• Helsingőrben, Dániában az őrök készültségben állnak, mert az ifjú (norvég) Fortinbras meg akarja támadni Dániát
• Horatio, Hamlet barátja csatlakozik az őrökhöz, és meglátja a szellemet, aki úgy néz ki, mint Hamlet apja, a halott király (akit szintén Hamletnek hívtak)
• Claudius, a volt király öccse, a jelenlegi uralkodó megköszöni az embereknek, hogy jókedvűek voltak az esküvőjén (feleségül vette bátyja, a meghalt király özvegyét, Gertrúdot), és szomorúak a temetésen; közben követet küld az új norvég királyhoz, hogy tájékoztassa Fortinbras szándékáról
• Hamlet búskomor; anyja, Gertrúd azt szeretné, hogy ne gyászolja tovább az apját, Claudius pedig azt, hogy fogadja őt el apjának
• Hamlet épp az öngyilkosságon gondolkodik, amikor Horatio jelenti neki, hogy látta a kísértetet
• Laertes, Ophelia bátyja és Polonius fia készül vissza Párizsba, ahol tanul; Opheliát óvja Hamlettől, ahogy apjuk, Polonius is; Ophelia elmondja, Hamlet szerelmet vallott neki
• Hamlet az őrség előtt épp Claudius szokásait gúnyolja, amikor megjelenik apja szelleme, aki elmondja, hogy Claudius ölte meg, s elcsábította Gertrúdot; mindezekért bosszút kíván – Hamlet megesketi Horatiót és Marcellust, hogy minderről hallgatnak („Esküdjetek!”)

II. felvonás

• Polonius Párizsba küldi Rajnáldot Laertes után, Claudius pedig Rosencrantzot és Guildensternt küldi Hamlethez (volt iskolatársai); Hamlet nem bízik bennük, ezért azt színleli, bolond); az Aeneisből idéz Polonius aggódik, hogy Ophelia bús Hamlet miatt
• színészek érkeznek; Hecuba és Priamus, illetve Gonzago megöletésének történetével készültek, végül az utóbbit adják elő – színház a színházban

III. felvonás

• „Lenni vagy nem lenni” – monológ
• Hamlet beszélgetését Opheliával kihallgatja Polonius és Claudius, az utóbbi szerint Hamlet nem is szerelmes, de nem is őrült, csak tetteti; Hamlet nagyon elutasító és vádló Opheliával („Vonulj kolostorba!”) – anyja tette miatt minden nőt elítél és gyarlónak tart
• a színészek fellépése (a királyné illetlenül jókedvűen viselkedik, a király pedig nem bírja nézni a színészek játékát, Hamletnek ez bizonyítékként szolgál – Claudius ölte meg az apját – egérfogó jelenet
• Hamlet kicsúfolja Rosencrantzot és Guildensternt
• Claudius imádkozik – Hamlet nem akarja így megölni, nehogy a lelke a mennybe jusson
• Hamlet épp az anyját fenyegeti, amikor észreveszi, hogy valaki hallgatózik a függöny mögött; leszúrja – Polonius volt az; anyja végül belátja, hogy vétkezett; Hamlet látja apja szellemét, a királyné azonban azt hiszi, hogy a fia megbolondult
• Hamlet Angliába készül

IV. felvonás

• a királyi pár számon kéri Hamlettől Polonius halálát; a testet keresik, mire Hamlet rejtélyes választ ad; Angliába küldik; Claudius lepecsételt levelet küldet vele, melyben Hamlet halálos ítélete van (később ez az ítélet Rosencrantzot és Guildensternt sújtja)
• Hamlet találkozik Fortinbras egy századosával (a sereg Lengyelország felé igyekszik), és kifakad saját tétlensége miatt; bosszúját tervezi
• a királyné fogadja Opheliát, aki szomorú dalokkal válaszolgat a kérdéseire; egyre bánatosabb
• Laertes visszatér Párizsból (a tömeg királynak akarja; Claudius megdöbben ezen), mert megtudja, hogy apja halott, húga pedig megbolondult (Claudius nem akarja megtorolni Hamlet tettét, mert Gertrúd szereti a fiát)
• Fortinbras nem támad, szabad átvonulást kér Lengyelország felé
• Hamlet levele Horatónak – kalózok fogták el; volt iskolatársai Anglia felé tartanak
• levél – Hamlet visszatér Dániába – Claudius gyilkossági terve tehát meghiúsult, így most Laertest biztatja bosszúra
• Laertes vívni készül Hamlettel méregbe mártott karddal – „biztosra megy”; Claudius pedig úgy dönt, ha Laertes nem végez Hamlettel, majd ő itat vele mérget
• Gertrúd rossz hírt hoz: Ophelia vízbe fulladt

