csajághy Laurához – pl. A merengőhöz -, gondolati-filozófiai költeményeket – pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó -, de neki köszönhetjük a Szózatot is
  • epikus művei közül a legismertebb a Zalán futása című eposz, amely a népszerűséget is meghozta számára (ezen kívül több kiseposzt, illetve eposztöredéket is írt)
  • drámái közül sok a történelmi tárgyú (pl. Czillei és a Hunyadiak); az Árpád ébredésével nyitott meg az első magyar Nemzeti Színház; ide sorolható a Csongor és Tünde is

Tárgyalás: romantikus stílusjegyek a Csongor és Tündében

• a mű forrásai:
  • Gyergyai Albert: História egy Árgyélus nevű királyfiról és tündérszűz leányról (Tündérszép Ilona); a romantika visszatér a hagyományokhoz, a népiességhez is (a Tündérszép Ilona népmeseként is továbbél)
  • több elemet átvett Shakespeare Szentivánéji álom című komédiájából is

• jellemző a kevert műfaj a romantikára, míg a klasszicizmus a tiszta műfajokat kedvelte (pl. óda, elégia, tragédia), addig a romantika keveri a műfajokat (pl. elégikoóda), sőt gyakran elmossa a műnemek közötti határokat is (pl. a János vitéz és a Toldi elbeszélő költemények; elbeszélő, azaz epikus; költemény, azaz lírai; Az ember tragédiája drámai költemény; a ballada pedig mindhárom műnem jellemzőit magában hordozza: „A tragédia dalban elbeszélve.”)

• a Csongor és Tünde műfajára több elnevezés is használatos: drámai költemény, tündéries mesejáték, filozófiai mesedráma vagy mesejáték
• dráma(i), mert párbeszédes, színpadra szánt alkotás
• filozófiai, mert filozófiai kérdésfeltevéseivel az emberiségköltemények (mint a Faust és Az ember tragédiája) felé mozdul el (–< hiszen fő kérdése: hogyan érhető el a boldogság?)
• mese(i); a mese a romantika kedvelt műfaja, mert általa jól kifejezhető az álomszerűség, illetve a végletes ellentétek (pl. a mese szereplői szélsőségesen jók vagy rosszak pl. Tünde tündér, Mirigy boszorkány); a Csongor és Tündében sok a mesei elem: pl. Csongornak ébren kell maradnia, Tündének nem szabad beszélnie, a 3 ördögfiókának 3 csodálatos tulajdonságokkal rendelkező tárgy van a birtokában, 3 vándor van)

• a romantika ihletforrása a fantázia és a képzelet, ezért is nyúlt szívesen a meséhez (pl. Hoffmann: Az arany virágcserép, Petőfi: János vitéz)

• a Csongor és Tünde kérdésfeltevése is jól illeszkedik a romantika világfelfogásához, kedvelt témáihoz:

• Hogyan található meg, érhető el a boldogság?
• Csongor elindul, hogy megkeresse Tündét, azaz személyében a boldogságot
• a hármas útnál háromfelé mehet, három lehetőség van előtte, hogy megtalálja a boldogságot az életben (KFT)
• a kalmár a pénz mindenhatóságát hirdeti
• a fejedelem a világot leigázni tudó ember erejét, a hatalmat
• a tudós a tudásban, az észben hisz (mint a felvilágosodás)
• amikor másodszor is találkozik velük, mindhárom csalódott és boldogtalan
• Csongor egyik utat sem választja a három közül, a maga útját járja, tovább keresi szerelmét; a romantika szerint a teljesség nem érhető el – kivéve a művészet és a szerelem útján (a mű záró sora: „ébren maga van csak az egy szerelem”)
• a romantikára jellemző az állandó romantikus elvágyódás térben és időben (pl. térben: jellemző a Kelet iránti érdeklődés – pl. Vörösmarty is lefordította az Ezeregyéjszaka meséit; időben: múltba fordulás); Csongor boldogságkeresésében is fontos a tér és az idő
• a kertből indul el (az Édenkertre is utalhat – különösen, hogy itt is van (alma)fa), és a kertbe is ér vissza
• az idő is körbeér: éjtől éjig
• a mű kapcsán feltevődik a kérdés, hogy van-e fejlődés a világban, vagy Nietzsche gondolatainak megfelelően a történelem ismétli önmagát, a körkörösség, s nem valamiféle egyenes irányú fejlődés jellemzi?
• a boldogság tér és idő függvénye?

