7. Műfaji hagyomány és barokk szemlélet Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában
8. Az elégia változatai Berzsenyi Dániel költészetében
9. Romantikus világlátás és képalkotás Vörösmarty Mihály kései költészetében Az Előszó és A vén cigány című művek alapján
10. Út a belső szabadsághoz: az elbeszélésmód változatai Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
11. A megidézés változatai és a költői szerep Weöres Sándor Psyché. Egy hajdani költőnő írásai című alkotásában
12. Intelmek és más kisepikai műfajváltozatok Esterházy Péter Pápai vizeken ne kalózkodj! című művének három novellaciklusában

13. Emlékezet és anekdotikus beszédmód Garaczi László Pompásan buszozunk című regényében

14. A Biblia néhány jellegzetes műfajának bemutatása
15. A szabadság és boldogság problémája Tolsztoj Anna Karenina című regényében
16. A francia premodernek – Baudelaire, Verlaine, Rimbaud – poétikai sajátosságai szabadon választott művek alapján

17. Az önismeret drámája: az athéni tragédia sajátosságai Szophoklész Oidipusz király című művében 

18. Történelem és létértelmezés Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményében

19. Ifjúsági irodalom, felnőtt regény? Jonathan Swift: Gulliver utazásai

20. Műfaji és nyelvi sajátosságok Bodor Ádám Sinistra körzet című regényében

forrás: oktatas

NYELVTANTÉTELEK:

3. A közvetlen emberi kommunikáció néhány sajátszerűsége
4. Példák a különböző közlésmódok kommunikációs funkcióira (párbeszéd, történetmondás, levél, feljegyzés, köszönés)

5. A nyelvművelés és a nyelvtervezés jelentősége, szerepe napjainkban
6. A magyar nyelv történetének fő szakaszai

7. Egynyelvű szótárak
8. A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei
9. A hivatalos nyelv stiláris és grammatikai jellemzői

10. A szófajváltás, a többszófajúság
11. A mondat szerkezete: teljes és hiányos szerkezetű, tagolt és tagolatlan, egyszerű és összetett mondat
12. A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel fajtái; a mozaikszók; az összetett szavak helyesírása

13. A szövegkörnyezet mint jelentésalakító tényező
14. A szövegtípusok kommunikációs, szerkezeti, nyelvi jellemzői
15. A pragmatikai ismeretek alkalmazása mindennapi szövegek megértésében és alkotásában

16. Hitelesség, tudás, meggyőzési szándék, a manipuláció felismerése, értékelése
17. A spontán megnyilatkozás és a tervezett szöveg különbségei

18. A képszerűség stíluseszközei és hatása; képek, képrendszerek felismerése, értelmezése
19. Az állandósult nyelvi formák (szólás, szállóige, állandósult szókapcsolatok, nyelvi panelek)
20. A mondatszerkezet stiláris változatai: a verbális stílus, a nominális stílus, hiányos mondat, körmondat

forrás: oktatas.hu

lásd még:

7. Romantikus világlátás és képalkotás Vörösmarty Mihály kései költészetében Az Előszó és A vén cigány című művek alapján
8. Erkölcsi dilemmák és személyes választások Móricz Zsigmond Rokonok című regényében
9. A megidézés változatai és a költői szerep Weöres Sándor Psyché. Egy hajdani költőnő írásai című alkotásában
10. Út a belső szabadsághoz: az elbeszélésmód változatai Ottlik Géza Iskola a határon című regényében

11. Műfaji hagyomány és barokk szemlélet Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában
12. A kortárs magyar irodalom nagyjainak megjelenítése Karinthy Frigyes Így írtok ti című művében
13. Groteszk látásmód Örkény István Tóték című drámájában

14. Az emberi kiszolgáltatottság művészi ábrázolása Kertész Imre Sorstalanság című regényében
15. Emlékezet és anekdotikus beszédmód Garaczi László Pompásan buszozunk című regényében