V. felvonás

• a sírásók beszélgetnek: kaphat-e Ophelia keresztény temetést; csontokat dobálnak (pl. Yorick, az udvari bolond koponyáját), közben Hamlet és Horatio a mulandóságról beszélgetnek
• hozzák Ophelia koporsóját; Laertes a sírba ugrik utána, majd Hamlet is; Horatio elvezeti Hamletet
• Hamlet elmondja Horatiónak, hogy átírta az angol királynak szóló levelet, így volt iskolatársait sújtja a halál
• Hamlet elfogadja Laertes párbajkihívását, megindító beszédben üdvözli; Laertes elfogadja a bocsánatkérést; vívnak
• Claudius iszik Hamlet minden találatára; Gertrúd is, aki véletlenül a Hamlet számára félretett mérgezett kupát veszi el és meghal
• Laertes és Hamlet a vívás során véletlenül kardot cserélnek, így Laertes saját kardja által esik el; közben figyelmezteti Hamletet, hogy Claudius őt is megöli
• Hamlet leszúrja a királyt
• Horatio mondja el végül a teljes igazságot
• Fortinbras győztes serege érkezik – Hamlet azt akarja, hogy ő legyen a király
• Fortinbras pompával temetteti el Hamletet (belehalt sérüléseibe)
  levél érkezik: Rosencrantz és Guildenstern halott

thalia

Hamlet nem csak apja gyilkosát akarja megbüntetni, úgy érzi, a világ nem jól működik, és neki kell megoldania a problémákat („Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”) Nem tartja „igazinak” és igaznak az őt körülvevő világot. Úgy véli, mindenki elfojtja a valódi érzéseit, és csak egy szerepet játszik az erkölcsös viselkedés pózait mutatva (Opheliának: „Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat.”), és nem élnek ahhoz méltóan, hogy emberek („Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme!”). Hamlet sokkal nagyobb feladatot vállal, mint egy „családi probléma” megoldása, az országot (Marcellus: „Rohadt az államgépben valami” = Valami bűzlik Dániában.), a világot akarja megváltoztatni. Ám a tetthez túl gyengének érzi magát („én, lágyszivü bárgyu gaz, bujkálok egyre”), nincs is kedve a „nagy tettekhez” („egy csigaházban ellaknám”), de feladatának érzi a cselekvést. Cselekedjen-e, és ha igen, hogyan, mit – folyamatosan vívódik. Ezt fogalmazza meg a Lenni vagy nem lenni – monológ elején is: („akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki”), az élet „eltűrése” és a halál, az öngyilkosság közül melyik a helyes út? A küzdést, a becsület mellett való kiállást helyesnek tartja („Az valódi nagy, Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs; De szalmaszálért is küzd nagyszerűen, Midőn becsűlet, ami fennforog.”), és elismeri barátja, Horatio erkölcsi fölényét is. Sőt, Laertestől is bocsánatot kér Polonius és Ophelia haláláért.

Középpontos drámaként minden szereplő valamilyen módon Hamlethez kapcsolódik.  Claudius elvette a családját (az apját megölte, az anyját feleségül vette), elvette a trónját és a hitét a jóban.  Hamlet meg akar bizonyosodni a bűnösségében. Erre az egérfogó jelenetben kerül sor, amikor Claudius kirohan a színészek előadásáról, mert nem bírja nézni a királygyilkosságot idéző jelenetet. Épp ez után remek lehetősége lenne Hamletnak, hogy megölje, amikor imádkozik, de nem teszi, mert attól fél, hogy ezzel nem büntetné meg, ha ima közben hal meg, a mennybe kerülhet. Claudiusnak is útjában áll Hamlet, hiszen bűnére emlékezteti, és a trónja is veszélyben lehet miatta.

Gertrúd, úgy tűnik, megpróbál jó anya lenni, de Hamlet ezt álságosnak látja. Anyja miatt csalódik a nőkben (“Hiúság /gyarlóság/ asszony a neved.”), és taszítja el magától Opheliát. Ophelia iránti érzelmeit és viselkedését többféleképpen is értelmezhetjük: azért küldi el, mert valóban csalódott a női nemben vagy védeni akarja saját magától; amikor a fejére olvassa „hibáit”, őszintén rossznak gondolja a lányt, vagy viselkedésével el akarja riasztani?

Polonius az udvar szerepjátszó világának embere Hamlet szerint, s úgy is hal meg: a függöny mögött hallgatózik, amikor Hamlet leszúrja.

