Logikus, vázlatos tétel a magán- és mássalhangzók csoportosításáról, a magánhangzó- és mássalhangzótörvényekről.
A hangokat két nagy csoportra osztjuk: magánhangzók és mássalhangzók. A magánhangzók ejtésekor a kiáramló levegő nem ütközik akadályba, mássalhangzók ejtésekor azonban igen.
A magánhangzókat négy szempont szerint csoportosíthatjuk:
- időtartam szerint: a. rövid pl. A, I, O, U; b. hosszú pl. Á, Ó, Ő
- ajakműködés szerint: a. ajakréses: Á(!), E, É, I, Í; b. ajakkerekítéses: O, Ó, Ö, Ő, U, Ú, Ü, Ű
- a nyelv vízszintes mozgása szerint: a. magas: E, É, I, Í, Ü, Ű, Ö, Ő b. mély: A, Á, O, Ó, U, Ú
- a nyelv függőleges mozgása szerint: a. alsó nyelvállású: A, Á, E; b. középső nyelvállású: O, Ó, Ö, Ő, É; c. felső nyelvállású: I, Í, U, Ú, Ü, Ű
A mássalhangzókat csoportosíthatjuk a képzés helye (pl. gégehang: h; ajakhang: b, p, m; foghang: d, n, t) és a képzés módja szerint (pl. orrhang: m, n; pergőhang: r). A hangszalagok állásától függően lehetnek zöngések és zöngétlenek. A legtöbb zöngés mássalhangzónak van zöngétlen párja (pl. b-p, d-t, g-k, dz-c, dzs-cs, zs-s).
A magánhangzók mind zöngések.
A beszédben a hangokat egymástól nem elszigetelten, hanem összefüggően ejtjük ki, ezért hatnak egymásra, ezt a jelenséget nevezzük alkalmazkodásnak.
magánhangzótörvények:
- hangrendi illeszkedés: a szótőhöz járuló toldalék igazodik annak hangrendjéhez, pl. ház + -ból, -ből; (a hangrendet az határozza meg, hogy egy szóban magas – teniszütő – vagy mély – autó – mássalhangzók vannak, eszerint van magas, mély és vegyes hangrendű szó; vegyes hangrendűnél általában az utolsó magánhangzóhoz alkalmazkodik a toldalék)
- ajakműködés szerinti illeszkedés: háromalakú toldalékok esetén a két magas hangrendű közül az kapcsolódik a szóhoz, amely neki ajakműködés szerint megfelel
kertész + -hoz –hez -höz
E, É O E Ö
magasak mély magas magas
ajakrésesek ajakréses ajakkerekítéses
– Ágnesnak, Ágnesnek (mindkét alak helyes, mert egyes területeken még ejtik a zárt e-t) ; a híd nagyon ősi szavunk, eredetileg „mély i” volt benne (ezért: híddal), ami már rég kihalt a nyelvből
mássalhangzótörvények:
- összeolvadás: két egymás mellett álló mássalhangzó helyett egy harmadikat ejtjük hosszan (pl. egyszer – eccer)
- mássalhangzó-kiesés: három egymás mellett álló különböző mássalhangzóból a középsőt nem ejtjük (pl. pénzsóvár – pénsóvár)
- mássalhangzó-rövidülés: három egymás mellett álló mássalhangzóból, ha kettő egyforma, csak egyet ejtünk, és a hosszú mássalhangzót röviden ejtjük (pl. makktermés – maktermés)
- hasonulás:
a) teljes hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzó közül az egyik a másikat kiejtéskor magához teljesen hasonlóvá teszi (pl. anyja – anynya); lehet írásban jelölt (pl. tűzzel, olvass) és írásban jelöletlen (pl. éljen, község)
b) részleges hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzó közül ejtéskor a második az elsőt magához hasonlóvá teszi valamilyen képzésmozzanatban;
b.1) képzés helye szerinti részleges hasonulás (pl. azonban – azomban) – a B ajakhang, „kiválasztja” az N-hez legközelebb álló ajakhangot)
b.2) zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl. zsebkendő – zsepkendő) a K zöngétlen, ezért ejtjük a B zöngétlen párját előtte)
Írásban csak az írásban jelölt teljes hasonulást jelöljük!
ludimagister