16. A Biblia néhány jellegzetes műfajának bemutatása
17. A szabadság és boldogság problémája Tolsztoj Anna Karenina című regényében

18. A konfliktusrendszer és a szerkezet sajátosságai Katona József Bánk bán című tragédiájában
19. Az önismeret drámája: az athéni tragédia sajátosságai Szophoklész Oidipusz király című művében

20. Ifjúsági irodalom, felnőtt regény? Jonathan Swift: Gulliver utazásai

forrás: oktatas.hu

lásd még:

Fontos, hogy a vers nem műfaj, hanem forma! Egy szöveg vagy prózai, vagy verses.

A magyar költészetben az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés is megjelenik. Csak röviden, hogy melyikre mi jellemző…

Az időmértékes verselés alapja a rövid és a hosszú szótagok szabályszerű váltakozása. A rövid és hosszú szótagok alkotják a metrumokat, azaz a verslábakat (pl. dactilus, trocheus), azok pedig gyakran sorfajtákat (pl. pentameter, hexameter). Az időmértékes verselés általában az antik hagyományokat követve jelenik meg a magyar költészetben, például Kölcsey vagy Berzsenyi lírájában. Az időmértékes versek ritkán rímelnek. (Rímes hexameteres vers például Babits Mihály Új leoninusok című költeménye –  a cím is erre utal.)

Berzsenyi Dániel A magyarokhoz I. című ódája alkaioszi strófában, az Osztályrészem pedig szapphóiban íródott a horatiusi antik hagyományt követve – ennek kapcsán is ki lehet térni Horatius hatására. (Az alkaioszit úgy könnyű felismerni, hogy a 3. sor beljebb, a 4. pedig még beljebb kezdődik, a szapphói 3 hosszú sora után meg egy egészen rövid, 5 szótagos – úgynevezett adoniszi – sor áll.)

Az ütemhangsúlyos  az ősi magyar verselési forma, népköltészeti ihletésű versek – főleg dalok – kedvelt formája. Az ütemhangsúlyos versben a szünetek ütemekre osztják a sorokat – mint a dalokban, a kottában a “függőleges vonalak”- és mindig az ütem elején van a hangsúly. (Ezek alapján fel tudjuk írni a sorok képletét, pl. a 4/4 azt jelenti, hogy két darab négy szótagos ütemből áll a sor, azaz ez egy kétütemű nyolcas, vagy más néven felező nyolcas, mert a szünet épp a közepén van.  Létezik kétütemű hetes 4/3, kétütemű hatos 4/2 stb.). A verselemzés során nem érdemes nagyon belemélyedni a szótagszámba és az ütemekbe, inkább az lehet fontos, hogyan támogatja a verselés a vers jelentését, hangulatát, miért éppen annál a szónál van a sor közepén szünet, rövid-e a sor (ekkor pergősebb a mű) vagy egy hosszabb felező tizenkettesről van-e szó, ami az elbeszélő műveknek kedvez (pl. Toldi, János vitéz).

Előfordulnak kevert (azaz szimultán) verselésű művek pl. Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem; Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó. Ezekre mindkét verselési mód alkalmazható. (Bár a Csokonai-versre ez nem teljesen igaz, mert csak az első versszak szimultán verselésű.)

Vannak „ritmus nélküli” versek, azaz szabadversek, prózaversek. Ezeknek általában “líraibb” a nyelvezete, mint egy prózai szövegnek, és nem “lapszépltől lapszélig” formában alkotta meg a szerző.

A  kalligrammák a legérdekesebb formájú versek: képversek. A vers szerkezete egy rajzot vagy jelentéssel bíró formát mutat pl. Tandori-versek, Nagy László: Tűz.

A verselés, a strófaszerkezet, a sortípus tehát soha nem említendő “csak úgy”, önmagában.

