A tétel egy bevezető rész után négy korabeli drámáról ejt néhány szót (Arthur Miller: Az ügynök halála, Eugene O’Neill: Hosszú út az éjszakába, Edward Albee: Nem félünk a farkastól,Tennesse Williams: Macska a forró tetőn).
Bevezetés
A 19. század végének Amerikájának színházi életére a turnézás volt jellemző, nem a kőszínházas előadások. Az egyik legnépszerűbb darab Harriet Beecher-Stowe rabszolgasággal foglalkozó regényének, a Tamás bátya kunyhójának sokféle feldolgozása volt (pl. egyik leegyszerűsített változata a Tom-show nevet viselte), és szívesen utaztatták a Broadway sikerdarabjait is.
A 20. század első harmadában több európai társulat (pl. a dublini Abbey társulata, illetve az orosz Sztanyiszlavszijé) ellátogatott a tengeren túlra; hatásukra alakult meg a Groupe Theatre és a Theatre Guild. Ezek a társulatok a színészképzésben Sztanyiszlavszkij módszerét vették alapul, és az Európában is ekkor népszerű darabokat játszották.
A II. világháború után alakult ki a Broadway hármas szerkezete. A nagy tömegeket elsősorban a zenés produkciók vonzották, de az Off-Broadway és az Off-Off-Broadway mozgalma próbált teret adni a kevesebbeket vonzó, de művészibb igényű produkcióknak. (Pl. Circle in he Square, Phoenix, Fourth Street Theatre, Living Theatre).
Az ’50-es és’60-as évek amerikai drámájának főhőse a hétköznapi kisember, aki csalódott az „amerikai álomban” vagy a környezete csalódott benne, mert nem tudta megvalósítani azt. Az életüket irányítani képtelen hősök általában valamilyen devianciába menekülnek (pl. drog, alkohol), illetve sokszor kiderül róluk, hogy valamilyen titkot őriznek a múltból, ami beárnyékolja a jelent – tehát ezek között a művek között sok az analitikus dráma. A témának megfelelően a párbeszédek a hétköznapi nyelvre épülnek. Arthur Miller úgy határozza meg Az ügynök halálának műfaját, hogy „magánbeszélgetések két felvonásban, s egy rekviem”. Ez a műfaji besorolás is utal arra: a hétköznapi ember magánéletéről szól a mű. A legtöbb korabeli amerikai dráma az egyén problémáiról szól, de sokszor felvet társadalmi kérdéseket pl. a társadalom normáival küzdő vagy azokat kikerülni próbáló egyén révén.
Drámák
Az ügynök halála
Arthur Miller Az ügynök halála (Death of a Salesman) című drámájának főhőse, Willy Loman nem tudta megvalósítani az „amerikai álmot”. Nincs munkája, a családja széthullóban, fiai – úgy érzi – nem szeretik. Gyakran felidézi a múltat, eszébe jut Ben, a sikeres bátyja, akinek mindig az árnyékában élt. A darabban többször, mint egy filmben, flashbackszerűen jelennek meg a múlt eseményei, például amikor Biff, Loman fia rájön, hogy az apja félrelép. A mű végén Loman öngyilkos lesz – kérdés, hogy halála vagy sikertelen élete az igazi tragédia.
Hosszú út az éjszakába
Eugene O’Neill drámája, a Hosszú út az éjszakába (A Long Day’s Journey into Night – Utazás az éjszakába címmel is fordítják) a Tyrone családról szól. Itt is fontos szerepet kap a múlt és a devianciák. Az apa, James, kiöregedett színész, sajnálja a pénzt kisebbik fia, a tüdőbeteg Edmund gyógyítására. Mary, az anya, morfinista, Jamie, az öccsére féltékeny idősebb fiú pedig alkoholista. A család minden tagja lelkileg (vagy még testileg is) beteg. Apránként kiderülnek a múlt feladott álmai, az egymás ellen elkövetett hibák, s hogy mindannyian hibásak azért, hogy az életük félresiklott, hogy az utazás az éjszakában, a sötétségben ér véget.
Nem félünk a farkastól
Szintén egy boldogtalan család áll Edward Albee Nem félünk a farkastól (Who’s Afraid of Virginia Woolf?) című művének középpontjában. Martha és George apró kis csatákat játszanak egymással vendégeik – Nick és Honey – előtt, majd velük. Itt is előkerülnek a múlt sérelmei, de nem derül ki a darab végére sem, hogy van-e gyermeke a házaspárnak, van, csak beteg, vagy meghalt, vagy csak közös életük szimbóluma, akit emlegetnek.