• a romantikus művekre jellemzőek a nagy ellentétek (pl. „vár állott, most kőhalom”, „bölcsőd az, majdan sírod is”, „áldjon vagy verjen sors keze,/itt élned, halnod kell”)
  • a Csongor és Tündében az ellentét a két főszereplőben testesül meg leginkább: Csongor királyfi ugyan, de föld férfi, halandó; Tünde tündér, halhatatlan, két külön világhoz tartoznak (a valóság egésze két világszintből áll, a szereplők nem élhetnek mindkettőnek megfelelően; Bécsy Tamás drámaelmélete szerint ez kétszintes dráma)
  • Tündének választania kell: vagy Csongort választja, azaz a szerelmet és a halandó életet, vagy a tündéri létet, a halhatatlanságot (a halhatatlanságról lemondó szerelmes jelen van az eredeti történetben is – Tündér Ilona és Árgyélus -, de ugyanez a motívum jelenik meg Arwen és Aragorn történetében is (Tolkien: A gyűrűk ura)

• a romantikus alkotásokra sokszor jellemző, hogy a nagyban tükröződik a kicsi, és fordítva pl. egy személyiség maga egy világ; az Éj monológjában ez így fogalmazódik meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam,/s a nagy mindenség benne tükrözik.”; az Éj-monológ szerint az ember története során ugyanazzá válik, ami eredetileg volt, a jövő az lesz, ami a múlt kezdete – „és hol kezdve volt, ott vége lesz” -, de romantikus jegy a monológ látomásossága is
• a romantikára jellemző lelkesedés, szenvedélyesség, erőteljes líraiság, emelkedett hangnem, pátosz szintén sajátja ennek a műnek is; ez főleg a nyelvben jelenik meg, a patetikusság különösen a nagymonológok filozofikus, emelkedett hangnemére jellemző, az ördögfiak nyelve inkább archaikus, míg Balgára és Ilmára a népies nyelv jellemző

Befejezés

Csongor ugyanoda ér, ahonnan indult; úgy tűnik, minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik; bár a szerelmesek egymásra találnak, ez a szerelem nem válasz a világ kérdéseire, inkább menedék a világ elől (a kert, ahová visszaérkezik, kietlen).

„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,/ Gyászosra hanyatlik az égi ború:/ Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,/ Ébren maga van csak az egy szerelem.”

ludimagister

A Szentivánéji álomban több szinten zajlanak az események. A „kerettörténet”: Theseus, Athén uralkodója és Hippolyta esküvőjükre készülnek. Ők képviselik a város törvényeit. A IV. felvonásban Theseus megtalálja a két szerelmespárt az erdőben, és engedélyezi a házasságukat. A szerelem a városon belül csak házassággal és az „engedélyezett” személlyel valósulhat meg, Theseus törvényesíti tehát a fiatalok szerelmét.

A darab elején Egeus panaszkodik Theseusnak, hogy lánya, Hermia nem az általa kiszemelt Demetriushoz, hanem Lysanderhez akar feleségül menni. (expozíció) Mivel sem Egeus, sem az uralkodó nem engedélyezi ezt, Hermia és Lysander megszöknek a törvények elől az erdőbe, ahol már azok nem érvényesek. Demetrius is utánuk szökik, ő is szereti Hermiát, őt viszont Heléna szereti, aki szintén követi őket. Az alaphelyzet tehát: egy szerelmi négyszög, illetve Oberon és Titánia „harca”.