Példák:

Kölcsey Ferenc: Huszt (disztichonos a szerkezete, azaz a páratlan sorok hexameterek, a párosak pentameterek; az epigramma műfaji hagyományait követi a mű – az epigrammák jellemző sorpárja a disztichon)

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (felező nyolcas, azaz kétütemű nyolcas 4/4 – népies dal)

Petőfi Sándor: János vitéz; Arany János: Toldi (felező tizenkettes 6/6 – az elbeszélő jellegnek felel meg a hosszabb sor; a Toldi estéjében az apródok dalai nem felező tizenkettesek (!), lírai szövegek a szövegben, a második dal pergő ritmusa, rövid sorai különösen megfelelnek a csúfolódó versnek)

Sajátos strófaszerkezet a Balassi-strófa az Egy katonaénekben (képlete: 6a/6a/7b    6c/6c/7b    6d/6d/7b   –  a háromsoros versszakok minden sorában van egy belső rímpár a 6. szótagok után, illetve a három sor vége is rímel egymással; mindegyik sor háromütemű; előfordul, hogy kilencsorosra szedik a strófát, ekkor csak sorvégi rímek vannak). A Katonaénekről azt is leírhatjuk, hogy pilléres szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy az első, az ötödik és a kilencedik (azaz az első, a középső és az utolsó) versszak összefoglaló jellegű, pillérként áll a versben. Ezekre épül, ezeket fejti ki a többi három-három, a katonaéletet részletesebben bemutató strófa.

Érdekes lehet még, ha egy versforma egy konkrét versre utal. Ld. József Attila Születésnapomra című verse kapcsán:

http://www.barkaonline.hu/kezd-mainmenu-1/20-minden/2375-szueletesnapomra-parafazisok

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a szerkezet; rímek,alakzatok

ludimagister

A vers szerkezetéről mindig nagyon sokat lehet írni, de semmit sem ér, ha csak egyszerűen megállapításokat teszünk. A struktúráról csak akkor érdemes bármit leírni, ha valahogyan tudom kapcsolni a jelentéshez, az értelmezéshez. Például, ha leírom, hogy Petőfi Sándor Egy gondolta bánt engemet című költeményében nem egyforma hosszúságúak a sorok, ez önmagában még nem érdekes. Le kell írnom azt is, hogy ez milyen hatást vált ki: zaklatottá válik a szöveg stb.(ez főleg a vers középső részére igaz).

Nézzünk még egy-két példát!

Felosztható-e részekre a vers, vannak-e benne versszakok, hány sorosak, mindezeknek mi a jelentősége?

Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápolya egy klasszicista óda, tehát az első, hosszabb része, a piktúra, leíró jellegű, míg a rövidebb rész, a szentencia a végén összegez, filozofikusabb. Le lehet írni, hogyan mutatja be a várost: messziről közelít a részletekhez, s olyan érzésünk van, mintha a lírai én és vele mi is a konstantinápolyi utcákon sétálnánk. De mégsem a város bemutatása a vers fő “mondanivalója”, hanem a butaság, a babona, a befolyásolhatóság elítélése, s az egyház szerepe ezekhez kapcsolódóan.

Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményében a konklúzió, magyarázat vagy következtetés a vers végén egy rövidebb részben elkülönül – mint a klasszicista óda szentenciája, hiszen az addigiak leíró jellegűek -, a legutolsó mondat pedig szintén külön van szedve, még nagyobb nyomatékot adva a jelentésnek.

Juhász Gyula: Magyar nyár, magyar ecsettel – 4+4+3+3 sorból áll a vers, és az 1-2., valamint a 3-4. strófa rímelése összefügg, tehát egy olasz szonettről van szó, ami a nyugatosok kedvelt versformája.

Milyen hosszúságú mondatokból áll a vers, milyen sorokból?

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse – ahogy a cím ígéri –  egyetlen mondatból áll, mintha egy lélegzetvétellel mondaná el, írná le felindultan.

