Endre király

Gertrudis: magyar királyné, de merániai származású; rangja és neme miatt nincs igazi vetélytársa; rokonai érdekeit az országé elé helyezi

Bánk bán: a királyt távollétében annak „helyettese”; ez ellentmondást szül: így ő parancsol a királynénak vagy az asszony neki?; a dráma minden főbb szereplőjével konfliktusban áll, de a legnagyobb problémát mégis saját magával való konfliktusa okozza: olyan feladatokat kap, amiket nem tud megoldani, főképp azért, mert elveivel ellentétesek; magányos hős, nincsenek szövetségesei

Melinda: Bánk fiatal felesége (Bánk körülbelül Gertrudisszal egyidős); jóhiszemű, de kiszolgáltatott, cselekvésképtelen, csak sodródik az eseményekkel; tisztaságával a királyné és Bánk felé kerekedik; legnagyobb értéke erkölcsössége, becsületessége, s mivel Ottó (és vádaskodásával Bánk is) ezt veszi el tőle, Melinda valódi énje, lényege „megsemmisül”, halála már csak fizikai halál, megváltás számára

Ottó: Gertrudis rokona; megtestesíti mindazt, amiért Peturék, a békétlenek lázadnak; minden áron meg akarja szerezni Melindát, „szövetségesét”, Biberachot orvul öli meg; gerinctelen, gyáva figura

Biberach: mindig arra az oldalra áll, ahonnan többet remélhet; „jelmondata”: „ott van a haza, hol a haszon”  

Tiborc – a jobbágyságot személyesíti meg, a királyi udvaron kívüli világot; olyan kérdéseket vet fel, amelyek a reformkor problémái is; nem lázad a sorsa ellen, csak tényeket közöl Bánkkal; problémái Bánk megoldásra váró problémáivá válnak

Petur bán: gyűlöli az idegeneket, és egy asszonynak (Gertrudis) sem szívesen engedelmeskedik; jót akar az országnak, de nem egyenes és nem átgondolt, az ország problémáit erőszakos úton oldaná meg

Izidóra: nemes hölgy, aki szerelmes Ottóba; Gertrudis halála bosszúszomjassá teszi; gyakran ő értesíti a királynőt Bánk vagy Ottó tetteiről – elsősorban dramaturgiai szerepe van

Simon és Mikhál – Melinda rokonai; ők is inkább csak sodródnak az eseményekkel, passzív szereplők; idegen származásuk miatt óvatosak

Solom mester és Myska bán hűek a királyhoz; talán ebből ered, hogy – mivel a királyné a királyhoz tartozik – nem látják Gertrudis hibáit

Könnyű összekeverni Solomot és Myska bánt Melinda rokonaival, Simonnal és Mikhállal. Szintén gyakran felcserélik Izidórát Izórával (Az ember tragédiájában Éva neve Izóra a konstantinápolyi színben), illetve Gertrudist Gertrúddal (az utóbbi Hamlet anyja). (A Bánk bánban a hosszabb nevek szerepelnek: Gertrudis, Izidóra.)

webab

Hamlet nem csak apja gyilkosát akarja megbüntetni, úgy érzi, a világ nem jól működik, és neki kell megoldania a problémákat („Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”) Nem tartja „igazinak” és igaznak az őt körülvevő világot. Úgy véli, mindenki elfojtja a valódi érzéseit, és csak egy szerepet játszik az erkölcsös viselkedés pózait mutatva (Opheliának: „Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat.”), és nem élnek ahhoz méltóan, hogy emberek („Mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme!”). Hamlet sokkal nagyobb feladatot vállal, mint egy „családi probléma” megoldása, az országot (Marcellus: „Rohadt az államgépben valami” = Valami bűzlik Dániában.), a világot akarja megváltoztatni. Ám a tetthez túl gyengének érzi magát („én, lágyszivü bárgyu gaz, bujkálok egyre”), nincs is kedve a „nagy tettekhez” („egy csigaházban ellaknám”), de feladatának érzi a cselekvést. Cselekedjen-e, és ha igen, hogyan, mit – folyamatosan vívódik. Ezt fogalmazza meg a Lenni vagy nem lenni – monológ elején is: („akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki”), az élet „eltűrése” és a halál, az öngyilkosság közül melyik a helyes út? A küzdést, a becsület mellett való kiállást helyesnek tartja („Az valódi nagy, Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs; De szalmaszálért is küzd nagyszerűen, Midőn becsűlet, ami fennforog.”), és elismeri barátja, Horatio erkölcsi fölényét is. Sőt, Laertestől is bocsánatot kér Polonius és Ophelia haláláért.

Középpontos drámaként minden szereplő valamilyen módon Hamlethez kapcsolódik.  Claudius elvette a családját (az apját megölte, az anyját feleségül vette), elvette a trónját és a hitét a jóban.  Hamlet meg akar bizonyosodni a bűnösségében. Erre az egérfogó jelenetben kerül sor, amikor Claudius kirohan a színészek előadásáról, mert nem bírja nézni a királygyilkosságot idéző jelenetet. Épp ez után remek lehetősége lenne Hamletnak, hogy megölje, amikor imádkozik, de nem teszi, mert attól fél, hogy ezzel nem büntetné meg, ha ima közben hal meg, a mennybe kerülhet. Claudiusnak is útjában áll Hamlet, hiszen bűnére emlékezteti, és a trónja is veszélyben lehet miatta.

