Moliére 1622-ben született polgári családban. Eredeti neve: Jean-Baptiste Poquelin. Az apja udvari kárpitos volt, taníttatta fiát. Moliére jogot végzett Orleansban, de vándorszínésznek szegődött a Bejart-társulatba. 13 évig járta velük az országot. Itt szerezte meg mint dramaturg és mint színész azokat a tapasztalatokat, melyekre majd életművét építette. A vándorélet nem mindig volt kifizetődő, az adósok börtönéből egy alkalommal apjának kellett kimentenie. Első bemutatója a király előtt sikert hozott. Ettől kezdve Moliére XIV. Lajos egyik kedvence, sőt kegyence. Kapcsolatukra a hatalom és a művészet érdekes viszonya jellemző. (Ld. Bulgakov: Moliere úr élete; Őfelsége komédiása). 40 éves volt, amikor feleségül vette Armande Bejart-t, volt szeretője (Madeleine Bejart) lányát. Emiatt sok támadás érte, de a király kimentette azzal, hogy első gyermekük keresztapja lett. 51 évesen A képzelt beteg egyik előadásán (ő játszotta a főszerepet) rosszul lett, és nem sokkal a darab után meghalt.
A komédia olyan drámai műfaj, melyben kisszerű emberek, illetve kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek össze egymással vagy bizonyos körülményekkel. Megoldása többnyire szerencsés, de semmiképp nem tragikus. Értékbizonytalanság jellemzi, magukat értékesnek feltüntető álértékek jelennek meg a műben. Ezt figyelhetjük meg Moliére műveiben is. (Pl. a fösvénynek a vagyona a legnagyobb érték, de ahogy óvja, nevetségessé válik, s megkérdőjeleződik, valóban a pénz a legfontosabb; Orgon Tartuffe-ben és vallásosságában lát értéket, követendő példát, de ez is csak álérték, ettől válik nevetségessé.)
Moliére komédiái általában valamilyen jellemhibára épülnek. A fösvény Harpagonjára a fukarság jellemző, Az úrhatnám polgár hirtelen meggazdagodott Jourdain-je az arisztokrácia életmódját majmolja, a Tudós nők címszereplői inkább tudálékosak, okoskodók és képmutatók, mint valóban tudósok, A képzelt beteg Arganja pedig egy hipochonder. Ezek a jellemek lesznek a jellemkomikum forrásai. A legtöbb moliére-i karakter a commedia dell’arte típusaira épül: a szerelmesek (amorosi), a betegeskedő, fösvény apa (Pantalone), az agyafúrt szolgák stb. De Moliére darabjaiban a karakterek többsége már külön jellem is.
Első sikerét a Kényeskedők hozta, amely a felsőbb társadalmi rétegek utánzását, a majmolást állítja középpontba, s teszi nevetségessé.