A központozás, a betűtípus szerepe  

Előfordulhat, hogy a költő  nem használ írásjeleket, ilyenkor a befogadó szabadabban értelmezheti a  művet; ilyen Kormos István Radnótiról szóló verse, a Fehér virág. Az első sor tagolható így: Fehér virág, a zápor zuhogva ejti szirmát; ebben az esetben a fehér virág, az ártatlanság szimbóluma egy megszólítás. Ezt esetleg erősítheti, hogy a vers végén megjelenik az egyes szám második személy: voltál. A zápor és a zuhogva szavak összetartozását az alliteráció is erősíti. De tagolható így is a sor: Fehér virág a zápor, zuhogva ejti szirmát; így nem megszólításról van szó, és a vessző előtti részből egy metafora lesz. Az elemzés során leírhatjuk a különböző központozási lehetőségeket, de természetesen csak a hozzájuk kapcsolódó jelentésekkel, értelmezésekkel együtt.

Érdemes figyelni a kezdőbetűket is. Ady Endre például gyakran írja nagy kezdőbetűvel a közneveket (a legtöbb tankönyv ezt azzal indokolja, hogy ezek a szavak szimbólumok). Tény, hogy mindenképpen jobban odafigyelünk rájuk, és legtöbbször többletjelentésük van, például: “új rablói vannak a Nyárnak” (Héja-nász az avaron) Leírhatod, mi mindent jelenthet itt a nyár: az emberi élet nyarát, életteliséget, fiatalságot, szerelmet stb.

Néha a dőlt betűk használatán is érdemes gondolkodni. Arany János Tengeri-hántás című balladájában sokszor hívja fel a költő a figyelmünket egy-egy szóra úgy, hogy dőlttel “írja” – ezeknek a szavaknak szenteljünk külön figyelmet, mert biztos, hogy fontos szerepük van.

A reformkori költők verseiben (például Kölcsey, Vörösmarty, de Berzsenyi költeményeiben is) gyakran találunk indulatszavakat (oh!, ah!, hajh!), amik után a költő gyakran – nem mindig – felkiáltójelet használ, de utána nem kezd új mondatot nagy kezdőbetűvel. Itt nem is annyira ez a “helyesírási furcsaság”, mint inkább az az érdekes, hogy az indulatszók után a vers hangulata, témája stb. megváltozik. Például a Himnuszban a hajh-ig a múlt sikereiről olvashatunk, utána pedig a kudarcokról.

lásd még: a bevezetés; a cím; a műfaj; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister 

Ha tudod, mi a vers műfaja, írhatsz arról, mennyire felel meg a vers a műfaj sajátosságainak, ha pedig eltér, miben és miért.

Például:

Kölcsey Ferenc: Huszt (epigramma) – valóban rövid és tömör, de nem felel meg az ókori hagyománynak abból a szempontból, hogy nem sírfelirat. Disztichonos (esetleg a disztichont egy sorban,  röviden jellemezheted). A csattanó az utolsó sor („Hass, alkoss […]”), ami egy tanács, a vers legfőbb „üzenete”.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet… (rapszódia) – hullámzó érzéseket, gondolatokat fejez ki. Három részből áll, amelyek így követik egymást: nyugalmas, zaklatott, nyugalmas. A hullámzó, zaklatott érzelmeket tükrözi a mondatok, sorok váltakozó hosszúsága is.

Arany János: Válasz Petőfinek (episztola) – két költő valós levelezésének egyik “levele” ez a vers.

Horatius: Thaliarchushoz (óda) – már nem jellemző az, ami a pindaroszi ódára: nem fontos, ki a megszólított, nem őt dicsőíti. De: az ódának megfelelően magasztos hangvételű a mű. A gondolatisága a lényeges.

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem (dal) – a dal a legkönnyedebb, legegyszerűbb lírai műfaj, a rokokóra jellemző. Ez a mű egy szerelmi dal, udvarló vers, a szerkezete is egyszerű.

Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz (himnusz) – dicsőítő (a himnusz másik típusa a fohászkodó, amiben a fohász paranccsá is válhat, például Balassinál: Adj már csendességet)

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga (ekloga) A régi, theokritoszi eklogákra az idill jellemző, Vergilius viszont már az idill hiányáról ír. Radnóti a IX. Vergilius-ecloga fordításakor kapott kedvet a műfajhoz, ő is az idill hiányát ábrázolja, csak természetesen nem a vergiliusi korban, hanem a sajátjában (egykor: béke volt, azokkal lehetett, akiket szeretett, most: háború van)

Előfordulnak kevert műfajú versek is. 

például:

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez A megszólítás és az első versszak az óda sajátosságait mutatja pl. magasztosan szól a reményhez, mintha egy személy lenne, nagy kezdőbetűvel is írja. A második versszak dal, a vers vége pedig elégia (elveszett, elérhetetlen értékekről ír, legfőképpen Lilláról) A klasszicizmusra a tiszta műfajok jellemzőek, a műfaji keveredés már előremutat a romantika felé.

lásd még: a bevezetés; a cím; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister

Nyelvtanóráról tudjuk, hogy a cím a globális kohézió eszköze, azaz egyszerűbben, az egész műre vonatkozik. Általában már a címről sok mindent le lehet írni, ha verset elemzünk (de ez novella-, regény-, sőt filmelemzésnél is igaz). Nézzünk néhány példát!

A cím lehet egy idézet vagy utalás egy másik műre, ilyenkor le kell írni, honnan származik, mit jelent; a vers általában az idézett műből fejt ki valamit, vagy éppen ellentétes álláspontot képvisel, esetleg annak változásáról ír.

Például:

Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című verse az ószövetségi Salamon szavaira utal   (“Itt az írás, forgassátok/ Érett ésszel, józanon,/ S benne feltalálhatjátok/ Mit tanít bölcs Salamon:”); a latin cím jelentése: hiábavalóságok hiábavalósága, és a Kölcsey-vers “tételmondata” is ez: “Mind csak hiábavaló!”, ezt fejti ki, próbálja igazolni szinte minden versszakban.

Babits Mihály Miatyánk című verse újraírja az ismert imát, az ismert szöveg sorai közé ékelt újabb sorokból kiderül, az ember a háborúban nem pontosan úgy imádkozik, nem pontosan arra vágyik, mint békében, s nem is tud olyan jó lenni: a háború mindent átértékel, még a legalapvetőbb, legmindennapibb dolgokat, így ezt az imádságot is.

Sokszor megváltozik egy verscím (érdemes leírni, mi volt az eredeti, miért változtatta meg a költő, mást jelent-e így)

 Például:

Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versének eredeti címe: Ősz; Kazinczy javaslatára változtatta meg Berzsenyi (így a cím egy folyamatra, nem egy állapotra utal).

Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című verse pedig eredetileg az Egy tulipánthoz címet viselte (az eredeti cím  – egy metafora – a vers megszólítottját, az új pedig magát a megszólítást helyezi középpontba).

Kölcsey Ferenc a Zrínyi dalának először a Szobránci dal címet adta.

A cím „elemzése”

Például:

Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verse kapcsán leírhatod, mi jut eszedbe a cím két szaváról: az őszről és a reggeliről (az ősz a legtöbb irodalmi műben az elmúlással hozható kapcsolatba, az aratás, a betakarítás ideje; a reggeli viszont egy új nap kezdete, az erőgyűjtés ideje).

Egy másik Kosztolányi-vers, a Boldog, szomorú dal  címe egy paradoxon;  jelzi, hogy a versre ambivalens érzések jellemzőek; erre fel lehet építeni az egész mű elemzését: mi teszi boldoggá a lírai ént, és miért lehet szomorú; hogy érezheti egyszerre mindkettőt; melyik érzés az erősebb stb.