(A mű eredeti címe A három kismalac című mesefilm egy dalocskájára utal – “Who’s Afraid of the Big Bad Wolf? – és egyben szójáték is Virginia Woolf írónő nevével. Albee szerint a cím azt a kérdést teszi fel, hogy ki fél az illúziómentes élettől. Ki meri vállalni a valóságot? A Who’s afraid of Virginia Woolf? sort egy kocsma mosdójának tükrén látta meg Albee, amikor egy éjjel leugrott egy sörre – ő maga írja -, és a dráma írása közben újra és újra eszébe jutott.
Elbert János fordításában a szereplők azt énekelgetik, hogy „Nem félünk a farkastól, Goethe János Farkastól” – a Johann Wolfgang Goethe magyarosításaként -, ami talán (?) jobban illik a magyar kontextusba, mint Virginia Woolf neve.)
Macska a forró tetőn
Tennesse Williams drámájának címe, Macska a forró tetőn (Cat on a Hot Tin Roof), metaforikus: a macska ügyesen boldogul a tetőn, de ha forró, kapkodnia kell a lábait, igyekszik nem leesni, próbál túljutni a nehéz helyzeten is. Ilyen a dráma hősnője, Maggie is.
(A dráma címe magyarul Macska a forró bádogtetőn fordításban is gyakori.)
Itt is egy család életébe látunk bele. Az alapszituáció: a 65 éves Harvey Pollitt, azaz Big Daddy születésnapjára összegyűlik a család. Gooper, az idősebb fiú és felesége már hatodik gyermeküket várják, s amikor kiderül, hogy Big Daddy halálos beteg, egyre többet foglalkoznak a végrendelettel. A másik fiúnak, Bricknek, és feleségének, Maggie-nek nincs gyermeke. Brick begubózik, alkoholista, inkább Maggie mellett, mint vele él. A bonyodalom nem a történésekből, hanem a párbeszédekből bomlik ki: a szereplők egymáshoz való viszonyai, a múlt problémái. Maggie az egyetlen a drámában, aki nem elégszik meg boldogtalan életével, hanem harcol, hogy jobb legyen, harcol Brickért. De a férfi a szemére veti, hogy élete nagy élménye nem felesége iránti szerelme, hanem barátja, Skipper iránti érzései voltak. A másik nagy „csata” Big Daddy és Brick között játszódik. Az apa fia szemére veti, hogy nem a világ aljassága, hanem a saját magáé miatt alkoholista, nem tud szembenézni a múlttal, nem vállalta: a Skipperhez fűződő viszonyát, amibe a barátja bele is halt. Brick visszavág: az apja halálos beteg, csak eddig nem tudta. (Ez a mű tetőpontja.) Maggie – hogy Brick ne szoruljon ki a végrendeletből – bejelenti, hogy gyereket vár. Brick nem cáfolja meg; ez a közös hazugság közelebb hozza őket egymáshoz; Maggie ezután is harcolni fog Brick szerelméért.
A New York-i ősbemutatót Elia Kazan rendezte, aki egy derűsebb vég (“hollywoodias”) megírására kérte fel Williamset, ami szerint szinte biztos lehet a néző/olvasó abban, hogy Brick és Maggie újra egymásra találnak.
A befejezéshez: összefoglalni, mi a közös a kor amerikai drámában (az elején elhangzottak ismétlése a művekből vett példákkal alátámasztva (pl. a sorsát irányítani képtelen kisember kudarcai, a kudarcokból fakadó devianciák, titkok, képtelenség a normális kommunikációra) vagy a darabok színházi és filmfeldolgozásairól néhány szó. Pl.
A Macska a forró tetőnből 1958-ban Richard Brook rendezésében film készült Elizabeth Taylor és Paul Newman főszereplésével. Nálunk Ruttkai Éva és Darvas Iván, Eszenyi Enikő és Kamarás Iván, Nagy-Kálózy Eszter és Selmeczi Roland alakították nagy sikerrel a főszereplőket, a ’60-as évek végén pedig Páger Antal Big Daddy-alakítása vált legendássá.
thalia