- Háy János a ’80-as évektől ír lírai és epikus műveket, de színpadi művekkel csak 2000 után jelentkezett
- drámái: pl. A Senák, A Pityu bácsi fia, A Gézagyerek és A Herner Ferike faterja; mind a négy mű vidéki környezetben játszódik, a szereplők egyszerű, falusi emberek
- A Senák egy kicsit kilóg a sorból: az államosítás idején játszódik, erősebb a történelmi színezete, mint a többinek
- ezt a négy drámát Háy egy kötetbe rendezte; mindegyik dráma előtt olvasható az ötletet adó novella mint a dráma szinapszisa
- A Gézagyerek a székesfehérvári színház felkérésére készült, de végül a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán volt a premierje 2001-ben
- szereplői vidéki emberek
- Gézagyerek egy autisztikus fiatal férfi, akinek a nevében is benne van, hogy valójában nem nőtt fel; az anyjával él, és naphosszat a konyha kockaköveit bámulja; amikor „biztonsági emberre” van szükség a gyárban, őt választják, hogy üljön a szalag fölött és figyeljen; úgy tűnik, „rendes” dolog, hogy munkát adnak egy fogyatékos fiúnak, de az is igaz: ezt a munkát senki más nem vállalná szívesen, értelmetlennek, unalmasnak tartják (látszatmunka)
- a falusiak szánják Gézát, de amikor munkába áll, a munkanélküli szomszéd szánalma irigységbe csap át
- a munkatársai is szánják, megpróbálnak kedvesek lenni vele, befogadni (pl. nőt akarnak szerezni neki Vízike, „a kocsmai nő” személyében), de ezek a segítségek kicsit mindig gúnyt is űznek Gézából
- Géza nem illik teljesen a falusiak világába
- rendkívüli esetben a szalagot le kell állítania, de nem történik rendkívüli eset, ezért kissé kényelmetlenül érzi magát, úgy érzi, nem dolgozik jól
- a munkatársai „csinálnak” neki egy rendkívüli esetet, egy “műbalesetet”, de Géza nem érti a viccet, számára a világ egyértelmű dolgokból áll, igenekből és nemekből, feketéből és fehérből, mint a konyha kockaköve
- a humorérzék hiánya a nagy különbség Géza és a többiek között, a munkások ugyanolyan céltalan életet élnek, mint a fogyatékos fiú, minden nap ugyanazt csinálják, de ők képesek az iróniára, képesek kérdéseket feltenni a világ kilátástalanságáról; ők tudják, hogy a világ rosszul működik, Géza viszont képtelen felfogni a hibás dolgokat – viszont ezért talán elégedettebb is a saját sorsával, mint a többi ember
- Banda Lajos és Herda Pityu tipikus munkásemberek (beszélő nevek! – pl. Herda valamit elherdál, talán az életet)
- a szegénységet, a hiábavalónak tűnő monoton munkát két „eszközzel” próbálják legyőzni:
- a kocsmázással (itt a társaság és az alkohol egyaránt enyhít a bajaikon)
- a beszéddel, az állandó töprengéssel is megpróbálják legyőzni a sorsot
- Géza életében sajátjukat látják tükröződni; de: míg Géza nem tudja, hogy mennyire szánalmas egész nap a konyhakövet nézni, addig Banda és Herda nagyon is tisztában vannak vele
- a karakterek nagyon életszerűek (pl. Marika, a bolti eladó, aki „dizsibe jár”, a fiát egyedül nevelő Rózsika néni, a munkások, az állandóan figyelő, kedveskedő-irigykedő szomszédok)
- a dialógusok nyelvezete egyszerű, néhol a nyelvromlás, néhol ennek a társadalmi rétegnek a nyelvi kreativitása jelenik meg benne; úgy beszélnek a szereplők, mint a hétköznapi falusiak
- a dráma műfaját a szerző istendrámaként jelöli meg – Géza többször tűnik fel úgy – a többi szereplő szerint – mint egy isten, aki ül magasan mindenki fölött és nézi a szalagot – Isten is csak nézi a világot vagy meg is nyomja a piros gombot, ha baj van? – ha igen, miért van ilyen életük, miért van ilyen „hibás” ember, mint Géza?
- Befejezésül (röviden kifejtendő):
- Mit kritizál a mű a társadalomban?
- a vidéki élet egyhangúságát a szegénységgel (kb. mint Csehovnál)
- az emberi jellemet
- a világot, az élet céltalanságát?
thalia