Laertes cselekszik: nem gondolkodik sokat, párbajra hívja Hamletet családtagjai haláláért. A nép őt akarja királynak, amikor hazatér. Saját mérgezett kardja által hal meg: ő sem képes a bosszúállásra. A trón a „nevető harmadiké”, a bevonuló norvég Fortinbrasé lesz.

Horatio, Hamlet barátja, akit tisztel is sztoikus (kb. = szenvedélymentes) magatartásáért („Férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait egyképp fogadtad.”). Ő az egyetlen fontosabb szereplő, aki nem hal meg a darab végére.

A két mellékszereplő, Rosencrantz és Guildenstern saját tudatlanságuk csapdájába esnek. Hamlet meghamisítja a király Angliába szánt levelét, s így nem ő, hanem a két fiú hal meg. Tom Stoppard drámája, a Rosencrantz és Guildenstern halott (azonos című film is készült belőle) őket állítja a főszerepbe, két mellékszereplőt, akik azt sem tudják, mi, miért történik velük.

Sarah Bernhardt mint Hamlet

Az első Hamlet a színpadon Shakespeare idején Richard Burbage volt, míg a szerző a szellemet alakította. Híres Hamletek voltak David Garrick és John Gielgud, a neves Shakespeare-színészek is. Magyar színpadon – többek között – Gábor Miklós, Huszti Péter; a ’80-as években Máté Gábor, Kulka János;  a’90-es években Szakácsi Sándor, Szervét Tibor, László Zsolt játszották. Rendhagyó Hamlet–előadást rendezett Tim Carroll a Bárka Színházban 2005-ben: a színészek az előadás előtt sorsolták ki az aznapi szerepüket, és a játékba sok, a nézők által vitt tárgyat is bevontak.

A Hamletből már 1907-ben készült némafilm. Van dán és hindi változata is. Híres a’48-as Laurence Olivier-féle feldolgozás, illetve ’90-ből a Zeffirelli rendezte változat Mel Gibson főszereplésével, valamint Kenneth Branagh rendezése ’96-ból, mely a teljes szöveggel készült.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

A konfliktusos dráma olyan dráma, melyben két (vagy több) ellentétes akarat csap össze. Ezeket általában egy-egy személy hordozza. Például Antigoné el akarja temetni a fivérét, Kreón viszont megtiltja ezt. Nagyon fontos, hogy a két ellentétes akarat nem érvényesülhet egyszerre (pl. a fiút vagy eltemetik, vagy nem, mindkettejüknek nem lehet igaza), ebből adódik a konfliktus. Mivel mindkét fél nem “győzhet”, a mű végére az egyiknek el kell buknia. Legtöbb esetben meghal (Antigoné) vagy valamilyen nagy tragédia éri (Oidipusznak az egész addigi élete összeomlik, mert nem az, akinek hitte magát, ezért kiszúrja a saját szemét stb.).

Egy szereplő több másikkal is állhat konfliktusban. A Bánk bánra például a konfliktusok bonyolult hálója jellemző. Bánk ellentétes érdekeket, értékeket képvisel Gertrudisszal: a királynő tékozolja az udvar vagyonát, a külhoniakat részesíti előnyben, Bánk Magyarország problémáit próbálja megoldani, melyek közül az egyik a szegénység, amihez részben a tékozlás vezethetett. De Bánk Petúrral is konfliktusban van: Petúr “békétlen”, míg Bánk békés úton szeretné rendbe hozni az ország sorsát.

Saját magával is konfliktusban állhat a főszereplő. Ilyen Bánk, vagy ilyen Hamlet. Utóbbi vívódik: “lenni vagy nem lenni“, az életet vagy a halált válassza, az ember lázadjon a sorsa ellen vagy fogadja el, cselekedjen apja gyilkosa ellen vagy sem stb.

A legtöbb drámában van valamilyen konfliktus, megoldatlan probléma, de ettől még nem mindegyik konfliktusos dráma. Ezt a kifejezést csak azokra használjuk, amelyek két ellentétes érték, akarat szembenállására épülnek.

A középpontos drámában minden cselekmény, szereplő, viszony egy adott szereplőhöz kapcsolódik, minden “körülötte forog”.  Középpontos dráma (amellett, hogy konfliktusos is) a Bánk bán és a Hamlet.

A kétszintes dráma cselekménye két világszinten játszódik. Az egyik általában hétköznapibb, a másik pedig misztikusabb, s az utóbbi van hatással az előbbire. A “szintek” nem egyszerűen különböző helyszíneket jelentenek! Valódi átjárhatóság nincs közöttük, azaz egy szereplő csak az egyik „szint” része lehet. Ilyen dráma Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde is. Tünde hiába van “egy helyen” Csongorral, egy másik világ részese. Választania kell a szerelme és saját világa (addigi létformája) között.

thalia