A ballada egy műfaj, a balladaforma pedig egy versforma.
A ballada
A ballada Greguss Ágost sokat idézett meghatározása szerint „tragédia dalban elbeszélve”. Ha értjük, mit jelent ez a három szó, azt is tudjuk, mi a ballada. Nem sorolható be egyértelműen egyik műnembe (líra, dráma, epika) sem, de mindhárom sajátosságait viseli. Goethe őstojásnak nevezte, úgy gondolta, a balladából alakult ki három műnem.
A fenti „definícióban” a tragédia szó a ballada drámai jellegére utal. Nem arra kell itt gondolni, hogy a ballada mindig rosszul, sokszor halállal végződik. (Bár legtöbbször tényleg ez igaz rá, kevés a vígballada.) A ballada drámaiságát a sűrítettsége adja: tömör, nem részletezi a cselekményt, nem derül ki pontosan, hogy mi, hogyan történt, ezért is jellemző rá gyakran a „balladai homály”, az elhallgatás, a kihagyásos szerkezet. A ballada másik drámai jellemzője a párbeszédesség. Ahogy a színpadi művekben, a balladákban is sokszor fordulnak elő dialógusok.
A dal a lírai jellegre utal. A líraiság a nyelvi megfogalmazásban jelenik meg leginkább (például sok költői képet használ), illetve a verses forma is főleg a lírai művek sajátja.
Az elbeszélve szó pedig az epika műnemére utal. Az epikához olyan művek tartoznak, amelyeknek van egy cselekménye, egy története, amit el lehet mesélni. A lírai műveknek – például egy szerelmes dalnak – nincs cselekményük, azt el lehet mondani, hogy miről szólnak, de azt nem, hogy mi történik bennük. Az igaz, hogy a drámai művekben is van elmesélhető történet, de azok párbeszédes, színpadra szánt alkotások.
Összefoglalva tehát a ballada egy olyan műfaj, mely mindhárom műnem sajátosságaival rendelkezik: epikus, mert egy történetet mesél el, drámai, mert sűrítetten, általában párbeszédekkel teszi ezt, és lírai, mert verses formájú, nyelvezete is lírai.
A balladaforma
A balladaformának semmi köze a balladához, kivéve persze a nevét, ami ugyanaz. Megkülönböztetésül a balladaformát néha úgy emlegetik, hogy ballade. Mind a két elnevezés a francia ballada, azaz tánc, táncdal szóból ered, régen ugyanis ezeket a műveket énekelték, és néha táncoltak is a dallamra.
A balladaformával a legtöbben akkor találkoznak először, amikor Villon verseivel ismerkednek a középiskolában.
Onnan ismerhető fel, hogy a vers három, refrénre végződő versszakból áll, és egy negyedik versszakból, egy ajánlásból. (Villonnál ez az ajánlás a hercegnek szól.)
A versszakok nyolc- vagy tízsorosak. A nyolcsorosak rímképlete ab ab bc bc, és általában négysoros ajánlás követi, míg a tízsorosak rímképlete ab ab bc cd cd öt-hét soros ajánlással.
A sorok hosszúsága sem véletlenszerű. Leggyakrabban tizenegy szótagos hendekaszillabus, de ez nem törvényszerű.
webab
lásd még:Műfaj a címben-kvíz, Lírai műfajok, Bűnhődés Arany balladáiban, Arany-szavak kvíze