Gertrúd, úgy tűnik, megpróbál jó anya lenni, de Hamlet ezt álságosnak látja. Anyja miatt csalódik a nőkben (“Hiúság /gyarlóság/ asszony a neved.”), és taszítja el magától Opheliát. Ophelia iránti érzelmeit és viselkedését többféleképpen is értelmezhetjük: azért küldi el, mert valóban csalódott a női nemben vagy védeni akarja saját magától; amikor a fejére olvassa „hibáit”, őszintén rossznak gondolja a lányt, vagy viselkedésével el akarja riasztani?

Polonius az udvar szerepjátszó világának embere Hamlet szerint, s úgy is hal meg: a függöny mögött hallgatózik, amikor Hamlet leszúrja.

Laertes cselekszik: nem gondolkodik sokat, párbajra hívja Hamletet családtagjai haláláért. A nép őt akarja királynak, amikor hazatér. Saját mérgezett kardja által hal meg: ő sem képes a bosszúállásra. A trón a „nevető harmadiké”, a bevonuló norvég Fortinbrasé lesz.

Horatio, Hamlet barátja, akit tisztel is sztoikus (kb. = szenvedélymentes) magatartásáért („Férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait egyképp fogadtad.”). Ő az egyetlen fontosabb szereplő, aki nem hal meg a darab végére.

A két mellékszereplő, Rosencrantz és Guildenstern saját tudatlanságuk csapdájába esnek. Hamlet meghamisítja a király Angliába szánt levelét, s így nem ő, hanem a két fiú hal meg. Tom Stoppard drámája, a Rosencrantz és Guildenstern halott (azonos című film is készült belőle) őket állítja a főszerepbe, két mellékszereplőt, akik azt sem tudják, mi, miért történik velük.

Sarah Bernhardt mint Hamlet

Az első Hamlet a színpadon Shakespeare idején Richard Burbage volt, míg a szerző a szellemet alakította. Híres Hamletek voltak David Garrick és John Gielgud, a neves Shakespeare-színészek is. Magyar színpadon – többek között – Gábor Miklós, Huszti Péter; a ’80-as években Máté Gábor, Kulka János;  a’90-es években Szakácsi Sándor, Szervét Tibor, László Zsolt játszották. Rendhagyó Hamlet–előadást rendezett Tim Carroll a Bárka Színházban 2005-ben: a színészek az előadás előtt sorsolták ki az aznapi szerepüket, és a játékba sok, a nézők által vitt tárgyat is bevontak.

A Hamletből már 1907-ben készült némafilm. Van dán és hindi változata is. Híres a’48-as Laurence Olivier-féle feldolgozás, illetve ’90-ből a Zeffirelli rendezte változat Mel Gibson főszereplésével, valamint Kenneth Branagh rendezése ’96-ból, mely a teljes szöveggel készült.

thalia

Még több Shakespeare: Romeo és Júlia, Lóvátett lovagok, Szeget szeggel, A két veronai nemes, Szentivánéji álom, Ahogy tetszik

A konfliktusos dráma olyan dráma, melyben két (vagy több) ellentétes akarat csap össze. Ezeket általában egy-egy személy hordozza. Például Antigoné el akarja temetni a fivérét, Kreón viszont megtiltja ezt. Nagyon fontos, hogy a két ellentétes akarat nem érvényesülhet egyszerre (pl. a fiút vagy eltemetik, vagy nem, mindkettejüknek nem lehet igaza), ebből adódik a konfliktus. Mivel mindkét fél nem “győzhet”, a mű végére az egyiknek el kell buknia. Legtöbb esetben meghal (Antigoné) vagy valamilyen nagy tragédia éri (Oidipusznak az egész addigi élete összeomlik, mert nem az, akinek hitte magát, ezért kiszúrja a saját szemét stb.).

Egy szereplő több másikkal is állhat konfliktusban. A Bánk bánra például a konfliktusok bonyolult hálója jellemző. Bánk ellentétes érdekeket, értékeket képvisel Gertrudisszal: a királynő tékozolja az udvar vagyonát, a külhoniakat részesíti előnyben, Bánk Magyarország problémáit próbálja megoldani, melyek közül az egyik a szegénység, amihez részben a tékozlás vezethetett. De Bánk Petúrral is konfliktusban van: Petúr “békétlen”, míg Bánk békés úton szeretné rendbe hozni az ország sorsát.

Saját magával is konfliktusban állhat a főszereplő. Ilyen Bánk, vagy ilyen Hamlet. Utóbbi vívódik: “lenni vagy nem lenni“, az életet vagy a halált válassza, az ember lázadjon a sorsa ellen vagy fogadja el, cselekedjen apja gyilkosa ellen vagy sem stb.

A legtöbb drámában van valamilyen konfliktus, megoldatlan probléma, de ettől még nem mindegyik konfliktusos dráma. Ezt a kifejezést csak azokra használjuk, amelyek két ellentétes érték, akarat szembenállására épülnek.

A középpontos drámában minden cselekmény, szereplő, viszony egy adott szereplőhöz kapcsolódik, minden “körülötte forog”.  Középpontos dráma (amellett, hogy konfliktusos is) a Bánk bán és a Hamlet.

A kétszintes dráma cselekménye két világszinten játszódik. Az egyik általában hétköznapibb, a másik pedig misztikusabb, s az utóbbi van hatással az előbbire. A “szintek” nem egyszerűen különböző helyszíneket jelentenek! Valódi átjárhatóság nincs közöttük, azaz egy szereplő csak az egyik „szint” része lehet. Ilyen dráma Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde is. Tünde hiába van “egy helyen” Csongorral, egy másik világ részese. Választania kell a szerelme és saját világa (addigi létformája) között.

thalia