Műfajmegjelölő cím 

Sok verscím elárulja a műfajt is; ilyenkor le lehet írni, mi jellemző  az adott műfajra, s ebből mi, hogyan érvényesül ebben a versben; valóban megfelel-e a vers a címben megjelölt műfajnak.

Például:

Kölcsey Ferenc: Himnusz – a himnusz az óda egyik altípusa; magasztos, emelkedett hangvételű, Istenhez vagy valamilyen isteni személyhez szól; lehet dicsőítő (mint például Assisi Szent Ferenc Naphimnusza) vagy fohászkodó, ahogy Kölcsey műve is; le lehet írni az elemzésben, hogyan látja Kölcsey a haza, a nemzet sorsát – ebben a helyzetben már csak Isten áldása, szánalma segíthet.

Vörösmarty Mihály: Szózat – szintén az ódai műfajok csoportjába tartozik a szózat, de nem Istenhez szól; már az első versszak metonímiájából (“ó, magyar” – egyes számot használ a többes szám helyett, de az egész magyarságra vonatkozik a felhívás) kiderül, kik a megszólítottak.

Berzsenyi Dániel Levéltöredék barátnémhoz című műve a címe alapján lehetne episztola, azaz költői levél; ez a cím azonban félrevezethet, ha végigolvassuk a verset, rájövünk, hogy valójában egy elégiáról van szó.

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz – az elégiának megfelelően szomorú, borongós a hangulata, az elemzésben leírhatod, hogy miért.

Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulcshoz – a vers a szerelmes dalok jellemzőit mutatja.

József Attila Óda és Radnóti Miklós Tétova óda című verse is óda, de mindkettő eltér kicsit a klasszikus hagyományoktól. Az első úgy dicsőíti szerelmét, hogy testének olyan részeiről is szerelemmel ír szépnek mutatva azokat, amiket egyébként gusztustalannak találunk (“Az örök anyag boldogan halad/ benned a belek alagútjain/ és gazdag életet nyer a salak/ a buzgó vesék forró kútjain!“). A Radnóti-óda címének érdekessége pedig az, hogy az emelkedett hangulatú óda műfajához nem illene a tétovaság. Az elemzésben kifejtheted, mi vagy ki tétova ebben a versben: a lírai önmaga miatt vagy abban bizonytalan, hogy a szeretett nőről nem tud magasztos verset írni? stb.

Weöres Sándor egyik verse a Vásári népballada címet viseli; nemcsak a vers, már a cím is a műfaj paródiája, hiszen a népballadának nem ismert a szerzője.

A cím sejteti a műfajt 

Ez megtévesztő is lehet; például a felületes verselemző az alábbi műveket a címeik alapján sorolhatná akár az ódához is.

Például:

Janus Pannonius: Gryllushoz (epigramma)

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elégia)

Szapphó: Aphroditéhoz (himnusz)

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (a cím episztolát, esetleg ódát sejtet, de a versben legerősebb az elégikus vonás)

Sajátos vonások 

például:

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete (Pannónia vagy sokkal inkább Pannonius dicsérete ez az epigramma?)

Az Ady-versek címe legtöbbször három szóból áll.

Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című kötetében a versek első sora a cím (azaz nincs „igazi” cím).

Shakespeare szonettjeinek nincs címe (sorszámozottak) pl. LXXV. szonett 

József Attila utolsó néhány versének valójában nincs címe, mert nem adott nekik a költő, nem jelentek meg a költő életében ezek a versek (ez vitákat is szülhet, például tisztázatlan, hogy József Attila egyik utolsó versének címe Karóval jöttél vagy Kóróval jöttél helyesen); általában az első sort emlegetjük címként.

Sok Balassi-vers címe alatt található egy úgynevezett nótajelzés. A nótajelzés egy ismert ének címe, amelynek dallamára az adott vers is elénekelhető.

lásd még: a bevezetés; a műfaj; a szerkezet; a verselésről; rímek,alakzatok

ludimagister