Az uralkodó (Athén) és a fiatalok mellett megjelenik egy harmadik szint: a tündérek, csodalények világa. Az ő területük az erdő, ahol képesek beleszólni mások sorsába. Oberon a csodavirág levével megbűvöli Titániát, aki így az első lénybe szeret bele, akit meglát: a szamárrá változott Ziubolyba. Lysandert és Demetriust is elvarázsolja Puck, Oberon szolgája. Ezután mindkettő Helénába lesz szerelmes, aki ezt gúnyolódásnak véli. Hermia viszont dühös Lysanderre és az „áruló” Helénára is. A varázslat identitászavart okoz mindenkinél. („Nem Hermia vagyok? S te nem Lysander?) Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvének értelmezése szerint a fiatalok az átmenet rítusát élik meg. Az életük alapjaiban megváltozik. 1. az elválás fázisa: szakítanak addigi életükkel, a városból az erdőbe mennek; 2. küszöb- vagy transzformáció fázis: megváltoznak az addigi szerepek, újra kell értékelniük, gondolniuk önmagukat (pl. a két lánynak addigi barátságukat); 3. betagozódás fázisa: elindul az élet az új szerepek szerint (pl. Demetrius és Heléna összeházasodnak).

Az erdőben próbálnak a mesteremberek (Zuboly, Vackor, Orrondi, Dudás, Gyalu, Ösztövér) az esküvőre. Próbájuk a korabeli szokásokat idézi: a színjátszásban amatőr mesteremberek előadnak egy darabot. Itt: Pyramus és Thisbe tragikus történetét.  (Színház a színházban. A mesteremberek a színház negatív példái: nem hagyják képzelődni a közönséget, folyton figyelmeztetik őket, hogy amit látnak, nem valóság.) A szerelmek közül egyedül Zubolyé és Titániáé nem teljesül be: a két fél között olyan nagy a különbség, hogy közöttük a szerelem nevetség vagy álom tárgya lehet csupán. A Shakespeare-drámákban soha nem teljesedik be szerelem különböző társadalmi osztályok tagjai között.

vázlatosan:

Theseus és Hippolyta –hercegi pár, Athén, a törvényesség képviselői; összeházasodnak, és mások frigyét is ők szentesítik

Oberon és Titánia – tündérek, ők az erdőben uralkodnak; Oberon varázslattal irányítja mások szerelmét; végül kibékülnek

Hermia és Lysander, Heléna és Demetrius – nemes athéni ifjak, egy átalakuláson mennek át, sorsukat kevéssé tudják irányítani (Theseus törvényei, Oberon varázslatai!)

Zuboly és Titánia – nevetséges, nem megvalósítható szerelem (Titánia részéről csak álom, később kétségbe vonja, hogy megtörtént-e)

Pyramus és Thisbe – tragikus szerelmi történet a mesterek előadásában, mely az előadás módja miatt komikussá válik

A darab végén Puck, Oberon szolgája monológjában arra utal, hogy talán az egész, amit itt láttunk, csak álom és káprázat („ha mi árnyak nem tetszettünk”, az álom meglepett,/S tükrözé e képeket”, „E csekély, meddő mesét,/Mely csak álom, semmiség”). Puck másik neve, Robin utalás a középkori kenetárus jelenet Robinjára (aki az idős árus feleségét elcsábítja), illetve Robin Hoodra.

A Nemzeti színpadán emlékezetes Puck volt Blaha Lujza. ’72-ben Peter Brook rendezésében adta elő a darabot a Royal Shakespeare Company Budapesten. Emlékezetes előadás volt Csányi János rendezése ’94-ben, amikor a nézők hintákon ültek, illetve Karin Beier rendezése Düsseldorfban (’95), ahol 9 nyelven beszéltek a szereplők – minden színész az anyanyelvén. Zenei feldolgozások: Purcell: The Fairy Queen, Mendelssohn: Szentivánéji álom-nyitány, Britten: Szentivánéji álom (opera).

ludimagister

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Hamlet, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Ahogy tetszik