Bevezetésként
- a “Mama” fontos szerepet játszik József Attila költészetében, de az apa figurája is nagyon érdeke
- József Áron elhagyta a családját (feleségét és három gyermekét), amikor József Attila még kicsi volt; azt mondta, Amerikába megy dolgozni, és majd visszajön értük, ehelyett azonban Romániába ment, ahol új családot alapított
- József Attila a szüleit több versében is megemlíti (pl. A Dunánál), fontos volt számára, hogy ő kiknek a „folytatása”, ha nem is ismerte az apját; több versében is utal a szüleihez kapcsolódó csalódottságára, arra, hogy apja elhagyta, anyja állami gondozásba adta, s anyja halálát is úgy élte meg, mintha a „Mama” becsapta, szándékosan elhagyta volna őt
- az apa-fiú kapcsolatra utalás több versében megjelenik, mintha mindig kereste volna azt, akire felnézhetne, mint egy apára
A feleletben néhány apaverset kell bemutatni
- korai verseiben például Juhász Gyulát (Szeged alatt) és Ady Endrét (Ősapám) említi így; (József Attila első kötetéhez Juhász Gyula írt előszót); az Ősapám utolsó sorai: „rám néz, szemembe, kezet fog velem,/ bús apa bús fiával csendesen” – természetesen nem csak az apa utáni vágy, hanem a költő példaképek előtti tisztelet és elismerés is megjelenik ezekben a versekben
- ez jellemző a Thomas Mann üdvözlése című versre is: egy hasonlattal kezdődik: úgy várja Thomas Mannt, mint egy gyerek az apját este, hogy mesét mondjon és elűzze a félelmét; bár a vers eleje egy apa-fiú képre épül, tovább olvasva már inkább mint írót, mint szellemi társat – akire felnéz – méltatja Thomas Mannt: „Te jól tudod, a költő sose lódít:/ az igazat mondd, ne csak a valódit; a vers záró sora: „fehérek közt egy európait” – hangsúlyozza, nem csak egy biológiai értelemben vett embernek, hanem művelt embernek, a kultúra hordozójának tartja a német írót
- a Magad emésztő című vers Babits Mihályhoz szól; Németh László negatív kritikája József Attila Tiszta szívvel című verséről a Nyugatban jelent meg, amiért a költő Babitsra, a Nyugat főszerkesztőjére neheztelt, s ennek hangot is adott; a Magad emésztő tulajdonképpen egy bocsánatkérő vers: bánja már a múltban történteket, s arra vágyik, hogy Babits is enyhüljön meg, arra vágyik, hogy olyan viszonyban legyenek, mint egy mester és egy tanítvány, mint egy apa és egy fiú; a vers záró sorai: „leintenél, mint az öregebb,/ mint az apám/ s én bosszankodnék, de nem mondanám”
Zárásként
- mondd el a véleményed, szerinted mennyire befolyásolta József Attila költészetét az apa hiánya, ha nem így alakul a gyermekkora, vajon akkor is ilyen verseket írt volna költőtársaihoz?
- ezek valóban “apaversek”, vagy inkább költői példaképekhez szólnak?